2009-11-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni utolsó (Örökélet) vasárnapi istentiszteletén, 2009. november 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 51 (Comenius Ámos János 1592-1671, cseh) - Liturgia: 9

1. Én lelkem dicsérd Uradat, Adj hálát szent nevének! Vesd őrá minden gondodat, Bízd rá minden reményed! Ő mindent lát, egész világ Mutatja bölcsességét Mit ő akar, meglesz hamar, Megtartja ígéretét. - 2. Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága, Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága. - 3. Ki ítélhet el engemet? Hisz megváltottad lettem, És tied maradok, tied: Krisztus meghalt érettem. Ebben bízom, és jól tudom, Hogyan járjak kedvedben. Szent törvényed, mely fenyeget, Nem kell többé rettegnem. - 4. Én lelkem, dicsérd Uradat, Adj hálát szent nevének! Vesd őrá minden gondodat, Bízd rá minden reményed! Bármit kezdett, minden meglett Neve dicsőségére. Ő nyújt kezet, és elvezet A mennybe, üdvösségre.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, új eget és új földet teremt az ÚR és népe örvendez benne örökké. URam, szereteted az égig ér. Embert és állatot te tartasz meg. Életre kelnek halottaink, holttestük föltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatod az új világ harmata és a föld visszaadja az árnyakat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Íme, új eget és új földet teremt az ÚR és népe örvendez benne örökké.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Kedves Testvérek! Az Örökélet hetének az igéje így szól hozzánk: Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva. (Lukács evangéliuma 12,35). Most az oltárról nem a mi lámpásunkat tettem oda keresztelő-medence tetején levő tálcára, hanem a Krisztust jelképező gyertyát. Azért, mert az egyetlen érdemi fényforrás, ami a rendelkezésünkre áll az az, amiről ő azt mondja: Én vagyok a világ világossága.

Vizsgáljuk meg most magunkat, szeretett testvéreim, az életünket, múlandóságunkat és vizsgáljuk meg mindezzel együtt az Isten tervét velünk, amelyet ő eltervezett, megígért és véghezvitt Jézus Krisztusban.

Felolvasom azoknak a testvéreinknek a nevét, akiket az elmúlt egyház esztendőben temettünk el itt gyülekezetünkben. Velük együtt vannak az emlékezetünkben mindazok, akik elmentek már ebből az életből. Ott vannak mindazok, velünk együtt az Isten tudatában, szeretetében és tervében. Figyeljünk ezekre a példaként előttünk álló nevekre, mint akik hozzánk hasonlóak:

aki 81esztendőt élt ezen a földön

elhunyt 57 éves korában

eltemettük 74 évesen

elment 49 éves korában

élt ezen a földön 77 esztendőt

elment tőlünk 67 éves korában

elment tőlünk 81 évesen

szintén 81éves korában hunyt el

75 évesen ment el közülünk

Ott vannak még mindazok, akikre gondolunk, emlékezünk, szívünkben hordjuk őket vagy akikről nem tudunk. Nem tudjuk, hogy hol nyugszanak, mi van velük. Ők is ott vannak az Isten szeretetében és emlékezetében.

Bűnvallás:

Látva tehát életünk korlátozott voltát, vigyük most Isten elé bűnbánatunkat és kérjük az ő irgalmát: Urunk, aki hűséges vagy hozzánk, íme, mi vétkeztünk és lázadtunk ellened, mert eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szavadra. Neked, Urunk, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Bár te mindenben igaz vagy, mégse haragudj ránk. Bár miattunk gyalázzák nevedet, mégis hallgasd meg imádságunkat és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Ahogyan őket, úgy bennünket is őriz Urunk, Jézus Krisztusunk szeretete, aki az Alfa és az Ómega, a Kezdet és a Vég, aki ingyen ad az élet vizének forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Tedd meg kegyelmed szerint, amit egyházadnak szántál, megígértél. Teremts újjá mindent a te jó tetszésed szerint az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten igéjét figyeljétek most nyitott szívvel. Az Ószövetség lapjairól, Ézsaiás próféta könyvéből szól most az ige, a 65. fejezet 17. versétől kezdve:

Így szól az Úr:

Én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.

Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.

És így szól hozzánk Isten igéje Péter apostol 2. leveléből, a 3. fejezet 3.-14. verseiben:

Ezt írja az apostol:

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.

Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 520 (Hippel Frigyes Gottlieb 1724-1803, német. Zathureczky Sámuel 1760-1836)

1. Fogyton-fogy száma napjaimnak, Bárhol elérhet a halál. Boldogság lesz a része annak, Akit az Úr készen talál; Bármikor jő az elmúlás. Bármikor vár a számadás. - 2. Ragyog a rózsa fénye reggel, S talán estére vége már. Éled világod víg örömmel, S holnapra már a sír bezár. Repül, mint nyíl, az életed, Vigyázz, a célt elvétheted! - 3. Ne halogasd itt semmi munkád, Hogy el ne késs, hozzá ma láss! Holnap tán vég leselkedik rád, Ítélet vár és számadás. Ez órában sok jót remélsz, És holnap már talán nem élsz. - 4. Tehozzád térek, élet Atyja, Amíg kegyelmet várhatok. Szívemet szent igéd áthatja, A nagy intés: Vigyázzatok! Ha így ér hirtelen halál, te nálad boldog béke vár.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Mielőtt a mai napnak az evangéliumi igéjét: Jézus szavát Márk evangéliumából felolvasnám, még egyszer szeretném felhívni a figyelmet minden hitünk, reménységünk kiindulópontjára, kiinduló helyzetére. Amikor a Bánhidai Református Gyülekezetben a múlt héten evangelizációs sorozat volt, annak a kiindulópontja - Zákeus történetéről volt szó. De nemcsak magáról, Zákeusnak a történetéről, hanem arról, ahogy Jézus megérkezik Jerikóba, áthalad rajta és Zákeus élete ennek az eseménynek a folyományaként megújul: Zákeus részesedik abból az áldásból, amit Jézus hoz. A kiinduló mondanivalója az evangelizációs sorozatnak az volt, hogy átkozottak vagyunk. Ahogyan Jerikó városa egy átkozott város volt Jézus korában, úgy mindannyian. Tehát nem Jerikót emelte ki az igehirdető mintegy példát a számunkra, hogy olyannak nem szabad lenni, hanem azt példázta Jerikó városa, hogy mindnyájan ott vagyunk benne, mindnyájan egyek vagyunk vele, mindnyájan átok alatt vagyunk.

Mit mond most Ézsaiás próféta az eljövendő tervéről az Istennek? Többek között azt mondja: aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Ez a kiindulópontja minden hitünknek és reménységünknek. - Mindazok, akiknek a neve mellett a felolvasott nevek közül 100-nál kisebb számot mondtam, azok átkozottak. És mindazok közülünk, akik nem fognak megélni 100 évet, átkozottak. Továbbmegyek Ézsaiásnál - ő megpróbálta emberi képekkel kifejezni a mondanivalóját, ezért használt évszámokat -, aki megéri a 100 évet, az is átkozottnak számít, természetesen, magától értetődően ebben az értelemben Isten szemében. Egyszerűen azért, mert mindnyájunknak az élete és minden reménysége, alkotása, értékeink, amiket létrehozunk vagy birtoklunk, - az elmegy az emlékezetbe, az emlékek közé és onnan semmibe.

Ebben a helyzetben van értelme gondolkodni arról, hogy mit mond nekünk Isten szava az ő tervéről és új teremtéséről. Ezért van jelentősége annak, hogy az Isten újat teremt. Nem reformokat talál ki ebben a világban és nem növekedéssel érjük el az őáltala megálmodott helyzetet, jövőt, hanem új teremtéssel. Ezért mond Péter apostol is olyan borzalmasnak tűnő képeket, hogy minden recsegve-ropogva elég és megolvad. Vagyis az, ami van, minden, ami van: anyagi, szellemi, lelki, szellemi, gondolati valóság, amire valamilyen értelemben ma azt mondhatjuk, hogy létezik, - az megszűnik, semmivé válik. És az Isten ehhez képest tesz valami újat.

És ez történt meg Jézus Krisztus révén. Az, ami még hátravan, arról ezt mondja Krisztus Márk evangéliumának a 13. fejezetében. - A hosszú tanításából, amit ebben a fejezetben ad ebben a kérdésben, most a mai vasárnapra kijelölt néhány mondatot olvasom a 24. verstől a 27. versig:

Így szól Jézus:

„Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Engedjék meg a testvérek, hogy most, szégyentelen módon, egy lelkész-testvérünk mai vasárnapra, erről az igéről, Jézus e szavairól írt igehirdetésének a kiinduló kérdését idézzem: „Látják-e a testvérek az Emberfiát?” - Nem látják? Én sem látom. Erről van szó. Nem is ez a kérdés most.

A kérdés az az, amit másképpen, máshol tesz fel Jézus nekünk: Hiszel-e az Emberfiában? - Életünk minden fénye és tudása közepette ez a kérdés!

