2009-09-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap istentiszteletén, 2009. szeptember 20.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681 - Liturgia: 10

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Figyelj rám és hallgass meg, URam, mert hozzád kiáltok minden nap. Légy kegyelmes és örvendeztesd meg lelkemet, hiszen te jó vagy és megbocsátó. Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak előtted borul le. URam! Ismertesd meg velem utadat és öltöztess igazságodba. Magasztallak, URam, Istenem, teljes szívemből és tisztelem nevedet örökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Figyelj rám és hallgass meg, URam, mert hozzád kiáltok minden nap. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan! Légy erős kősziklám és segíts rajtam. Vezess nevedért és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet,Te váltasz meg engemet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által. Őbenne van bűneink bocsánata, váltságunk kegyelmének gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, aki nekünk adtad az egyetlen örökkévaló kincset, Fiad evangéliumát, kérünk, őrizz meg bennünket a múlandó javak kísértésétől és az értük való aggódástól, hogy neked és veled éljünk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen. .

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapon Isten az Ószövetség lapjairól, Mózes 1. könyvének a 2. fejezetéből szól hozzánk, a 4. verstől kezdve:

Ez a menny és föld teremtésének a történet.

Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját.

És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

És így szól erről nekünk Jézus Máté evangéliuma 6. fejezetében, a 24. verstől a 34. versig terjedő szakasz szerint:

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti; nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

„Ne aggódjatok tehát és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 318 (Luther Márton 1483-154 - Nürnberg 1523)

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békességünk Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapon Pál apostol Timóteushoz írt 1. leveléből a 6. fejezetből szól hozzánk Isten szava a 6. verstől a 11. versig terjedő szakasz szerint:

Így ír az apostol Timóteushoz:

Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

Te pedig, Isten embere, kerüld el ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelíd lelkűségre.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Igazából csak egy szempontból, egyfajta sajátos szempontból, személyesen szeretnék gondolkodni most, együtt mindnyájukkal Pál apostolnak ezekről a személyes szavairól. Mert itt nemgyülekezetnek írt, széles körnek szánt tanításról van szó, amit fölolvastam, hanem ez a levél Pál apostol barátjának és munkatársának, lelki gyermekének, testvérének szól, amit a hírneves Pál a kevésbé hírneves Timóteushoz személyes jókívánságként, útmutatásként, biztatásként és erősítésként írt. Ez egy kicsit kitűnik a felolvasott néhány mondatból is, de nyugodtan értsük és halljuk így az egészet.

Tehát ebből a személyes szempontból próbáljunk meg gondolkodni róla. Ehhez bevezetésül felolvasnám Ady Endre Harc a Nagyúrral című versének utolsó két szakaszát. Így ír a költő:

„És összecsaptunk. Rengett a part,

Húsába vájtam kezemet,

Téptem, cibáltam. Mindhiába.

Aranya csörgött. Nevetett.

Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,

A vérem hull, hull, egyre hull,

Messziről hívnak, szólongatnak

És mi csak csatázunk vadul:

Én s a disznófejű Nagyúr.”

Ady - a versből kitűnik -, hogy szereti a pénzt. Abból a szempontból szereti, ahogyan az éhes farkas vagy oroszlán szereti a zsákmányát. Szereti, mert szüksége van rá, élni szeretne belőle. Adynak szüksége van az útjához, az életéhez az aranyra.

És mielőtt megvizsgáljuk Pál apostol szavait, amelyek tulajdonképpen teljesen természetesnek, egyértelműnek tűnnek, hogy kerüljük a viszálykodást meg a felesleges beszédet, kapzsiságot, és törekedjünk az igazságra, a szeretetre és szelíd lelkűségre, ezek így egyértelműnek tűnnek és jól tudunk velük azonosulni, - azonban gondoljunk az élethelyzetünkre, gondoljunk a szükségleteinkre és az életünk nehéz időszakaira most.

Egyértelmű számomra - és biztos vagyok benne -, hogy bizony én szeretem a pénzt. Egyenesen csodálatos dolognak tartom. Hasznos dolog, ha az embernek van valamije. Szeretem a pénzt, és sokat is harcolok vele. Sokat harcolok vele, hogy legyen, mert nincs és mert az utamban áll. Nem úgy áll az utamban, hogy utam közben találok egy köteg bankjegyet és belebotlok, hanem az utamban áll, vagyis akadályoz a szerepe és a hiánya. Soha nem volt tartalékom, de szinte mindig volt tartozásom, és ez így is maradt. Ennek ellenére az álmok és a lehetőségek, a szükségletek és az alkalmak vagy az emberek a maguk hívásával és jó kívánságaival szinte hívnak, mint Ady Endrét a Nagyúr. „Van már aranyad? Igen?” - És nem mehetek. Nem mehetek, mert nincs aranyam.

