2009-10-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapi istentiszteletén, 2009. október 18.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 9

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Néped üdvözítője, te vagy, Istenünk! Meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak. Megemlékezem az Úr tetteiről, visszagondolok hajdani csodáira. Felidézem egyenként minden tettedet. Elmélkedem műveiden. Nincs más Isten, aki az Úrhoz fogható! Megváltottad hatalmaddal népedet, úgy vezetted őket, mint nyájadat.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Néped üdvözítője, te vagy, Istenünk! Meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt most mindenek előtt gondoljunk méltatlan voltunkra. Valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, jöjj el igazságoddal. Jöjj szabadító erőddel, oldd le rólunk bilincseinket. Jöjj szereteted melegével, amely éltet. Jöjj, hogy kitörhessünk önmagunk bűvköréből, és megnyílhassunk embertársaink számára. Segíts erre bennünket szeretetedért. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Efezusba írt leveléből szól hozzánk. A 4. fejezet 20. versétől kezdve ezt írja az apostol:

Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust, ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való ó-embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Így szól hozzánk Máté evangéliumának a 9. fejezetéből az első 8 vers igéje:

Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta a hitüket, így szólt a bénához: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Ekkor néhány írástudó így szólt magában: „Ez Istent káromolja.” Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani bűnöket a földön: Kelj fel, - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 452 (Hodzsa Miloszláv Mihály 1811-1870)

1. Rád tekintek, mindenható Isten, Forró hálával áldoz most szívem. Mint mondod, templomod, úgy vagyok, Lelked által, ha néked szolgálok. - 2. Sokszor érzem, testem mily esendő, Elködlik-szürkül a szép jövendő - Jó Lelked éleszthet engemet: Erőre váltja gyöngeségemet. - 3. Kísértésben is te vagy reményem, Hadd járjak nyomdokodban serényen! Javamra szolgálhat a próba: Tégy áldássá, és indíts a jóra! - 4. Küldetésem napja míg világít, Gyarló szolgád többet nem kíván itt: Szeretet, hadd legyek követed; Így érjem el majd teljességedet!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Mondják, ötvenegy-pár évvel ezelőtt, amikor Magyarországon szervezték a termelőszövetkezeteket, akkor nemcsak politikai ígéretekkel és érvekkel, nemcsak erőszakkal igyekeztek minél több embert bevonni munkaerejével és földjével, eszközeivel együtt a közösbe, - hanem igével is. Mondják: az az ige volt ennek egyik fő érve, ennek a küzdelemnek, ennek a harcnak, amely most van előttünk az Ószövetségből ezen a mai vasárnapon. Hiszen ez az ige - lehet mondani - az összefogásról és annak az erejéről szól. És hát ha egy igéjét Istennek, egy-egy útmutató szavát megpróbálják egy szóban összefoglalni, egy emberi érték alá sűríteni, - akkor azt könnyű, mindenféle-fajta kenyér és péksütemény elkészítésére alkalmassá tenni. Lehet vele érvelni és használni.

Most mégis próbáljuk meg Isten szeretetéből és segítségével, józanul és Isten szándékai felől nézve, megérteni a Prédikátor könyvének a 4. fejezetéből a 7.-től a 12. versig tartó részt:

Így szól a Prédikátor:

Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is:Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog.

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

„Szóval, kedves Testvérek, jobb hogyha mindenki ideadja nekem a javait, és nekem szolgál a munkaerejével- hiszen megmondta a Biblia is: jobb hogy együtt küzdünk a közös céljainkért”. Persze lehet ez a házasságnak is az igéje, hiszen mindenki tudja, hogy az Isten segítőtársat teremtett az embernek, hozzá illőt, mert az embernek nem jó egyedül lenni. Meg van ez már írva a Mózes 1. könyvében, a Teremtéskor is. - És itt még egyszer: jobban boldogul kettő, mint egy.

