2009-10-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Reformáció ünnepe istentiszteletén, 2009. október 31.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546)

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a Földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket, Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk hittel Istenhez irgalomért, és kérjük az ő szeretetét imádságban :

Istenem, tiszta szívet teremts bennem, és az erős Lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Ezért, amikor most Krisztus Urunk rendelése szerint itt vagyunk és elé visszük a bűnünket, fogadjuk tiszta szívvel, igaz hittel a mi kincsünket, az ő kegyelmét, szeretetét. Hirdetem nektek, Testvéreim, az ő szeretetében bízva bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő szeretetéért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Isten, aki a Reformáció tűzében megtisztítod Egyházadat, és tisztán adod nekünk igédet és szentségeidet, kérünk, oszlass el ma is minden tévelygést, őrizd meg népedet a szentségtelen és üres élettől, hogy ítéleted napján hűségesnek bizonyuljanak az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim, szeretett Gyülekezet! Isten igéjét olvasom most, ahogyan Egyházunk felolvasásul rendelte Reformáció napján. Ézsaiás próféta könyvének a 62. fejezetéből szól az ószövetségi ige a 6. verstől kezdve.

A következőképpen szól a próféta hozzánk:

Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön. …

Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!

És így szól hozzánk az evangéliumban megírt ige Máté evangéliuma 5. fejezetének az elején:

Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

„Boldogok, akik lelki szegények,

mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak,

mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a szelídek,

mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra,

mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok,

mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tiszta szívűek,

mert ők meglátják az Istent.

Boldogok, akik békét teremtenek,

mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,

mert övék a mennyek országa.”

Boldogok, akik hallgatják, és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 255 (Luther Márton 1483-1546, 1541-ben írta, amikor Budavár elesett - Gregorián dallamból Luther M. 1483-1546)

1. Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt ellenséginken, Kik szent Fiadat támadják, Hogy trónodról letaszítsák! - 2. Úr Krisztus, láttasd hatalmad, Ki minden urak Ura vagy! Te védd meg árva népedet, Hogy dicsérhessen tégedet! - 3. Jer, vigasztaló Szentlélek, Adj egyetértést népednek! Állj mellénk a végső órán, Vígy életre halál után.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Sikerült-e jó szívvel énekelni az istentisztelet elején a 254. ének 4. versszakát? Sikerült? Jó szívvel? Azt, hogy „Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik?” Sikerült-e tiszta szívvel énekelni? Vagy volt még bennünk, a szívünk mélyén, egy pici tüske, hogy ezt azért nehéz mondani, hogy a kincset elvehetik.

Talán segít megerősödni ebben az énekben a mai levélbeli igénk. Pál apostol 2. Korinthusi levelének a 4. fejezetéből olvasom az 5., 6., 7. verset:

Így ír Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek és nekünk:

Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig, mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Még emlékszem, konfirmációm évében volt 500 éves Luther Márton. Akkoriban alaposan megünnepelte Egyházunk. Az egész evangélikusság, protestantizmus, szerte a világon. Itt, Magyarországon is, volt felhajtás, ünneplés, már amennyire abban az időben lehetett felhajtást csinálni egy egyházi személy miatt. Idén 500 éves Kálvin János. Most korlátkanul lehet felhajtást csinálni, úgy hogy most még nagyobb az ünneplés az ő születésnapja alkalmából.

Azonban mind Luther Márton,mind Kálvin János, mind eleink, akik előttünk jártak és emberi számítás szerint mi is így leszünk, - elporladtak. Persze nem minden, amit ünneplünk, nem minden. Bizonyos dolgok elporladtak.

Elporladtak azok, akik 500 évvel ezelőtt születtek, azok az emberek. Ők nem. Elporladt a testük, a gondolkodásuk, érzéseik, az emlékeik, a szívük, a hitük, a kezük, a tetteik. Igen, azok elporladtak. És nincs az az ünneplés, ami visszahozná őket. Az ünneplést csináljuk, mert szükségünk van rá, hogy számba vegyük az értékeinket, a kincseinket.

Igaz is: mi a kincs? Mi a kincsünk? A kincs az, amiről ma azt énekeljük, hogy mind elvehetik, - akkor marad a szívünk mélyén egy kis tüske, hogy ezt azért nehéz így gondolni. Ez a kincsünk?

