2009-10-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 20. (Biblia-)vasárnap istentiszteletén, 2009. október 25.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560) - Liturgia: 10

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Ne ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem szégyenlem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek üdvösségére. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Az utódok szolgálják őt, besszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek és a születendő népnek hirdetik, hogy igaz, amit Ő tett.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Nem szégyenlem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek üdvösségére.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket és kérjük az ő irgalmát: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet és vétkemtől tisztíts meg engem. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért az Írások szerint, és aki feltámadt ugyancsak az Írások szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Kérünk, tedd Lelkeddel élővé, hatóvá, hozzánk szóló szavaddá mindazt, amit apostolaiddal, prófétáiddal megírattál a Szentírásban üdvösségünkre. Világosítsd meg a szívünket, tisztítsd meg az ajkunkat, újítsd meg az életünket, hogy igédnek figyelmes olvasói, engedelmes megtartói és hűséges bizonyságtevői legyünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Istenünk szavát olvasom most. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben van, a 8. fejezetben a 26. verstől a 38. versig:

Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” Az felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi , a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvétetik a földről.” Az udvari főember megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról, vagy valaki másról?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelt őt.

Így foglalja ezt össze, kedves Testvéreim, az evangélium mai igéje János evangéliuma 20. fejezetének a végén, a 30. verstől kezdve:

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 288 (Grundtvig Miklós 1783-1872, dán - Lindeman L. M. 1812-1887)

1. Áll az Úristen temploma, Háza a Mindenhatónak, Tárul, mint lelkünk otthona, Harangjai hívnak, szólnak: „Öregek, ifjak, jöjjetek! Mind, kik hordoztok terheket! Mind, akik békét kívántok!” - 2. Templomunk, drága vagy nekünk. Itt hangzik Isten igéje, Itt imádságunk, énekünk, Hogy nevét áldja, dicsérje. Ide vár minket Istenünk, És szövetséget köt velünk, Kegyelmet ad, békességet. - 3. Keresztvíz cseppje hirdeti: „Életed már Istené lett!” Az oltár szól: „Mind elveszi Jézus vére bűnöd, vétked.” A szószék hív: „Az Úr van itt!” Szívünkben ébred már a hit. Áthat az ige szent fénye. - 4. S élő kövekből épít már Templomot itt a Szentlélek. Kegyelem és új élet vár: Megváltott, szolgáló élet. S hol kettő-három ráfigyel, Mit ígért, nem felejti el, Jelen van Jézus közöttünk. - 5. Bármerre járunk, ó, Urunk, Legyen otthonunk szent házad! Töltse meg mindig templomunk Dicséret, hála, imádat! S ha szívünk itt már nem dobog, Táruljon égi templomod, Hol néped örökké áldhat.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Templomok épülnek, és szűnnek meg, megnyílnak és bezárulnak a nagy közönség előtt, - hogy világi módon fogalmazzunk -, jönnek-mennek a helyszínek, ahol lehet hallani az Igét, össze lehet gyülekezni. Isten azt ígéri minden korban az igéjében, hogy jelen van templomában, és aki ott van, azt ő megőrzi az országa számára. Aztán mégis van, hogy a templomot lerombolják, és az istentisztelet véget ér benne. Aztán mégis van, hogy valahol kinő a földből egy újabb épület és benne újabb gyülekezet gyülekezik, és újabb embereket szólít meg az Isten. Hogy lehet ez? Hogy lehet ezt összeegyeztetni? Az Isten szól, és megvéd, velünk van, és hogy a helyek és alkalmak, és helyszínek és kövek jönnek és mennek. Valahogy úgy, ahogy ez az ének mondja, amit énekeltünk.

Mint nem egyszer majd beteljesedő próféciára, hanem mint mindenkori helyzetképre, kérem, hogy figyeljünk oda a mostani igére, amely a mai vasárnapnak az Ószövetség lapjain megírt evangéliuma, Ámósz próféta könyvében, a 8. fejezetben szól hozzánk a 11. és 12. versben:

Ezt mondta Ámósz próféta:

Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig, és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Nem történt tévedés, tényleg be akartam itt fejezni az igének a felolvasását, nemcsak azért, mert Egyházunk eddig jelölte ki a mai vasárnapra, hanem azért, mert fölösleges lett volna még tovább olvasni, mert ott még csúnyábban hangzik.

