2009-12-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 4. vasárnapi istentiszteletén, 2009. december 20.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevébe
n. - Ámen.

Harmatozzatok egek a magasságból, hulljon igazság a fellegekből. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének alkotását magasztalja a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, és az éjszaka az éjszakának adja tudtul. Hangjuk betölti az egész földet, szavuk elhat a világ végéig. Az ÚR rendelkezései tökéletesek, megörvendeztetik a szívet.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.
Harmatozzatok egek a magasságból, hulljon igazság a fellegekből.

Kezdetben kiáltott az Úristen az embernek:
Hol vagy? - Csend volt a válasz.

Ezért ezt mondta az Úristen:
Kitártam a kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton járt, hanem saját gondolatai után. Íme, most leteszek egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

1. gyertya gyújtása

Ének: 131

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Így töpreng az az ember, akit Isten a világosságával megszólított:
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
URam, hozzád emelkedem lélekben! Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg, vezess hűségen.

Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.

Bizony, lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

2. gyertya gyújtása

Ének: 131

3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Így szól János tanúságtétele a világ Világosságáról:

Kezdetben volt az Ige. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, és a sötétség nem nyelte el! Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.

3. gyertya gyújtása

Ének: 131

4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Így jellemzi az Ószövetség prófétája a sötétségünket:

Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik. Gyalázza Királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát. Nyomasztottan, homályba taszítva.

De Isten ezt ígérte az övéinek: Nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra nagy világosság ragyog.

És már nemcsak lát világosságot, de hallja annak szavát: Én vagyok a világ Világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

4. gyertya gyújtása

Ének: 137 (Weissel György 1590-1635, német - Halle 1704)

1. Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt, Kit Úrnak vall a föld s az ég. De mint Megváltó jő közénk, Hogy hozzon békét, életet. Jer, mondjunk néki éneket: Ó, áldlak boldogan. Én alkotó Uram! - 2. Hű támasz és hű gyámol ő. Az égi jóság benne jő, És nála vár az oltalom, Mert kormánybotja irgalom. A búnak, gyásznak vége lesz, Az ég s föld hálát zengedez: Légy áldva szüntelen, Megváltó Istenem! - 3. Ott boldogság van, boldog nép, E nagy Király hol trónra lép, És boldog hajlék, boldog szív, Mely őelőtte már kinyílt! Az éjből hajnal támad ott, S az élet fény úgy ragyog! És száll az énekszó Feléd, Vigasztaló. - 4. Jer, tárjunk ajtót lelkesen! A szívünk templommá legyen. És hintsük benne szét a hit Szép, élő pálmaágait! És Jézus hozzánk is belép, Megosztja velünk életét. Légy áldva szüntelen, Kegyelmes Istenem! - 6. Ó, jöjj Megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most, nézzünk méltatlan voltunkra, és vizsgáljuk meg életünket, szívünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk hittel imádságban Istenhez és kérjük az ő irgalmát :

Uram, légy kegyelmes, mert bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De, Uram, én benned bízom. Vallom: Te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és aki eltávolítja a gonoszságot népe közül azzal, hogy megbocsátja bűnünket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Hálás szívvel köszönjük meg neked, hogy Fiad, Egyszülötted, eljött testben a mi megváltásunkra. Kérünk téged, hogy amikor eljön dicsőségben, tedd teljessé örömünket az örök élet ajándékával az Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten szava az Ószövetség lapjairól a mai vasárnapon, Advent 4. vasárnapján, Ézsaiás könyvéből az 52. fejezetből szól a 7. verstől kezdve:

Így szól a próféta:

Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra.

Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.

