2009-07-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén, 2009. július 26.-án, Bőjtös Attila lelkész szolgálatával.*

Erős vár a mi Istenünk! Köszöntöm a Testvéreket, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon. A hét ige-mottóját szeretném felolvasni: Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza-népe Istennek. (Efezusi levél 2,19) - Bizonyára közös élményünk az, hogy kerültük valamikor egy új közösségbe, ahol először idegennek és jövevénynek éreztük ma
gunkat. Milyen jó volt egyszer csak tapasztalni, hogy befogadtak minket, és teljes jogú tagként, testvérként, barátként, a közösség tagjaként köszöntenek minket a többiek. Vagy hasonló dolgot élhettünk, vagy élhettek át mindazok is, akik valamikor távol tudták magukat Istentől. Jövevények voltak, idegenek voltak Isten számára, hiszen nem a régi, ószövetségi népnek voltak a tagjai. Ők átélték azt, hogy Isten közel hozza őket magához, vagyis szenteknek nevezi ezeket a régi bűnös pogányokat, és Isten háza-népe tagjainak csak azért, mert Jézus Krisztusban a szembeszegülőket gyermekeinek tekintette. Ez a szent-állapotunk és Isten háza-népének tagjai állapota erősödjön bennünk a mai istentiszteleten is.

Kezdő ének: 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 7

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára, Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk! Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az ÚRé a föld és ami betölti: a földkerekség és minden lakója. Ti népek! Mind örvendjetek, ujjongó örömmel vigadjatok Istenről. Mert a felséges ÚR félelmetes, ő a Király a földön, ujjongás kíséri, kürtzengéssel jön. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk, öröktől örökké ő kormányoz minket. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké. Ámen.

Az ÚRé a föld és ami betölti: a földkerekség és minden lakója.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Ízleljétek meg és lássátok, hogy jó az Úr. Boldog az az ember, aki benne bízik.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal, drága Testvéreim!

Bűnvallás:

Most, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűnünket: Kegyelemért könyörgök, Istenem, bűneim erőt vesznek rajtam, hitem is ingadozik. Ne szállj perbe vele, és a megrepedt nádszálat ne törd el, hanem éreztesd velem bűnbocsátó irgalmad éltető erejét az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvérek! Most csendben vigyük Istenünk elé mindazt, ami lelkiismeretünket terheli: Ámen.

Liturgia:

Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Bízzatok, Testvérek! Istenünk irgalmas, nagyobb a mi bűneinknél, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, aki egyszülött Fiadat a világba küldted, hogy a halálból életre támasztó hatalmadat általa, benne és rajta mutasd meg, add, hogy higgyünk benne, igéje pedig vágyat ébresszen szívünkben az örök életteljessége után, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen

Igeolvasás:

Hallgassátok meg, szeretett Testvéreim, azt az ószövetségi igét, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra oltár előtti felolvasásul rendelt. Megírva található Mózes 2. könyve 16. részében a következő válogatott versekben:

És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

Ezután így szólt Mózesnek az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, finom szemcsés dolog maradt a pusztán, mint valami finom dara a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

…...

Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor aztán megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

Márk evangéliumából pedig a 8. szakasz első kilenc versét olvasom fel

Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.”. Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét”. Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezután elbocsátotta őket.

Boldogok, aki hallgatják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Most magasztaljuk a Szentháromság egy örök Istenünket, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra. Harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassátok meg, szeretett Testvéreim, a mai istentiszteletünk igehirdetési alapigéjét, amelyet János apostol 1. leveléből olvasok az 5. rész 10. versétől kezdve a következőképpen:

Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel az Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú van, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Ezt azért írtam nektek, hogy akik hiszitek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.

Ámen.

Igehirdetés:

Katona, bokszoló, atléta - az Újszövetségben, főleg a páli-levelekben, sokszor így jellemzi az apostol a keresztyén embert, utalván arra, hogy harcos, küzdő, nem-könnyű élet a keresztyén élet. Nem akarok savanyú arcot vágni, ami utal arra, ami Isten gyermekét érheti ebben a világban, de nem tudom, hogy akik már évek vagy évtizedek óta tudatos keresztyén hitben élnek, azok osztják-e velem ezeket a kijózanító szavakat, hogy: bizony, próbák erednek abból, amikor valaki Jézus követésébe indul. Pál, maga vallja élete vége felé, hogy: bizony, megharcolta a hit harcát, és hogy erre biztassa fiatal szolgatársát, hogy: „harcold meg a hitnek szép harcát!”

