2010-01-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben az esztendő első vasárnapjának istentiszteletén, 2010. január 3.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 181 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Most zengjen hálaének Jó Atyánk nagy nevének! Őt áldjuk Istenünket, Mert ő tartott meg minket. - 2. Itt vándorút a létünk, Mi évből évbe lépünk, És ő hozott át újra A régiből az újba. - 3. Utunk áldás kísérje! Hulljon kegyelmed fénye Kicsikre és nagyokra, Eljövendő napokra! - 4. Az elhagyottat védd meg! Tanácsold, ki eltévedt! Légy sötétben világunk, Ínségben gazdagságunk! - 5. Légy minden beteg mellett! Adj enyhülést, ha szenved! A roskadót segítsd fel, Áldd meg reménnyel, hittel! - 6. S a legnagyobbra kérünk: Légy Lelkeddel vezérünk, Hogy utaidon járjunk, És hűséggel szolgáljunk! - 7. Ha szívünk eléd visszük, Meghallgatsz minket, hisszük, Megáldod bízó néped, S te adsz boldog új évet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, megdicsőítetted nevedet és beszédedet fölmagasztaltad. Leborulok szent templomodban és áldalak szeretetedért és hűségedért, mert meghallgattad kiáltásomat, betöltöttél erőddel. Téged magasztallak, Uram. Téged magasztalnak a földi királyok, amikor hallják beszédeidet. Énekkel dicsérem az ÚR útjait, mert nagy az ÚR dicsősége.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Uram, megdicsőítetted nevedet és beszédedet fölmagasztaltad. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, lelkiismeretünket az ő parancsolatainak a tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, akkor hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk ezzel a hittel Istenhez és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Hiszen arasznyivá tetted napjaimat és életem ideje előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten, Jézus Krisztus által, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy semmi el ne válasszon bennünket tőle. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki ellenállsz a kevélyeknek, de kegyelmet adsz az alázatosaknak, tarts meg minket irgalmadban, hogy részesei legyünk üdvösségednek az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, Testvéreim! Isten igéje szól most hozzánk. A levélbeli igéje a mai vasárnapnak Péter apostol 1. leveléből szól, a 4. fejezet 12. versétől a 19. versig:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyiben részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.

És így szól hozzánk a mai vasárnapnak az evangéliumi igéje Máté evangéliuma 2. fejezetéből, a 13. verstől kezdve a fejezet végéig:

Miután a keleti bölcsek eltávoztak Betlehemből, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket”. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat”.

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámából, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek”.

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyal álmában megjelent Józsefnek Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek”. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza; és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveznek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 348 (Rodigast Sámuel 1649-1708, német - Gastorius S. 1681)

1. Mit Isten tesz, mind jó nekem, És bölcs minden végzése. Ha ő vezérli életem, Szívemben csend és béke. Ő az enyém, Gond, baj ha ér, Meg tud védeni engem, Hagyom, hogy ő vezessen. - 2. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Gondol rám, nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos, Megsegít erős karja. Csak javamat akarja. - 3. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ő életemnek fénye. Ő ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj vagy öröm - megköszönöm, Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. - 4. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Bár sok keserűségem Most nagy tehernek érezem, Nem kell rettegnem mégsem. Szeret, tudom, s a fájdalom Édes örömre válik. Őt áldom mindhalálig. - 5. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Ézsaiás prófétától szól a mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje. Könyvének a 63. fejezetében a 7. verstől a 11. versig a következőképpen van megírva:

Az ÚR hűségét magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok jótéteményét Izrael háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtolni. Ezért szabadította ki őket minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük. De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Móra Ferenc egyik - szerintem legjobb, legszebb - elbeszélése gyerekkoráról a Titulász bankója. Titulász öreg rongyszedő volt a faluban. Járta az utcákat és a gyerekek csúfolták, ő pedig árpacukrot osztogatott. Amikor ágynak esett az öreg Titulász, akkor a gyerekek látogatták meg őt sorra betegágyánál, tudniillik ilyenkor is minden kis látogatójának előhúzott a párnája alól árpacukrot és osztogatta. Utoljára ment el az író hozzá. Akkor az öreg Titulász azzal fogadta, hogy bizony elfogyott az árpacukor. Szétosztogatta már a gyerekek között, már öreg furulyáját is odaadta az utolsó fiúcskának, akinek már nem jutott árpacukor. Mit adjon most már ennek a kis legénynek? Föltápászkodott a betegágyáról és előhúzott a ládájából egy szépen becsomagolt papírdarabot: egy bankót, egy bankjegyet, 100 forintos bankjegyet. Ezt nyújtotta át nagy szeretettel a kisfiúnak azzal, hogy erről majd mindig jusson eszébe egész életében az öreg Titulász.

Aztán hamarosan eltemették az öreg Titulászt. A kisfiú meg jó emlékében hordozta őt, ezért szaladt a boltoshoz a 100 forintos bankóval, hogy ezért ő annyi árpacukrot fog kapni, hogy olyant még a világ nem látott. És le is tette nagy büszkén a bankjegyet a boltos pultjára, hogy ezért kér egy pár zsák cukrot, de kétszínűt ám!

