2009-11-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe után utolsó előttit előző (ítélet) vasárnap istentiszteletén, 2009. november 8.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 496 (Celanoi Tamás [?] 1190?-1255? énekének [Dies irae, dies illa] második fele. Új Zengedező Mennyei Kar 1743) - Liturgia: 9

1. Ó, mi Megváltó Krisztusunk, Örök üdvözítő Urunk, Ínségünkben légy orvosunk! - 2. Édes Jézus, emlékezzél, Hogy érettem is küldettél, S kínos keresztfán szenvedtél! - 3. Igaz bírám, légy türelmes, Velem kemény számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes! - 4. Uram, ki meghaltál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Úgy siratom sok nagy vétkem. - 5. Vétkeztem én, mulasztottam, Magamat a bűnre adtam: Úr Jézus, könyörülj rajtam! - 6. Kérve kérlek, kedvezz nékem, Ó, Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem! - 7. Könyörgök, töredelmesen, Tekints reám kegyelmesen, Engedj elhunynom csendesen! - 8. Magam kezedbe ajánlom, Hozzád vezessen halálom! Irgalmad örökké áldom!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd értsem meg, milyen múlandó vagyok. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Csak egy fuvallat az ember élete, tovatűnik nyomtalanul, mint az árnyék. Mit is várhatnék még, Uram? Egyedül benned reménykedem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Uram, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: A mélyből kiáltok hozzád, Uram, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Te meg tudsz váltani, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki ingyen ad az élet vizének forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki kezedben tartod az életünket, és halálunk óráját is egyedül te ismered, emlékeztess a számadás közeledtére, és add, hogy beléd karolva harcoljuk meg itt harcunkat, míg győzelmedből elnyerjük az élet koronáját az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét hallgassátok meg most figyelemmel nyitott szívvel. Az Ószövetség lapjairól a mai vasárnapnak az igéje Jób könyvéből szól, a 14. fejezet első hat versében:

Így beszél Jób:

Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?! Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem. Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!

És így ír Pál apostol nekünk az 1. Thesszalonikai levél 4.fejezetének a végén:

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és hogy szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 78 (Huszár Gál énekeskönyve [1574])

1. Látod, Isten, életünket, Tudod erőtlenségünket, Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk a te kegyelmedet. - 2. Mindannyian leborulunk, És csak tehozzád fordulunk, Vétkeinket felejtsed el, Maradj velünk kegyelmeddel! - 3. Világosítsd meg elménket, És gerjeszd fel mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet! - 4. Végy szállást a mi szívünkben, És szenteld meg, örök Isten, Hogy csak tenéked szolgáljunk, És nyugalmat tőled várjunk! - 5. Cselekedjél így mivélünk, Szent Fiadért, ki minékünk Bizodalmunk és reményünk, Hozzád mennybe hű vezérünk!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Lukács evangéliumából szól hozzánk a mai vasárnapnak az evangéliumbeli igéje. A 12. fejezet végéről, az 54. verstől kezdve olvasom:

Jézus így szólt a sokasághoz: „Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön; és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt pedig miért nem tudjátok felismerni?”

„De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon, és hogy a bíró át adjon a börtönőrnek, a börtönőr meg tömlöcbe vessen téged. Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Különös egy igerészlet ez, kedves Gyülekezet. Jézus ebben az egész fejezetében Lukács evangéliumának, a 12. fejezetben 59 igeversen keresztül - ami nem csekélység - folyamatosan, egyvégtében tanít. Részben a tanítványait külön, részben a sokaságot; hol ezeket, hol azokat, de egyfolytában tanít 59 versen keresztül, és ennek a végén, az addigiakhoz illusztrálásképpen még két példát mond.

Hát nem pont ezt a két példát jelölték ki nekünk mára? Mert hogy mit illusztrálnak itt ezek a példák, az már itt nem nagyon olvasható. Azért ne keseredjünk el nagyon, megpróbáljuk a példákból és a másik két igéből, amit már fölolvastam, kitalálni, hogy mi lehet a megoldás? Próbáljunk meg egy kicsit utána következtetni.

