2009-10-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap istentiszteletén, 2009. október 4.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680) - Liturgia: 11

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek. Mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életen. Boldogok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint járnak. Fölépíti templomát az Úr, összegyűjti népe szétszóródott fiait. Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi minden sebüket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik bíznak kegyelmében.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek. Mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életen

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg magunkat, az ő törvényének, parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság . Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, és kérjük az ő irgalmát :

Uram, míg hallgattam, csontjaim kiszáradtak, mert rám nehezedett kezed. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert te megbocsátod, amit vétek. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy oltalmam az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által. Őáltala van bűneink bocsánata vére által, kegyelme gazdagsága szerint. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Jézus Urunk könyörgött Egyházad egységéért. Hisszük, hogy meghallgatod imádságunkat, amikor ezt kérjük. Segíts nekünk abban, hogy komolyan vegyük, amiért imádkozunk Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most hallgassuk meg Isten igéjét, amelyet felolvasásul rendelt Egyházunk a mai vasárnapon. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostolnak Efezusba írt leveléből, a 4. fejezet első hat verséből szól:

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért. Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységgel kaptatok elhívást is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.

A mai nap evangéliumi igéje pedig Lukács evangéliuma 14. fejezetéből szól az első 11 versben:

Amikor egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. És ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De azok hallgattak. Erre kézen fogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: Vajon közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal”? Nem tudtak erre mit felelni.

Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észre vette, hogy válogatják a főhelyeket: „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át ennek a helyet!, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy mikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb!, s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812-1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Az Ószövetségben megírt igéje a mai vasárnapnak Ézsaiás prófétától szól hozzánk, a könyve 2. fejezetének az első 5 versében:

Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvéreim! Az a kép akár Oroszországban is lehetne, ha nem látszódnának a háttérben New York felhőkarcolói, mert hogy a szobor egy olyan szovjetes stílusú kép. Nem véletlenül, mert a Szovjetunió ajándékozta ezt a szobrot az Egyesült Nemzetek Szervezetének, legjobb tudomásom szerint nagyjából a belépésekor, a csatlakozásakor, amikor belépett ebbe a szervezetbe. A címe az, ami az iménti igében is benne van, meg ugyanígy még Mikeás prófétánál is lehet olvasni szó szerint: Kardjaikból kapákat vagy ekevasat kovácsolnak. Ezt ábrázolja a kép, és így lett a béketeremtés, a békeszerzés szobra. Tehát a Szovjetunió ajándékozta csatlakozása alkalmából az Egyesült Nemzetek Szervezetének, melynek hívatása a béke megteremtése főleg.

A képen pedig Harald Bretschneider német evangélikus lelkész látható. Ő 1980-ban Szászországnak a tartományi ifjúsági lelkésze volt. Most már nyugdíjas, már 70 felé közeledik napjainkban. Abban az időben, miután ifjúsági lelkész volt a Német Demokratikus Köztársaságban élt. Akkor, 1980-ban egy mozgalmat indított el Bret- schneider lelkész. Az NDK-ban azzal indított el egy mozgalmat, hogy először könyvjelzőket, aztán más, egyéb dolgokat, például ruhára varrható jelvényeket, meg plakátokat gyártott százezer számra, amelyek az iménti szobrot ábrázolták. Fiatalok számára készítette ezeket, a jelvényeket - tiltakozva ezzel a „Fegyverrel a békért!” jelszó ellen, amely annak a kornak a jelszava volt nemzetközi szinten a béke érdekében, valójában a fegyverek érdekében.