De mi ellen van harcunk, akiknek van harca? - Úgy gondolom, hogy ádáz harcot vívunk egyáltalán, elsősorban önmagunkkal szemben. Mert akik megértik azt, hogy mire hívott el bennünket Isten, hogy milyen tisztaságra hívott el bennünket, hogy mint az ő háza-népének tagjai, szentségben, mennyei polgárjoghoz méltóan éljünk csak azért, mert ő megtisztított bennünket, - akkor bizony újra és újra beleütközünk a magunk megátalkodott, rosszindulatú, akadékoskodó természetébe. Én legalábbis beleütközöm. - De ilyenkor lehet azt mondani, hogy: Jó az Urunk! Én már csak ilyen vagyok. Én már úgysem változom, erre a kis időre meg pláne.

Eszembe jut egy amerikai lelkész barátom. Meghívott minket néhány hétre. Már évek óta a házának a tetőszerkezetét ő maga készítette, és mivel sok, szerteágazó munkája volt, csak a szabadidejének picike részét tudta a garázstető elkészítésére fordítani. Ez sokad rangú kérdés volt részére, nem igen törődött azzal, hogy állnak azok a gerendák, deszkák. Mindig ezt mondta angolul: elmegy, jó az, elég jó lesz az úgy is. Persze egy garázsnak a tetejére mondhatjuk, hogy jó az, - de amikor Istennek a hívása szerint szeretnénk élni, akkor mondhatjuk azt, hogy elmegy, így is jó?

Vajon megkísértett-e már bennünket az, ami Mózes vezetése alatt álló népet megkísértette? Akkor talán világosabban érzékeljük: milyen volt Jézus nélkül élni, és milyen vele élni? Mennyire volt üres az életünk előtte és utána? Sokszor érezzük azt, hogy Jézussal sok minden könnyű, nyilván, - de valahogy a belső harc sokszor keserűséggel és szenvedéssel jár. Hiszen újra és újra fel kell állnunk, és leporolnunk a nadrágunkat, hogy: Uram, új lapot adtál a Krisztusban. Szeretnék ezután tisztán élni!

Jönnek a bizonyságtételek, de nem látjuk azt, hogy lenne ezeknek hathatós eredménye a környezetünkben! Hol vannak a gyermekeink, unokáink? Pedig hát beszélünk nekik Jézusról. Látják, hogy mi minden vasárnap készülünk templomba. És akkor azt gondoljuk: hát akkor úgyis mindegy, hiába! Majd valaki más elvégzi mindezt. - Önmagunk feláldozása, önfeláldozása, a másik nagyobbá tétele. A nem-hívők látszólag gondtalanabb élete, akik túllépnek a dolgokon. Túlteszik magukat.

Különben éppen ilyen gyülekezet volt az a gyülekezet, amelynek János apostol akkor ezt a levelet megírta. Harcokkal, küzdelmekkel teli élet volt ez, és már-már feléledt bennük - lásd: Mózes népe -: jobb volt ott a húsos fazekak mellett. - Elhiszem ennek az igének, hogy Isten tudja: küzdelmes a hívő élet. Ha valaki Jézus követésébe indul, és nem akar beleszürkülni ebbe a világba, és vallja, hogy Isten gyermeke, az ütközni fog evvel a világgal. Vissza a húsos fazekakhoz - ez volt a mózesi népnek a vak-vágánya. Onnan hozta ki őket Isten.

Isten ismeri népének a küzdelmeit. Amikor már-már elcsüggedne, már-már feladná, már-már felolvadna ebbe a világba, - hol a só, hol a világ, hol a lámpás, hol van a hegyen épült város? - Isten biztatja, vigasztalja a népét. Ez a levél elsősorban erről szól, hogy Isten - János apostolon keresztül - biztatja ezt a népet: Ne add fel! Ne takard el magadat, a világodat, a világosságodat! Ne szürkülj bele a világba!, - hanem legyél Jézus következetes utánzója - a szó bibliai jó-értelmében - : Ne add fel!

De hogyan erősít minket Isten? Talán felfedezzük egyik-másik mozzanatát a mi harcunknak is. Azt mondja Isten - János apostolon keresztül - , hogy: Tudjátok-e, akik hisztek Isten Fia nevében, Jézus Krisztusban, nektek örök életetek van!

Gondolom, hogy ez nem azonnal villanyoz fel bennünket, mert mi az az örök élet? Hogyan fogjuk meg ezt az elhihetetlen dolgot: örök élet? Hányszor beszélhet nekünk a próféta az örök életről! Hallgatni sokszor komor tekintettel tudunk, de János apostol nem tanítást ad erről a fogalomról: hogyan is van ez? - nem definiál. Csak meghirdeti, hogy tudd: ha hiszel Jézus Krisztus nevében, ez az ajándék neked megadatott felülről, Isten gyönyörűséges ajándéka: Hogy ápolja az utad! Neked örök életed van!