A két példa, amit Jézus mond, ugyanarról szól. Ugye, az egyiket az időjárás jelenségeiről, jeleiről mondja, a másikat pedig a szükséges tennivalók időben való megtételéről, megoldásáról. Ugyanarról szól tehát a két példa, egymás után mondja őket, mint ugyanannak a tanításnak az illusztrációit.

Vannak, akik jól tudnak helyezkedni; „jó időben, jó helyen” - szokták mondani. Tudják, hogy mikor kell befektetni, mikor kell kivonulni a piacról. Tudják, hogy mikor kell felvásárolni a részvényeket, mikor kell megszabadulni azoktól. Tudják, hogy mikor kell az Eurót vásárolni és mikor kell eladni. Tudják, hogy mikor kell egyik párthoz csatlakozni,és mikor a másikhoz.

Vannak, akik jól tudnak helyezkedni. Miért? Mert mindig vannak körülmények, jelek, amelyekből következtetnek a jövőre. Ezek a jelek jó eséllyel, jól mutatják a jövőt, bizonyos valószínűséggel ki lehet belőlük találni azt, ami lesz. Többé-kevésbé mindannyian értünk ehhez. Van, aki nagyon jól, van aki kevésbé, de azért - mondjuk - ilyen körülmények között mindenki tudja, hogy lassan ideje lesz valami fedél alá húzódni. Mert úgy tűnik, hogy lesz egy kis eső vagy szél.

Ezek a jelek mutatnak valamit, amit jó eséllyel ki tudunk találni. De ha még nem is olyan egyértelmű a dolog, mert szép, derűs az ég és vidámak a felhők, de mellette azt mondja a mesterséges viharjelzés, hogy 5 perc múlva már inkább az előző képekhez fog hasonlítani a környék, akkor a bölcs, előrelátó ember még ebből is tud következtetni. Nem érhet meglepetés, - ők aztán szóltak. Igen, vannak jelek, amelyekből jó esetben értünk.

Vannak olyan helyzetek is, amelyeket igyekszünk elkerülni, és ezekre is tudunk az előttük levő jelenségekből vagy körülményekből következtetni. Tudjuk, hogy jobb személyesen megegyezni, mint perbe menni, mert ha beindul a jogi-gépezet, akkor ki tudja, hogy mi sül ki belőle. Ez is olyan, amit általában - ahogy Jézus mondja - meg tudunk ítélni. Erről szólnak tehát a példák.

Mért mondja ezeket? Amiben a végleges mondanivalójára, tanítására visszautal, azt talán az a mondat: ezt az alkalmat miért nem tudjátok felismerni? Ez - az, ami visszakérdezés az illusztrációból - a végleges mondanivaló. Mivel Jézus az Isten terveiről, rendrakásáról, ítéletéről, az ő eljöveteléről beszél, ezért ezek a példák is erre mutatnak.

Vannak jelenségek, helyzetek, körülmények, amelyekből többé vagy kevésbé tudunk következtetni arra, hogy mi lesz? Isten terveivel, Isten tetteivel, Isten ígéreteivel kapcsolatban viszont sokkal jobban - mint mondjuk az időjárással kapcsolatban - szeretjük azt mondani, hogy - például - ki tudja; hát, majd csak lesz valahogy; talán egyszer - és ehhez hasonlók. Vagyis olyan gondolatok, olyan vélemények, olyan előrelátások - idézőjelben -, amik arról tanúskodnak, hogy valójában nem akarunk semmit előrelátni. Fogalmunk sincs, vagy azt gondoljuk, hogy fogalmunk sincs arról, hogy Isten kicsoda, mit akar, mit mond és mit várhatunk tőle?

Ezért mondja Jézus ezeket a példákat, hogy vannak az életben olyan dolgok, amelyekből tudunk következtetni az általuk jelzett valóságra. Az Isten szavából, az Isten ígéreteiből, tetteiből, jelenlétéből, látogatásaiból érdemes ugyanígy következtetni, figyelni rá és megfogadni azt, amit mond. Ezért mondja Pál apostol a gyülekezetnek, amit olvastam: nem szeretnénk, ha tudatlanok lennétek . „Én sem szeretném” - mondja Jézus.

