2009-09-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapi istentiszteletén, 2009. szeptember 27.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 332 (Brandenburgi Albert 1490-1560 . 4.. v..: Nürnberg 1555 körül, német - Sermisy Cl. 1490-1562) - Liturgia: 9

1. Mit Isten akar énvelem Az lesz a legjobb nékem. Kész ő, hogy áldjon, segítsen, Ha bízom nagy nevében. Bajból kiment a hű, a szent, Nem fenyít, csak mértékkel. Ki benne hitt, soha senkit Isten nem hagyott még el. - 2. Ő vigaszom és életem, Reménységem,bátorságom. Amint akarja, úgy legyen. Fenyítését is áldom. Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat. Mint jó Atyám, úgy vigyáz rám, Jóságára nem várat. - 3. Így örömes útra kelek, Amikor ő kívánja. Ha haza hív, békén megyek A halandók útjára. Árva lelkem, én Istenem, Hű kezedbe ajánlom. Te megadtad a győzelmet Már poklon és halálon. - 4. Még egyet kérek, Istenem, Hogy tarts meg mindig nálad, És ne engedj elcsüggednem, Ha gonosz lélek támad. Biztass: „Ne félj!” Védj és segélj! Kelj híved oltalmára! Így is teszel, Velem leszel, S én áment mondok áldva.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem. Istent szomjazza a lelkem, sóvárog az élő Isten után. Vajon mikor állhatok az élő Isten elé? Küldd el világosságodat és igazságodat. Azok vezessenek szent hegyedre és hajlékodba. Bár eljutnék Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Nappal szeretete ölel, éjjelente éneket ad számba imádságom, életem Istenéhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Forduljunk őhozzá és kérjük tőle bűneink bocsánatát és irgalmasságát: Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok, bűnöm miatt megroppant az erőm. Olyan lettem, mint valami kallódó tárgy. De én bízom benned, Uram. Vallom, hogy Te vagy az Istenem. A kezedben van sorsom, ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten, Jézus Krisztus által. Őbenne van bűneink bocsánata az ő vére által, kegyelmének gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk, aki feltámasztottad Krisztust a halálból, és általa örök életet ajándékoztál, kérünk, erősítsd meg hitünket. Erősítsd meg a beléd vetett bizalmunkat, hogy senki sem szakíthat el tőled, és megőriz bennünket a te kezed mindenkor. Hallgass meg minket Krisztusért. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak az igéje az Ószövetség lapjairól, Jeremiás siralmainak a könyvéből a 3. fejezetből, a 22.-26., és a 31.-32. szakaszokból szól:

Így tanúskodik a próféta:

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamnak -, ezért benne bízom. Jó az ÚR, a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

Mert nem vet el örökre az ÚR. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

És így erről Lukács evangéliumában a mai vasárnap evangéliumi igéje. A 7. fejezet 11. versétől a 17. verséig olvasom:

Jézus elment egy Nain nevű városba, vele mentek tanítványai és nagy sokaság is. Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé, egy özvegy asszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta az Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau J. 1971)

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És a múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nekünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz. - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerteárad, Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Élt egyszer egy király. Valahol, a Földközi-tenger valamelyik városában, a görög-világban. Szkhoineus volt a neve, feleségét, a királynét Klümené-nek hívták. Volt egy lányuk: Atalanta. - Ez az Atalanta lány nem akart férjhez menni. Semmi kedve nem volt hozzá. Mivel csak úgy nem lehetett ellentmondani a kérők ostromának és a szülői akaratnak, ezért Atalanta úgy kosarazta ki sorra és rendre a kérőit, hogy kihívta őket futóversenyre, és mindegyiket legyőzte futásban. Egyszer aztán az egyik kérő a versenyre magával vitt három arany-almát, és futás közben eldobálta őket a földre. Atalanta meg látta a guruló arany-almákat, rendre lehajolt értük és felszedegette őket. Ennyi elég volt ahhoz, hogy kérője győzzön a versenyen.

