2009-12-13

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 3. vasárnapi istentiszteletén, 2009. december 13.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevébe
n. - Ámen.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel! Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok, ujjongjatok a mindenség Ura és Királya előtt! Mert eljön, hogy ítélkezzék a földön: igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!

Kezdetben kiáltott az Úristen az embernek:
Hol vagy? - Csend volt a válasz.

Ezért ezt mondta az Úristen:
Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Íme, most leteszek egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

1. gyertya gyújtás

131: 2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Így töpreng az ember, akit Isten világosságával megszólított:
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
URam, hozzád emelkedem lélekben! Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg, vezess hűségen.

Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.

Bizony, lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

2. gyertya gyújtás

131: 3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Így szól János tanúságtétele a világ Világosságáról:

Kezdetben volt az Ige. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, és a sötétség nem nyelte el! Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.

3. gyertya gyújtás

131: 4. Ó, szállj közénk, Királyunk! Íme, eléd kiállunk: A sötétség elmúljon, A hit fénye ragyogjon!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most, gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg magunkat, életünket az ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, kérjük az ő irgalmát :

Uram, hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan! Légy erős kősziklám, segíts rajtam! Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és aki eltávolítja népe közül a gonoszságot azzal, hogy eltöröli a bűneinket. Ebben, az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte, megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek , imádkozzunk:

Istenünk! Ma is úton vagy felénk, mi pedig szeretnénk eléd sietni, de sok minden eltérít bennünket jóságodtól. Távolítsd el mindazt, ami elválaszt tőled, hogy hozzánk jöhess, hogy találkozzunk veled. Erre kérünk téged, aki Jézus Krisztusban eljöttél és Lelkeddel közel maradsz hozzánk mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Istenünk igéjét olvasom most. Az Ószövetség lapjairól, Ézsaiás könyvéből szól ma hozzánk Isten szava a 40. fejezet elejétől kezdve:

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért.

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak!. Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.

Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mond Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

Így szól hozzánk az evangélium igéje a mai vasárnapon Máté evangéliumából a 11. fejezetből, a 2. versétől a 10. verséig terjedően:

Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt neki: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt mondom néktek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nálánál.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Jó lenne, nagyon-nagyon szeretnénk békésen, nyugodtan, mindenféle zavaró tényezőtől mentesen ünnepelni, várni, csendben lenni. Jó lenne úgy ünnepelni. Sajnos nem sikerül. Az egész, ami a szívemben él vágyként, ott marad a festményen, nem jön le onnan. Megálmodta a festő és ott maradt az álmok világában.

Tele van az utam kísértésekkel, buckákkal, mérgelődésekkel. Tele van dolgokkal, amikre nincsen időm, energiám, meg elfelejtem őket. Ide is szaladunk össze, aztán gyorsan, kapkodva kipakolunk, éneklünk, igét hallgatunk. Aztán megint mindent kapkodva összepakolunk, megyünk tovább és menet közben kattog a fejünkben a következő. - Lejőve egy-egy hegyről, amelyről múltkor biblia-órán beszélgettünk, mindig ott van a bucka és a hétköznapoknak a nyomorúsága és ridegsége, ami mindig olyan, mint amikor fölébredünk egy festményszerű álomból. - Szépen, szombat este meghallgatjuk Hændel muzsikáját, csodálatosan feltöltődünk, beülünk az autóba, hazamegyünk és este 9-kor folytatódik a buckáknak a sora.

Szomorúan keresem az okát: biztos nem figyeltem eléggé a muzsikára. De nem, ez nem lehet - valami másnak kell lennie. - Mi lehet a mögött, ami nekem nem megy, amit az öreg Pál leírt. Amit hallottunk az istentisztelet elején: Örüljetek az Úrban mindenkor … hiszen az Úr közel van. Úgy is mondhatnánk, hogy velünk az Isten: Immanuel!

Keresem az okát: mi lehet a mögött, hogy nekem nem megy. Aztán fogom magam és elolvasom az öreg Pál egy másik levelét, amit fiatal barátjának írt, Timóteusnak. Ez a fiatal barátja is már testvérünk. Rég befejezte már útját itt a földön, mégis annyira mai az a néhány mondat, amit Pál apostol ír neki,- hogy nekem is szól, hiszen Isten igéje ez.