Ők, az 500 évvel ezelőtt születettek, elporladtak. Ami pedig megmaradt belőlük, az nem ők. Nem ők, hanem ami megmaradt, az rajtuk kívül van. Az Isten igéje maradt meg. Ugyanaz, amit ők is hallottak és továbbadtak. Ugyanaz, amit mi is hallottunk és továbbadunk. Ugyanaz, amit az utánunk következők is hallani fognak és tovább fognak adni. Hogy melyikük, azt nem tudom megmondani. Biztosan nem mindenki, ahogyan az 500 évvel ezelőtt születettekre se emlékszünk mindre, és nem maradt meg utánuk még ennyi sem mindegyikükből, - de az Isten igéje, az szólt, és továbbadták. Akkor is, ma is, és az utánunk következő években is.

Nos, mi az a kincs,amiről nehéz énekelni, hogy: elvehetik? Lehet úgy értelmezni a kincs fogalmát, hogy egy bizonyos értékhatár feletti összeg. Ez lehet kincsünk. Az értékhatárt tetszés szerint lehet meghúzni, kinek mennyi a tehetsége vagy a képzelőereje. - Aztán lehet úgy érteni, hogy a kincs, az ritka dolog, amiből kevés van. Talán csak egyetlen egy a világegyetemben. Igen, a „Kis herceg”-nek a rózsája kincs lett, mert rájött, hogy abból csak egy van. Ettől lett kincs. - Szeretteink kincsek, mert mindegyikükből csak egy van. Nem is volt több, és nem is lehet. - Volt egy kis műanyag gyöngyöcském, - talán még megvan a szekrényben valahol. Nagyon szépen megtörte a fényt, hiába műanyag. Az volt az én kincsem. Csak egy van belőle. Van rajta lyuk, amivel fel lehetne fűzni a társaival együtt,de nincsenek társai. Ő az egyetlen. - Így is lehet érteni a kincset, de úgy is, hogy - nehéz énekelni róla, ugye - amitől nehezen válunk meg. Az is kincs. Ami nagyon benne van az életünk közepében, ragaszkodunk hozzá. - De az is lehet kincs, amit jól elrejtettek és nehéz megtalálni. Önmagában ebből is szoktak kincsnek tekinteni dolgokat. - Az is lehet kincs talán - így elsőként a kincs szóról nekem legalábbis ez jut eszembe -, ami ragyogóan fénylik és pompás. Aminek ha kinyitják az ütött-kopott ládikóját, akkor vakítani is tud. - Annyiféle kincs van, igen.

De valami másféle kincsről beszél itt az apostol. Azt mondja: ez a kincsünk cserépedényekben van. Mi az a cserépedény? Lehet itt gondolni egy Pál apostol-kora beli, ókori, szép, mázas kerámiára, amelyekből még van néhány darab a múzeumokban. Meglehet nézni, és elmondják hozzájuk a történetüket, hogy akkoriban, az 1. században, vagy Krisztus előtt a 3.-ban, készítették ügyes mesteremberek, és még egy-kettő megvan belőlük, a többi már összetört, mert ezek könnyen törnek. De igazából, amire itt az apostol gondol, nem ilyen. Pusztán csak azt érti alatta, hogy mindennapi használati tárgy. Olyan dolog, ami fogyóeszköz, amiből több is van otthon a fiókban vagy a konyhaszekrényen, azért, mert mindennapos dolog, hogy véletlenül leesik, összetörik. És egy rutin mozdulat, besöpörjük a lapátba, onnan a szemetesbe és fogjuk a következőt, mert van másik.

Ezt érti alatta az apostol: amiből van másik. Ami nem kincs, egyik értelemben sem. Legalábbis azokban az értelmekben, amelyeket felsoroltam, - nem. Az a kincs, ami bele van téve a nem-kincsbe. Cserépedény, amibe kacatokat lehet tenni, mert az sem baj, ha leejtjük és kiborul, ami benne van, - de most nem, most kincs van benne. Ez a kincsünk.

Nem az, amelyikről Luther Márton az énekének egyik versszakát írta. Arról azt mondja: mind elvehetik. Nem mindegy! Figyeljük meg: azt a kincset mind elvehetik. Tulajdonképpen egy jótékonykodás Luther Márton részéről, hogy feltételes módba teszi - vagy csak a fordítás?, nem tudom -, mert igazából nem egy eshetőség a többi között, hogy elvehetik azt a kincset, hanem az el fog múlni. Mindaz, amit itt kincsnek titulálunk, elmúlik. Erről szól az ének, amit nekünk énekel.

