2009-09-13

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapi istentiszteletén, 2009. szeptember 13.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 521 (I. Mózes 28,10-18. Adams F. Sára 1805-1848, angol - Mason L. 1856) - Liturgia: 9

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain, Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd. - 2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd. - 3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet, Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd! - 4. Az álom s éj után Kél újra fény, Új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd! - 5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nap és pajzs az ÚR. Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Seregeknek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik. Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura. Lelkem sóvárog az ÚR háza után. Boldogok, akik házadban laknak. Dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, akit a te utadra vonzol szüntelen. Bizony jobb az Isten házának küszöbén várakozni, mint vigadni a bűnösök sátraiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Nap és pajzs az ÚR. Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Jó Uram! Magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd a szívem szorongását, és szabadíts ki szorult helyzetemből. Nézd nyomorúságomat és bocsásd meg vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg, hozzád menekültem. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet, minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk, aki gondot viselsz testünkre és lelkünket is táplálod, növeld, kérünk, napról-napra a hitünket, hogy reménységben és szeretetben éljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak az Ószövetség lapjain olvasható igéje Mózes 1. könyvéből, a 28. fejezetből szól a 10. verstől a 19. versig terjedően:

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott lévő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, melynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg meg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam. Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte az a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

És így szól hozzánk Isten szava Pál apostol galatákhoz írt leveléből az 5. fejezet 16. versétől a 24. verséig: Ezt írja Pál apostol:

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről már előre megmondom nektek, amit már korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek, nem örökölik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Jézus Krisztuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 461 (1.v.: Riedel Ottó német, 2.-5.v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! János evangéliumából szól most hozzánk a mai vasárnapnak a 3. igéje. A 6. fejezet végéről, a 60. verstől kezdve a 66. versig:

Jézus tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hátha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni. És így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Nagyon sokan vannak, akikre igen nagy szükség volt fiatalkorukban, meg középkorú korukban. Mindaddig, amíg tudtak erővel támogatni, nevelni, gondoskodni, biztosítani a javakat, amíg szükség volt az erejükre, a pénzükre, a hűségükre vagy a szeretetükre. Aztán, amikor ezek elfogytak, akkor nem volt rájuk többé szükség. És ott maradtak egyedül az utcán, az otthonokban, a temetők kispadjain szeretteik sírja mellett, erre-arra. Csak fiatalkori gondoskodásuk, erejük és pénzük kell, ők maguk nem.

Aztán vannak sokan, akik csak egy éjszakára kellenek, egy egész életre már nem. Akik egy rövid, nagyon picike kapcsolathoz jók voltak, de tovább, a napok fordulatos, tekervényes útjain már nem volt rájuk szükség. Ilyenek is vannak sokan.

És van olyan is, aki csak kabalának, megsegítőnek kellett. Pici dísznek a nyakban, nagyobbiknak az asztalon, még nagyobbiknak a kertben vagy az útszélen, emléktáblán vagy kőoszlopon, sírhanton vagy bárhol másutt. Kabalának és megsegítőnek. Úrnak, akit követni kell - már nem! Ilyen is van.

Tekintsünk vissza egy kicsit. Az elmúlt hetekben Jézus az ő követésének és az örök életnek bizonyos előre, jövőre mutató, elvi alapelveiről beszélt. Arról, hogy nekünk meg a Concorde-repülőgépnek menyire lehetetlen az ő országába bejutni, vagy arról, hogy van idő, amikor már becsukják az ajtót, és nem lehet ott lenni vele.

Most, ezeknek folytatásaképpen figyeljünk úgy Jézus szavaira, hogy elénk tárul az őt követésével és az örök élettel kapcsolatban a konkrét helyzet, a jelen. És amit mond Jézus, meg ami történik, amit János evangélista elbeszél, ezeket is úgy, mint a jelen helyzetet, és abban nézzük meg, hogy mi lehet az evangélium, vagyis a jó hír, és az útmutatás a számunkra.

Azt mondja Jézus, róla meg a tanítványairól az ige: sokan nem jártak vele többé. - Később van ennek folytatása is, de most nem ide tartozik, legalábbis szorosan nem.

Tegnap voltunk Budapesten néhányan Részt vettünk ebben a Sport-kastélynak nevezett létesítményben egy, nagyjából ehhez hasonló tömegű megmozduláson. Csak Evangélikus Presbiterek Országos Találkozójának hívták. A fénykép valami mást mutat, de ebben a sportlétesítményben van fölvéve. Tehát nagyjából így nézett ki a tegnapi nap is, de ott székek voltak és azokon ültünk, különben teljesen hasonló volt a látvány. Tömegek voltak ott, ezer-valahányan voltunk - azt hiszem.

