2009-11-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (reménység) vasárnap istentiszteletén, 2009. november 15.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 514 (Schmolck Benjámin 1672-1737, német) - Liturgia: 10

1. Úr Krisztus, hiszem, eljön Egykor a te nagy napod, Amikor égen-földön Végigzeng szózatod. Meghallja azt az élő, A holt életre kél, És mindenek hitéről Bírói szód ítél. - 2. Majd félnem kell, remegnem, Ha bűnben éltem itt, És ki Úr földön-mennyen, Rajtam végigtekint. Mert ha Istent elhagytam, S a bűn rabja lettem, A pokol kárhozatját El nem kerülhetem. - 3. Ó, add, Uram, míg élek E földi téreken, Hogy a végső ítélet Szemem előtt legyen! Segíts ösvényed járnom, Benned élnem s neked, Hogy éberen találjon Igaz ítéleted! - 4. A hívek boldog nyája Örömmel megy eléd, Mert tőled hittel várja Örök, szebb életét. Kik itt neved dicsérik, Részük nem lesz halál, Örök életre nékik Hajlékod nyitva áll.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek. Uram! Hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgő szavamra. Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszálló. Hozzád vágyódik lelkem. Ments meg, Uram, mert nálad keresek oltalmat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé imádságban bűnbánatunkat és kérjük az ő irgalmát:

Urunk, miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Kérünk téged, vezess igaz bűnbánatra, hogy kutassuk és vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük fel a szívünket hozzád, és lássuk meg, mi voltunk vétkesek és engedetlenek, ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, ahhoz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz minket az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki a kezdet és a vég, az alfa és az ómega, aki ingyen ad az élet vizének a forrásaiból minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Igaz, irgalmas Istenünk! Előtted kell elszámolnunk mindennel, amit tettünk vagy elmulasztottunk. Ne ród fel nekünk azt, amit elrontottunk, hanem légy irgalmaddal mellettünk, és ments meg minket az örök életre Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Istenünk szavát olvasom, amelyet a mai vasárnapon, Advent előtti utolsó előtti vasárnapon, az Ószövetség lapjai között Jeremiás könyvében találhatunk meg. A 8. fejezet 4. versétől a 7. versig így szól a próféta:

Mond meg nekik, hogy így szól az ÚR:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?

Miért tért tévútra ez a nép,

miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?

Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,

és miért nem akar megtérni?

Figyeltem és hallottam,

hogy nem őszintén beszélnek.

Senki nem bánja gonoszságát,

és nem mondja: Mit tettem?!

Mindenki össze-vissza futkos,

mint a harcban száguldozó lovak.

Még a gólya is az égen

tudja költözése idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

vigyáz, mikor kell megjönnie,

csak az én népem nem ismeri

az ÚR törvényét.

Így szól hozzánk levélbeli igében Pál apostol a 2. Thesszalonikai levelének az 1. fejezetében, a 3. verstől kezdődően:

Szüntelen hálával tartozunk az Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumi igéjét olvasom. János evangéliumában, az 5. fejezet 25. versétől a 30.versig, Jézus szól hozzánk:

„Bizony, bizony, mondnom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját,, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Most, a mai vasárnapot, úgy hívják hagyományosan, hogy az ítéletnek a vasárnapja. Azért szólnak az igék is bizonyos szempontból Isten ítéletéről, Isten eljövendő ítéletértől. És most különösen is szeretném, hogyha arra figyelnénk Jézus szavaiban, hogy tulajdonképpen mit jelent az ő szempontjából, illetve a mi benne való hitünk szempontjából az a kifejezés, amit a Biblia sokszor emleget, de talán mi a hétköznapjainkban egy kicsit másképp értjük - vagy nem is kicsit, mint ahogy ő -: mit jelent ez a számunkra ebből a szempontból, ez a kifejezés?

