2009-12-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 2. vasárnapi istentiszteletén, 2009. december 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.
Urunk, néped pásztora, hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet! Jelenj meg ragyogva, segíts, megváltó Istenünk! Ments meg minket nevedért, és bocsásd meg vétkeinket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.
Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.

1.gyertya:

Kezdetben kiáltott az Úristen az embernek:
Hol vagy? - Csend volt a válasz.

Ezért ezt mondta az Úristen:
Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Íme, most leteszek egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Kezdő ének: 131

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

2.gyertya:

Így töpreng az ember, akit Isten világosságával megszólított:
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
URam, hozzád emelkedem lélekben! Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg, vezess hűségesen! Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
Bizony, lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

Kezdő ének: 131

3. Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos, Az ösvény barátságos.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt mindenek előtt vizsgáljuk meg magunkat Isten törvényének tükrében. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, önmagunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel könyörögjünk Isten irgalmáért:

Fordulj felém, és könyörülj rajtam, szorult helyzetemből szabadíts ki! Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg amiatt, hogy hozzád menekültem! Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó Isten, népedet minden nyomorúságából, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja a gonoszságot népe közül, eltörölve bűneinket. Benne bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük általa a megtérés áldott gyümölcseit. Ámen.

Jöjjetek most, imádkozzunk:

Könyörülő Istenünk! Ébreszd fel szívünket, hogy örömmel készüljünk Fiad jövetelére, és megújult lélekkel szolgáljunk neked őáltala, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Az ószövetségi ige a mai vasárnapon, Advent 2. vasárnapján, Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk a 63. fejezet 15. versétől a 64. fejezet 3. verséig:

Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szíved megindulása és irgalmad

miért marad távol tőlem?

Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

URam, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

Miért engeded, Uram,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, s ne féljen téged?

Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez!

Szent néped csak kis ideig birtokolta

szent helyedet, azután ellenségeink taposták.

Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk,

mintha nem a te nevedről neveztek volna el.

Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál.

Hogy meginogjanak előtted a hegyek.

Ahogy a tűz lángra lobbantja rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

ha majd váratlanul leszállsz, meginognak tőled a hegyek.

Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott,

szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

Az Újszövetségből pedig a Lukács evangéliumának 21. fejezetéből, a 25. verstől a 36. versig így szól hozzánk Isten igéje:

„És jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása forrongása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a élelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek erői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje.”

Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzetek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig,amíg mindez végbe nem megy. Az ég és föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

„Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és nehogy hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda; mert úgy fog rátörni mindazokra , akik a föld színén laknak. Legyetek tehát szüntelen éberek és könyörögjetek, hogy megmenekülhessetek mindazoktól, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Urunk, szentelj meg beszédeddel. A te beszéded igazság! Ámen.

Ének: 145 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, Ki az ő népét, ím, meglátogatta, És megváltotta, mint ígérte régen, Nagy kegyelmében. - 2. A szent próféták eleitől fogva Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva; Bölcsek, királyok, szegények őt várták, Látni kívánták. - 3. Kik a halálnak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus, tündöklő világunk: Békesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk. - 4. Benned jelent meg az Isten kegyelme, Melyet nem ér föl az emberi elme: Mert hitünk titka, hogy e földre jöttél, Testbe öltöztél. - 5. Advent vendég, végy szállást minálunk, Szívünkbe állíts trónt, örök Királyunk. Téged követni és szolgálni téged Te adj hűséget!

Igehirdetés:

Jakab levele 5. fejezet 7.-11.:

Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak a szenvedésekben. Jób állhatatosságától hallottatok és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr: mert az Úr igen-igen irgalmas és könyörületes.