Pál apostol szavai azonban nem azokhoz szólnak, akiknek van, hanem az apostol barátjához, lelki testvéréhez, Isten szeretetének örököséhez, az Isten emberéhez szólnak ezek a szavak.

Nézzük csak meg, hogy mit folytat Pál azzal, amivel kezdődött az igénk: Valóban. Azt mondja az előző félmondatban, olyan emberekről beszél, akik talán Timóteus közösségében, az ő környezetében is előfordulhatnak vagy bizonyára előfordulnak, akikkel problémáik lehetnek, akik kísértést vagy akadályt jelenthetnek a szolgálatában és a közösségének az életében. Ezekről az emberekről beszél, rájuk utal Pál apostol a megelőző mondatokban. Azt mondja róluk: akik a kegyességet, tehát a hitet, vallást, az Istennel való kapcsolatot a nyerészkedés eszközének tekintik. Valóban nagy nyereség a kegyesség - folytatja már a felolvasott részben.

Tehát innen indul ki az apostol, hogy lehet a hitünk burkoltan és számunkra talán nem tudatosulóan a pénzszeretetünk szolgálója is. Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy emiatt lehet esetleg valakinek közösségbe tartozni, Istenhez fordulni, meg ilyesmi. Ez lehet. Egyrészt azért, mert tudjuk, hogy Isten gazdag; Isten meg tud áldani; Isten szeret bennünket, Isten meghallgatja a hittel mondott imádságainkat, és minden vágya az Istennek az, azért repes a szíve, hogy nekünk minél jobb legyen.

Valóban igaz az, amit az őstörténet ír: Isten túláradó szeretetében a tökéletességbe helyezte el az embert az Édenben. Mindent megtett értünk. Nagy gonddal, finom szeretettel, személyre szabott, gondoskodó odafigyeléssel vett és vesz körül bennünket, és készíti számunkra az életünk körülményét. Tehát Isten mindenkinek Atyja. Hogyne fordulhatna hát elő, hogy Istent eszközeink sorába állítjuk, a magunk istene szolgálatába. Nem is beszélve persze a körülöttünk levő emberekről, akiket szintén a magunk igényei szolgálatába lehet állítani.

És ez alól nem kivételek a keresztyénközösség sem és az abban levők, körülöttünk levők. Hiszen népszerűségre lehet szert tenni egy közösségben, egy emberi közegben. Az óhatatlanul alkalmasnak kínálkozhat a tekintélyre, a népszerűségre és mindezen keresztül egyfajta emberi, evilági biztonságra. Viszont azt mondja az apostol, látszólag egyetértve ezekkel az említett emberekkel: valóban a kegyesség, a hit, a Krisztusban való bizalom nagy nyereség. Nyereséget, gazdagságot, örömöt, kincset jelent számukra. Valóban nagy nyereség a megelégedéssel járó, azaz amelyik megelégszik azzal, amit az Isten számára biztosít.

Nagyon szeretem a pénzt, mint sokan közülünk. És harcolok vele - szándékosan nem mondom, hogy érte, hanem vele, ellene -, hogy az ő törekvését legyőzzem. Harcolok vele, mint sokan. Viszont van egy nagyon-nagy nyereségünk. És most ezúttal a sokféle mondanivalója és értelme közül elsősorban ezt szeretném megmutatni és erre szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni, az igénknek erre a mondanivalójára: van egy nagy nyereségünk, amelyiket sokkal jobban lehet és érdemes szeretni. Van egy nagy nyereségünk: Krisztusunk szeretete, aki többet készített, mint a Nagyúr valaha is. És miközben harcolok a pénzzel, az én Krisztusom menedék ebben a harcban. Soha nem tenném őt ebben a harcban fegyverré, csak menedékké.

Sokszor előfordult ez már másképpen is. Krisztus népe kezdettől fogva mindmáig egyre-másra, amikor kis vagy nagy alkalom adódott rá, akkor bele-beleizzadt a csapdába, hogy Krisztust eszközzé tegye nem az Egyház, hanem a tagok személyes igényei szolgálatában. Talán mondhatjuk azt, egyfajta régi módon, ez az Egyház és szervezete hatalmát jelentette az embere fölött e világban, evilág eszközeivel és céljaiért. De megvannak ennek nemcsak régi, hanem mai módjai is, amely a tekintély-hajszolással ölt testet abban, hogy nekünk szükségünk van egyfajta tekintélyre, respektre az emberek előtt, mert igenis ez jár, mert mi vagyunk a Krisztus népe.

Krisztus azonban nem hagyott a tanítványaira tekintélyt. De lehet a sikert is keresni mai keresztyén módra. Egyszerűen a már említett kiindulópontból elindulva, hogy az Isten jó és mindent megad, amit kérünk. Mi tehát ezért vagyunk az ő népe, hogy mindent megadjon nekünk.