Jézus Názáretbe, a szülőfalujába látogatva így szólt: Ma teljesedett be ez az Írás fületek hallatára. Ezt mondta Jézus az ószövetségi próféciáról. Igen, ilyen előfordul, hogy amit Isten mond, az beteljesedik. Lehet rá számítani, előbb vagy utóbb. Ámósz pedig, ahogy mondtam, nem fenyeget egyszer majd bekövetkező végső, nagy nyomorúsággal, amikor ezeket a szavakat mondja. Bár sokszor szokták úgy érteni ezt, hogy lesz majd egy olyan időszak, amikor majd mindenki nagyon akarja keresni az Urat, és hallgatják a szavát, hallgatják megszakadásig, és csak nem jön, csak nem szól hozzájuk, és teljesen elkopárosodik az embereknek a szíve. - Tehát úgy gondolom, hogy nem egy bizonyos majdani időről szól ez a prófécia, inkább a mindenkori, ma is teljesedő valóságra hívja fel a figyelmet.

Ott van például az etióp miniszter. Ő aztán bolyong rendesen. Ő aztán nagy utat jár be, hogy keresse az Úr igéjét. Jó éhes lehetett az igére ez a miniszter. Kocsikázott hát, gyaloghintón, vagy amilyen hintója volt, ment ezer kilométereket az Úr igéjéért. Nem mintha közelebb az Úr nem tudta volna adni neki, de hát számára - úgy látszik - ez látszott kivitelezhetőnek. Egy biztos az Apostolok cselekedeteiben és abban a történetben is, amit onnan olvastam föl az imént Fülöpről meg az etióp miniszterről, semmi sem történt puszta intellektuális érdeklődésből. Mert az nem olyan erős motiváció, ami ekkora futkosásra, keresgélésre, kutatásra hajtaná az embert. Meg nem olyan erős motiváció, amely kihajtaná a Fülöpöket és másokat a sivatagba, a néptelen útra, hogy ott rohangásszanak mindenféle hintók után. Pont olyan erős, nagyon mélyről jövő késztetés kell és történik ott mindig, amilyen késztetés, mélyről jövő indíttatást fejezi ki az éhség, meg a szomjúság. Ezért is használj Isten ezeket a szavakat, és rögtön hozzátenni, hogy most kivételesen nem a kenyér és a víz utáni éhségről és szomjúságról beszél.

Nos, azt a minisztert is Etiópiától Jeruzsálemig, aztán visszafelé a Gázába vezető sivatagi útra valami ilyen nagyon mélyről jövő, „valami nincsen rendben, valami még hiányzik” késztetés hajtotta, amit nevezzünk az ember sajátjának. És Fülöpöt, az Isten szószólóját is, valami nagyon mélyről jövő késztetés vezette oda, amit nevezzünk az Úr angyalának.

Keresik az Úr igéjét, futkosnak napkelettől északig, de nem találják. Lehet mondani, hogy szerencsére ez az etióp miniszter akkorát futkosott, hogy ő megtalálta. De nem egészen így van. Mert amikor megkérdezi tőle Fülöp, hogy: érted, amit olvasol? - akkor kiderül, hogy fogalma sincs. Pedig ott van kezében az Ige. Nem kevésbé, mint itt az én kezemben. Ott van, olvassa és nem nyelvi nehézségekről beszél, mert olyat kérdez vissza Fülöptől: kiről mondja ezt a próféta? -, amiből kiderül, hogy nem a héber írásjelekkel leírt, héber nyelvű Biblia-szöveget nem érti meg, hogy mi van oda leírva, hanem azt nem érti meg, hogy Isten, amikor ezt mondja: mire gondol? Miért lehet ez számomra érdekes? És hiába az utazás, hiába a kézbe vett Biblia, - nem kap választ. Szegény visszatérne, haza a kincstárához, élné tovább az életét a kincsei között ugyanúgy, ha Isten nem kezdene el beszélni. Nem a betűk a tekercsen, hanem az Isten. Nem is Fülöp mellette a hintón, hanem az Isten.