És így szól ennek beteljesedéséről János evangéliuma az 1. fejezet 19. versétől a 28. versig:

Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: „Nem az vagyok.” „A próféta vagy te?” Így válaszolt: „Nem.” Ezt mondták tehát: „Ki vagy? Hogy választ adhassunk megbízóinknak. Mit mondasz magadról?” Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az ÚRnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.” A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt nekik: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek sarúja szíját megoldani sem vagyok méltó.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 147 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Kitárom előtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj! Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 2. Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjon a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 3. Jöjj és oszlasd el a homályt, Mely tévelygő szívemre szállt, És erősítsen szent kezed, Ha harcomban elcsüggedek! Ha bűnöm súlyos terhe nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 4. Hű őrizőm, jövel, jövel, Szerelmeddel maradj közel! Ha elfedett a borulat, Az örök honba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai igénk a Jelenések könyvéből szól hozzánk, annak a végéről, a 22. fejezetből, az első 8 versben. János látomását olvasom, ahogyan az Úr angyala megmutatta neki. Azonban kérem, hogy senki se csukja be a szemét a látványnak az elképzeléséhez. Ugyanis nem látványról van szó, amit el kellene képzelni, hogy hogyan néz az ki, amit az Isten ígér nekünk, hanem sokkal inkább arról van szó, amit az Isten evangéliuma mindig is tartalmaz, ami most is jelenvaló számunkra, csak nem mindig látjuk.

Így ír János:

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Keresztelő János ezt mondta aggódó tanítványainak: Neki - tudniillik Jézusnak - növekednie kell, nekem pedig - tudniillik Keresztelő Jánosnak - egyre kisebbé lennem. Ezt mondta tehát Keresztelő János Jézusról, és akkor is, ha talán nem ismerte őt maradéktalanul, de ezt a fontos dolgot mégis tudta. Így lett Jézus, János próféciájának megfelelően, egyre nagyobb. Így lett pici, jászolba fektetett csecsemőből Megváltó Úrrá, királlyá.

Ha a gondolkodásunkban, a hitünkben, a tudatunkban Krisztus Karácsonykor is, Adventben is jászolba fektetett babából Megváltó Urrá változik, fölnövekszik, akkor világossá válnak a látomásnak a képei is, ahogyan Isten minden igéje a számunkra.

Krisztus, akit várunk, hamarosan eljön - így mondja magáról. Azt mondja: Íme, eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. Éppen azért, mert Ő eljön hamar. Nincs már sok hátra. Ezt jelenti a születésének az ünnepe is. Ezt jelenti az arra való készülődés is.

Konyhaasztalon cédula vár. Rajta a házastárs kézírása: „Mindjárt jövök. Boltba mentem”. - Mit csinálunk ilyenkor? Biztos nem azt csináljuk, hogy hullatunk pár könnycseppet, majd összeszedjük házastársunk ránk maradt holmiját, elvisszük az ócskáshoz és eladjuk. Majd keresünk magunknak új házastársat. Ugye? Mert a cédulán az állt, hogy: mindjárt jövök. Nem az, hogy elmentem, és ez így marad, - hanem az: mindjárt jövök. Tehát várjuk a házastársat úgy, mint aki bármelyik pillanatban megérkezhet. És ez a természetes. Ez áll a konyhaasztalon.

Jézus cédulát hagyott itt. A konyhaasztalon fekvő Bibliában van benne: mindjárt jövök. És tudjuk jól, hogy amit Jézus mond, az nem káprázat, még akkor sem, ha látomással közli. - A látomás és a káprázat között az a különbség, hogy a káprázat abból adódik, hogy a szemünkben levő dolgoknak idő kell, amíg az erős fényváltozáshoz hozzászoknak. Világosból sötétbe, sötétből világosba, és amíg hozzá nem szoknak, át nem állnak, addig megjelennek különféle látványok, fények a szemünkben, amelyek valójában nincsenek ott. - A látomás pedig azt jelenti, hogy az Isten megmutat valamit, amit érdemes látnunk. Abban az értelemben látnunk, hogy tudunk tisztában lenni vele.