Hogyan tudnám közel hozni, ezt az örök életet? - Tán valahogy így van. Akik érezzük azt, hogy Jézussal keressük a helyünket, az utunkat, keressük: merre is induljunk? Olykor céltalan bolyongásnak tűnik a keresésünk, akkor az örök élet valahogy úgy is értelmezhető, hogy célba érkezünk, megérkezünk, biztos révbe kötünk ki. - Akkor egyedül érezzük magunkat. Hiányoznak sokan mellőlünk. Olyan ez a földiekben, amikor haza érkezünk. A pakkokat letehetjük, minden ismerős, amire vágyunk mindig is, - otthon vagyunk Istennél.

Ha küzdünk a bűneinkkel még most is, 20-30-40 év után, - az örök élet azt is jelenti, hogy egyszer s mindenkor megszabadultunk a bűnünk nyomasztó átkától, amivel magunkat terheljük velük. Egymást terheljük meg. - VÉGE! Teljessé vált a megváltás!

Akik gyászolók vagy gyászolnak, nehezen lépegetnek, komorak. Nálunk is van ott, a gyülekezetben, néhány testvér. Nem tud énekelni az istentiszteleten. Néhány éve hunyt el a férje, idősek voltak már, és még mindig nem szabadult fel arra, hogy énekeljen, az örök életről szóló énekeket. - Egy másik idős nő, akinek a fia másfél éve halt meg, mondja nekem: én nem tettem le a gyászt, még tartom. Persze, hogy nehéz, le lehet-e tenni egyáltalán? - De az élmény valóságos! Az örök élet - ha így nézzük -, ezt jelenti: az élet maga! Amikor már nincsen mit gyászolnunk, letehetjük a gyászruhát, és a hófehér ruhát felvehetjük. Ezt nem fogja Isten besötétíteni.

Sorolhatnám, de nem sorolom. Azt mondja János, így vigasztalja a hitben megfáradt testvéreit: akik hiszitek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. - Na, de nem csak János az, aki bizonyságot tesz Jézusról, hogy őbenne örök életetek van. Hanem maga, Isten az! Ezt mondja János, hogy Isten tett bizonyságot Jézusról. - Emlékezzünk csak Jézus szavára János evangélista könyvéből. Ő maga is mondja: Nem emberek tesznek rólam bizonyságot. Az Atya, aki bizonyságot tesz rólam, tanúskodik mellettem, hogy én az ő Fia vagyok, bennem örök élet van. Itt és most.

De mit is jelent ezt a távolban remélt örök életet megérteni: itt van velünk Jézusban? Mert erről szól János apostol, hogy örök életetek van: most, már a tietek, mert a Fiú a tietek. Akié a Fiú - mondja János -, azé az élet, az örök élet. Úgy is mondhatnánk: aki birtokolja a Fiút, aki bírja a Fiút, azé az örök élet.

Milyen furcsa dolog ez! Hogyan birtokolnám végül is Istent? Ő birtokol bennünket, nem? Ő váltott meg bennünket, nem? Az övéivé tett minket, igaz? Nem mi birtokoljuk őt, - de mégis ezt írja ebben a levelében János, hogy akik bírják a Fiút, akik birtokolják, - mire gondol ő? Arra a kapcsolatra, arra a hitre, amivel Jézusban tudhatjuk magunkat. A vele való közösséget, a hangsúlyos közösséget jelenti. Akik bírjátok a Fiút, akik hisztek benne, azoknak itt és most, már tudnotok kell: örök életetek van.

De erről Isten tesz bizonyságot. Hogyan? - Várhatjuk a bizonyítékot: Uram! Bizonyítsd be, hogyha én hiszek Jézusban, akkor az örök élet már itt és most az enyém! - Valóban Isten tesz erről bizonyságot! Nem külső bizonyítékokkal halmoz el bennünket, hanem sokkal inkább a hit körén belül mutatja meg, hogy Fiában örök életünk van! A hit hatókörén belül. Amikor az evangélisták bizonyságot tesznek Jézusról, szavairól, cselekedeteiről, szolgálatáról, - akkor ezzel maga, Isten tesz bizonyságot Fiáról.