Ott is elhangzott tegnap, - meg hát azért ez egy általános jelenség úgy gondolom, hogy ez a várakozásunk, - hogy Jézussal tömegek vannak. Nem véletlenül mondja János evangéliuma 6. fejezetének a végén a történet azt, hogy sokan nem jártak vele többé. Ez a fejezet ugyanis azzal kezdődik, hogy rengetegen jártak Jézussal, sőt mint királyt, uralkodót, megmentőt, csodálatos ,megsegítőt trónra akarták emelni. - Miért? Mert kaptak uzsonnát. Ezzel indult a történet, és amikor az uzsonna kapcsán Jézus - úgy mond - kemény beszédeket kezdett mondani a tanítványainak, tehát a hallgatóinak, annak a sokaságnak, akik vele voltak és hallgatták őt, - akkor következett, hogy sokan már nem akartak vele lenni. Ez tehát a helyzet.

A sokaság élménye egy nagyon felemelő dolog. Jézustól el is várnánk, hogy a szavainak hatása legyen, hiszen ő az Isten Lelkével, vagyis az Isten hatalmával, erejével, Mindenható voltával van közöttünk, - és ezért amit ő mond, amit ő szeretne, annak biztos, hogy be kell következnie. Tehát ha Jézus azt szeretné, hogy hat és fél milliárd híve legyen a Földön, - már pedig mért ne akarná Jézus, teljesen jó dolog volna - akkor biztos, hogy ennek be kellene következnie egy pattintó mozdulattal. Jézus ennyit csinál, és ez megtörténik, hiszen Istennek mindenható, csodálatos hatalma van, mindent meg tud tenni. Azt mondja valamire, hogy legyen, az meglesz.

És néha így is történik, hogy Jézus szava nagyon-nagyon sok emberhez szól. És reménységeket ébreszt abban, hogy ő megoldja a problémáinkat és enyhülést ad csalódásokkal teli életünkben. Azután kiderül, hogy Jézus nem mindig azt adja, és azt jelenti, azt várja tőlünk, amit mi gondolnánk, sőt van hogy megsegítő helyett egyfajta utat állít elénk és azt mondja, hogy: gyere utánam. És az, amit mi remélnénk tőle, azt maximum - ha akarjuk - elképzelhetjük ennek az útnak a végére. Ettől kezdve sokan nem jártak vele többé.

A tegnapi délelőtti előadáson Pröhle Gergely országos felügyelő testvérünk néhány statisztikát mondott mindjárt az előterjesztésének az elején, hogy - úgy mond - a fekete levest az elején tálalja. Ez volt az egyik grafikon, amelyet mutatott Egyházunk konfirmációs létszámának az alakulásáról az elmúlt időszakban, és nagyon drámai módon ábrázolta a grafikonon: hogyan fogy a konfirmáltaknak a létszáma Egyházunkban évről-évre az utóbbi időben. Ezt kiindulópontul mondta el, hogy ennek alapján lássuk, hogy hol tartunk, milyen vészes helyzetben van Egyházunk! Nagyjából így nézett ki és ilyen céllal, szándékkal sorolta föl Egyházunk többi, számokkal kifejezhető mutatóját is, hogy a számok alapján megdöbbenjünk a nehéz helyzeten.

A számok azonban - Jézus szavait használva - a testnek a dolgai. Jézus azt mondja: a test nem használ semmit, … ami életet ad, az a Lélek. A konfirmációs grafikon, ha nem Krisztus egyházának a konfirmációs grafikonjáról lenne szó, hanem egy, mondjuk, hagyományőrző egyesület újonnan felvett tagjainak a grafikonjáról az elmúlt esztendőkben, akkor nyilvánvalóan arra sarkalná a résztvevőket, hogy sürgősen tennünk kell valamit a probléma megoldására. Kell több fiatal résztvevő tagot, embert behoznunk ide a gyülekezetünkbe, el kell érni, hogy az adminisztráció meghamisítása nélkül minél több nevet tudjunk beírni gyülekezetünk névsorába, minél több sor teljen meg az anyakönyveinkben, főleg a keresztelési, konfirmációs, esküvői anyakönyveinkben, minél nagyobb számokat tudjunk mondani, ha megkérdeznek minket a többi ember: ugyan mit tettetek , hová jutottatok az elmúlt időszakban?

