2010-01-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Újév napjának istentiszteletén, 2010. január 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 179 (Középkori latin himnusz [Natus est nobis], Várad 1655 - Gregorián himnuszból. Debrecen 1778)

1. Nékünk születék mennyei Király, Üdvözítőnek mondja az angyal. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 2. Szűz Máriától gyermek születék, De Szentlélektől ő fogantaték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 3. Nyolcad napon a templomba vitték, Isten törvényét így betöltötték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 4. Mily hatalmas lett e kisded gyermek, Megszégyenültek az ellenségek. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 5. Győzedelmet vett a kárhozaton, Győzedelmet vett örök halálon. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 6. Nagy hálát adjunk Atya Istennek, Jézus Krisztusnak és Szentléleknek! Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam és szent nevét áldja minden lélek örökkön-örökké. Ó, Urunk,Istenünk! Felséges a te neved szerte a Földön és az égen is megmutattad felségedet. Gyermekekés csecsemők szája által is növeled hatalmad, hogy elnémítsd a bosszúálló ellenséget. Ha látom az eget, kezed alkotását és a holdat csillagokkal, kicsoda a halandó - mondom -, hogy megemlékezel róla? Urrá tetted kezed alkotásain, mindent lába alá vetettél. Ó, Urunk, Urunk, felséges a te neved szerte a Földön.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam és szent nevét áldja minden lélek örökkön-örökké. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, lelkiismeretünket Isten törvényének, parancsolatainak a tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és igazság nincs bennünk . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Menjünk hittel Isten színe elé, valljuk meg neki bűnünket és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Bűneim nélküled összecsapnak fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Ezért megvallom őket, bizony bánkódom miattuk. Ne hagyj el engem Uram, Istenem. Ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy semmi el ne válasszon minket tőle. Ebben, az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Te soha nem változol, de kegyelmed megújul napról-napra. Az új esztendőben vezess bennünket Lelkeddel, hogy megálljunk a hitben és tetszésed szerint éljünk mindenkor az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szava szól most hozzánk. A mai ünnepnek, Újév napjának a levélbeli igéje Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből szól a 3. fejezet végéről, a 23. verstől kezdve:

Így ír az apostol nekünk:

Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusban keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Így szól erről az evangélium szava, testvéreim, Lukács evangéliuma 2. fejezetének a 21.versében, Újév evangéliumában:

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai graduál 1567))

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Újév napjának az Ószövetségben megírt igéjét olvasom most. Mózes 5. könyvének a 28. fejezetéből szól hozzánk a fejezet első 9 versében:

Így szól Mózes Isten népéhez:

Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára.

Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse, és állataid ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel jártodban-keltedben!

Vereséggel sújtja az ÚR ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak fel ellened, de hét úton menekülnek előled. Áldást bocsát az ÚR csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Az ÚR a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Két kérdésem van, kedves Gyülekezet. Egyik kérdésem, hogy: mikor jön az áldás? A másik kérdésem, hogy: mi az áldás? - Ezen kérdések alapján kérünk áldást az Istentől magunknak, szeretteinknek. Ezen kérdésekre kapott válaszok alapján tekintünk a jövőbe és ezek alapján énekeljük a Himnuszt, hogy Isten áldd meg a magyart!

Tehát az első kérdés legyen az, hogy mikor jön az áldás? - Mózes szavaiból azt az egyszerű választ kapjuk erre a kérdésre, hogyha teljesíted a parancsolatokat, melyeket ma parancsolok neked.

Nos, Mózes az Ígéret Földjének határán, amikor ezeket a szavakat elmondta Izráel népének, halála előtt, akkor nem valószínű, hogy pont azon a napon tanított valami újat, mondott valami új tanítást, parancsolatot Izráel népének. Ez egy visszatekintés az ő részéről halála előtt. Miután már mindent ezerszer elmondott, visszatekintett az elmúlt 40 évre és az elmúlt 40 év folyamán elhangzott parancsolatokat még egyszer összefoglalta és biztatta Izráel népét az előttük álló útra, amely az Ígéret Földjén való életben vár rájuk. - Tehát Mózes ezen a napon nem tanított, nem parancsolt semmit.

