2010-01-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapi istentiszteletén, 2010. január 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 78 (Huszár Gál énekeskönyve (1574) - Liturgia: 1

1. Látod, Isten, életünket, Tudod erőtlenségünket, Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk a te kegyelmedet. - 2. Mindannyian leborulunk, És csak tehozzád fordulunk, Vétkeinket felejtsed el, Maradj velünk kegyelmeddel! - 3. Világosítsd meg elménket, És gerjeszd fel mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet! - 4. Végy szállást a mi szívünkben, És szenteld meg, örök Isten, Hogy csak tenéked szolgáljunk, És nyugalmat tőled várjunk! - 5. Cselekedjél így mivélünk, Szent Fiadért, ki minékünk Bizodalmunk és reményünk, Hozzád mennybe hű vezérünk!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az egész föld leborul előtted, URam és zengő énekkel áldja nevedet. Örvendezzetek szerte a földön, magasztaljátok és járuljatok elé hódolattal. Gyertek, lássátok Isten tetteit, csoda dolgokat cselekszik az emberek között. Téged illet a dicséret, Istenünk, neked teljesítik a fogadalmakat. Te meghallgatod az imádságot, ezért hozzád fordul minden halandó

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Az egész föld leborul előtted, URam és zengő énekkel áldja nevedet.

Liturgia:

Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Isten színe előtt, Testvéreim, most gondoljunk méltatlan voltunkra. Jöjjetek, valljuk meg neki bűnünket: Istenem, te tudod, milyen balga voltam, nincsenek elrejtve előled a vétkeim. Uram! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Ne maradjanak szégyenben énmiattam azok, akik benned reménykednek. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám, ne rejtsd el orcádat előlem, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Te irányítasz mindent mennyen és földön. Hallgasd meg néped könyörgését, add nekünk békességedet. Az Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten igéje szól most hozzánk az Ószövetség lapjairól, Mózes 2. könyvéből, a 33. fejezet végéről, a 17. verstől kezdve a következőképpen:

Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

És így szól hozzánk a mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Rómába írt leveléből a 12. fejezet 6. versétől kezdve:

Így ír az apostol:

A nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: Ha prófétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt figyelmesek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyra törők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Isten igéje, amely Máté evangéliumában van megírva, a mai napon így szól hozzánk, az 5. fejezetből a 17. verstől kezdve:

Jézus szavát olvasom, amelyet nekünk mondott:

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában: ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában”.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Ne keverjük össze Isten rendjét, törvényét azokkal a parancsolatokkal, erkölcsi elvekkel vagy emberi szabályokkal, értékekkel, amelyeket igyekszünk követni és megtartani. Isten rendje ugyanis mérhetetlenül több ezeknél. Az a rend, amelyet a Biblia számtalanszor Törvény néven nevez.

Mózes hátulról láthatta meg Istent. Ez a furcsa történet, amelyik szólt ma hozzánk Mózes 2. könyvéből, most legyen számunkra egyúttal, Jézus szava kapcsán egy tanulság, segítség abban, hogy bizony mindenki, aki Istennel szembekerül, szembekerül az ő rendjével, akaratával, útjával, tehát az ő személyével, - az halál fia! És mindazt, amit az Isten akarata és személye jelent, azt valamiféle ember szavakba, emberi fogalmakba öltöztetett képek formájában ismerhetjük meg.

Mit értünk az Isten szavából, amit Mózesnek mond: kegyelmezek, akinek kegyelmezek? Mit érthetünk ezekből a szavakból, hogy egy végtelenül fölöttünk álló rendről van szó, amikor Isten törvényét említjük? Nem kiszámítható és számunkra, emberek számára nem a szekrényeinkbe, fogalmaink szekrényeibe berendezhető dologról van szó.