Azonban mielőtt tovább pufogtatnánk az igének a lehetőségeit és érveit, szeretném, hogyha az egész bibliai könyv, a Prédikátor könyve, teljes igehirdetésének alapján és a közös tanúságtétele szerint gondolkodnánk, és ez alapján azt szeretném megkérdezni magunktól most, arra keressük a választ, hogy mi ad értelmet az életnek? Mert hogy a Prédikátor könyvében végig erről szól: mi ad értelmet az életnek? - A válasza pedig, ebben a néhány mondatban is, meg a többi részében a könyvnek is, az lenne a kérdésre, hogy önmagában semmi. Azért is szokták úgy is mondani ezt a könyvet, hogy a hiábavalóságok könyve. Úgy sorolja föl az életünk dolgait, az emberi értékeket, a világnak a lehetőségeit, a jó és ostoba dolgokat, az emberek bölcs és értelmetlen próbálkozásait az életükben, hogy ezek mind hiábavalóságok. És nem azért, mert végső soron arra jut el a Prédikátor a töprengései során, hogy az életnek nincs semmi értelme, hanem azért, mert ezeket a dolgokat önmagukban teszi mérlegre. Van-e értelme önmagában a fáradozásnak, a munkának, a gyűjtögetésnek? És erre a kérdésre, amiben hangsúlyos az, hogy önmagában, válaszolja azt, hogy nincs. Nincs értelme.

Itt, ebben a néhány mondatban, amit fölolvastam, bizonyos értelemben összefoglalja az egész könyv mondanivalóját: hiábavalóság az egész élet minden küzdelme - önmagában. A kiinduló pontja - ahogy volt az a termelőszövetkezetek szervezésekor - mi lehetne a megélhetésnek az egyszerű matematikája? - Az egy főre jutó jövedelem matematikája jól érvényesül ma is. Ennek a matematikának az alapelve az, hogy minél kevesebb ember között oszlanak el a javak, annál több jut mindenkinek, annál magasabb az életszínvonal. Ennek megfelelően működik ma a mi Hazánk: kevesek közt oszlanak el a javak, így aztán a kevesek életszínvonala igen magas. Annyira, hogy közöttünk legtöbben talán tíz év alatt sem keresünk annyit, mint a kevesek egy hónap alatt.

Mi értelme van az életnek? Mi értelme van a javainkat, értékeinket megtartani önmagunknak anélkül, hogy kellene belőle juttatni másoknak? Mi értelme van az egésznek? Semmi - mondja a Prédikátor nagyon egyszerűen és lényegre törően. Tudniillik semmivé lesz az ilyen munkának és fáradozásnak minden gyümölcse. Mert mindennek, ami az életünkben fáradozás, cél, munka, mindenben, ami az életünkben érték, amit értéknek nevezünk, mindennek csak annyiban van értelme, amennyiben rajtunk, önmagunkon túlmutató célja van, és ezt az önmagunkon túlmutató célját sosem toljuk félre ideiglenesen sem, azért sem, hogy pillanatnyilag az ahhoz vezető rész-céljainkra tudjunk koncentrálni. Tehát az értelmet az önmagunkon messze túlmutató cél adja meg. Az egész életben.

Meggyőződésem, hogy ez a néhány mondat a kettőnek az erejéről, az összefogásnak az erejéről ezt mondja el, és csöppet sem a társtalanságról vagy a társsal való élésről szól. Egyszerűen azért, mert ott van mindig az életünk kapcsolatai között a legfontosabb és a mindennek értelmet adó kapcsolatunk: az Istennel való kapcsolatunk.

Tehát nagyon nehéz kívülről nézve bárkiről is, ebből a szempontból - a Prédikátor szavai alapján - úgy beszélni, hogy magányos vagy nem magányos. Mert nekünk is, az egymással való kapcsolatainknak, az egymással való közösségünknek is, a végső célja a rajtunk és az adott kapcsolaton túlmutató cél ad értelmet: az Istennel való közösség.

Talán ez a legfontosabb, amit a felolvasott részlet utolsó, mintegy odabiggyesztettnek tűnő mondata, jelenthet a számunkra. Ez a bizonyos utolsó félmondat: a hármas fonál nem szakad el egyhamar.