Mire gondol akkor, amikor azt mondja, hogy amelyeket ma parancsolok neked.? Mért mondja így az Isten igéje, hogy tartsd meg azokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked?

Számomra ez úgy érthető meg, ez a probléma, ha azt nézem, amit szintén mond Mózes ehhez kapcsolódóan, hogy az Úr útjain járj. Vagy amikor az áldásról beszél, akkor azt mondja, úgy jellemzi az áldást, hogy az kísér téged. - Ezek alapján, ezeknek a segítségével az, hogy ma parancsol az ÚR - mondja ezt Mózes akkor, azon a napon Izráelnek, - ez számomra azt jelenti, hogy az Isten parancsolatai nem egyszer, egy régi időben elmondott utasítások, hanem a minket kísérő Istennek, a velünk járó Istennek a folyamatosan nekünk adott szava.

Tehát nem értékőrzésről van szó, amikor az Isten parancsolatairól beszél, Isten akaratáról beszélünk. Nem arról van szó, amikor bizonyos ünnepi hagyományoknak vagy népi szokásoknak a megőrzéséről van szó, hogy „eleink ezt így csinálták, csináljuk mi is így, nehogy feledésbe merüljön”, - hanem valami egész másról van szó. Arról van szó, hogy az Isten velünk jár napról-napra és mindig az éppen ma, vele való kapcsolatunknak a szaváról, tőle kapott igéről van szó. - Ez természetesen nem azt jelent, hogy minden nap új Bibliát nyomtat az Isten számunkra, hanem azt jelenti, hogy az ő szava minden nap a nekünk szóló aktuális és ma nekünk szóló útmutatás és parancsolat.

Egy kicsit Pál apostolnak a galaták számára használt hasonlatát kölcsön veszem: a szülő bizonyos fontos dolgokat elmond, parancsol a gyerekének kiskorában. Vannak olyan fontos dolgok, amelyeket a szülő a kisgyereknek megtanít: elmondja, hogy ezt így kell, ezt meg nem. Vannak ilyen alapvető, kisgyerekkori parancsok. Az engedelmesség azonban a gyermek egész életében és növekedésében a szülőjével való kapcsolatban nem azt jelenti, hogy egész életében pontosan ezeket, a kiskorában kapott konkrét utasításokat mindig az emlékezetében tartja, fölirkálja magának és végiggondolja és pontosan megtartja.

Tehát egy engedelmes gyermek, a gondolkodásunkban nem azt jelenti, hogy nagykamaszként odafigyel, hogy ne égesse meg magát a tűzhelyen vagy ne másszon föl az ablakpárkányra. Hanem ennél sokkal többet, egy folyamatos kapcsolatot jelent a szülővel, amelynek csak egy kisgyerekkori mintája, első megjelenési formája az a néhány utasítás, parancs, amit a kisgyereknek ad a szülő.

Vagy a házasságnak nem ebben rejlik a titka, hogy eljegyzéskor 12 pontban rögzítjük, hogy mik az elképzeléseink a jövendő közös életünkkel kapcsolatban és aztán ezeket igyekszünk mindig megtartani. Hanem ez egy folyamatos kapcsolat, amikor mindig, minden nap igyekszünk a másiknak, egymásnak az életében áldássá válni.

Ennek megfelelően nem kellene a ma parancsolok neked szavát az ÚRnak mindközönségesen, az általunk jól ismert és gyakran hallott, Tízparancsolat igéjével azonosítani. Hanem sokkal inkább arra érdemes figyelni, amit így mond Mózes: az ő útjain járj. Ez pedig azt jelenti, amit az Istennek a mindenkori akarata, - amiről máris ír, az úgy mond, nagykorúvá lett hívőknek -, hogy az Istennel való kapcsolat a hit, az Isten akarata.