Nagyon-nagyon sokan keresték már remegő szívvel Istennek ezt a rendjét. Nem biztosságtudattal, hanem emberi magabiztossággal; vagy nem azzal a tudással, amivel egy vizsgára jól felkészült diák indul számot adni a tudásától, hogy tudom, mit várnak tőlem, tudom mire vagyok képes és ezt teljesítem - hanem remegő szívvel keresték és keresik nagyon-nagyon sokan Istennek ezt a rendjét, amelyet Jézus egy példázatában úgy fogalmaz meg, hogy mindennek a célja tulajdonképpen az, hogy végül az Isten így szóljon hozzánk: Jöjjetek, Atyám áldottai! Örököljétek azt az országot, ami nektek készíttetett kezdettől fogva.

Keresték ezt a farizeusok, Jézus kortársai, akikkel Jézus annyi viszályba és vitába keveredett éppen Isten törvénye, rendje miatt. Keresték az utat, amely méltó Istenhez, amely eljut arra, hogy az Isten rájuk mosolyogjon és azt mondja nekik, hogy: jöjjetek, Atyám áldottai. - Keresték Krisztus tanítványai és az Egyház történetének sok-sok híres vagy elfeledett, ismeretlen nevű szentjei. - Keresték tömegek, akik az életüket adták ezért vagy emberfeletti életet mutattak be. Vagy csodákat tettek vagy kínok-kínjait állták ki az Isten rendjéért, azért, hogy rájuk mosolyogjon az Isten, hogy: jöjjetek, áldottak. - Kereste Luther Márton bátyánk is, aki remegő szívvel és tapogatózó hitével kereste az utat, hogy valamiféle bizodalmas és kegyelmes Atyára találjon az Isten igéjének az útvesztőjében, mert érezte, hogy nem méltó az Istenhez.

Hiszen az Isten törvénye első renden úgy foglalható össze: szentek legyetek, amint a ti mennyei Atyátok is szent. Vagyis egyszerűbben fogalmazva: legyetek olyanok, mint Isten. Ez pedig nem kis-iskolás tanítás! De keressük-e ezt az igazságot, azt a rendet? Keressük-e vagy megelégszünk azzal, hogy az emberek mosolyogjanak ránk és beszéljenek úgy rólunk: ó, hát ez egy rendes ember.

Melyik kell nekünk? És amikor az evangéliumot halljuk, olvassuk és hirdetjük, tanítjuk és tanuljuk, akkor nagyon könnyen megkönnyebbül a szívünk, hogy: hála Istennek, itt a mi Krisztusunk, aki minket megváltott. Ránk már nem érvényes az Isten törvénye. Mi megszabadultunk a törvény átka alól - és ez így igaz is tulajdonképpen -, de olyan könnyen megkönnyebbülünk és azt mondjuk, hogy: igen, Jézus elvette rólunk a törvény terhét, eltörölte. Nem a törvényt kell teljesítenünk, hogy éljünk, hanem Krisztus megtette értünk, amit kell. Igen.

Mégis megszólal a mi Urunk, Krisztusunk erre a gondolatra válaszolva és azt mondja: Ne gondoljátok! Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy a törvényt érvénytelenné tegyem, eltöröljem. Ne gondoljátok, hogy eltörlöm és érvénytelenné teszem az Isten Úr-voltát és az ő rendjét, mert övé a parancsolatok sora. És Jézus az ő magas tanításában és abban a tanításban, amelyet ránk bíz, hogy tanítsuk és keressük, bemutatja és elmondja azt, hogy mennyire más az Isten rendjének a megtartása, mint emberi szabályok betartása.

Próbáljuk meg ezt a két szót egybevetni egymással, talán így könnyebb lesz megérteni a különbséget. Állítsuk egymás mellé azt a két dolgot, hogy a törvényt megtartjuk vagy a törvényt betöltjük, ahogy Jézus fogalmaz, hogy ő betölteni jött a törvényt. Mi a különbség? Mondhatjuk erre válaszként, hogy Jézus nagyon szép megfogalmazást adott a törvény betöltésére, - sokkal szebbet és szimpatikusabbat, mint amit az előbb említettem -: a törvény betöltése a szeretet. És mit mond erről?

