2009-12-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Karácsony 2. napjának istentiszteletén, 2009. december 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 159 (Tranoscius énekeskönyv 1636, szlovák - Weisse M. énekeskönyve 1531)

1. „Hirdetek tinéktek Lelki nagy örömöt” - Angyal így jelenté, Hogy Megváltónk eljött, Hogy közénk leszálla Magas trónusáról Az egek Királya. - 2. Kiről a próféták Jósoltak régóta, Végre megjelentél, Világ Megváltója. Légy üdvözölve már! Híveidnek nyája Téged nagy szomjan vár. - 3. Az egész menny és föld Ma velünk örvendez, Hogy Isten elküldte Szent Fiát népéhez, És minden teremtmény Repes örömében Krisztus születésén. - 4. Szent születésének Örvendetes napját Ünnepelve várjuk Lelkünk boldogságát, Mert Isten jobbjáról Miérettünk jött el Fényes mennyországból. - 5. Ó, áldott, szent gyermek, Isten egyszülöttje, Ki mi bűneinkért Eljöttél a földre, Légyen neked hála. A múlandóságból Vígy a mennyországba. - 6. Hívek, jertek, zengjünk Vígan halleluját! Ő nyitja meg nékünk Mennyország kapuját. Már itt békességet És egykor a mennyben Ó ád üdvösséget.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse. Hirdessétek, hogy az ÚR a megváltótok. Csodáit soroljátok fel minden népnek, mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék. Erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát. Ajándékkal járuljatok színe elé.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, nézzük meg életünket, lelkiismeretünket

az ő parancsolatainak, Isten törvényének a tükrében. Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten és megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk most imádságban Istenhez nyitott szívvel, hittel, és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Bűneim összecsapnak a fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Bizony, megvallom bűnömet és bánkódom vétkeim miatt. Uram, ne hagyj el engem, Istenem ne légy távol tőlem. Siess segítségemre, Uram, Szabadítóm, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége révén meggazdagodjunk. Az ő szeretetében bízva hirdetem tehát nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta a bűnünket, eltörölte azt és nekünk adja Lelkét, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Teremtsd és őrizd meg bennünk a veled való egységet. Ahogy az angyalok énekével hirdettél békességet az embereknek, úgy tégy minket békességed gyermekeivé és követeivé az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai ünnepnek, Karácsony 2. napjának a levélbeli igéjét olvasom Pál apostol Tituszhoz írt levelének a 3. fejezetében, a 4.-8. versekben így szól hozzánk:

Ezt írja Pál apostol:

Amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.

Így szól erről az evangélium szava Lukács evangéliumából a 2. fejezet 15. versétől a 20. verséig:

Miután elmentek az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 161 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Bach J. S. 1685-1750)

1. Ím, jászlad mellett térdelek, Ó, Jézus, üdvösségem. Elhoztam minden kincsemet, Mit ingyen adtál nékem: A szívem, lelkem, életem, Ó, fogadd tőlem kedvesen, Ne szolgáljon, csak téged. - 2. Te megszülettél énnekem, Még akkor nem is éltem. Kiválasztottál engemet, És földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, És Lelked már elvégezett Az én üdvömre mindent. - 3. A halál éje rám borult, De virradt a te fényed, És messze űzött éjt, borút A béke, üdv és élet. Most ragyog, éltet már a hit, Ó, áldom szép sugáraid, Én lelkem napja, Jézus! - 4. De jászolágy a fekhelyed, Te fényes égi Csillag? Hisz más királyi gyermeket Oly drága bölcső ringat. Nem, széna hozzád nem való, De bíbor, bársony volna jó, Ha ölelne lágyan! - 5. Ám föld gyönyörűségei Nem hívogatnak téged. Eljöttél értem vérzeni, Hogy vállalj terhet, vétket. Te szenvedsz, Jézus, szívesen, Hogy üdvöt adhass énnekem. Nem tilthatom meg néked! - 6. Csak egyet, egyet kérhetek, Egy égi jóra várok: Hogy a szívemben végy helyet, Ó, Jézus, bárhol járok. Tedd jászladdá a szívemet! Jer, térj be, és betér veled Az öröm égi fénye.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Nézzük meg most részletesen, részleteiben azt az ószövetségi prófétai igét, amit reménység szerint, a mi épülésünkre adott a mai ünnepre Isten Lelke. Ézsaiás prófétától szól a mai ige, könyvének 49. fejezetéből a 13. verstől kezdődően:

Így kezdődik el a prófécia:

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek kiujjongásban, hegyek! - Kedves szeretett, Isten áldotta testvéreim! Íme, az örömhír! Karácsony ünnepe az ujjongásnak az alkalma. Ujjongj, örvendezz, vigadozz! Miért is? Mert Karácsony van, nyilván azért. A szeretet ünnepe itt van, az Isten szeretetének ünnepe; Isten mindenkit szeret, mindenkit megáld; gazdagon gondot visel ránk is, itt benne jól élünk. Áldott az Isten,mert örömöt ad nekünk! - Van kalács, kolbász a padláson, az ünnepi asztalon és minden napunk az ő szeretetében és gondviselő oltalmában telik.