Luther Mártontól - legalábbis a Luther-filmben - megkérdezi a kolostorban a lelki vezetője, - már évek óta pap Márton testvér -, hogy ”olvastad-e már a Bibliát”? Az ott elhangzó kérdésre Márton testvér, abban a korban természetes válasza: nem. „Akkor menj és tanuld” - mondja a mestere. És így ment el Bibliát tanulni Márton testvér. De hiába tanulta a Bibliát, kezdte olvasni, ebből még nem lett Reformáció. Ahhoz még sok minden kellett.

Vagy ott van Pál apostol, aki messzire utazott, össze-vissza járt, kelt a világban. Eljutott még Athénba is, és ott megállapította, hogy ezek, az athéni emberek irtó vallásosak. Hiába, a nagy vallásosság, ott minden oszlop, minden kövecske, minden mozaik, minden szobor, minden festmény, minden történet, amit egymásnak beszélnek, mind-mind istenekről szól. Nem lehet úgy lépni kettőt, hogy három istenre ne taposson rá az ember. És mégsem születik még ettől gyülekezet Athénban.

Vagy ott voltak pénteken fiatal barátaink a vértesi erdőben. Tizenkét elrejtett palackból tizenegyet megtaláltak. Benne mindegyikben rendre ott volt az Isten igéje. A hancúrozáson túl mégse lett belőle egyéb. Vajon miért? - Nem bűnbánatot akarok most ebben a helyzetben gyakorolni, félreértés ne essék; nem arról beszélek, hogy ez rajtam múlott. Hogy az etióp miniszter nem csak kezébe fogta az írott Igét, hanem találkozott az írott Igében, a próféciában Jézussal. Luther Márton bátyánk csak sok szenvedés után megértette Krisztust, mint az Isten igazságát. - Valahogy így van a mai Magyarország is, benne hőn szeretett kis egyházunk, gyülekezeteinkkel együtt. Valahogy így vagyunk, hogy igaz, kenyér sincs nagyon sok asztalon elegendő, meg a víz is veszélyben van, de a vallásos éhség és szomjúság is nagyon nagy. És megoldás keresési éhség is nagyon nagy. Van egy csomó vallási közösség, és van egy csomó lehetőség, amiben megoldásokat lehet kutatgatni, keresgélni. Ezek tovább is fejleszthetők, ki-ki amit gondol róluk és ami eszébe jut, azt elmondhatja.

Lehet menni messzebbre is. Menni keletre, majd az orosz szövetség, … hát nem jött be. Megyünk nyugatra, majd Európa, … az se jön be. Megyünk vallási ütközésekbe, mozgalmakba, hiedelmekbe, tanításokba, … nem segít. Bizakodunk, hogy nagyon jó dolgok hangzanak itt nálunk, körülöttünk, hiszen egy csomó mindenben szó van Istenről, része a kultúránknak és a gyökereinknek, - de még mindig csak szó. Betű és maszlag.

Mint Izraelben az ő igyekezetük. Azt mondták: belépünk Egyiptom szövetségébe; belépünk Asszíria szövetségébe; belépünk a templomba, megfogjuk az oltár szarvait, majd az megvéd - de hát nem védett meg. Mire rájöttek, hogy tényleg beleléptek valamibe, addigra kitelepítve találták magukat. Kitelepítve nemcsak a Kánaán földjéről, hanem az Isten országából, ahogyan a jóslásban volt.

Isten igéje hangzik. Ámósz próféciája erről szól. Isten igéje hangzik és ő szól. És ott, ahol ő szól, ott élet van. Mindenhol, ahol róla van szó csupán, mindenhol, ahol ő szóba kerül mások szavában, ott van keresés, kutatás, futkosás, ügyködés - és marad az éhség és szomjúság. Ez teljesedett Ámósz korában, Pál korában. Luther idején és ma is. És majd ha az Isten Lelke jön hozzám, hozzátok, fiatal hittanos-testvéreinkhez, ahol van egy gyülekezet, ebben a templomban vagy egy másikban, vagy abban, amelyikben nem is gondolnánk - de abból valami lesz. Még hozzá biztos!