Gyönyörűséges igét olvashattunk fel Márk evangéliumból, amikor pogány földön, tehát az Istentől nagyon távol élő emberek között, négyezer embert vendégelt meg Jézus. Látszólag csak, a külső szemlélő számára, ez egy nem-semmi cselekedet: kenyerek meg halak megsokasítása. - A hit ennél többet lát. Ismerjük Jézust, és utólag látszik ez a Bibliából is, az ő kereszthalálát, az ő feltámadását. Akkor ez nem csak egy kis kenyér-szaporítás! Akkor a két filmet egymásra téve látjuk azt, hogy így jelzi: így osztja szét önmagát az élet kenyerét, a keresztfán. Így vált meg bennünket, és ad nekünk életet, hogy szétosztja önmagát. Ott még csak a kenyeret. Tudjuk, akik hiszünk benne, hogy ez az önfeláldozását jelentette. Hogy önmagát adja nekünk, - nekünk, akik halunk nélküle, akik éhezünk nélküle. Ő adja az életet nekünk.

A hit mennyivel többet lát ebből a bizonyságtételből! Isten Lelke ma is, amikor gyarló embereken keresztül, rajtam keresztül is, az evangéliumot hirdeti, egy akkori esemény egészen maivá válik. Itt és mostanivá válik, és megragad bennünket, hogy most birtokolhatjuk Jézust, jól értjük.

A Szentlélek így hív meg bennünket Isten megváltó művéről Jézus Krisztusban. És az ige szólt, az evangélium hirdettetett, és ha erősödik a hit bennünk, és már hulló félben van a gyászruha, és már kezdjük látni az alagút végét, kezdjük érezni az orrunkkal az otthoni kalácsnak az illatát, mert hazafele közeledünk - kezd távlatot kapni az életünk felbátorodni arra, hogy bizonyságot tegyünk Jézusról. És ha miénk Jézus, itt és most miénk az örök élet, - mi lesz akkor más, ami ennél többet ígér nekünk? - Isten bátorít: ne adjátok fel! Jézusban hisztek, ne csüggedjetek el, mert akik benne hisznek, és azok tudják, hogy örök életük van. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk, Jézusunk! Te nagyon jól ismersz bennünket. Ma is megmutattad nekünk. Látod a küzdelmeinket és kudarcainkat, néma szánkat, sokszor felesleges beszédünket, félelmeinket, bűneinket. És te mégis bátorítasz bennünket. Köszönjük, Urunk, hogy a legnagyobb kinccsel, az örök élettel bátorítottál ma bennünket. És áldunk a csodás ajándékodért, hogy szívünkben hitet ébresztettél, hogy a legnagyobb kincset, el nem múló, veled eltöltendő örök életet hitünkbe vonhattuk. Ó, Urunk, tartsál meg bennünket. Bátoríts bennünket továbbra is. Add, hogy akik hiszünk benned, el ne felejtsük, hogy már itt és most, benned örök életünk van. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, aki meghallgatod azokat, akik szent Fiad nevében imádkoznak, növeld hitünket, hogy teljes szívvel forduljuk hozzád könyörgésünkkel. Könyörgünk, szent igédet tedd életünkben teremtő hatalommá,. Elevenítsd meg hitünket az örök élet elérésére, és újítsd meg irántad való engedelmességünket. Urunk, könyörgünk egyházunkért, gyülekezetünkért, minden hittestvérünkért. Nap mint nap tarts meg bennünket a hit harcában, és vezess győzelemre, hogy mindenkor gyermekeidre ismerhess bennünk. Urunk, könyörgünk a hitben erőtlenné vált testvéreinkért, azokért is, akiket mi magunk riasztottunk el szeretetlenül, türelmetlenül. Bocsásd meg vétkünket, eltávolodott testvéreinket pedig Szentlelked vezesse vissza gyülekezetünk közösségébe. Urunk, könyörgünk minden embertársunkért, add, hogy mindenki hűségesen töltse be hívatását, lelkiismeretesen végezze munkáját, és előítéletét legyőzve testvért lásson minden embertársában. Könyörgünk a világért, őrizd rendjét és növeld békéjét. Védelmezd a természetet a bűn rontó hatalmától. Ébressz felelősséget minden emberben a háborúk és természeti katasztrófák áldozati iránt. A jó létben élőknek helyezd a szívükre a szegények és ínségben lévők sorsát. Urunk, hallgass meg minket, mert tebenned reménykedünk. Teljesítsd kéréseinket szent Fiad, Jézus Krisztus által, akinek nevében most így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Testvérek! Fogadjátok Urunk áldását: . Az Úr áldjon meg, és őrizzen meg titeket. Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad. Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd, és adjon néked békességet. Ámen.

Ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

Hadd tolmácsoljam nagy-nagy szeretettel a gyülekezetünk köszöntését, jó kívánságait. És kívánom azt, hogy amennyire Isten megáldotta ezt a gyülekezetet eddig is, hasonlóképpen legyen így tovább is. Sok örömöt kívánok a gyülekezeti életben. Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6