Nos nézzük a másik kérdést: mi az áldás? - Erre is nagyon egyszerűen és nagyon szép képpel felel Mózes a felolvasott mondatoknak az elején és végén. Mind a két helyen visszatér rá, előhozza ezt a képet. Azt mondja Izráelnek Mózes: minden nép fölé emel az ÚR. Vagy: a maga szent népévé emel föl. - Tehát még egyszer mondom: mind kétszer így mondja Mózes: az ÚR felemel. - Egész más, mint amikor arról beszélünk, hogy valaki felemelkedik. A népek felemelkednek és alásüllyednek - ez a történelemnek a rendje. Így van ez Izráellel is, amikor függetlenül van Istentől, - így van ez magyarokkal is, meg mindenféle néppel.

Amikor az Isten emel föl, akkor ez nem azt jelenti, - itt nem arra gondol Mózes -, hogy egyre nagyobbak leszünk. Mert attól, hogy az ember fölemel egy kisgyereket, attól az a kisgyerek nem lesz nagyobb, bár számára ez egy áldásként jelenik meg, ez, hogy ő most magasabbra ért. Mégsem abban nyilvánul meg ez az öröm, hogy ő most nagyobb lett most - hanem őt fölemelték. És ő, ahogy fölemelkedik, a maga teljességében és egyre teljesebb magasságában mérheti végig szemtől-szembe azt a felnőttet, aki őt fölemelte. Ez történik akkor, ha egy kisgyermeket a földről fölemelnek magasra.

Így értem valahogy az Isten áldását - ahogy Mózes nagyon szépen megfogalmazza -, hogy fölemel az Isten, hogy végig nézhetjük, megismerhetjük Istent a maga teljes magasságában. Fölemelkedünk és vele szemtől-szembe kerülünk. Kapcsolatba kerülünk vele.

Ez az áldás azért különös dolog. Mert így csöppet sem arra utal és arra enged következtetni, hogy a mi sikereinket érti Isten áldás alatt. Megismerjük őt teljes magasságában. Az ő teljes magasságát, az ő teljes szeretetét, teljes hatalmát, teljes lényét, személyiségét ismerjük meg, amikor Jézussal találkozunk. Ez a név: Jézus - Szabadító, ez az Isten szeretetének a neve. Őt ismerjük meg Isten áldásában.

Nagyon szép, változatos életterületeket sorol föl Mózes, amelyekben Isten áldása megjelenik Izráel számára. A teljesség igénye nélkül sorolja ezeket, mégis érdemes egy picit, villanásszerűen belegondolni ezekbe. Azt mondja: városban és mezőn áldott leszel. Vagyis nem az egyik vagy a másik az ideális, nem a nagyváros vagy a falu az ideális, nem az egyik életmód vagy a másik életmód az ideális az ember számára, nem ebben rejlik az Isten áldása, hanem hogy bármelyik ideális az Úrral járni. Bármelyikben megjelenik és eljön hozzánk. - Áldott méhed és gazdaságod gyümölcse. Vagyis ha az Istennel telnek a napjaim, azt mondom mindenre, aki jön hozzám, adatik nekem, hogy az Úrtól kaptam. Hiszen az áldás azt jelenti, hogy az Isten ad valamit. - Áldott kosarad és sütőteknőd. A kosár ma leginkább a bevásárlókosarat jelenti, ami kerekeken gurul vagy a kezünkbe visszük, mindenesetre megrakjuk mindennel, amire azt gondoljuk, hogy szükségünk van. Az áldást pedig ebben számomra az jelenti, hogy nem magadnak gyűjtöd, hanem mindaz, amid van, kezedben áldássá válik. Vagyis az Isten csinál vele valamit. Isten tetteinek vagy a terveinek a részévé vagy eszközévé válik,ami a bevásárlókosaramban van. - Áldott vagy jártodban-keltedben, vagyis nem idegesítő a jelenléted azoknak, akik között vagy, hanem az Istennel való kapcsolatnak a lehetősége és erősítője. Még akkor is, ha nem mindig a sikereinkkel azonos, pontosabban: néha semmiköze hozzá. - Beszél az ellenségek meneküléséről Mózes.