Isten ítél, megítél minket. Miben áll ez? - Mert ítéletünk nekünk is van. - Mi a különbség az ő ítélete és a miénk között? Mi a különbség aközött, hogy ő ítél, és aközött, hogy mi ítélkezünk vagy ítélünk valamiről?

Jézus abban a néhány mondatában, amit fölolvastam, két nagyon hasonló mondatot mond. Szeretném most a testvérek figyelmét felhívni a kis különbségekre e között, a két nagyon hasonló mondat között. Az egyik úgy szól: eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját,, és akik meghallották, élni fognak. - Azután, kicsit később, azt mondja: eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek.

Nemcsak Isten ítéletnek a vasárnapja ez, hanem szívesen és hagyományosan gondolunk azokra is, akik már elmentek ebből az életből mostanában, és gondolunk a tetteink eredményére, életünk mérlegére is, amelyet Isten ítélet alá vet. Jézus mindkét mondatában, amit most fölolvastam, az emberi mélységeket említi, a legnagyobb mélységeket.

A Földön állítólag a legnagyobb mélység ezen a képen látható. A Csendes-Óceán nyugati széle táján van: a Marianna-árok. Nagyjából 11 kilométert lehet lefelé menni a tenger felszínétől, mire elérjük a legmélyebb pontját a tenger fenekén. Ez gyalog-túrában közepes nehézségű, inkább könnyű túra, mert ott vízszintesen megyünk, és nem kell a víz alatt lenni. Lefelé azonban, a tenger alá, ez nagyon-nagyon nagy feladat, nagy mélység ez a 11 kilométer. Nem véletlen, hogy az ember nagyon mindig, régtől fogva kereste a Földnek a mélységeit, és ezt a mélységet, a 11 kilométeres mélységet nem olyan nagyon régen sikerült elérnie élő embernek, és onnan visszajönnie. Tehát olyan mélység ez, amit méltán tartu
nk a világ nagy mélységének.

Mégis van ennél nagyobb. Jézus beszél róla, meg mi is tudjuk, tapasztaljuk, látjuk, érthetjük. Ez a nagyobb mélység ezen a képen látható. Egy-két méter mindössze, mégis nagyobb mélység a sír, mint a tenger mélye. Számunkra, emberek számára, mindenképpen nagyobb mélység, mert nehezebben tudunk onnan visszajönni. Ez a lét mélye.

Nézzük meg azonban Jézus szavát, azt a két mondatot, amit külön kiemeltem. Az egyik mondatban arról beszél, ami most van. Azt mondja, hogy: ez most van, amikor a halottak hallják az ő szavát. Most, vagyis a mi jelenünkben, amikor még halljuk az ő szavát, akkor van az, hogy a halottak hallják az ő szavát, és azt mondja, hogy aki meghallotta, élni fog. Halottakról beszél, akik hallják a szavát és élni fognak. A másik mondatában arról beszél, ami majd eljön. Azt nem mondja, hogy az itt van, hanem csak azt, hogy majd eljön az az óra is, és nem halottakat említ, hanem sírban levőket. - Az én számomra ez azt jelenti, hogy Jézus nem lényeges, és nem az ő munkája szempontjából mérvadó, de számunkra figyelembe veendő különbséget tesz a kettő között.

A sírban-levőkről, akik majd meghallják az ő hangját, azt mondja, hogy kijönnek mind. Kivétel nélkül. Ahogyan a temetőkre bölcsen föl szokták írni a bejárat főlé, még falún talán: Feltámadunk. Kijövünk innen. - És aztán Jézus azt mondja, hogy: ki így-ki úgy, ki ezért-ki azért, - abban már különbség. De akik a sírban vannak, eljön az óra, amikor meghallják az ő hangját és kijönnek. De a dolog nem itt dől el, hanem abban, hogy mire jönnek ki? Tehát ezt a két mondatot mondja itt és ezt a különbséget teszi Jézus.