Nagyon egyszerű útmutatás ad Pál apostol baráti biztató levelében Timóteusnak mindezekkel kapcsolatban. Azt mondja neki: kerüld el. - Van olyan, hogy az ember kikerül valamit. Nem mindig tudjuk legyőzni, nem mindig tudunk ellenállni neki és megváltani tőle a világot, vannak dolgok, amiket egyszerűen ki kell kerülni. Ilyen a saját igényeink istenítése is. Kerüld el ezeket.

Ellenben - ez a másik felszólítás a kis levélrészletben - ellenben, írja nekünk, testvéreinek Pál apostol, törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelíd lelkűségre. Törekedj! Mielőtt bármelyikünk parancsolást olvasna Pál apostol levelében, mércét látna benne, a kegyesség mércéjét, amelyhez oda kell állni, hozzáigazítani a magasságunkhoz, és aztán leolvasni egy érdemjegyet, - gyorsan ezt a szót használja Pál: törekedj. Ez az egy elég.

Van egy kis igés kártyácskánk, benne egy hozzátartozó felirattal, amelyiken nem Bibliából vett ige van, hanem Albert Schweitzernek egy mondás: „Isten nem a célba érkezést várja el tőlem, hanem az utonlevést.” Nem a perfekt tökéletességet, hanem azt az egyet: törekedj. Mert amit Jézus mindig számon kér, mindig felhívja rá a figyelmet, és minden baj gyökerének nevez meg az az, hogy mi van ott a szívemben? Milyen indulat, törekvés, cél?

Minden ezen dől el!

Imádkozzunk:

Jó Istenem! Szereteteddel, amelyet megmutattál, mentsél meg engemet a bennem levő bálványoktól. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltár előtti befejező szolgálat.

Biztatásul mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most vigyük oda, Isten elé mindazt, amire szükségünk van, amiért könyöröghetünk hozzá:

Az Isten békessége pedig, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Jó Istenünk, szerető Atyánk! Te áldd meg életünket, utunkat, hitünket és szeretteinket. Tőled kérjük mindazt, ami szeretetedből ránk árad. Tőled kérjük és neked köszönjük meg mindazt, amit ajándékozol nekünk napról-napra. Eléd visszük oda és rád bízzuk azokat a kétségeinket, szomorúságainkat, fájdalmainkat és akadályainkat, amelyek előttünk állnak, amelyek megnehezítik és megterhelik az életünket, az utunkat, vagy gyengítik a hitünket. Te őrizz meg bennünket életünk minden fordulópontján, hogy a feléd leginkább vezető utat válasszuk, hogy legyen alázat, bölcsesség és irántad való szeretet bennünk elegendő ahhoz, hogy tőled bölcsességünk és döntési készségünk legyen napról-napra. Tőled várjuk, hogy adj erőt nekünk megtenni mindazokat a dolgokat, amelyek rajtunk vagy rajtunk is múlnak. Hogy igényesek legyünk a te akaratodat tenni, a te utadat járni, a te szavadat hirdetni, rólad tanúskodni minden dolgunkkal. Tőled kérünk békességet, nyugalmat és rád hagyatkozást mindazokban a dolgokban, amelyek nem tartoznak a mi hatáskörünkbe. Hogy tudjunk szólni az igazságról és tudjuk rád bízni annak teljesülését a környezetünkben, a többiekben. Hogy tudjunk alázattal, önkritikával és rád hagyatkozó szeretettel imádkozni mindenkiért. Hogy tudjunk eléd vinni minden bajt, akár a sajátunk, akár másé. Urunk, ezért rád bízzuk Marika nénit és családját. Te legyél könyörületes és szeretetteli hozzájuk minden betegségükben, gondjukban és aggodalmukban. Te őrizd meg őket, szeretteiket és minden útjukat, hogy végül is megérkezzenek napról-napra és végső soron is tehozzád. Rád bízzuk Jóska bácsit és szeretteit, hogy te adj nekik útmutatást, és minden napjára elegendő derűt és bizalmat tebenned. Rád bízzuk Zsoltot, lányát, Naomit és szeretteiket. Te adj nekik kitartást, rád hagyatkozó bizalmat a betegségben és a tőled kapott szeretetnek az erejét. Hogy bármi is lesz, ezzel a kinccsel gazdagon és soha ebből meg nem szegényedve járják útjukat. Rád bízzuk minden szerettünket: szülőket, testvéreket, házastársakat, gyermekeket és unokákat. Rád bízzuk azokat, akik már elmentek közülünk. És rád bízzuk azokat, akiket még várunk. Teneked elegendő gondod és terved van mindnyájunkkal. Te tudod, hogy mit szántál nekünk, mit szántál szeretteinknek, adj engedelmes szívet, rád figyelő lelket, hogy ne álljunk útjába akaratodnak. Urunk! Mindaz, amit kérünk és amit te adsz, a te Krisztusban megmutatkozott nagy-nagy szereteted jele. Adj el nem múló bizalmat benne, mert az ő nevében kérünk mindenért, az ő nevében adunk neked hálát mindenért, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6