2009-12-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Karácsony utáni vasárnap istentiszteletén, 2009. december 27.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 154 (1. v.: Német ének a XIV. századból. 2-6. v.: Luther Márton 1483-1546)

1. Jézus Krisztus dicsértessél, Hogy érettünk megszülettél, Az ember és angyalsereg Ma ennek mind örvendenek. - 2. A szent Isten egyetlenét Íme, jászolba fektették. Az ember gyarló testébe Öltözött az örök ige. - 3. Kit be nem foghat a világ, Most Mária öleli át. Az Isten, ki alkot, teremt, Mint gyermek, köztünk megjelent. - 4. Örök világosság jött el, Betölti földünk fényével, Hogy legyünk megváltottai, A világosság fiai. - 5. Úgy jött a földre szegényen, Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. - 6. Isten tette mindezeket, Hogy lássuk, mennyire szeret. Jer, keresztyének, zengjetek Az Úrnak öröméneket!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse. Hirdessétek, hogy az ÚR a Megváltótok. Csodáit soroljátok el minden népnek, mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék. Erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát. Ajándékokkal járuljatok színe elé.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézünk magunkba, vizsgáljuk meg életünket Isten parancsolatainak, törvényének a tükrében. Hallgassuk meg az ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérlek most benneteket, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk hát most Istenhez hittel, benne bízva, imádságban és kérjük az ő irgalmát:

Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok, hiszen bűnöm miatt megrokkant az erőm. De én benned bízom, Uram. Vallom, te vagy az én Istenem, kezedben van a sorsom. Ments meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten, szerető Atyánk, megkönyörült rajtunk, Jézus Krisztus által, akiben megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára. Az ő szeretetében bízva hirdetem hát nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket, az ő Lelke legyen hát velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, aki minden jóság és szeretet forrása vagy, indíts minket jóakaratra és egyetértésre, hogy kövessünk téged és szeretettel tegyük akaratodat az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten igéje szóljon most hozzánk, hallgassuk nyitott szívvel, figyelemmel. A mai vasárnapnak, Karácsony utáni vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol galatákhoz írt leveléből szól, a 4. fejezet első hét versében:

Így ír az apostol:

Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

Így szól nekünk az evangélium igéje Lukács evangéliuma 2. fejezetének a 33. versétől kezdve:

Apja és anyja csodálkoztak a Jézusról mondottakon. Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe, A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapon az az ige, amely az Ószövetség lapjairól szól hozzánk, Ézsaiás prófétától való ismét. Ebben a próféciában az ÚRisten igéje Perzsia királyához szól, Círus perzsa királyhoz, abban az időben, amikor Izráel népe haza mehetett az emberöltőnyi fogságból, babiloni fogságból, mert hogy a babiloni birodalom, mint minden birodalom, eltűnt és helyébe egy másik nőtt, a perzsa.

Ebben az időben szólt ez a prófécia Perzsia királyához, és hát vele együtt azért mindenki máshoz is persze, csak az igehirdetésben a próféta őt szólította meg, mintha hozzá beszélne konkrétan.

Perzsia királya nem ismerte az Urat. Nem kell azt gondolnunk, hogy ő igehallgató ember volt, az Ószövetség lapjait olvasta éjjel-nappal, és hallgatta Izráel prófétáit, - szó sincs róla. Ő egy pogány ember volt, mint nyilván a legtöbb alattvalója is, meg a legtöbb ember a földkerekségen akkoriban, - de tudjuk, hogy minden európai-szabvány ellenére- azért Isten igéje nem azokhoz szól egyidejűen, akik a templom falai között deklaráltan szeretnék azt hallgatni, hanem Isten szava mindig minden emberhez szól. És néha konkrétan megszólít olyanokat is, akik nem szándékoztak rá odafigyelni. Így szólt Isten igéje időnként még a perzsákhoz is, a másként gondolkodókhoz is, a nem-hívőkhöz is, akár tatabányaiakhoz is, az arabokhoz is.

