2009-08-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap istentiszteletén, 2009. augusztus 23.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 9

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat, A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sírassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból .- 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned, Takarjon be nagy kegyelmed!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan. Fölemeli az Úr az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket. Meggyógyítja a megtört szívűeket, minden sebüket bekötözi. Az Úr megnyitja a vakok szemét, és fölegyenesíti a környezetüket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik kegyelmében bíznak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Nagy az Úr, ami Istenünk, igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, és valljuk meg neki bűnünket: Uram, aki megtartod a szövetséget, a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat, vétkeztünk és bűnbe estünk: megszegtük törvényedet, eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Urunk, te mindenben igaz vagy, forduljon el rólunk haragod, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg, Urunk Isten, imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre

az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki abban mutatod meg hatalmadat, hogy irgalmas vagy, kérünk, taníts minket alázatra, hogy el ne bizakodjunk, ne ítélkezzünk vakon mások fölött, hanem meglássuk bűneinket, és egyedül tőled reméljünk bocsánatot az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim, kedves Gyülekezet! Istenünk szavát olvasom most az Ószövetség lapjairól. A mai vasárnap igéje Sámuel 2. könyvének a 12. fejezetéből szól az első 15 versben:

Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt, az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. Falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.

Dávid nagy haragra gyulladt ez ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izrael Istene: Én kentelek fel Izrael királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izrael és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hetitta Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hetitta Úriás felségét, hogy a te feleséged legyen.

Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izrael előtt és napvilágnál cselekszem ezt!

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született.

Ezután hazament Nátán.

És így szól hozzánk a mai vasárnap levélbeli igéje Pál apostol 1. Korinthusi levelének 15. fejezetének az első 10 versében:

Így ír az apostol:

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették - és ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig mint egy torszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Az evangéliumból való igéje a mai istentiszteletünknek Lukács evangéliumának a 17. fejezetéből szól hozzánk. A 7. verstől a 10. versig olvasom:

Jézus ezt mondta a tanítványainak:

„Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Dávid, a király, bekerült a Biblia szereplő-válogatásába, és elég előkelő helyen végzett. Pál apostol hasonlóan járt. Róluk nagy tisztelettel beszélünk, mert hiszen megérdemlik. Érdemeik vannak, ezért megérdemlik, hogy tisztelettel gondoljunk rájuk, és valahogy úgy, mint egy olyan pozícióra, ami ugyan számunkra nem elérhető, de mégis egyfajta irányt mutat, hogy merre felé, milyen irányba érdemes növekedni. - Így aztán elég bután hangzik - azt hiszem - a kérdés, ha azt kérdem, hogy ki a nagyobb: Dávid, Pál - vagy én?

A kérdés lényege az, hogy ki mit érdemel? És nemcsak azért hangzik bután, mert magamat odateszem Dávid és Pál mellé, hanem azért is, mert ennek a kérdésnek, gondolatnak - ki mit érdemel? - Jézus óta nincsen semmi értelme. A nagyon egyszerű, főleg a kortársai számára közérthető példát ezért mondja Jézus erről. És erre figyelmeztet Dávid király esete is a hettita Úriás feleségével, Betsabéval, meg a született első gyermekükkel. - Erről beszél Pál is, amikor az érdemei helyett mégis inkább Isten kegyelmében és Isten munkájában bízik. Miért értelmetlen a kérdés, az a kérdés, hogy ki mit érdemel, és ez alapján ki a nagyobb?

Első osztályos koromban kaptam matematikából egy csillagos-ötöst. Aztán eltelt, nem tudom mennyi idő, néhány hét, - akkor meg kaptam egy egyest. És sehogyan sem fért a fejembe, hogy miért olyan nagy baj az az egyes? - amikor pedig ott van mellette az az ötös is! Nem tudtam megérteni!