Tele vannak ezek az igék, ezek a próféciák az Isten szeretetének újító, megújító, szabadító szeretetének örömüzenetével. Ezek mind olyan próféciák, amelyek eredetileg Izráelnek a szabadulásáról, a babiloni fogságból való szabadulásáról szóltak. Azt hirdették meg, hogy vége van a teljes emberöltő-nemzedéken át tartó fogságnak. Vége van annak a hetven évnek, - hosszabb, mint a kommunizmus Magyarországon -, vége van, végre lehet hazamenni, lehet újat kezdeni. Újjá épülhet minden, és ismét valóban az Isten népe lehet Izráel. Nemcsak a lelkükben benn, a szívük mélyén titokban, hanem úgy, ahogy az nekik adatott eredendően az istentiszteletükben, a templomukban, a gyülekezeti életükben és minden dolgukban. Az egész életükben, minden napjukban ott lehet az a küldetés, hívatás, ami nekik adatott. Valószínűleg azért, mert ezek az igék mind-mind az Istennek ilyen megújító, örömteli szabadításáról szólnak. Ezért kerülnek sokszor elénk ilyen próféciák, amikor az Isten szeretetének az ünnepét üljük. - Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek kiujjongásban, hegyek! - És folytatom tovább!

Így folytatja: Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. Kedves nyomorult Testvéreim! Jó így ez a megszólítás? Vagy inkább jobb az előző. Melyik az igaz ebben? - Azt mondja Jézus: boldogok a szegények, a sírók, az éhezők, meg ehhez hasonlók. Miért? Azért, mert az Isten szeretete abban áll, hogy megszánja népét és könyörül a nyomorultakon. - Na most ha én megyek az utcán, nézem, hogy melyik drágaságot vásároljam meg magamnak a kirakatban levők közül, válogatok tetszésem szerint, és odalép hozzám valaki, mosolyogva a kezembe nyom egy húsz forintost, hogy: „tessék”, - akkor ez árt az önérzetemnek. Mert az az ember azt hitte rólam, hogy hajléktalan koldus vagyok, aki azért bámészkodik a kirakatok előtt, mert vágyakozik az elérhetetlenre. Pedig nekem megvannak a lehetőségeim, nem szorulok rá senki segítségére. Ezért igen csak furcsán adná ki magát ilyen helyzet.

Az Isten szeretete bizonyos embereknek szól. Azoknak, akik nem egymással szemben egyszerűen, hanem az Isten felé tudják, érzik, látják a nyomorúságukat. Akik várják az Isten szabadítását. - Nem egyszerűen a társadalmi bajainkból, nem egyszerűen az inflációból, az adósságainkból, hanem az alapvető emberi bajunkból, hogy a szeretetünk véges, korlátozott és öncélú. Igen. Van olyan ezért, hogy az ember inkább otthagyja Istent, mert úgy érzi: nekem nem kell, nem kell az Isten könyörülete, mert az életem a kezemben van.

De olvasom tovább. Így szól tovább a prófécia: De Sion - Isten népe - ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én URam! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?

Karácsony a szeretet ünnepe, Isten szeretetéé. Mi a szeretet?

Egy mese szól egy öregemberről, amint ül a kút mellett. Ott üldögél. Arra jön három asszony. Vizert jönnek a kútra, és amíg merítik vödreiket, addig beszélgetnek. Miről beszélhet három édesanya? Hát a fiaikról. Beszélnek a fiaikról és tele van a szívük örömmel, ahogy rájuk gondolnak. Az egyik újságolja, hogy micsoda sikerei vannak a fiának matematikából. Minden versenyt megnyer. A másik újságolja, hogy micsoda tehetséges sportoló a fia. Minden tornaversenyt megnyer. Hát nem csodálatos? - A harmadik édesanya hallgat. És aztán ahogy megmerítik vödreiket, megjelenik a három fiú. Ők is arra jönnek. Kettő közülük édesanyjának beszámol legújabb sikereiről. A harmadik kiveszi a megtöltött vödröt édesanyja kezéből és elindul vele hazafelé. - Indulóban a két boldog, büszke édesanya még odafordul az ott üldögélő, eseményeket figyelő öregemberhez. „Ugye, öreg, micsoda derék fiaink vannak?” Csodálkozik az öreg: „Hogy-hogy? Én csak egy fiút láttam!”