A 2. Timóteus levélből szól hozzánk ez a részlet az 1. fejezet 8. versétől a 14.versig:

Így ír Pál nekünk:

Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, sem engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedtem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Hangzik a szava az öreg Pálnak. Próbáljunk meg először, bevezetésképpen, rá gondolni, hogy megértsük a szavait a magunk számára.

Hangzik a szava egy olyan helyzetből, amelyet elképzelni igazából nehezen tudnánk. Ott van a rabságban és körülötte egy dühöngő őrület a világ. A társadalomban is egy dühöngő őrület van a bilincsekben levő Pál körül. Fenyegetettség, ő is és mindenki más is fenyegetettségben él. Senki nem tudhatja, hogy fölébred-e még holnap? Nemcsak azért, mert hátha megáll a szíve álmában, hanem azért is, mert jönnek érte. A hatalom tébolyult, saját népét kaszabolja, államilag finanszírozottan dúlják fel a várost. Talán Pál apostol is ott, a bilincseiben, tudja, hogy ez az utolsó levele. Legalábbis, amit majd mi itt még tudunk olvasni.

Talán már csattognak a nehéz katonai saruk, és csörögnek a fegyverek a cellájához vezető folyosón. Talán már jönnek érte. Még leírja gyorsan akadozva. Még papírra veti sietősen ilyen cikkázó gondolatmenetek formájában, ami gyorsan eszébe jut, mert még nagyon fontos és még egyszer el szeretné mondani, nemcsak Timóteusnak, hanem az őrá bízott gyülekezeteknek, aztán az ő utódaira bízott gyülekezeteknek és nekünk is. Még leírja gyorsan a néhány legfontosabb dolgot.

Mi ez a néhány legfontosabb dolog? Sikerült elképzelni az öreg Pált és a körülötte levő világot? Akkor talán próbáljuk meg megnézni, mi az, amit még gyorsan leír.

Tanácsokról ír. A Megváltó eljöveteléről ír. Arról, hogy itt van Advent ideje. Erről ír az öreg Pál utolsó levelében. Ő nem ír ünnepről, meghittségről. Sőt egyáltalában nincs meghitt hangulatban. - Hát mi tagadás: meg is érthető. Nincs abban a helyzetben. De nem is az a lényeg. - Nem is akar abban lenni. Nem is gondol vágyakozva, a szívében, a majálisra, - hanem valami másra gondol. Egyetlen egyre gondol: Jézus Krisztusra gondol. Rá figyel, és őt köti a szívünkre. Jézus Krisztusra! - más nincs. Erről ír még utoljára. Ne akarj mást - ezt írja nekem az öreg Pál.

Miért? Például, mert ő szabadított meg minket. - Nevetne magában a felületes szemlélő, ha ilyent ír az öreg Pál. Éppen jönnek érte. Reggelre semmi sem marad belőle. Ott van a bilincsei között és azt írja: Ő szabadított meg minket. - De mégis azt írja, mert egyre gondol: Jézus Krisztusra, aki miatt szabadabb mindenkinél. Mert Ő szabadított meg minket!

És ez nem rajtunk múlik. Nem a mi ünneplésünkön, készülődésünkön és nem a mi képességünkön arra, hogy meg tudjuk teremteni magunknak az ünnepet. Nem a mi cselekedeteink alapján - ő így fogalmazza, mert ezek az ő kifejezései, amelyeket szívesen használ. De ezt jelenti: nem rajtunk múlik. Az ünnep nem tőlem, a viselkedésemtől és az elcsendesedni képes áhítatomtól lesz ünnep, hanem őtőle, Jézus Krisztustól.

Még ezt az egyet írja le az öreg Pál: az ünnep Jézustól ünnep az idők kezdete óta. Nem most találtuk ki. Nagyon-nagyon régóta így van Amióta az Isten megálmodta, hogy mit szeretne ő tenni velünk. Országát elkészítette és

ezzel elkészítette az ünnepet. Más nincs.

Az ő saját végzése ez. Kegyelmes szeretete, ami nekem ünnep. Ez Isten igéje, ez az idei Adventben a reménységem.