Közeledik a karácsonyi fényözön, nagyon-nagyon-nagyon sok fénnyel, kirakatoknak a pompájával és gyertyáknak a meleg, sokatmondó világával. Mindezen fények közepette is a kérdés, ami fontos a számunkra: Hiszel-e az Emberfiában?

A templomban, hogyha itt összegyülekezünk és halljuk itt az igét, akkor is az a kérdés: Hiszel-e az Emberfiában? Ha nem itt vagyunk a templomban, hanem járjuk az életünk útját erre-arra és a családunk körében vagyunk, vagy magányosan szomorkodunk, vagy dolgozunk, vagy betegen fekszünk: influenzában vagy egyéb betegségekben, - akkor is ez a kérdés: Hiszel-e az Emberfiában? - Tegnap, hazafelé jövet, az egyházmegyei foci-bajnokságról, azt mondta a barátunk, hogy: bizony, ki kéne hagyni a focipályáról ezt az isten-dolgot! - Vitatkoznék vele. Igen is, a focimeccsen is az a kérdés: Hiszel-e az Emberfiában?

Mert ha nem hiszek az Emberfiában, akkor lényegesen másképpen célszerű az életemet berendezni és más alapokra helyezni, mint hogyha hiszek az Emberfiában. - Mert ha nem hiszek benne, akkor tényleg másra kell figyelnem. Akkor a számokra kell figyelnem az életemben: hogy hány éves vagyok, hány gyerekem van, hány napig hiányoztam a munkahelyemről, hány forint a fizetésem és még hány hónapom van hátra, ha ugyanolyan állapotba kerülök. - Ha nem hiszek az Emberfiában, akkor az eredményeimben kell hinnem, mert azoktól függ az életem, hogy mit sikerült elérnem: mennyire vagyok hatékony és meddig sikerül megnyújtanom az életemet, ezt a vándorlásomat itt a földön? Amennyire csak lehetséges, minél hosszabbra, még akkor is, ha ettől egyre vékonyabb lesz. - Ha nem hiszek az Emberfiába, akkor tényleg az emlékekre tudok csak figyelni. Azokra a dolgokra, amiket őrzök a szívemben - amíg a szívem dobog. Azokra kell figyelnem, mert más nem maradt akkor azokból az emberekből és dolgokból, amelyekre emlékszem. Más sem, csak az emlék a szívemben - amíg dobog. - Ha nem hiszek az Emberfiában, akkor tényleg a látható és jól dokumentálható egyenlegre kell figyelnem az életem mérlegén. Mindent egybevetve, összeszámolva, szorozva-osztva: hol vagyok?

Amíg tehát világos van, megy áram itt a vezetékekben, a templomfalban és égnek a körték, amíg süt a nap a fejünk felett, égen a hold, meg a csillagok világítanak, amíg megnyomjuk a gombokat és felgyulladnak a képernyők, a reflektorok és minden egyéb fényforrások, addig az a kérdés: hiszel-e az Emberfiában?

És itt jön az, amit Jézus mond: azokban a napokban pedig - tudniillik a nyomorúság után. Csak egy egyszerű magyarázó félmondatot mond Jézus. Mert ugye, itt mondtam, sok mindenről tanít ebben a fejezetben. Például arról, hogy Jeruzsálem városát le fogják rombolni és akik őt hallgatják, akikhez szól, azok közül sokan még élni fognak, nem látják meg a halált, míg ez be nem következik. - Jeruzsálemet lerombolták nagyjából 40 év múlva. Bizonyára nagyon sokan éltek még azok közül, akik hallották Jézusnak ezeket a szavait.

Ugyanakkor ezzel együtt, át-átszőve ezt a tanítását, tanít Jézus arról, hogy még az után mi következik? Az után a nyomorúság után, amikor még sokan élni fognak a hallgatóságából, az után, majd valamikor jön az, … hogy: már nem megy az áram a templomfalban, nem égnek a villanykörték, nem süt a nap, sem a hold, sem a csillagok nem világítanak, nem gyulladnak föl a képernyők és a reflektorok, sem egyéb fényforrások, - az után, azokban a napokban ami van, ami jön.

Három szót mond erről. Még ezt szeretném megmutatni a testvéreknek. Három szó:

Az első, ami történik: elsötétedik. Már nem lesz világos. A saját dolgainkat nem látjuk tovább. Minden megszűnik. Ez az utunk, itt a földön, minden értékével és dolgával elmúlik. Sötétség marad. Már nincs mit látni.

