2009-05-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap (Exaudi) istentiszteletén, 2009. május 24.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német) - Liturgia: 5

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat! Hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg! Ne rejtsd el orcádat előlem. Ne utasítsd el szolgádat haraggal. Te vagy segítségem, ne vess el, ne hagyj el engem szabadító Istenem. Uram, ismertesd meg velem utadat, és lábam igazítsd a helyes ösvényre. Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyörködhessem templomodban. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! !

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük imádságban az ő irgalmát: Uram, fordulj felém, könyörülj rajtam. Könyörülj magányomon és nyomorúságomon. Enyhítsd szívem szorongását. Szabadíts ki szorult helyzetemből. Lásd meg gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg, Uram. Feddhetetlen becsület őrizzen engem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztusért, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Egyházadra bíztad Fiad evangéliumát. Most kérjük tőled az erő, a szeretet és a józanság Lelkét, hogy szerte a világban, magunk körül hiteles tanúid legyünk. Az Úr Jézus Krisztus Urunk által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnapot, Pünkösd előtti vasárnapot - ami ma van - a misszió vasárnapjának nevezik. A misszió ebben az esetben, Jézusnak a tanítványai számára adott küldetését jelenti. Ebből a szemszögből, ebben az összefüggésben, kérem most Testvéreket, hogy figyeljék Isten igéjét. Az Ószövetség lapjairól olvasható ige Jeremiás könyvéből szól ma hozzánk a 31. fejezet 31. versétől a 34. verséig terjedően:

Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

Így beszél ennek a próféciának a teljesedéséről Jézus Urunk. János evangéliumában van megírva ez a szava a 15. fejezet végén, és a 16 fejezet elején:

Így beszél Jézus a tanítványaihoz:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.”

„Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 381 (Tranoscius énekeskönyv 1743, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül)

1. Jézusom, Krisztusom, Én szerelmesem! Lelkem téged vajon Hol keressen? Szép napom, vesd reám a te fényed, Nélküled a földön nincsen élet! - 2. Éjjel is, nappal is Óhajtva várlak, Folyton kereslek, míg Meg nem talállak; Jelenj meg nekem nagy bánatomban: Bűnömre tebenned gyógyítóm van! - 3. Eggyé lenni kíván A szívem veled, Élnie különben Tovább nem lehet. Nélküled mit sem ér egész éltem, Veled halálom is nyereségem. - 4. Ahova te vezetsz, Csak oda megyek, Hogy így mindörökké Teveled legyek. Ha téged hívtalak, drága vendég, Szegényen is gazdag vagyok mindég.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A Római levélből olvasom most a mai vasárnapnak a levélbeli igéjét a 14. fejezet 13. versétől kezdve:

Így ír Pál apostol a gyülekezetnek:

Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet, a misszió, Jézus tanítványainak a küldetése nem jelent mást, mint azt, hogy: „menjetek oda, közéjük. Sok mindenki közé, aki közel vagy távol él. Menjetek oda közéjük, és tegyétek őket tanítványokká. Kereszteljétek meg őket, tanítsátok őket mind arra, amit adtam nektek”. - Ilyeneket mond Jézus. - Missziója mit jelent? Hogy menjetek el közéjük, és vezessétek el őket, juttassátok el, segítsétek el őket Krisztusunk ismeretére.

És aztán, Jézus ilyesmi szavai után jött a misszióknak a korszaka, Krisztus népének a történetében, és akkor nagyon sok minden előfordult. Nem akarok kitérni - mondjuk - a keresztes-háborúkra, meg a gyarmatosításokra, amelyek rabszolgaságra vezettek, mert ezek nem tartoznak a misszió témájához, legfeljebb hamis-igazolványként hamisították maguknak a misszió kifejezést. Most azokra a dolgokra gondoljunk, amelyek valóban a Krisztustól kapott küldetés szándékával történetek Krisztus népének, az Egyháznak a történetében. Ezekre, a dolgokra gondoljunk, hogy hogyan ment oda Krisztus tanítványa mindenféle időben másokhoz, hogy őket Krisztushoz elsegítse.

Az egyik szimbóluma a missziónak, tehát ennek a küldetésnek: Urunk keze kidobja az ő saját hálóját, hogy minél többen a világunk, az élők közül belekeveredjenek, és az övéi legyenek. Aztán ugye ennek az volt a célja, hogy azoknak, akik belekeverednek ebbe a hálóba, azoknak minden javára történjen, tehát, hogy Krisztussal éljék az életüket. Ez a célja a küldetésnek, és ezt próbálja szimbolizálni a maga tökéletlenségével a halászhálónak a szimbóluma, jelentése.

Aztán sokszor mi lett ebből? A misszióban, küldetésben járó közösség elkülönítette magát azoktól, akikhez a küldetése szólt. Itt élesen elválasztható a kép szereplőinek két csoportja egymástól. Az egyik csoportot a halfeldolgozó munkások, a másik csoportot a halak alkotják. