2009-11-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 1. vasárnapi istentiszteletén, 2009. november 29.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 131 (Ambrosius 334-397 himnusza [Veni redemptor gentium]. Luther Márton 1483-1546 - Gregorián himnuszból Luther M. 1483-1546)

1. Jöjj, népek Megváltója! Így kér a föld lakója, Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Hozzád emelem, Uram, lelkemet. Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg. Senki ne valljon szégyent, aki be
nned reménykedik Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess hűségesen és taníts engem ,mert te vagy szabadító Istenem. Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Hozzád emelem, Uram, lelkemet. Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg.

Kezdetben kiáltott az Úristen az embernek: Hol vagy? Csend volt a válasz!

Ezért ezt mondta az Úristen:

Kitárom kezemet naphosszat a lázadó nép felé, mert nem a jó úton jár, hanem a saját gondolatai után. Íme, most leteszek egy kiválasztott drága sarokkövet és aki hisz benne, nem szégyenül meg.

Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lesz a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen.

Kezdő ének: 131

2. Te érkezel Atyádtól Mennybéli palotádból, Hogy itt megvívj miértünk, És légy mi pajzsunk, vértünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat, az ő igéjének, parancsolatainak a tükrében és kérjük az ő irgalmát: :

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, önmagunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk most Istenhez imádságban és kérjük az ő irgalmát:

Uram, ne fedj meg haragodon, ne ostorozz engem indulatodban, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim, és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet. Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja népe közül a gonoszságot, eltörli bűneinket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük általa a megtérés áldott gyümölcseit. Ámen.

Jöjjetek most, imádkozzunk:

Urunk, Jézus Krisztus te eljössz és önmagaddal ajándékozol meg bennünket. Kérünk, készíts fel bennünket, hogy befogadjunk téged és ebben az adventi időben, kegyelmednek új esztendejében, veled és általad éljünk. Erre segíts most minket. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Istenünk szava szól hozzánk az 1. adventi vasárnapon az Ószövetség lapjairól, Jeremiás prófétától. Az ő könyvének a 23. fejezetéből olvasom az 5. verstől a 8. versig terjedő szakaszt:

Eljön majd az idő - így szól az ÚR -,

amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak,

olyan királyt, aki bölcsen uralkodik,

jog és igazság szerint jár el az országban.

Az ő idejében szabad lesz Júda,

Izráel is biztonságban él,

és így fogják nevezni:

Az ÚR a mi igazságunk !

Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt hogy, él az ÚR, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mind azokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.

És így szól hozzánk az evangélium igéje Máté evangéliuma 21. fejezetéből az első 9 versben:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötözött szamarat csikójával együtt: oldjátok el és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

„Mondjátok meg Sion leányának:

Íme, királyod jön hozzád,

szelíden és szamáron ülve

igavonó állat csikóján.”

A tanítványok elmentek,és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:

„Hozsánna a Dávid Fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevében!

Hozsánna a magasságban.”

Boldogok, akik hallgatják, és szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 140 (Ézsaiás 40.3-4. Thilo Bálint 1607-1662 4. v.: Hannoveri énekeskönyv 1657, német)

1. Várj, ember szíve készen, Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő. - 2. Jól készítsétek útját, A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. - 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod, Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. - 4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív. Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát, Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek! Advent kezdődik. Advent kezdődött egy évvel ezelőtt is. Advent kezdődött két évvel ezelőtt is. Advent kezdődött életünk minden eddigi évében és amíg járunk a földön, fog is kezdődni minden adventi időben. Mindig ugyanúgy, ugyan azokkal a szokásokkal, tennivalókkal, reménységekkel, elhatározásokkal, fogadalmakkal, ugyanazokkal a külsőségekkel és ugyanazokkal a bennünk megszülető vágyakkal. Olyan, mint egy hatalmas nagy körforgás. Mint a természet körforgása, amikor a fák kizöldülnek, gyümölcsöt hoznak, aztán lehullatják a levelüket, felkészülnek a télre, áttelelnek kopaszon és némán, aztán újrakezdődik elölről az egész. Mint az élet körforgása, ahogyan elhullik a test, az élő, és valami új élet születik belőle, növény vagy állat vagy ember … és így tovább.