Lehet ezt az utolsó félmondatot úgy is értelmezni, hogy igazából semmi jelentősége, csak egy közmondás, és tulajdonképpen a kettőnek az erejéről van szó, de hát a mondás hármas fonálról szól, most mit csináljunk? Úgy hogy így is használjuk? - Lehet úgy is érteni, hogy itt eszébe jut a Prédikátornak a téma végeztével az, hogy ha hárman vagyunk, az még jobb, mintha ketten. És akkor még oda lehetne tenni, hogy sőt tizenkilencen a legerősebb a szövetség, mert a tizenkilenc több, mint a három.

De ezek mind légből kapott ötletek, - az igazán számunkra használható értelme ennek az utolsó félmondatnak, az csak az lehet, hogy minden, itt közöttünk levő szövetségnek, összefogásnak, kapcsolatnak, közös erőfeszítésnek az igazi erejét az ezen túlmutató cél: az Istennel való kapcsolat és közösség adja meg. Ilyen célt pedig az önmagunkon és az egymással való kapcsolatunkban létrejött célokon túl mutató célt nem akárki tud adni a dolgainknak.

Ezért érdemes odafigyelnünk arra, amit Jézus mondott egy alkalommal a hozzá érkezőknek, az őt keresőknek, akik hozzá tódultak, mert akarták látni a hatalmát és dicsőségét, amiről már sokat hallottak. És Jézus - érdekes módon - egy furcsa, önmagán igen csak túlmutató dologra hívta fel a figyelmet. Azt mondta, hogy a búzaszem létének semmi más nem ad értelmet, mintha a búzaszemet elvetik, és megsemmisül a földben, mert akkor lesz belőle egy új érték, akkor születik belőle valami új. És ez bizony elsősorban Jézus Krisztusban valósul meg, őbenne.

Tehát ahol és amiben Jézus Krisztus dolgozik, annak van értelme. Minden egyéb, amiben fáradozunk, sok vagy kevés sikerrel, sok vagy kevés energiaráfordítással, az mind tulajdonképpen pelyva-felhalmozás. Ezt a végső tanulságot, ezekkel a szavakkal foglalja össze mondanivalóját a Prédikátor - ezért veszem tőle kölcsön ezt a szép szófordulatot - a végső tanulságot nem érdemes sosem félrerakni és egy pillanatra sem elfelejteni az életünk szervezésekor.

Imádkozzunk:

Jó Atyánk! Légy velünk és közöttünk Fiadban, Krisztusunkban, hogy ne legyen hiábavaló az, hogy ideszülettünk, hogy próbálkozunk az életünket megoldani, hogy végül eljutunk földi vándorutunk végébe. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt testvéreim az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban életünk dolgait:

Áldott Istenünk, jó Atyánk! Kezedbe tesszük le egész életünket és annak minden dolgát, hogy te adj célt és értelmet fáradozásainknak, örömeinknek és bánatainknak, a kapcsolatainknak és munkánknak. Kezedbe tesszük le azokat, akik az életben egyedül vannak, akik mellett nincs, aki álljon útmutatással, szeretettel, társként, testvérként, segítőként. Kezedbe tesszük le azokat, akik nélküled élik le az életüket. Te légy velük, Istenünk, hogy ne legyenek magukra hagyottak az élet vándorútján. Te légy velünk, Istenünk, minden dolgunkban, amelyekben okosak vagyunk, azokban is, és amelyekben tanácstalanok, azokban a dolgainkban is. Adj nekünk jó megélhetést, hogy az életünkkel elégedettek legyünk, hálát tudjunk adni érte neked, közben is meg a végén is. Adj nekünk megélhetést hitből, hitből való életet, hogy a benned való hitre építsük a dolgainkat, az életünk kérdéseit és az egészet. Légy mellettünk útmutató, támogató, vigasztaló és megtartó szereteteddel. Légy mellettünk mindaddig, amíg itt járjuk az utunkat, hogy mindaz, amit élünk és ami történik velünk, az számunkra a te kezedben és a te szeretetedben való esemény legyen. Jézusért kérünk téged, aki miatt van reménységünk hozzád fordulni, aki megadta nekünk a veled való élet lehetőségét, aki utunk és életünk lett. Az ő nevében fordulunk hát hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5