Ugyanakkor - és ezek a szavai is akkor hangzottak el egy ilyen alkalommal - Jézus folyamatosan, ahol megjelenik, ott gyógyít. Jézus gyógyít - és ezt most nem szabad elválasztanunk ezektől a szavaitól, amiket itt mond - gyógyít testi és lelki betegségeket. Vagy: gyógyít Jézus testi és lelki halált. Mindenütt, ahol megjelenik. - Az a tapasztalatom az evangéliumi tudósítása alapján, hogy Jézus, ahol megjelenik, a szervi bajok, szervi betegségek mind meggyógyulnak a szavára. Például ebben a fejezetben a beteg ember, aki nem tudott járni, lábra állni - elindult. És egészen megváltozik az élete ezzel, meggyógyul a betegségéből. Tehát a szervi bajok, ahol Jézus jár és ahol megszólal, meggyógyulnak. A szervi bajokból a testi halottak, ahol ő jár és megszólal, feltámadnak. Nem sok ilyen esetet sorol föl az evangélium, de hármat minden esetre említ. És olyanról nincs szó, hogy Jézus beszél-beszél egy beteghez vagy egy halott emberhez, és nem történik semmi. A szervi bajok és a szervi halálok mindig meggyógyulnak Jézus szavára.

Jézus ezen kívül gyógyít lelki bajokat, lelki betegségeket és lelki halált. És ezt bizonyos értelemben megkülönbözteti az előbbiektől az evangélium. A lelki bajok, amelyek néha társulnak a szervi bajokkal - talán egy kicsit ebben a történetben is, a béna-beteg embernek az esetében, akinek a lába meggyógyult - néha attól függetlenek. A lelki bajok, betegségek nem feltétlenül és nem minden esetben gyógyulnak meg Jézus szavára. Jézus beszél a beteg emberrel, miután meggyógyult és van, hogy arra nem történik már semmi. Jézus beszél - ebben a fejezetben is, ezeket a szavakat is - a farizeusokhoz, rengeteget beszél, a lelkét kiönti nekik és sokszor nem történik semmi. Jézus odamegy a barátaihoz Bethániába, kinyittatja a sírt, amit négy napja betemettek, benne a halott Lázárral, szól egyet a nyitott sír szájánál és a halott Lázár, a szervi, a testi halott Lázár, kijön. És szól, beszél utána az ott-levőknek, a lelki halottakhoz, Bethánia népéhez és az oda sereglett emberekhez A farizeusokhoz, akik Lázárt is meg akarják ölni, mert féltékenyek arra, hogy ő újra él. Beszél hozzájuk, szól, többet, mint Lázárnak a sír szájánál, - és a legtöbbekkel nem történik semmi azon kívül - esetleg -, hogy rövid idő múlva megjelennek a közeli Jeruzsálemben és halált kiáltanak Jézusra.

Igen, vannak Jézusnak testi gyógyításai és vannak lelki gyógyításai, és ez így érvényes - úgy gondolom - ránk is. A szava hangzik hozzánk. Történik-e valami? - nem tudom. De ez az ő ítélete. Ahogy számtalanszor felhívja rá a figyelmet, ez az ő ítélete, hogy ő szól, - és nem velünk, a hitünkben, a hozzá való viszonyunkban történik-e valami?

Lehet, hogy mégsem a sírgödör a legnagyobb mélység ezen a földön. És a Marianna-árok legfeljebb a bronz-éremért versenghet. Mert az első hely, kétségtelenül, Jézus szavainak a tanúsága alapján, a lelki mélység. Az az egyszerű és nagyon apró, hajszál dolog, hogy idegen ő a számunkra. Nem történik velünk semmi, amikor szól. Kétségtelenül ez a legnagyobb mélység. A gólya, a gerlice, a fecske, a daru - mondja Jeremiás prófétán keresztül az Úristen - tudja az utat, az időt és a dolgát. Az ember pedig nem akar tudni a rendeltetéséről és az Uráról!