Itt látható ez a jelvény, itt éppen egy plakát formájában a ház falon. Körülötte a felirat és a Mikeás prófétánál szereplő igehely - Mikeás könyvének 4. fejezete -, ahol ugyanaz olvasható, mint az iménti próféciában Ézsaiásnál: a kardokból kapát, ekevasat kovácsolnak. - Sokan csatlakoztak akkoriban ehhez a mozgalomhoz a Német Demokratikus Köztársaságban. Annyira sokan, hogy hamarosan szemet szúrt az akkori, ottani hatalomnak is, és tervezték is Bretschneider lelkész eltávolítását, de hát ez nem sikerült. A mozgalom pedig nőttön-nőtt, fiatalok, gyerekek, diákok tűzték a jelvényt a ruhájukra - tanáraik utasítása ellenére. Fiatalok tagadták meg a katonai szolgálatot ennek a mozgalomnak a jegyében, és kialakult országszerte egy százezreket magába tömörítő béke-ima mozgalom. Ez lett az egyik forrása a 89-ben bekövetkező változásnak, összeomlásnak. Így lett a Szovjetunió ajándéka a szovjet világrend bukásának az egyik eleme.

Kérdés, hogyan lehetséges az, hogy egy békemozgalom megingatta a kor békemozgalmát - tudniillik, a „Fegyverrel a békért!” mozgalmat? - Gyártsunk minél több fegyvert, és ezáltal félemlítsük meg az ellenfelet, hogy ne merjen háborút kezdeni! Ha ő is elég sok fegyvert gyárt, mi is félni fogunk és mi se fogunk háborút kezdeni. Hogyan ingathatja meg egyik békemozgalom a másikat?

Valószínűleg ugyanazért, amiért Ézsaiás ilyen furán jövendöl a próféciájában, így kezdi a mondatát, amelyben a szobor címe is szerepel: Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak. Ugyanaz a kérdés: mi köze a fenyítésnek, ítéletnek a fegyverek megszüntetéséhez? Miért az Úr fenyítése és ítélete az, hogy az emberek letegyék a fegyvert?

A béke csak egy jelszó önmagában. Tulajdonképpen minden ember a maga szülőhelyén keresi a közös asztala körül. Lehetőleg csőd helyett. Fontos helyen, befolyásos és jövedelmező helyen. A szülőhelyünket keressük, és a béke eredendően mindenki számára azt a kerek világot jelenti, amikor a saját rendje, érdekei érvényesülnek, és ezt senki nem bántja. Mindenki békén hagyja, és az ő útja zavartalanul járható út. - Ezt a békét keresik az országok. Minden többi ország legyen velünk békességben, azaz hagyja kibontakozni a saját törekvéseinket. Ezt a békét keresik az országok, és ehhez a békéhez fegyver kell. Ezért küld egyik ország sereget a másik országba. Ezért támogat vagy ezért hagy magára egyik ország másik országot. Ezért kell mindenkinek egyforma divatruhákat hordani, vagy egyforma ételeket enni. Mert legyen a közös utunk az én utam - mondja mindenki.

Ézsaiás ezzel szemben azt látja a látomásában, hogy a különféle, kisebb-nagyobb halmok és hegyek között kimagaslik az ÚR hegye, az Isten halma. Tehát nem egy relatív alternatíva a választékban a többi között az Isten, hanem Ő van a főhelyen. Nem a magunk ötleteit kiabáljuk, hanem a szívünk azt mondja: tanítson minket az ÚR igéje. Ézsaiás azt látja a látomásában: jöjjetek, az ÚR ösvényein járni fogtok. Vagyis hogy nem egyik vagy másik fél útját, érdekét rögzíti egy béke; nem is kompromisszum eredménye egy béke, hogy megpróbáljuk megfelelő arányban érvényesíteni egyik és másik érdeket, - hanem tanítson minket az ÚR az útjaira. Ez a békének az alapja és az ő ösvénye. Ézsaiás azt látja a látomásában, hogy bizony tanít. Tanít, hogy ne a másik ember önmagamhoz idomításából, annak útját éljem, hanem megkeressem, hogy mi az én dolgom, amivel az Isten általam is értéket teremt. Újat ezen a Földön. És Ézsaiás végül azt mondja látomásából, visszafordulva a hallgatóságához: Testvéreim! Járjunk hát ezek alapján az ÚR világosságában!