Ez az egyetlen a felsorolásban, amelyben nem szerepel értelemszerűen az áldás szó, mert itt az ellenségekről van szó. De itt is azt mondja, hogy ő vereséggel sújtja az ellenséget. Ugyanúgy, ahogy a fölemelésnél: ő fölemel, nem mi emelkedünk. Ő sújtja az ellenségeinket verséggel, nem pedig mi. Ellenségeink menekülnek. Nem biztos, hogy te sújtod őket vereséggel, de mivel mindenképp az Úrral vagy, ezért bármiféle ellenség csak felszíni-felületi. Persze az ellenség Krisztus óta elsősorban azt az ellenséget jelenti, amelyikről a Zsoltáros így beszél, amelyikről a próféciák is és amelyikről az evangélium is bizonyságot tesz: e világ ura, amelyik minden ellenségünket fel tudja használni, sőt minden barátunkat is. És minden ellenség őbenne adódik össze. Ez pedig az az egy ellenség, akinek semmi más rossz szándéka nincs velünk kapcsolatban, semmi fájdalmat, szomorúságot, könnyet vagy veszteséget világért sem szeretne okozni nekünk, egyetlen célja van - Istentől elválasztani. Ő a mi ellenségünk! Egységesen, határozottan, céllal vonul föl ellenünk. - Áldás van minden vállalkozáson. Megint csak úgy értem az áldást, mint ami az Isten tetteinek a megjelenése. Tehát az Isten tetteiben, terveiben azok végrehajtása. Tehát amit csinálunk, az az Isten kezében, abból valami lesz. Nemcsak csináljuk, nemcsak történik velünk, ez-az-amaz, az életünknek a dolgai, nemcsak úgy eltelnek fölöttünk az évek, hanem Isten csinál valamit. És amit az Isten csinál, az meglesz és megmarad. - Áldott vagy azon a földön, amelyet az ÚR ad neked. Izráel esetében ez nagyon jól megmutatkozott. Ez volt talán a leglátványosabb területe annak, hogy hogyan jöttek Istentől az áldások és az átkok Izráelnek a történelmében. De mi maradjunk saját magunknál. - Áldott vagy azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Bármilyen sors vár ezen a földön, bármilyen helyzetbe kerül az az ország, amit az Isten adott nekem, vagyis ahová születtem, nem kell elmenni. Bárki bármit mond, nem kell elmennem, mert az Isten áldása itt is erős. Ide is eljött, eljön hozzám, megvált és felemel. A maga számára.

Isten célja tehát, hogy az ő akarata legyen velem. Mindig ez a célja. A miénktől teljesen függetlenül. Úgy is mondhatnám, hogy csöppet sem érdekli. Az Istent a miénk. Neki megvan a saját célja és ő azt szeretné elérni. És ahogyan az imádságaink meghallgatását is ennek az értelmében kérjük, úgy minden áldását is. Legfőképpen a szabadulást a megváltást.

Imádkozzunk:

Uram, áldd meg terved és akaratod teljesülésével az életemben, hogy mindentől boldog legyek, azaz akaratom a te akaratodat akarja. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953) - Liturgia: 13.

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg bennünket a szentek közösségében, a te néped körében, a te országod számára minden kísértésünkben, minden megpróbáltatásban, hitpróbában, minden örömben és bánatban. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 184 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ha Jézus Krisztus jár velünk, Ő a mi utunk, életünk. Bár évek évre tűnnek el, A szívünk hálát énekel. - 2. Kegyelme hordoz szüntelen, Nem gyötör gond és félelem, És minden percnek célja van, Ha őt szolgáljuk boldogan. - 3. Keresztje győztes, szent jelünk. Az élő Jézus jár velünk. Ő áld meg percet, éveket. Őnéki mondunk éneket: - 4. Dicsérünk téged, Jézusunk, Nevedben bátran indulunk. Követjük lábad szent nyomát, És minden évünk téged áld.

2. ének: 287 (Szász Károly 1829-1905)

1. Te örök evangéliom, Te magas égi hatalom, Kire erőd fuvalma száll, A vészben rendületlen áll. - 2. Te örök evangéliom! Kit szenvedések terhe nyom, Te azt megint fölemeled, És diadalra vezeted. - 3. Te örök evangéliom, Te tiszta fehér liliom, Te hirdetsz bűnbocsánatot, Szívemet te vigasztalod. - 4. Te örök evangéliom, Te légy vezérem utamon! Én ismerem hatalmadat, Áldott legyen minden szavad!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add. hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6