Miért mondjuk azt, hogy haszontalanok vagyunk? Miért mondja Jézus, hogy ezt érdemes mondani, így érdemes gondolkodni magunkról? Nem szerénykedésből. - Ebben az esetben a „haszontalan” nem gonoszt jelent, hanem azt, hogy az önértékelésében az embernek nem saját maga értéke, saját teljesítménye a meghatározó. Nem az alapján értékelem magamat, hogy mit értem el, mit teljesítettem. Mennyit bírtam, és hová jutottam.

Ahogyan az elégtelen-osztályzat után nincs olyan fényes, nagy jelentősége az ötösnek, úgy igazából a legutolsó pillanatban, az életünk legutolsó számadásán, a végsőn ehhez hasonlóan nincs jelentősége a korábbi jó vagy rossz érdemjegyeknek. Egyik a másikat kiüti, semlegesíti, megvigasztalja vagy lerontja, de végső soron egyik sem fog döntésre vezetni.

Persze a megfelelni-akarásunk, ami van bennünk, az természetes, mert a szeretet-vágyunkból fakad. Szeretném, hogy szeressenek, tehát igyekszem annak megfelelően élni, tenni, viselkedni és eljutni, ahol úgy gondolom, hogy ez jobban fog menni. Ezért - bizonyára nagyrészt ezért - kérik Jézust a tanítványai, mondják neki, hogy „növeld a hitünket”. És erre válaszol Jézus egyet s mást, többek között ezeket a mondatokat, ezt a példázatot: a szolga és úr viszonyáról, amit fölolvastam.

„Növeld a hitünket” - értve ezalatt: add meg nekünk, hogy legyünk a hitben hatékonyabbak. Legyen nagyobb a hit-teljesítményünk, hogy az Isten szeretetében gazdagabbak legyünk. Jézus pedig áttereli a kérdést: ha megfeszültök is, semmi hasznotok abból. Nem haszon származik abból, ha tejesítitek, amit parancsolt nektek az Isten, hanem valami más. Akkorák maradunk, mint Dávid vagy Pál. Isten kegyelmének a koldusai.

A címzett, korinthusi gyülekezet lelkisége és egyfajta önhittsége sejlik abból a mondatkezdésből, ahogy Pál apostol elkezdi a felolvasott levélrészletet, úgy szól: Eszetekbe juttatom, az evangéliumot, - mintha nem arról írna. Az evangélium - és ezzel próbálja értésére adni az olvasóknak - azt jelenti, hogy nem az történik, amit akartok, hanem hogy meghalt miattatok az Isten Fia ezért. Nem az, amit ti elképzeltek! - Tehát aki az első közöttünk, a legjobb, az annyi, hogy meghalt érte a Fiú.

Persze Dávid és Betsabé első fia nem értünk halt meg, de amiatt, amit az ember tett. Dávid, a király, akinek rengeteg fia meg lánya született, volt sok szép nap az életében meg sok megpróbáltatás, és bizony méltán végzett az első között a Biblia szereplő-válogatásán - Dávid királynak is meghalt a fia. - Erre nincs semmi garancia, hogy ez megtörténik. Van, hogy miattunk, van, hogy más miatt, nem attól függ, amit a fiunkkal sikerül elérnünk. Amit érdemes figyelni, amit érdemes számon tartani az, hogy mégis az Istennek mi a terve velünk? Tehát hol tartok, ha eljutottam a hitben egy darabig? Ez hasonlít a kiinduló kérdéshez egy kicsit más szempontból. Most nézzünk csak, próbáljunk magunkra koncentrálni. Tehát hol tartok, ha a hitben egy darabig eljutottam? Kérdés, mit teljesítettem már?

Szerintem ott tartok a hitben, ahol a hitetlen társam, aki még semeddig nem jutott el. Mert azon az egy ponton múlik minden, hogy az Isten szeret és megváltott. És ebben egyformák vagyunk. Ezért tehát ha bizonyságot teszünk is, nem érdemes arról bizonyságot tenni, hogy milyen mélyről milyen magasra jutottunk? Még hasonlóak leszünk a Jézus példázatának a farizeusához a templomban. Ő is bizonyságot tett, sőt hálát adott. A probléma nem abban volt, hanem abban, ha arra figyelt: meddig jutott ő el? Arról érdemes bizonyságot tenni, hogy mennyire szeretjük Istent annak ellenére, ahogy most vagyunk.