Egy rövid idézetet szeretnék fölolvasni a testvéreknek. Romano Guardini olasz, illetve Németországban élt, 20. századi katolikus teológus, gondolkodó és filozófus szavai ezek. Azt mondja: „Krisztussal szemben a gondolkodás megtérését követeli Isten. Nemcsak az akarat és cselekvés megtérését, hanem a gondolkodásét is. Ez pedig abban áll, hogy már nem a világ szerint gondolkodunk Krisztusról, hanem Krisztust fogadjuk el a valóság és lehetőség mértékéül, és szerinte ítéljük meg a világot. Ennek a megtérésnek szükségességét nehéz belátni és még nehezebb végrehajtani. Annál nehezebb, minél világosabb lesz az idő haladásával a világi lét ellentmondása vele szemben, és minél nyíltabban bolondnak látszik mindaz, aki ebbe belemegy. De amilyen mértékben a gondolkodás ezt megkísérli, olyan mértékben nyílik meg előtte a valóság, amelyet Jézus Krisztusnak hívnak.” - Eddig az idézet.

Számunkra tehát Jézus ítélete, amelyet a szava jelent, azt jelenti, hogy rajta keresztül érdemes minden értelem, mert ő értelmez azaz ítél meg mindent.

Említettem, hogy nekünk is van ítéletünk. Azzal kapcsolatban nagyon vigyázzunk az Isten ítéletére. Önmagában, hogy nekünk is van ítéletünk, nem baj. De az már baj, hogyha a saját ítéleteinket, egymásról való véleményünket, kívánságainkat vagy indulatainkat vetítjük bele a lelkünkben Jézusba, és úgy gondolkodunk, hogy ez az ő ítélete az ember fölött vagy mások fölött. Nagyon érdemes ezzel vigyázni, hogy saját véleményünket, indulatainkat, ítéleteinket ne lássuk bele Jézus ítéletébe! Őt ezzel ugyanis lefokozzuk Úrból a mi ítéleteink urává. Ezt hívják mágiának. Akár fehér-, akár fekete-mágiának. A lényege tulajdonképpen az.

Isten szava azonban igen egyszerű. Megpróbálom összefoglalni, hogy miről beszél Jézusnak ebben az igehirdetésében, tanításában: Jézus szól. Jézus szava megítél minket. Mindnyájan, tehát élők, holtak az ő ítéletén függünk. Nincs kibúvó ez alól, sem életben, sem halálban.

Ez az Isten Igéje, amit elmond nekünk.

Imádkozzunk:

Szólj! Szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja a szódat. Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon. Hadd várjak égi jóra hű szívvel szüntelen. Hű szívvel szüntelen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltár előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el szívből a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük imádságban Isten elé mindazt, amire szükségünk van:

Jó Atyánk! Szerető Istenünk! Hálát adunk neked mindazért, amivel megáldod az életünket és magadhoz vonzod a szívünket. Minden ölelésedet, ajándékodat nekünk azért adod, hogy örömünket találjuk benne, hogy az életünk gazdagodjon, hogy neked hálát adjunk, hogy neved dicsőségére éljünk, hogy téged fölfedezzünk életünk nagy fordulópontjain vagy apró mindennapjainkban. Hálát adunk neked a kenyérért, amit adsz asztalunkra, a levegőért, a vízért, a testvérekért, családunkért, mindazokért, akik jó szóval feléd mutatják az utunkat; igédért, amely megíratott és szól hozzánk, gyülekezetünk közösségéért, amely a te Fiad szeretetét jeleníti meg ebben a világban. Kérünk téged, jó Istenünk, őrizz meg bennünket áldásaid közösségében. Teremts bennünk vágyakozást és örömöt a veled való közösségben. Őrizz meg minket kísértéseinkben, hogy nálad találjunk menedéket, otthont és örömöt. Őrizz meg minket életünk útján, hogy el ne tévesszük szeretetedet szemünk elől, és megérkezzünk hozzád még, amíg időnk van rá. Jézusért kérünk téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 208 (Hauszky Sándor 1871-1965 - Vác 1797)

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6