Ezt hagyta itt Jézus: mindjárt jövök. És ugyanezt mondta a földön járva is annak idején. Ugyanúgy, ahogy Keresztelő János is egy másik alkalommal, hogy az Isten országa közel, avagy közöttetek van. Tehát a látomásban is azt látjuk, ami most is közöttünk van, csak még nem mindenki számára mindig nyilvánvaló.

Abban a csodálatos látomásban, amit az angyal János apostolnak megmutatott erről a városról - amit fölolvastam -, abban csupa-csupa olyan kifejezés, gondolat van benne, olyan látvány, amelyek mind arról szólnak, azt sorolják fel, ami a mi és Isten közötti közösségnek a velejárója, jellemzője. Tehát ami most, a hitben-járásunk korszakában jó és Istentől való, azt látja János a látomásban oly módon, hogy ott, akkor csak az van. Semmi más.

A különbség csupán ennyi. Az válik egyedül jelenvalóvá a rejtettség, a hitből-valóság helyett. A látomás csupa ilyen. Az élet vizét látja János. Mint a mesékben is, azzal a különbséggel, hogy ott az élet vizéből nem meríteni és vinni kell, hanem ott van, és ott vagyunk benne. Körülötte. Vele vagyunk, ott folyik és onnan jön, Krisztusból. Tehát ő van benne. Ott van Krisztus népe az élet vize körül. Azaz a már most is valóságos Krisztusból élés, belőle való élet válik egyedül igaz, létező valósággá.

Ragyogó ez a víz, vagyis nincs benne semmi szennyeződés, nem zavarja meg semmi, nem takarja el semmi a szemünk elől. Nem átok van rajtunk, ahogyan a bűnünk miatt ez most valóság, hanem az Isten jelenléte van egyedül. Ami most is megvan, csak zavarja az ár. Nem zavarja semmi a látást, mert a látás az Isten ismerete. Ami szintén most is itt van, csak nem mindenki számára nyilvánvaló.

A látomás tehát, amit János apostol elbeszél nekünk, nem káprázat és nem is egy jövőbe-tekintő heje-huja. Hogy „jaj, de jó. Testvérek, ide nézzetek, milyen csuda jó lesz majd ott akkor”. Hanem jelenvaló biztatás.

Jézus azt mondja: jöjjetek hozzám, kövessetek engem, és mindez valós, ahogyan ott, akkor, mindenki számára nyilvánvaló, - úgy most is. Ugyanúgy valós! Mert Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Imádkozzunk: Uram! A hó és köd fényes, mégis eltakar, vakká tesz. A te fényedtől nem káprázik a szemünk, mégis megmutat mindent és célba vezet. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket az eljövendő teljes igazságban az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 11

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megölettettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küld el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk! Legyen gondod népedre, gyülekezetünkre, egész egyházadra szerte a világon. Őrizz meg minket a Krisztus-hitben, tarts meg a te békességedben, add meg Krisztusban a veled való egységünket. Őrizz meg minket minden nyomorúságunkban, kétségünkben, fájdalmunkban, gyászunkban és halálunkban. Tarts meg a te országod számára, amelyet elkészítettél és kijelentettél nekünk. Őrizz meg minket, mert téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 140 (Ézsaiás 40.3-4. Thilo Bálint 1607-1662 - 4. v.: Hannoveri énekeskönyv 1657, német)

1. Várj, ember szíve készen, Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő. - 2. Jól készítsétek útját, A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. - 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod, Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. - 4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív. Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát, Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

2. ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Áldott vagy Urunk, mindenható Istenünk, mert eljöttél közénk és itt vagy közöttünk, ujjá teszed az életet, újjá teremted a világunkat, hogy a te tetszésed szerint, a te terveid szerint alakuljon. Áldott vagy Istenünk,mert megőrzöl bennünket bűn kísértése, halál fenyegetése, ördög hatalma között a te országod számára. Áldott légy ezért, Urunk. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6