Most éppen tehát a perzsa királyt szólítja meg Isten. Azt a népet és azt a gondolkodásmódot, amelyik hitt a Jóság istenében és hitt a vele szemben örök-rend szerint álló rossz, Sötét istenben, a Jóság istenének az ellentétében. A világosság ellentéte a sötétség logikus. Ebben a két egymás mellet álló, egymással egyenrangú teremtő hatalomban hitt ennek a világnak az embere, akikhez ez igehirdetés, ez a prófécia szólt. - Érdekes, hogy állítólag a magyar nyelvünknek az „ármány” szava ennek a bizonyos, perzsa Sötétség istennek a nevéből származik, akinek az a neve, hogy: Ahri-manju.

Tehát ez a gondolkodásmód azonban, amely ebben a két ellentétes hatalomban gondolkodik, nem olyan elvetemült dolog, ha jobban végiggondoljuk. Igenis nagyon bölcs élettapasztalaton nyugszik, és a hazugság természetének, a sötétség természetének az ismeretén alapul. Azon alapul, hogy a mi számunkra, emberek számára a hazugsággal szemben az igazságot érvényesíteni gyakorlatilag lehetetlenség, legalábbis következetesen és kiszámítható módon lehetetlenség. Úgy lehetséges, hogy lutri-alapon működik a dolog, tehát: „vagy bejön, vagy nem”. Ugyanis a jogi és gazdasági világrend, amiben az embervilág él a föld legnagyobb részén, ez a világrend arra épül, hogy érvekkel meg kell győzni a másikat. És akinek az érvei erősebbnek bizonyulnak és meggyőzik a másikat, annak a félnek, annak az embernek az álláspontja lesz az igazság, és annak az embernek az árúja lesz a jó. Erre épül a jogi és gazdasági világrendünk. Tehát ez egy logikus gondolkodás, hogy a világosság és a sötétség 50-50%.

Jézus is szól erről különben a példázataiban, mert mond Jézus egy példázatot egy bizonyos magvető emberről, aki hasonlít az Isten országára, és úgy szól ez a példázat - többek között -, hogy a jó magot ez a magvető elszórja a gyomok, tövisek közé, ahol már ott van a rossz. Elszórja oda a jót. És bizony előfordul, hogy a jó nem tud kikelni, megnőni és gyümölcsöt teremni, mert az ott levő rossz megfojtja. - És mond a fordítottjára is példázatot: hogyha tiszta, szűz területre veti el a magvető a jó magját, akkor is előfordul, hogy utána éjszaka odamegy az ellenség és közé szórja a gyomot. És az is ugyanolyan kárt okoz a jó magvak számára.- Tehát Jézus is beszél erről a valóságról a példázataiban.

Nos tehát, a hosszú bevezető után, álljon most itt előttünk Ézsaiás próféciája, amely ehhez a világhoz, az így gondolkodó, így értő emberhez szól. A könyvének a 45. fejezetéből olvasom az 5. verstől kezdve:

Így szól az ige:

Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs Isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, - én, az ÚR, cselekszem mindezt.

Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az ÚR, teremtettem mindezt.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel! Igéd igazság, Ámen

Igehirdetés:

Nincs más! - mondja az Isten. - Persze, hogy van más is. Arról beszél az Isten, hogy őmellette nincs más. Akihez érdemes lenne fordulnunk bizalommal, akivel érdemes számolnunk az életünkben, a világnak a sorsában, jövőjében, vagy a személyes egyéni dolgainkban - olyan nincs más.

Persze, hogy van más is - amúgy. Igaz az, hogy e világ ura, a hazugság atyja ellen nincs esélyünk. Úgyis átver minket. - Igaz az, hogy minden jó szándékunkba, minden tettünkbe és szavunkba, amit a hitünk, jó szándékunk indít - bele tud piszkítani. Bele tud piszkítani félreértéssel, kétellyel, rosszindulattal, irigységgel, indulattal és még sorolhatnánk biztosan sok mindennel. Neki több ötlete van, mint nekünk. Tehát ez is igaz. - Igaz az is, hogy Jézust üldözte e világ ura, fogantatásától kezdve, sőt a megérkezésétől kezdve. Miatta kisgyermekek haltak meg. Háborúk robbantak ki. Gyülekezetek jutottak máglyára. Nemzedékeket tartottak sötétségben. Népeket igáztak le.