Ennyit tud nekünk mondania prófécia, amely beteljesedett az evangéliumban. Az Isten szólt, ez hangzik, ahol csöndben rá figyelünk, - ott élet van.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Áldj meg irántad való éhséggel és szomjúsággal, és áldj meg beléd vetett bizalommal és annak minden nyugalmával, hogy megálljunk és halljuk, amit szólsz. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltár előtti befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük imádságban Isten elé mindazt, amire szükségünk van:

Jó Istenünk! Szerető Atyánk! Tőled kérjük jelenlétedet és azt, hogy fogjál bennünket az életünkben napról-napra, hogy meglegyen az utunk, amin járunk veled, meglegyen a helyünk, ahová állítasz, meglegyen a dolgunk, ami jóra vezet, meglegyenek a szeretteink, akik rólad szólnak nekünk őszintén az ő szeretetükön keresztül és a tiédről, meglegyen a mindennapi kenyerünk, amellyel tudjuk szeretetünket kifejezni, átélni egymás iránt. Te teremts közöttünk testvéri közösséget, Urunk, itt a gyülekezetben és a körülöttünk élő más emberekkel. Teremts jó szívet bennünk, hogy a te szeretetedet tudjuk élni és mindent, ami történik, azt annak fényében érteni és megfontolni. Kérjük tőled, Istenünk, szereteted, szavad jelenlétét, hogy bölcsek lehessünk, nem ennek, a minket körülvevő világnak a mércéje szerint, hanem a te bölcsességed révén azzal az erővel és tudással, ismerettel és hittel, amelyet te adsz nekünk a szavad által. Kérünk téged, hogy a te bölcsességeddel éljük minden örömünket és nyomorúságunkat, a te igéd legyen az alapja mindannak, amit csinálunk és mondunk. Gondolatainkat szője át szavad és vezérelje lépteinket. Tegyen bennünket a te gyermekeiddé úgy, hogy rád ismerjenek az életünkben. Add igéd, Urunk, napról-napra, percről-percre nekünk, hogy jelen legyél és te éljed az életünket, te általad kapjon értelmet minden siker, ami történik velünk, és te általad kapjon értelmet és célt minden nyomorúság, amit átélünk, minden nélkülözés, bántalmazás, szomorúság, magány, csalódás, betegség vagy gyász. Engedd meg, hogy szeretteinket is letegyük a te kezedbe és igéd világosságában tudjuk mérlegre tenni saját életünket, és megbékélni a szeretteink életével. Engedd meg, hogy szavad szóljon minden dolgunk közepette és áldássá legyen számunkra. Urunk, téged kérünk ezért a hétért, ami előttünk áll, a világ népeiért, embertársainkért, a Krisztusban testvéreinkért és a körülöttünk élőkért, akik nem ismernek téged. Gazdagítsd meg bennünk a szeretetet és a benned való reménységet, hogy azt tudjuk hirdetni mindenkor. Jézusért kérünk téged, aki gyógyítónk, éltetőnk és reménységünk. Jézusért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 376 (Richter Frigyes Keresztély 1676-1700, német)

1. Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és meggazdagít; Jézus, minden szenvedésből, Könnyeimből Tehozzád emel a hit. - 2. Nézzed, lelkem mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban eleped. Ínségemet te ismered, Enyhítheted: Vidámítsd meg szívemet! - 3. Ha kísértő támad engem, Küzdelmemben, Uram Jézus, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, Hű maradjak, Erőt, kegyelmet te adj! - 4. Csak tebenned vigad lelkem, Ha ér engem Bú, gyötrelem, nem félek. Mert tenálad megtalálom, Én Megváltóm, Amit várok, remélek. - 5. Sorsomat hittel rád bízom, Hű gyógyítóm, Erőm gyengeségemben. Vállaltad a világ terhét, Hogyne lennék Tied földön és mennyben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6