Érdekes módon, számtalan emberi filozófia és vallás felfigyelt erre a körforgásra, és csinált belőle valamiféle ideológiát, elvet, két-értelmezést arról, hogy ez az egész világnak a lényege. Erre épülnek az emberi vallások, a körforgásra. Van egy szó, ami mégsem erre épül.

A Biblia szavának a mondanivalója mégis ellentmond ennek. A Biblia mégis egyirányú útról szól: kezdettel és véggel. Indulással és céllal. Vajon miért? Nem ismeri a Biblia az élet realitását? - De! - A legalapvetőbb néhány szó az, amit a Biblia erről elmond, hogy van egy kezdet: az Isten szól, és ezzel elkezdődik valami. Ez történik, valahányszor az Isten megszólal: elkezdődik valami. Elkezdődik valami a világban, vagy elkezdődik a világ az Isten szavával. Elkezdődik valaminek vagy valakinek az életében és ez történik, valahányszor az Isten szava valahol, valaki számára megszólal. Ezzel a reménységgel olvasnám most föl az Isten szavát, hogy számunkra most ezzel elkezdődik valami. Nem ami tavaly, hanem valami új.

Igeolvasás:

Péter apostol 1. levelének az 1. fejezetéből szól most az Isten szava a 22. verstől:

Ezt írja az apostol nekünk, a gyülekezetnek:

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.

„Mert minden test olyan, mint a fű,

és minden dicsősége, mint a mező virága:

megszárad a fű, és virága elhull,

de az Úr beszéde megmarad örökké.”

Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

Urunk, szentelj meg beszédeddel. A te beszéded igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Ha körforgásban élünk és gondolkodunk, akkor azt mondjuk: nyakunkon a Karácsony. Ez azt jelenti, hogy egy befolyásolhatatlan és olyan erő, amelyet kénytelenek vagyunk sajnos elviselni, újra és újra ismét még nyomunkba ered, és sajnos muszáj alávetni magunkat a sodrásának: nyakunkon a Karácsony. Kezdjük el tehát idén is a felkészülést! Ez a körforgás. Mindig csak annyi történik, ami a reménytelenséget adja meg és erősíti meg bennünk, hiszen tudjuk és érezzük: bármi próbálunk csinálni a Karácsonnyal és az Adventtel, tudjuk és érezzük, hogy csak annyi lesz belőle, ami tavaly is volt, és sajnos nincs reménységünk arra, hogy jövő évben más lesz.

Mi az, ami más Isten szavában? Jó ezt megtalálni, mert erre kellene figyelnünk.

Egy nyelvtani kérdést tennék föl, gondolkodjunk el rajta. Elolvasom még egyszer a 22. verset: Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást szeressétek. Mi ebben a mondatban az állítmány? Ha így olvassuk, ahogy itt írva van előttünk, akkor minimum két állítmányt találunk benne. Az egyik: tisztítsátok meg lelketeket, a másik: egymást szeressétek. Két mellékmondat, mind a kettőnek megvan a maga állítmánya. Próbáljuk meg összevonni a kettőt. Melyik az az állítmány, amelyik fölösleges? - Az a fölösleges, amelyiket hiába mondjuk, nincs érdemi információja. Mind a kettő felszólítás, tehát az a fölösleges, amelyik fölösleges felszólítás, nem tudjuk megcsinálni. Nem rajtunk áll, fölösleges minket rá fölszólítani. Melyik az?

Úgy gondolom egyértelmű, amelyiket nem csinálunk: tisztítsátok meg lelketeket. Nyugodtan vonjuk össze a kettőt, és vegyük ki ezt, mint állítmányt a mondatból. És értsük úgy, mint kiindulópontot, a második állítmányt: a megtisztított lelketekkel, amelyet az Isten megtisztított, szeressétek egymást. Így már csak egy állítmány van, tehát könnyebben föl tudjuk fogni, amit az Isten mond nekünk, ráadásul még értelme is van.

Az Isten által megtisztított lelketekkel szeressétek egymást. Az egész közösség, amelyet az Isten Krisztus által életre hívott, magáénak szentelt, annak a lényege Krisztus szavai szerint az, hogy egymást szeressétek. Nem véletlenül mondja ezt most, itt újra az Isten szava. Ez az, ami a Krisztus közösségévé tesz. A lelkünk, amit megtisztított az Isten, az tud új útra indulni. Nem lehet megunni, nem tud ismétlődni. Nem, mivel tőlünk idegen egymást szeretni, mert mások vagyunk. Ezért mindig abból ered ez, hogy az Isten megtisztított. Ezzel kezdődött minden.