Nekünk tehát nincs esélyünk, megkörnyékez minket a hazugság. Az is igaz azonban - és ez a legfontosabb -, hogy a dolgok Istenen múlnak, aki nagyobb. Nem rajtunk múlnak!

Honnan tudom? Például onnan, hogy a számkivetettként is, befogadottlanként is, egy istállóban is, emberré tudott lenni. Onnan tudom, hogy rágalmak és vádaskodások között is és azok ellenére is hirdette a mennyek országának evangéliumát. Onnan tudom, hogy katonák gyűrűjében is az Isten Fia maradt. Onnan tudom,hogy a keresztre feszítve is Megváltónk lett.

Ne félj! - nem véletlenül mondja sokszor az Isten Írása. Csak egy van, akit érdemes Istennek nevezni. Csak egy van, akinél az igazság van. És ő mit mondott? Azt mondja, hogy harmatozzon igazság és táruljon fel ezelőtt a harmatozó igazság előtt a föld. Fogadja be. És amit ő mond, az megtörténik.

Ez is megtörténik. Jézus Krisztus, az igazság hullott az égből. És a föld kitárult és befogadja az evangéliumot. Mert az Isten népet fog csinálni magának itt a földön ma és holnap. Ha másból nem, a kövekből. De fog! És ez a nép megtermi az evangélium gyümölcsét.

Ez Isten igéje!

Imádkozzunk:

Uram! Jó, hogy eljöttél. Jó, hogy itt vagy igéddel, testeddel-véreddel. Jó, hogy bennünket megszólítasz, hogy tudjuk mihez tartani magunkat, hogy tudjuk, ki az igazság, mi az igazság és hogy megőrzöl bennünket. Megfogsz és fölemelsz. Áldott vagy ezért, Uram. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket,Testvéreim, az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 173 (Madocsai Miklós sz. 1930 - Debrecen 1774) - Liturgia: 11

1. Szép karácsony ünnepén, Csillagfényes estéjén Jézus jött el s vele a remény. - 2. Sötét éjben fényözön Pásztorokra ráköszön. Jézus jött el s vele az öröm. - 3. Örömhírt hoz az ének, Hogy az Ige testté lett. Jézus jött el s vele az élet. - 4. Régen várt égi ország Most végre eljött hozzánk. Jézus jött el s vele a jóság. - 5. Harag, gyűlölet réme Szívünket ne kísértse! Jézus jött el s vele a béke. - 6. Legyen a szívünk hálás, Töltse be az ujjongás: Jézus jött el s vele az áldás!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadásának erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet, tarts meg bennünket az ő békességében. Add meg benne való egységünket. Emlékezz meg mindazokról, akik Krisztus békéjében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezz meg, Urunk, minden testvérünkről, akikre aggodalommal gondolunk: rokonokra, barátokra, régen látott ismerősökre, rég porladókra. Őrizz meg mindnyájunkat a te igéd közösségében, hogy egykor együtt dicsérjük téged anélkül, hogy lenne miben kételkednünk. Urunk! Imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek a nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Istenünk békéje legyen mindenkor mivelünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 285 (Pozsonyi német énekeskönyv 1788. Perlaky Dávid 1745-1802)

1. Ó, szent Isten, vonj engemet E szent napon magadhoz. Gyújtsd lángra és hajtsd szívemet A mennyei javakhoz, Hogy tegyem szent akaratod, És úgy töltsem ezt a napot, Amint igéd kívánja. - 2. Add, szívem mindig örüljön, Hogy házadba mehetek. Lelkem igédből épüljön, S okuljon, ha tévedek. Hogy lássam, mily szent törvényed, És megismerjem ösvényed, Boldog, ki azt követi. - 3. Szent igédnek hirdetését, Add, örömmel hallgassam, A mennyország keresését Buzgósággal folytassam, És kövessem törvényedet, A jóban leljem kedvemet, Miként te azt kívánod! - 4. Atyám, így e napod nekem Áldások napja lészen, S már e világi életem Dicséretedre végzem, Míg e földi idő után, Tehozzád mennybe eljutván, Teljes lesz boldogságom.

2. ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560)

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Ne ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6