Az apostol egy másik kincsről ír. Ez a kincsünk viszont nem veszendő! - bár benne van a veszendő cserépedényben, mert az Isten ránk veszendőt keveset ad. Nekünk adta Jézust! Mibelőlünk, a cserépedényekből nem marad semmi. Még egy olyan nagy stílűből sem, mint amilyen Luther Márton vagy Kálvin János. De a kincsünket nem vehetik el. Mindent elvehetnek, fájdalmak vagy csalódások vagy háborúk vagy halál, - ez a kincs nem veszendő! Arról egy másik énekünk szól. Úgy szól ez az ének, az 53. énekünk: „Ó, Jézus, kincsem, vigaszom! Fényesség életutamon”. És hozzá ott a cserépedény is mindjárt: „Zarándok én a föld színén sok terhet, vétket hordok én”. - Itt egymás mellet van ez a kincs, ez a kincsünk: a mi Krisztusunk, Istenünk szeretete és akiknek, nekünk adta az Isten a kincset.

Tulajdonképpen Jézus szava ott a hegyen a tanítványaihoz, ez a nagyon-nagyon híres tíz vers, ez így érthető meg. Ezzel, a pálapostoli hasonlattal foglalható össze az összes: boldogok a cserépedények, akik sok terhet, vétket hordanak; zarándokok, cserépedények, törékenyek és elporladnak, - boldogok, mert Isten beléjük helyezte el a kincsét! A Krisztust! A szeretetét, a bűnbocsánatát, a keresztnek a csodáját.

Ezért ragaszkodik Pál apostol valamennyi gyülekezetében, ahol megfordult, - különösen itt, Korinthusban - ahhoz, hogy ne önmagunkat prédikáljuk, ne önmagunkat neveljük. Sem az 500 évvel ezelőtti önmagunkat, se a mostanit. És ha Isten kegyelmes lesz hozzánk, - mint népéhez tudniillik, mint gyülekezetéhez -, akkor az utódaink se minket fognak ünnepelni, hanem lesz kincsük, amit ünnepelhetnek: az Isten igéje, kegyelme, Krisztusunk keresztje.

Ezt lehet ünnepelni, mert ez van. Nem veszendő, nem veheti el senki és az Isten nekünk adja! Ezt jó lenne mindig szívünkbe zárni, mert ugye: ahol a kincsünk, ott a szívünk - mondja Jézus. Vagyis mindig az a kincs a számunkra, amit a szívünkbe zárunk.

Jó ezt a szívünkbe zárni, az ő kincsét.

Imádkozzunk:

Sok mindent adtál, Urunk, sok mindent adsz, sok mindent kérünk tőled, és sok minden kérésünket meghallgatod kegyelmesen, elhalmozol javaiddal és áldásaiddal minket, és napról-napra átéljük szereteted jeleit - apró kövecskéit az életünk országútján, és kincseket, amelyeket felveszünk -, megköszönjük neked őket, - és ha néha-néha el is fogynak ezek, - azért olyan jó, Istenünk, hogy a kincsed, ez a kincsed pedig nem fogy el. Miénk marad örökre. Áldott légy ezért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten szeretete irányítsa szívünket az ő nagy kincsére. Mondjuk el együtt, hitünk megvallásaként, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 12

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki Lelked erejével meggyógyítja egyházadat. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Őáltala add Lelkedet mindnyájunknak, hogy az ő keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál, teremts hitet bennünk, tarts meg minket békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Imádunk és dicsőítünk téged Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Istenünk szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 244 (1. v.: Iverson Dániel sz. 1924, angol. 2-4.v.: R. Váró Margit 1891-1972 - Iverson D. sz. 1924)

1. Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám! - 2. Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt! - 3. Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent, Jézusommal légyek egy már e földön lenn. Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent! - 4. Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj!

2. ének: 245 (Cselekedetek könyve 2. Scholtz László sz. 1911)

1. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben, Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! - 2. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küldd el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeik igaz tükre - Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! - 3. Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! - 4.Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Áldunk téged, jó Istenünk, hogy nekünk adod kincsedet és ezzel örömet és békességet, életet és veled való közösséget ajándékozol nekünk. Kérünk, őrizd meg bennünk a veled való közösség áldását, hogy hozzád ragaszkodjunk erős hittel, és hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Mielőtt elindulunk utunkra, énekeljük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt:

Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.