Olvasgattam egy könyvet, amelyik egy elég figyelemre méltó célt tűz maga elé, és elég figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Az ember világegyetemben, teremtettségben elfoglalt helyét és szerepét keresi és próbálja körvonalazni. Az a címe a könyvek, hogy „Az Éden sárkányai”.

Én azt az egyet sajnálom ebben a könyvben, hogy - mondom, csodálatosan próbálja keresni a saját szerepünket a földön, és vizsgálni nagyon alapvető és nagyon higgadt szempontok szerint, mi az ember munkájának, teljesítményének, létének és szerepének a gyökere, hol vannak a kezdeti természeti gyökereink, és hogyan illeszkedünk bele az egész természetbe, - azt sajnálom ebben a könyvben, hogy az egész alaphangja mégis végül az, hogy milyen jó, hogy mi, az ember, eljutottunk végre idáig, ahol most vagyunk. Mert bezzeg régen, az eleink, a primitív ember nem volt jó semmire. Vad volt, kegyetlen, gonosz és állati. Hála Istennek, mi már sokat fejlődtünk azóta, és eljutottunk ilyen csodálatos szintre, amiben vagyunk.

Sok hasznos ember van, aki valóban próbálja elérni, hogy minél nagyobb teljesítménye legyen az életében. Az Isten felől nézve azonban ezek mindig „kutyaólak”, amiket építünk. És azt mondja Jézus, hogy mi, elég, hogyha belátjuk: haszontalan szolgák vagyunk. És az Isten mégis nekünk adja az országot.

Ez mutatja a szeretetét.

Imádkozzunk:

Uram, Istenem! Nincsen a hatalmamban sem a tulajdonom, sem a tisztem. Csupán eszközöd vagyok. Azt teszem, amit te adsz nekem. Teszem, dolgozom, tevékenykedem, gondolkodom; utasítok és engedelmeskedem; vigyázok és ügyelek; jól-rosszul, akár jólesik, akár nem fűlik hozzá a fogam. Add meg, kedves Uram, hogy fáradozásom áldott legyen, hogy becsületemre váljék, különben minden fáradság és munka hiábavaló. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten színe elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztus által! Áldunk téged mindazért, amit adsz nekünk igédben, jelenlétedben, szereteted ölelésében. Áldunk téged családjainkért, szeretteinkért, gyülekezetünkért, a testvéri közösségért, alkalmakért,

eseményekért, amelyeken keresztül veled találkozunk. Áldunk téged hazánkért és népünkért, a körülöttünk élő emberekért, munkánkért és kötelességeinkért. Áldunk téged barátokért és ellenségekért, mindazokért akikkel és amikkel magad felé terelgetsz bennünket. Áldunk téged azokért, akik már nincsenek közöttünk. Áldunk téged elment szeretteinkért, szülőkért, gyermekekért és házastársakért, rokonokért. Áldunk téged azokért, akik ritkán jutnak eszünkbe, mert természetesek. Áldunk téged Krisztusunkért, hogy rátetted minden terhünket. Áldunk téged irgalmadért, amellyel meglátogatsz és őrzöl bennünket életünk minden napján. Áldunk téged ünnepeinkért és hétköznapjainkért, a napfényes időkért és viharokért az életünkben. Azért, hogy te munkálsz jót és áldást mindabból, amit tenni próbálunk. Azért, hogy te teremtesz közösséget közöttünk különféle emberekkel. Azért, hogy te adsz közeledést az emberi lelkek-szívek között, te adsz megértést idegenek között, te adsz megbocsátást haragjainkban, és te adsz megszégyenítő érzést bűneinkben. Urunk! Áldásod maradjon velünk napról-napra a mi Urunk napjáig. Légy a mi Atyánk. Jézusért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1.v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben, Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6