A második szó - nagyon különös, hogy ekkor következik -: meglátják az Emberfiát. - Az, amivel kezdtem, az így jelenik meg: Látod-e az Emberfiát? Csak ekkor következik be. - Még a meggyógyított vak ember is, akinek Jézus visszaadta a szemevilágát és már mindent látott maga körül. Jézust is maga előtt ott látta. És Jézus megkérdezte tőle azt a bizonyos kérdést, ami mindaddig érvényes, amíg látunk: hiszel-e az Emberfiában? Nem azt kérdezte: látsz-e most már? Azt kérdezte: hiszel-e az Emberfiában? És az emberünk nem tudta, hogy mit feleljen, mert nem tudta, hogy ki az az Emberfia. „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” És amikor Jézus azt mondta neki, hogy „én vagyok az, aki veled beszélek”, itt állok előtted, akkor már megismerte emberünk az Emberfiát azon túl is, hogy a szemevilágát visszakapta tőle, és akkor már leborult Jézus előtt és azt mondta, hogy „hiszek, Uram”! - Látok.

Mindaddig, amíg látunk, a kérdésünk ez: Hiszel-e az Emberfiában? És amikor majd a dolgaink elsötétednek, akkor következik az Isten ígérete: meglátják az Emberfiát. Nem csak a meggyógyítottak, nem csak a gyülekezet, nem csak a tanítványok: mindenki. Akkor nem tan- és hitkérdése lesz Jézus, hanem mindenki számára nyilvánvaló. Ezt jelenti a második szó.

És a harmadik, ami nagyon fontos ezenfelül: összegyűjti. Azt most is szeretné. Minden vár, hogy az Isten összegyűjtse. Nemcsak így minket, akik szerencsésen Isten kegyelméből összegyűltünk itt ma délelőtt. Tehát azt szeretnénk, ha összegyűjtene minket. Azt szeretnénk, ha összegyűjtene minket, akik elszakadtak tőlünk, azokkal együtt is. Akik már nem akarnak eljönni ide, azokkal együtt is. Akik már nem tudnak eljönni vagy már nincsenek, azokkal együtt is. Ha összegyűjtene az Isten. Igen, mindazzal együtt, ami már nincs, amit elvesztettünk, ami jó lenne, ami érték - ha összegyűjtené. Mások vagyunk, mások: ki ilyen, ki olyan; ki él, ki hal. Ott a harmadik szó: akkor összegyűjti. Ez az Isten ígérete.

És még egy Veöres Sándor verset hadd olvassak el azért, hogy még egyszer megpróbálnám ezzel a verssel a testvéreknek megmagyarázni, hogy az Istennek a terve végül is őbenne ér célba abban, amit ő csinál. Ő hoz össze mindent, amire szükségünk van.

A felső fény

A felső fénybe ér a szenvedély,

az árny a felső fénybe ér,

az éj s minden hiány a felső fénybe ér.

A felső fénybe ér minden veszély,

minden a felső fénybe ér,

a tér minden veszélye felső fénybe ér.

A felső fénybe ér a lenti fény,

a fény a felső fénybe ér, a fény,

minden más fény a felső fénybe ér.

Imádkozzunk:

Köszönöm, Istenem, hogy szeretetedben eljöttél és világítasz a mi sötétségünkben, világítasz a te terved, célod felé, amelyet megteremtettél és amely felé tart az utunk veled. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt hitünk alapját, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban életünk dolgait:

Jó Atyánk! Szerető Istenünk! Áldott légy azért, hogy te elkészítetted számunkra szereteted oltárát. Áldott légy, hogy bennünket fölemeltél, gyermekeidnek neveztél és Krisztuson keresztül kegyelmet adtál nekünk. Áldott légy, hogy minket igéddel, Lelkeddel vezetsz utunkon és megőrzöl országodnak. Légy kegyelmes hozzánk és add szavadat napról-napra mindnyájunknak, hogy megmaradjunk ölelésedben, el ne forduljunk tőled és el ne feledkezzünk rólad. Őrizd meg a betegséggel és a halállal küzdő testvéreket. Őrizd meg azokat, akik elvesztették szeretteiket és nem találnak megnyugvást, folytatást, jövőt, reménységet. Őrizd meg azokat, akik félnek saját haláluktól és nem tudnak élni addig sem, mert gúzsba köti őket a félelem. Őrizz meg bennünket, mindnyájunkat mindenféle önhittségtől és attól, hogy a magunk kezébe vegyük az életünk sorsát, jövőnket, életünk alapját. Tarts meg minket kezedben és tégy velünk kegyelmed szerint Jézus Krisztusért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

8