Mi a szeretet? Még a magunk esetében is tudjuk néha. Hát még milyen nyilvánvaló az Isten szeretete! Az a szeretet, amit az Isten ad! Nemcsak azért az a szeretet, mert ő hatalmasabb nálunk és jobban tud szeretni és nagyobb dolgokat bír adni a szeretetében, hanem azért is, mert ugyanakkor halálos, áldozatos szeretet az övé. Több, mint bármi a mi életünkben. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya? Még ha mások megfeledkeznének is, én akkor sem - ezt mondja az ÚR.

Van, aki azt érzi: elhagyott engem az Úr, és átéli azt, vagy ahhoz hasonlót, amit Jézus mondott a kereszten. Ugye, ehhez hasonlót mondott: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - Ez az Istenre szorultságának, az embernek az érzése. Ez találkozik az Isten szeretetével. Miért? Íme - ezt mondja az Úr - tenyerembe véstelek be. Nem fölírtalak! Még ezt is jelenthetné, mert ez is nagyon szép és fontos dolog, hanem bevésett minket a tenyerébe. Belevéste szögekkel a bűneinket. Ott, a kereszten.

Ezért mondom, hogy halálos szeretet az övé. Ez a kettő találkozik. Ezért választotta ki a pásztorokat az Isten örömhírre, azokat, akik a legnyomorultabbak és elesettebbek, akiket csak találni lehetett azon a vidéke. Ezért szól azóta is minden nemzedékhez, minden nemzedékben azokhoz, akiket ennek a világnak a nyomorúsága megnyomorít. A bűnnek a nyomorúsága megnyomorít!

Pontosabban: minden nép öröme lesz, - azt mondja az angyal -, a megváltás, de igazán azoknak kincs, akiknek nemcsak hangulatra van szüksége a boldogsághoz, hanem keresik a kinyújtott kezet, ha baj van. És az élet-kenyeret az éhségben.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te eljöttél, mint a szeretetnek az egyetlen megjelenése. Őrizz meg minket önhittségtől, őrizz meg minket a magunk biztonságtudatától, és adj nekünk örömet tebenned, találkozást a te szeretetedben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk megvallásaként az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 163 (XVII. századi latin ének [Adeste fideles] - Wade K. gyűjteménye 1751) - Liturgia: 13

1. Fel útra, ti hívek, Ujjongva, vidáman, Ó, jertek, ó, jertek, vár Betlehem! Ott született meg angyalok Királya: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 2. A nyájat elhagyva - Alacsony jászolhoz Sietnek, sietnek a pásztorok. Gyorsan siessünk mi is örvendezve: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 3. Ott látjuk majd testben Az örök Atyának Örökkön tündöklő szép csillagát: A gyermek Jézust, rongyba bepólyálva: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 4. Ki értünk szegény lett, Széna között nyugszik - Öleljük, öleljük át melegen! Mi is szeressük, ha ő így szeretett: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesei legyünk feltámadása erejében. Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünkről és egész népedről szerte a világon. Mindazokról, akiket megváltottál Krisztus vérén. Adj hitet nekünk, Fiadban, Krisztusunkban való hitet, rá figyelő szívet, belőle élő napokat. Te őrizz meg bennünket a tőle kapott fényességben. Te tarts meg minket az általa kapott egységünkben. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Legyen gondod, Urunk, a bajban levőkre, a bűnben élőkre, a kegyelmedre várókra, az igédet éhezőkre, a hozzád kívánkozókra, az egyedül maradtakra, a téged nem ismerőkre. Őrizz meg minket igédben, hogy népedként éljük, járjuk utunkat. Téged imádunk és dicsérünk, jó Istenünk, Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680)

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

2. ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata)

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Áldott légy Istenünk, mert velünk vagy. Ide jöttél és szereteted tüzét, áldozatát nekünk adtad. Áldott légy azért az áldozatos szeretetért, amellyel hordozol és megtartasz bennünket. Áldott légy azért, mert közösséget vállalsz velünk, gyermekeidnek nevezel bennünket. Áldott légy, mert eljöttél értünk Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén innen, hirdessétek az ő halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6