Véghelyi Antal: A Bíró az ajtó előtt áll

(Átvéve az Evangélikus Élet 2009. december 6. -i számából)

Advent második vasárnapja idén Mikulás napjára esik. Ma minden gyerek örömmel várja a Mikulást. Senki sem fél, hogyha túl sokat rosszalkodott, akár virgácsot is kap. A virgácsok már amúgy is jelképes méretűek. A krampuszok is elmaradtak a Mikulás kíséretéből. A mai gyerek biztosra mehet: az éjleple alatt érkező Mikulás a levélben rendelt ajándék mellett szaloncukrot, narancsot, édességet fog csempészni a kitett cipőkbe. Ha pedig este személyesen bekopogtat, akkor se kell félni tőle. Ha tesz is egy-két célzást az év során elkövetett csínytevésekre, szelíden dorgáló szavait nem kell komolyan venni. Az ajándékot biztosan át fogja adni.

A mi gyermekkorunkban - az ötvenes években - mindez nem volt ilyen egyértelmű. Mi is örömmel vártuk a Mikulást, de a mi örömünket átszőtte egy kis félelem. Tudtuk, hogy a Mikulás jóságos öregapó, de biztosra mégsem mentünk. Számoltunk a lehetőséggel, hogy ajándék helyett akár virgácsot is kaphatunk, ami persze sosem következett be. És a krampusztól is tartottunk egy kicsit. Szorongással vegyes öröm volt számunkra, ha meghallottuk, hogy a Mikulás az ajtónk előtt áll.

A modern nevelési elveket valló szülő ma büszkén mondja: „Az én gyermekem ne tartson a Mikulástól!” Mára a modern teológiai elveket követő egyház is meggyőzte hívő népét: a Bírótól nem kell tartani! A kegyelem egyoldalú hangsúlyozásával lassan-lassan leretusáltuk Isten arcáról a bűn miatti harag szigorú vonásait. Jézusról is csak úgy beszélünk, mint aki tárt karokkal hívja magához a bűnösöket, de azt már csak a Hiszekegyben mondjuk el - többé-kevésbé gépiesen -, hogy „...onnan jön el ítélni élőket és holtakat”. A mikor pedig nagy ritkám mégis szembesülünk Jakab apostol figyelmeztetésével, hogy „íme, a bíró az ajtó előtt áll”, akkor ez annyi szorongást sem kelt bennünk, mint az idősödő generációban annak idején a Mikulás várása. Féljenek az ítélettől az ateisták, az istentelenek! Meg a másképpen hívők! De nekünk nincs mitől tartanunk. Mi biztosra mehetünk: nekünk az ajtó előtt álló Bíró - ha majd belép - az örök életet, az üdvösség ajándékát hozza.

Az egykori gyerekek ijesztgetése a krampuszok kíséretében érkező, virgácsot is osztogató Mikulással bizonyára nem volt szerencsés. Mint ahogy a középkori egyház gyakorlata sem volt szerencsés, amikor Istenről állandóan csak úgy beszélt, mint a szigorú ítélőbíróról, és a templomok falát és mennyezetét telefestette az utolsó ítélet félelmet keltő jeleneteivel. Luther joggal panaszolta, hogy gyermekkorában ő bizony nagy félelemmel tudott csak Jézusra gondolni, aki a templomi képekről szigorú tekintetű bíróként nézett rá.

A keleti egyház jobban ügyel az egyensúlyra. Templomai ikonfalán egyaránt megtalálható a kezében nyitott Bibliával tanító Jézus, aki barátságosan hívja magához a bűnösöket, és a kezében zárt könyvet tartó, mutatóujját figyelmeztetően égre emelő, szigorú arcvonású „pantokrátor Krisztus”, aki az egész mindenség Ura és Bírája.

Advent második vasárnapján Jakab apostol is az egyensúly szükségére hívja fel a hol egyik, hol másik irányban arányt tévesztő kereszténység figyelmét.

„Az Úr eljövetele közel” - ez valódi örömhír, igazi evangélium! Nem szabad rémhírré alakítani! Távol áll az egyház küldetésétől, hogy Jézus második eljövetelével és az ítélettel fenyegesse akár a hívőket, akár a világot. Jézus apostolaira a bűnbocsánat, az üdvösség, a föltámadás és az örök élet evangéliumának hirdetését bízta. Ám az örömhír súlytalanná válik, ha megfeledkezünk arról, hogy a világ, mindannyiunkkal együtt, a végső ítélet felé tart. Lesz számonkérés, lesz ítélet: éppen ez teszi örömhírré, hogy a Bíró előbb eljött, és élete odaadásával nyitotta meg a menekülés útját mindazok előtt, akik hisznek benne, akik engedelmeskednek neki, és követik őt.