Imádkozzunk: Köszönöm, Uram, hogy itt vagy. Itt vagy a szavakban, a közösségben, a világosságban, amelyet ígértél. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt reménységünk hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 138 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 13

1. Jertek, hívek Jézus elé, Betlehem kis jászla felé, Jertek, Jézus drága nevét Áldja vígan szívünk, szánk. - 2 Szégyent vall a bűn mérge már, Bárhogy támad sátán, halál, Szívünk benne békét talál, Ó, mi gondunk volna még! - 3. Isten nékünk adja Fiát, Hálás, hívő szívvel imádd! Ő a szolgaságból kivált, És a mennybe fölemel. - 4. Szánó szíve vonta felénk. Látta lelkünk égő sebét, És elhagyta értünk egét: Testet öltött, földre szállt. - 5. Jákób fénylő csillaga* Ő. Sátánt, átkot, bűnt leverő. Gyászos éjből tűnik elő. Győz a poklok erején.

* 4 Mózes 24,17

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Áldott Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében! Emlékezz meg egyházadról, benne gyülekezetünkről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet, tarts meg minket a tőled kapott békességben, add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül te ismered.! Téged imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád:Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békessége legyen mindannyiunkkal! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 262 (Debrecen 1602)

1. Jézus Krisztus, mi kegyelmes jó Urunk, Könyörgéssel színed elé járulunk: Ínségében nyájadat el ne hagyjad! Tőled várunk segítséget, oltalmat. - 2. Reád hagyjuk szentegyházunk dolgait. Orvosold meg sokféle nagy bajait! Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat, Parancsolj, és csendesítsd a habokat! - 3. Békessége, oltalma légy népednek, Szaporítsad számát te híveidnek, Mindnyájunknak add a te Szentlelkedet, Hogy hirdessük áldással nagy nevedet! - 4. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiú, mindenek Megváltója, Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk, Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk.

2. ének: 135 (Huszita ének. Weisse Mihály énekeskönyve 1531, német)

1. Áldott az élet Istene, Hogy bár vétkeztünk ellen, Mégis adott boldogítót, Bűneinktől szabadítót. - 2. Kegyelmesen tekintett ránk, Szent Fiát küldte el hozzánk, Hogy oktassa értelmünket, És megszentelje szívünket. - 3. Jézus a világ javára Mily nagy terhet vesz vállára! Ő nyújt romlásunkban kezet, Szabadulásra ő vezet. - 4. Mik vagyunk mi, hogy érettünk Ennyit tesz, holott vétkeztünk? Az Úrnak nincs szüksége ránk, Mégis Fiát küldte hozzánk. - 5. Mennyei Atyánk áldassék, Mindenütt magasztaltassék. Úr Jézus, zengjük nevedet, Hogy megváltottad népedet!

3. ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737)

1.Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

4. ének: 139 (1. Mózes 24,31. Gerhardt Pál 1607-1676, német))

1. Jöjj be, ó, mért állasz kint, Isten egyszülött Fia? Várva várlak, nyitva házam, Nyitva szívem ajtaja. Jézusom, te hű barát, Nézd szívemnek nagy baját: Fájó, kínos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja. - 2. Fájó seb a bűnnek átka, A rossz lelkiismeret. Ez mardossa kínzó váddal Éjjel-nappal lelkemet. Törvényeddel felfedted Minden titkos vétkemet: És azóta nincs nyugalmam, Gyötrelmem kimondhatatlan. - 3. A vigasztalás forrása Csak te vagy, én Jézusom, Békét szomjazó lelkünket Te vezérled jó úton. Ó, világolj, szép Napom! Hogyha bánat terhe nyom, Fordítsd felém szent orcádat, Fény, öröm csak tőled árad. - 4. Örvendj, lelkem, nézd, az Úr jő! Íme, hogy meghallgatott! Nézd feléd tart, menj elébe! Ó, becsüld meg e napot! Jer, fogadd be hittel őt, Ő lesz üdvöd, éltetőd: Mond el néki titkos búdat, Bízzál benn, ő megnyugtat.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Áldott vagy jó Istenünk, mert örömet , békességet ajándékozol igédben és Krisztus Urunk testének-vérének közösségében. Nekünk adod minden áldásodat, hogy a tiéid legyünk. Megőrzöl bennünket a bűn kísértése, a halál fenyegetése között a te országod számára. Áldott légy minden szeretetedért, amelyet megőrzöl bennünk, hogy hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat, hogy neved dicsőségére éljünk az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6