Az Istennel való megbékülés alkalmának, lehetőségének útján ugyanis egyértelmű jelek vannak. Az időjárásnak vagy a világ jobb kimenetelének vannak jelei. Ezek a jelek segítenek következtetni arra, hogy mi lesz?

Az Isten tervének, akaratának, tetteinek pedig jele van. Lényegét tekintve egy darab jele! Erre az egyre elég odafigyelni és komolyan venni! Ez, az Istennel való megbékülésnek a jele, az erre utaló előrejelzés, vagy lehetőség, vagy felhívás.

Pál apostolnak egy másik leveléből (2. Korinthusi levél 5:17-21) hadd olvassak egy rövid részt, amelyben ez benne van: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Eddig az idézet, amely az Istennel való megbékülés útjáról szól. Ez az egy jel Jézus Krisztus. Elég erre figyelnünk!

Imádkozzunk:

Áldott légy Istenünk, mert nekünk adtad szeretetedet. Segíts meg minket valami módon, ahogy te tudsz, hogy felismerjük, észre vegyük, befogadjuk és átéljük azt. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Valljuk meg az Isten szeretetébe vetett hitünket az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Tetőled kapjuk az életet, mindazt, ami ahhoz kell. Szeretetet, amelyet ránk árasztasz sokféle ajándékodon keresztül. Tőled kapjuk az örök életet a Krisztusban. Tőled kapjuk szavadat, hogy éljünk általa. Urunk, Istenünk, jó Atyánk! Őrizz meg minket áldásaid között. Őrizz meg igédben, hogy ne feledkezzünk meg róla, hanem észre vegyük, meghalljuk napról-napra. Őrizz meg minket szeretetedben, hogy benned bízzunk és beléd kapaszkodjunk mindenkor. Őrizz minket betegségünkben, szomorúságunkban, fájdalmunkban, gyászunkban és halálunkban is. Őrizz meg minket örömeinkben, sikereinkben. Őrizz meg minket boldog napjainkon, hogy hálás szívvel erősödjünk meg a te szeretetedben. Hozzád fordulunk Sándor bácsiért és Teri néniért az ő halálukért imádkozva. Téged kérünk, hogy aki ismered igazán az ő életüket, szívüket, gondolataikat, te vigasztald meg őket szeretetedben. Te, aki igazán ismered napjaink számát, tudod, hogy mi vár ránk, nemcsak jelekből, hanem valóságosan, te őrizz meg minket, hogy mindvégig megmaradjunk a te számodra, hogy amikor a megtérésnek az ideje, lehetősége lejár, akkor nálad találjon az az idő minket. Hozzád fordulunk minden bajban levő testvérünkért: az elszegényedettekért, a meghurcoltakért, a fenyegetettségben élőkért, a kirekesztettekért. Hozzád fordulunk azokért, akiket üldöznek a hitükért és akiket oktalanul megvádolnak. Hozzád fordulunk azokért, akik szeretteikre emlékeznek, akik az elmentjeiket gyászolják. Hozzád fordulunk mindazokért, akik emlékünkben vannak. Idősekért és ifjakért, hosszú életet éltekért és meg nem születettekért. Mindazokért, akiknek már nem mondhatjuk el, hogy szeretjük őket, akikre már nem vigyázhatunk. Engedd meg, hogy jó szívvel és benned való teljes bizalommal tegyük le őket a te kezedbe, hogy te őrizd őket. Tiszta szívet kérünk tőled, Istenünk, hogy minden gyűlölet, gőg, harag napvilágra kerüljön számunkra időben és le tudjuk tenni a kezedbe. Hozzád fordulunk szívünkért, hogy nyisd meg előtted, hogy veled kezdjük a napjainkat, veled éljük végig az eseményeket, amik érnek és veled térjünk nyugovóra. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg bennünket: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem íly nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5