Ha hiszünk, azt a Jézust várhatjuk bizalommal, aki egykor meghalt értünk. Aki annyira szeret minket, hogy a kínszenvedést is vállalta, és az életét is odaadta értünk. Aki ha Bíróként is tér vissza, nem azért jön, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen minket. Ezért valóban örömmel várhatjuk! De ez nem tehet elbizakodottá. Nem válhatunk olyanokká, mint a mai gyerekek, akik a Mikulást a félelem legapróbb sziktája nélkül várják.

„Íme, a Bíró az ajtó előtt áll!” - a visszatérő Jézus valóban azért jön, hogy élőket és holtakat megítéljen. Igaz, kísérői nem krampuszok lesznek, hanem angyalok, akik összegyűjtik övéit a világ minden tájáról. De ez nem kelthet bennünk hamis üdvbizonyosságot. Ez nem jelenti, hogy mivel Jézus nyájához, az egyházhoz tartozunk, biztosra mehetünk: bárhogy élünk, bármit teszünk, nem veszhetünk el. Így csak azok az elbizakodott hívők gondolkodnak, akik elfelejtik, hogy ők is naponta kegyelemre szorulnak, és a Bíró előtt is csak kegyelemből állhatnak meg. És ez mindannyiunkban helyet kell hogy adjon egyfajta szent félelemnek, ha az „ajtóra” az életünk végén ránk váró halálra tekintünk, melynek másik oldalán a Bíró vár minket.

Hitünk mégis bátorítást és vigasztalást meríthet abból, ahogy az apostol a Bíróról a következő mondatában beszél: „... igen irgalmas és könyörületes az Úr”. Igen, a hitünk, már most megragadhatja és bírhatja az ő irgalmát és könyörületességét! És a hit bizonyossága, nem hamis üdvbizonyosság. „Annyira a tied, mennyire hiszed!” - mondja Luther, és igaza van, mert a hit reménysége nem szégyenít meg. Ezért tud aztán Luther „örvendetes ítéletnapról” is beszélni.

Más, amikor a gyerek biztosra megy, amikor a Mikulás érkezését várja, és más, ha tudja, akár virgácsot is kaphat, mégis örvendezve lesi az ajtót, mert a szívében élő bizalom legyőzi a félelmét.

Imádkozzunk:

Urunk,teremts szívünkben élőhitet, hogy ne kételkedjünk: bűneinkért ítéletedet érdemeljük, de a te szereteted nagyobb a mi bűneinknél, és az ítéletben is megment, ha bűneink terhével nap mint nap hozzád menekülünk. Urunk, könyörülj rajtunk most, halálunk órájában és a végső ítélet napján. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 375 (Neander Joakim 1650-1680, német. Sántha Károly 1840-1928) - Liturgia: 12

1. Krisztusom, hív egy szegény szív, És esdve kér imája, Hogy övé légy, lakozást végy, ég-föld Királya! - 2. Jöjj, tekints rám! Térj be hozzám! Adj erőt utad járnom, Hogy azt tegyem hűségesen, Amit kívánsz, Megváltóm! - 3. Nem kérek mást. csak egy áldást, Mindhalálig csak egyet, Hogy szüntelen legyen velem A te nagy kegyelmed. - 4. Örök napfény, légy az enyém, S ha bűn gyötör, vagy bánat, Te ragyogj rám, siess hozzám Elűzni éjszakámat! - 5. Sok földi jó hervadandó, Mint a mező virága. Te örök vagy, Jézus maradj Életem napvilág

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely kiontatik értetek és sokakért a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk!
Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünkről, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből! Imádunk és dicsérünk téged Jézus Krisztus által, akinek nevében együtt így fordulunk hozzád:Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk: add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk: add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk: add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk: add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk: add, hogy új életet éljen ezután. Hála neked kimondhatatlan jóságodért!

Testvéreim! Elmenvén innen hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6