Lássanak csodát! A nagy-nagy értékű bankjegy, amit úgy bízott rá az öreg Titulász, mint hatalmas kincset, - bizony, a boltos szemében egy ócska szemétpapír volt. Összegyűrte és visszadobta a kisfiúnak: „Bizony ez nem ér semmit! Csinálhatsz belőle csónakot magadnak, mert hogy ez Kossuth-bankó. Régi pénz ez, nem ér semmit”. El is szomorodott a kisfiú és szélnek eresztette otthon, az udvaron az összegyűrt bankót, amelyikért - hiába olyan nagy becsben tartotta az öreg Titulász - egy garas ára ára árpacukrot sem adtak.

Amikor a nagyapja véletlenül észrevette a kacsaúsztatóban az ott ázó, összegyűrt bankjegyet, akkor bizony igen megingott a hajdani Kossuth-katonája, vitéz nagyapó. Könnyei potyogtak és úgy tisztelte és tette el a könyvébe a bankjegyet, mint drága kincset. A bankjegyet, amelyért egy garas ára árpacukrot sem adtak. Ott őrizte a házban és néha-néha mutatta meg öreg cimboráinak, akik hasonlóan könnyezve nézték.

Gondolkodott magában a kis Ferkó, hogy mégiscsak igaza lehetett az öreg Titulásznak! Hogy nagy kincs ez, hiszen megríkatja és tűzbe hozza az öreg, derék nagyapókat, akik ide összegyűlnek ünnepeken az ő házukba. De már nem tudott hozzáférni, mert nagyapja jól őrizte. Végül az apjára maradt a bankó, aki szintén nagy becsben tartotta, és ölébe ültetve kisfiát, néha-néha elmesélte neki, hogy miről mesél ez az öreg bankó. Végül, ahogy lenni szokott, az íróra maradt, aki most már megbecsülte.

Amiért most elmondtam ezt az elbeszélést, az az, hogy mindig nagy kérdés az ember életében, hogy mi az értékes és miért? - Néha az az értékes, amiért amúgy egy garas ára árpacukrot sem adnak.

Az ÚR tetteit dicsérd - így szól a próféta. Visszagondol az elmúlt időkre és dicséri az ÚR tetteit úgy, hogy tudja közben: mi, az Úr népe, akikkel az Úr a tetteit tette és teszi, - mi, az Úr népe, legfeljebb nosztalgiával, emlékeinkben, szavainkban, vallásosságunkban, igyekezetünkben tartozunk hozzá, - ha hozzá tartozunk. Az Úr tette azonban mindettől független.

Ez az, amit szeretnék most elmondani testvéreknek, mint nagyon fontos útravalót - én legalábbis nagyon-nagyon fontosnak érzem -, hogy az Úr tette soha nem azonos azzal, ami velünk történik. Ami velünk történik, azt mi csináljuk, vagy más emberek csinálják, és ezeknek az emberi tetteknek a része vagy következménye. Isten pedig semmiképpen sem egy újabb szereplő a mi világméretű játszmánkban, a mi tetteinkben. Semmiképpen sem egy újabb szereplő az emberek mellé, aki a maga tetteivel megpróbál hozzájárulni a világ eseményeihez és megpróbálja a maga tetteivel befolyásolni a világ folyását. Ő mindentől független!

Ha tévedünk és Istent összekeverjük a világ egyik szereplőjével, - akkor a mai vasárnapnak az evangéliumi történetével, az ősi evangéliumi történetével, az egyiptomi meneküléssel és a betlehemi gyermekek megölésével kapcsolatban feltehetjük a kérdést, hogy miért egyetlen gyermeket mentett meg az Isten angyali közbenjárással, amikor ő igazán megtehette volna, hogy mindenkit megment.

Csakhogy Isten tettei nem ennek a mi világunknak és életünknek az eseményei. Azok a mi tetteink. Ezért ez így nem igaz. Nem mentett meg az Isten egyetlen gyermeket sem Betlehemben. Nem az az Isten cselekedet, amit mi a tetteink közepette, abba való beavatkozásként gondolnánk. Nem az, amit mi, a mi tetteink között valamire becsülnénk. Például nem Heródes és emberei elsöprése, a tetteiknek a megakadályozása, megállítása vagy megmásítása. - Ezek a garasok, amelyekért árpacukrot adnak szívesen.

Az Isten tette azonban, - a bizonyos bankó -, az egészen más. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy ez esetleg nem jut eszünkbe. De jól tudjuk az evangéliumból, a Szentírásból, hogy az Isten minden kisgyermeket megmentett Betlehemben, a környékén, meg másutt is. - Kivéve EGYET! Azt az egyet, - akiről én azt gondolnám, hogy őt egyedül megmentette. Na jó, ŐT NEM! - Mint a Titulász bankóját.

Nem angyallal, nem figyelmeztetéssel ment igazán az Isten. Ez az ő munkája, de nem ezzel ment. Ő maga ment! - Így mondja Ézsaiás: Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadított meg. Az az egy ér valamit! Az a követ vagy angyal nélküli megmentés, amit ő maga tesz.

Imádkozzunk:

Urunk! Dicséretedet zengi minden ezen a világon, hiszen bármit csinálunk, a te szereteted a legnagyobb. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 11

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg mindnyájunkat a te országod számára a szentek közösségében, egyházadban. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk, Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

2. ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

3. ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlélek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! - 3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Áldunk téged, mindenható Isten, mert elkészíted nekünk a te szeretetedet, szabadításodat igéddel, testednek-vérednek közösségével, útmutató szereteteddel. Áldunk téged, hogy velünk közösséget vállalsz és megtartasz bennünket a te népedként, a te gyermekeidként. Áldj meg minket, hogy napról-napra hozzád ragaszkodjunk és belőled éljünk az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való találkozást, közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6