Jézus - bizonyos vagyok efelől - a szavaival azonban, amikor azt mondja, hogy a test nem használ semmit, amit én mondok az Lélek, élet, - ezekkel a szavaival azt mondja: ne a gyülekezet gyarapítása legyen a célunk. Jézus szavára és az ő követésére koncentráljunk.

Az elmúlt vasárnapnak, a bolt-ajtós vasárnapnak a kiinduló kérdése az volt, hogy sokan vannak-e, akik üdvözülnek? És nem válaszolt rá Jézus. Elmondta, hogy sokan vannak, akik nem üdvözülnek. Ami a lényeges, hogy igyekezettek be, mert csak ez számít. Csak az ő szavára és követésére koncentráljunk.

Az is érdekes, hogy Jézus ezt követően sem - tehát János evangéliuma 6. fejezetének a végétől kezdve - nem tervez semmi egyebet a tanítványok megtartására, mint amit addig csinált. Nem érdekli az a fontos szempont, hogy mi lesz most? Ki fogja tovább vinni az örökséget és tolni az Egyház szekerét? - Hanem végtelenül nagyvonalú kockázatvállalással azt mondta a tanítványainak: „menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet. És veletek vagyok minden napon”.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi gyülekezeti tagok, munkások, Krisztus követői nem vagyunk felelősek másokért, másoknak a hitéért vagy éppen közénk tartozásáért. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a megtörtént gyülekezeti események, amelyeket mi tettünk vagy amelyekért mi aggódunk, amelyek félelemmel vagy szorongással töltenek el minket, vagy éppen úgy érezzük, hogy túl kevesen vagyunk és szeretnénk, hogyha többen ülnének körülöttünk, ezek a dolgok, ezek a mi dolgaink. - a test. Célunk más. A célunk Isten szeretetében való élet Krisztus beszéde révén. Ez a Lélek! - ahogy Jézus mondja.

Még annyit: a kidobott szülők és a kidobott szeretők magányosan szenvednek. És olyan is van, hogy senki sem tudja talpra állítani őket többé. Jézus azonban, miközben sokan nem járnak vele többé, nem hajtja le csalódottan a fejét. Tudja, hogy útja erről szól, és arról, hogy a meghívottak közül néha senki sem jön el. Csalódás helyett pedig kinyitja az ajtót, és anélkül, hogy szépítene a rólunk alkotott képen, találkozásra hív. Még hozzá csalódásmentes találkozásra. Az ő beszédei alapján soha nincs csalódás.

Imádkozzunk:

Urunk! Kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Isten szavára figyelve és azt forgatva a szívünkben mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten színe elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Atyánk, áldott Istenünk, te veszel körül bennünket napról-napra ajándékaiddal. Te óvsz meg bajtól és őrzöl meg minden utunkon. Te vezetsz minket, hogy hozzád érkezzünk. Te szólsz hozzánk igédben és vezeted a hitünket. Te teremtesz közösséget magad körül mivelünk. Urunk! Irányítsd a szívünket, a gondolatainkat, a hitünket az egy-szükségesre. Irányítsd a gondolatainkat, a szívünket, a hitünket Krisztusunkra, az ő szeretetére, az ő keresztjére. Irányítsd bizalmunkat, várakozásainkat a te igédhez. Vezesd útjainkat örömeink és bánataink között a tebenned való bizalommal. Akár teljesülnek a várakozásaink, akár csalódnunk kell azokban, amiket elképzeltünk a magunk számára, szeretteink számára, - hozzád menjünk. És tudjunk holnapot várni, érkezést, új hazát, új életet, új jövőt, új reménységet napról-napra. Hiszen te megígérted, hogy nekünk adod országodat. Ebben az egyben hadd legyünk biztosak, mert te ezt megtetted már. Te efelől bizonyságot adtál már. Te elvégezted már. Hadd legyenek a közösségünk, a gyülekezetünk, családjaink, baráti köreink mind-mind ennek fórumai. Hadd legyen a te áldásod minden szón és minden eseményen, ami velünk történik. Vezess mindenen keresztül a te ígéreteid szerint. És mi tudjuk és hisszük, hogy szereteted és áldozatod megteremtenek mindent. Ebben, Krisztusunkban reménykedve fordulunk hozzád. Az ő nevében kérünk téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 451 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal)

1. Lelki próbáimban, Jézus légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. - 2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott szent keresztedet. - 3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom. - 4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6