Vajon szereti-e a szomszédját, aki nem veri fejbe? Nem, csak tudja a rendet. - Vajon szereti-e a kutyáját, aki nem viszi elaltatni, ha éppen megunta? Nem, csak szüksége van rá a háznál. - Vajon szereti-e a gyerekét, aki reggel, délben és este enni ad neki? Nem, csak teljesíti a szülői kötelességét. - Vajon szereti-e a hazáját, aki nem támadja meg? Nem, csak szeretne békében maradni. - Vajon szereti-e a szüleit, aki szót fogad? Nem, csak tiszteletben tartja az akaratukat.

Ez, amit mi tudunk tenni, ez egyfajta rendnek a megtartása. - Megtartotta a törvényt, - hogy Jézus egy példázatát vegyük segítségül -, a Jeruzsálem - Jerikó közötti úton battyogó pap és lévita, elhaladva a félholtra vert ember mellett. Megtartották a törvényt, mert nem öltek és nem bántottak senkit. Szelíd és békés életet éltek. - Betölteni azonban a harmadik arra járó töltötte be.

Ez a különbség a kettő között, és ezért jött Jézus, amint ő mondta, mennyivel többet jelent az Isten szeretetrendjének a betöltése, mint parancsolatainak a megtartása. És hogy Isten mégis „ránk mosolyogjon”: jöjjetek, áldottak! - ezért jött Jézus. Ezt töltötte be. Ezért teljesítette az Isten rendjét, az Isten akaratát. - Nem lett könnyebb a dolgunk, csak megváltották a jegyünket, amiért fizetni kell, - de kifizették az árát.

Ez az evangélium szava hozzánk.

Imádkozzunk:

Őrizd szavaddal életünket, Urunk. Őrizd, hogy a te akaratod teljesüljön rajtunk, mivelünk, hogy eljöjjön országod a mi életünkbe. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim, mondjuk el reménységünk hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban életünk dolgait:

Szerető Istenünk, jó Atyánk! Neked adunk hálát azért, hogy el tudunk jönni a te igéd hallására, a te neved dicséretére. Neked adunk hálát azért, hogy vannak házak, amelyekben lakhatunk, vannak szeretteink, akik között élünk, vannak napjaink, amelyekkel számolhatunk, amelyekre fölébredünk napról-napra. Neked adunk hálát a mindennapi kenyérért, amely asztalunkra kerül, a vízért, amellyel olthatjuk szomjunkat. Neked adunk hálát mindazért az áldásért és jóért, amellyel körülveszel bennünket, hogy napról-napra éljük és járjuk utunkat. Neked adunk hálát szavadért, amellyel megszólítasz, intesz, bátorítasz, szíven találsz minket. Te szólj hozzánk napról-napra a Biblia szavain, a testvéri beszélgetéseken vagy életünk eseményein keresztül. Te szólj hozzánk és őrizz meg minket országod számára. A te irgalmadba ajánljuk minden félelmünket, betegségünket, szomorúságunkat, egész életünket. A te irgalmadba ajánljuk szándékainkat, terveinket, kapcsolatainkat, mindazt, amit csinálunk. Te tedd áldássá az életünk dolgait. Te őrizz meg minket önhittségtől, hamis biztonságérzettől vagy tőled elszakadó félelmektől. Te adj biztonságtudatot nekünk igédben. Őrizz meg minket a benned való hitben, hogy tudjuk és érezzük, bármi történik velünk, te nagyobb vagy mindennél és a te szándékod megőriz minket. Igéd megőriz minket. Krisztusunk megőriz minket. A te szeretetedbe ajánljuk azokat, akik elvesztik, elvesztették otthonaikat, családjaikat, szeretteiket, akik gyászolnak, akik halálfélelemmel küzdenek. A te szeretetedbe és irgalmadba, igéd útmutatásába ajánljuk mindazokat, akik nem találnak jövőt. Szólj hozzánk minden kísértésünkben és őrizz meg minket minden bajban a te szavad számára. Jézusért kérünk téged, mert ő a mi reménységünk, váltságunk, útmutatásunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648)

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5