„Áldott, aki az Úr nevében jön!” - így szólt a sokaság Jeruzsálemben, ahol azon a bizonyos szamáron csücsülve Urunk bement a városba. Senki másnak nem szólhat így a mondat, csak neki. „Áldott, aki az Úr nevében jön!” Áldott, akit az Isten adott nekünk. Áldott, aki áldássá lett a számunkra. Akivel valami elkezdődhet az életünkben. Nem úgy, amit megpróbálunk megújítani, kezdeni az életünkkel valamit, hanem aki újat kezd a számunkra.

Áldott egyedül a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki eljött, hogy az életünket megtisztítsa és egy olyan közösséget szüljön, teremtsen a szavával, ahol szeretjük egymást.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Áldott légy, hogy Isten szavaként, szereteteként itt vagy és elhoztad önmagadban nekünk, számunkra a szeretetet. Formáld át a gondolatainkat és a napjainkat, hogy valóban elkezdődjék bennünk ma is, amit te szeretnél. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 460 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 11

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg a te békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg szeretteinkről, minden örömünkről és bánatunkról, hogy azokkal tehozzád jussunk közelebb. Te adj új kezdetet napról-napra nekünk, célt és életet, hogy utunk a teáltalad szeretett, megálmodott legyen, amely veled és hozzád visz. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből Imádunk és dicsőítünk téged Jézus Krisztusért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 141 (Gerhardt Pál 1607-1679)

1. Mint fogadjalak téged, Világ Reménységét? Mint köszönthetem fényed, Mint siessek eléd? Ó, drága Jézus, kérlek, Te mutasd meg magad, Hogy mi kedves tenéked, És hogyan várjalak! - 2. Ha Sionod az útra Zöld ágat szórt eléd, Hadd zengje szívem húrja Tenéked énekét. Hogy frissen, bátran szálljon Tehozzád énekem, És szüntelen szolgáljon E földön életem! - 3. Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért. Mert láttad testem-lelkem Halálos Ínségét! A béke szent országát Én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem. - 4. Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket, És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól látott, Te így öleled át. - 5. Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg! Túl csillagtalan éjen A Hajnal közeleg! Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt, És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt. - 6. Eljön újra: megítél Élőket, holtakat. A benne bízó nem fél, Annak kegyelmet ad. Kelj fel, szép Napunk, várunk! Vígy országodba el, Hol mindörökké áldunk Új hálaénekkel!

2. ének: 249 (Behm Márton 1557-1622, német)

1. Ó, te dicső Szentháromság, Egy megfoghatatlan jóság, Atya, Fiú és Szentlélek, Légy velem ma és míg élek. - 2. Őrizd, Uram, testem, lelkem, Semmi kár ne érjen engem, És ne örüljön a sátán Gyarló szívem megromlásán. - 3. Örök kegyelme Atyámnak, Szeretete szent Fiának, Szentlelkének közössége Legyen szívem erőssége! - 4. Őrködj, Teremtőm, felettem, Megváltóm, légy énmellettem; Áldott, vezérlő Szentlélek, Bölcsességet tőled kérek. - 5. Te áldj meg és őrizz engem, Te világosítsd meg lelkem, Szent arcodat te fordítsd rám, Békességet te adj, Atyám!

3. ének: 147 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Kitárom előtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj! Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 2. Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjon a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 3. Jöjj és oszlasd el a homályt, Mely tévelygő szívemre szállt, És erősítsen szent kezed, Ha harcomban elcsüggedek! Ha bűnöm súlyos terhe nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 4. Hű őrizőm, jövel, jövel, Szerelmeddel maradj közel! Ha elfedett a borulat, Az örök honba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Áldott vagy mindenható Istenünk, mert örömet és békességet hozol igéddel, Krisztus Urunk testének-vérének közösségével. Áldott vagy mindenható Istenünk, mert megőrződ bennünk szeretetedet, nekünk adod napról-napra a táplálékot, szavadat, Lelkedet. Őrizz meg minket, Urunk, mert tiéid vagyunk. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén innen hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6