Legyen most, a mai istentiszteletünkön, a tanítónk az arany-alma. A mai igében Pál apostol szava róla szól. A kolossé-beli levélből olvasom az igét. A 3. fejezet első hét versében van leírva:

Így ír az apostol:

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókra törekedjetek, ne a földiekre. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik az Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Először is azt kellene tisztázni, mielőtt az arany-almára visszatérünk, hogy amikor Jézus Nainba érkezett, megszólította a koporsóban fekvő halott fiatalembert, akkor nem adott neki örök életet. Igazából nem is a fiatalemberről, a fiatalember és Jézus találkozásáról szól ez az evangéliumbeli történet, hanem - mint ahogyan ezt Lukács is hangsúlyozza - az édesanya és Jézus találkozásáról van szó. Ott Jézus az édesanyának ad vissza valamit. Legalább is, ami számunkra tanulság ebből a történetből, az ebben a viszonyban rejlik.

Amiről viszont Pál apostol ír, az nem a szeretteinknek a velünk való megajándékozásáról szól, hanem a mi saját életünkről. Ezért ahhoz, hogy meg tudjuk magunkat vizsgálni, meg okulni tudjunk Pál apostol szavaiból, ahhoz ki-ki próbálja meg eldönteni saját magáról, hogy miben él? Tehát ki-ki egyenként saját magával kapcsolatban, hogy miben él?

Néhány példát próbálok megmondani, hogy hátha valamelyik segít ebben a számadásban. - Aki New-York felhőkarcolói között él, ott született és ott éli le az életét, az, ha reggel fölébred az órája csöngésére, akkor ez a világ jut eszébe: a felhőkarcolók világa. Ebben kezd el gondolkodni, és ebben a keretben kezdi el tervezni a napját is, végig gondolni: hogy hol vagyok, mi következik ma, mik állnak előttem, és a többi. - Aki a tanyán született az állatok között és ott éli az életét, annak reggel, amikor besüt a nap az ablakán, akkor nem a New-York felhőkarcolók jutnak az eszébe és nem azon kezd gondolkozni, hogy milyen sorrendben, melyikbe kell elszaladnia, hanem a saját élettere jut eszébe, és a saját élete: az udvar, a föld és az állatok.

Ezt jelent az, amikor azt mondja az apostol: ezekben éltetek. Illetve amikor azt mondja, hogy azokat keressétek, aki odafenn vannak, ahol a Krisztus van. Oda tartoztok.

Vezetés közben, ha megyek autóval, akkor előfordulhat minden további nélkül, hogy útközben eszembe jut valami valamiért. Járnak a gondolataim és esetleg eszembe jut egy verssor valamelyik költőtől. És az is lehet, hogy nem tudom folytatni hirtelen magamban ezt a verssort, de jó esetben nem kezdek el kotorászni a másik ülésen a kötet után, hogy megnézzem benne: ugyan hogy is folytatódik a költőnek a verssora? Pedig biztos, hogy nagyon szép és hasznos elfoglaltság az is, de mégsem teszem, mert abból még baj is származhat.

Ezt jelent, amikor azt írja az apostol nekünk, hogy meghaltatok. Nem azt jelenti, hogy lejárt a földi életünk ideje, és elhelyeznek minket a koporsóba, urnába, - hanem azt jelenti, hogy vannak céljaink, vannak szempontjaink, amelyek jelentik az életünket, és ami ezekkel ellenkezik, ami ezeken kívül van, arra nem figyelünk oda, mert két ellentétes dologra figyelni nem lehet. Két ellentétes érdeket egyszerre figyelembe venni és kielégíteni nem lehet.

Mindenki állampolgár valahol. Van, aki akár több helyen is. Mindenesetre ki ahol állampolgár, ott áll jogvédelem alatt. Többek között azt jelenti, hogy valahol állampolgár az ember, - hogy annak az államnak az intézményei, jogintézményei biztosítanak számára egy életteret, egy keretet, egy védelmet. Ha itt élek, akkor ez a jogvédelem itt van számomra. Ha ott élek valahol, egy másik helyen, egy másik országban, másik államban, akkor az ottani törvények védenek.