Jézus azt mondja: én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. Ez a békesség útja. Ehhez nem kell fegyver. Ezt semmi fegyver sem ki nem kényszerítheti, sem meg nem döntheti. Sem a Golgotán, sem azóta.

Imádkozzunk:

Uram, légy utam, világosságom, életem. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki szétszóródott nyáját újra egyesíti. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, közösségünkről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd bennünk a hitet, tarts meg bennünket a te békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Imádunk és dicsőítünk téged Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindnyájatokkal! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 241 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769. Neander Kristóf Frigyes 1724-1802, német)

1. Legdrágább ajándékodért Könyörgök Istenem, Vigasztaló Szentlelkedért. Ó, add meg énnekem! Ó, add meg én­nekem! - 2. Mély bölcsességed titkait Ő tárja fel csupán, Téged szeretni ő tanít, Én édes jó Atyám! Én édes jó Atyám! - 3. Szentlelked az én biztatóm, Hogy gyermeked vagyok; Mint jó Atyámban bízhatom, Nem leszek elhagyott, Nem leszek elhagyott. - 4. A boldogságra, Istenem, Szentlelkeddel segíts, Jóra erőt te adj nekem, Áldj, védj és üdvözíts, Áldj, védj és üdvözíts. - 5. Te adj nekem tiszta szívet, Add, hogy ínségemben Mindvégig legyek itt híved, S meglássalak a mennybe, S meglássalak a mennybe.

2. ének: 242 (Liebich Ehrenfried 1713-1780, német))

1. Jöjj el, drága Vigasztalónk, Térj hozzánk, szállj reánk, Légy mi gyámolítónk! Jézus egykor hű népének megígért, s mint vezért Küldd hozzánk is téged. - 2. Lelkünk újjáteremtője, Új élet, úgy éled, Ha te vagy szerzője; Gyarló ember küzd és fárad, Tőled jő az erő, Üdv belőled árad. - 3. Isten Lelke, égi fényünk! Tanítást, buzdítást Adj, hogy szentül éljünk! Ha Istent kérjük imánkban, Jöjj, segíts Meghallgattatásban! - 4. Te segíts, hogy jól harcoljunk, A rossznak, gonosznak Bátran ellenálljunk! Úgy Jézustól kár vagy érdek, Ínség, jaj, semmi baj Soha el nem téphet. - 5. Légy erőnk a gyengeségben, Vigaszunk, Támaszunk Minden kísértésben! Ha Isten elszólít végre, Vígy minket, Népedet örök dicsőségre!

3. ének: 243 (Schlegel János Adolf 1720-1793, német)

1. Jer, keresztyének, örvendjünk, E szent napon zengedezzünk, Melyen Jézus, mint fogadta, Híveire Lelkét adta. Éltünk bűnben, éjszakában És bálványok rabságában. E nap hintett fényességet, Eloszlatván sötétséget, Áldott légyen a nagy Isten! - 2. Jézust magasztald, szent nyája! Elvégeztetett munkája. Híveinek is erőt nyújt, Bennük szent buzgóságot gyújt. Végig hűséges hozzájuk, Szentlelkét árasztja rájuk, Hogy szent igéjét szeressék, S a földön mindenütt hirdessék. Áldott légyen, a nagy Isten! - 3. Induljunk Jézus szavára A Föld végső határára, Róla tesznek bizonyságot, S terjesztik az igazságot, Bár zúgnak sokan ellenük; Átkot és gúnyt föl se vesznek, Sok csodadologot cselekesznek. Áldott légyen a nagy Isten! - 4. Nagy kegyelme jó Atyánknak, Már mireánk is kiáradt. Látjuk ragyogó sugarát, És érezzük sok áldását. Jó Istenünk, áldva áldunk, Nagy irgalmadért imádunk. Ó, segíts tenéked élni, És győzelmesen célhoz érni! Dicsértessél mindörökre!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6