És amikor azt írja Bonhoeffer a versében, amit énekeltünk, hogy Isten őriz minket híven reggel-este, akkor ez ugyanazt jelenti, mint amit Pál apostol úgy fogalmaz meg a levelében, hogy el van rejtve az életünk Istenben Krisztussal együtt. Ott van védelem alatt. A mi jogvédelmünk, a mi reménységünk, a mi céljaink megvalósulásának a garanciája ott van őnála. - Tehát nem egyszerű féltékenységből, vagy vaskalaposságból haragszik az Isten, amikor más valamit teszünk, például amit felsorol az apostol itt mindenféle csúnya dolgot, hanem ezek azt jelentik, hogy a céljainkat, azok megvalósulásának a lehetőségét, vagy egyáltalán az életünknek a tennivalóit, tartalmát máshol keressük, mint ahová tartoznak.

Mindenféle arany-almák gurulnak jobbra és balra, röpködnek is néha, de ha nekünk van egy útirányunk, egy célkitűzésünk és azzal tisztában vagyunk, akkor csak azokra a dolgokra érdemes figyelni, amelyek efelé a cél felé mutatnak vagy segítenek.

Elég valószerűtlennek tűnik a görög mítosz Atalantáról és az ő felelőtlenségéről. Hiszen ha valaki annyira nem akar férjhez menni, hogy sok-sok kérővel hajlandó kiállni és vállalni a megmérettetést, akkor a gyakorlatban bizonyára nem fog lehajolni néhány arany-almáért. Bizonyára így van, de a mítoszok valami alapvető emberi igazságra hívják fel a figyelmünket. Így van ezzel is.

Vagy legyen így ez számunkra is tanulságul. Így legyenek ezek az arany-almák tanítók nekünk ezen a mai istentiszteleten is. És életünk folytatásában is, hogy se el ne vonja semmi a figyelmünket az Isten országáról, amit Ő elkészített a számunkra, se ne csüggedjünk el semmiféle akadály láttán vagy akadályt átélve, - tudva, hogy hol van a biztosításunk.

Imádkozzunk:

Áldott vagy Istenünk, mert őrzöl bennünket. Őrzöl jobban, mint bárki tehetné. Köszönet érte. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Hitünk és bizodalmunk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, ami életünknek a dolga és amire szükségünk van tőle:

Az ő békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Szerető Atyánk, áldott légy azért, hogy mindent megadsz nekünk, ami életünkhöz kell: kenyeret, igét, éltetőlevegőt, gondoskodó szeretetedet és bűnbocsátó irgalmadat. Áldunk téged, hogy szólsz hozzánk, hogy életünk ne maradjon itt, az enyészet asztalán, hanem tenálad, a te szereteted ölelésében teljen és maradjon meg. Kösd, Urunk, az életünket hozzád! Kösd magadhoz a gondolatainkat, céljainkat, lelkünket, tetteinket. Kösd magadhoz a kapcsolatainkat, a szavainkat, az egymáshoz intézett dolgainkat, tetteinket, mindazt, ami életünk része. Köss magadhoz bennünket, hogy megmaradhassunk teveled, hogy ne itt maradjunk meg, hanem benned legyen az életünk, általad éljünk. Könyörgünk hozzád mindannyiunkért, mindannyiunkat ölelj át és őrizz meg a magad számára. Könyörgünk Dénesért és azokért, akik vele együtt szolgálatra készülnek. Kösd magadhoz őket! Könyörgünk a betegekért, szenvedőkért, a gyászolókért és az egyedül maradtakért. Könyörgünk Marika néniért, Józsefért és családjáért, hogy kösd magadhoz őket, hogy az életük maradjon benned. Könyörgünk Zsuzsa néniért és családjáért. Kösd magadhoz őket! Te teremts hitet és az élet bizalmát mindnyájukban. Te hozd el napodat Zsuzsa nénire és mindannyiunkra, amikor látunk téged, amikor megnyugszanak a kérdéseink, a nyomorúságaink és a mást-mutatásaink. Amikor már nem kell válaszokat keresnünk és követelnünk, hanem körülveszel bennünket mindenki számára nyilvánvalóan. Köss magadhoz bennünket, hogy tehozzád tartson az életünk! Jézusért kérünk, akit odaadtál életünkért. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 272 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5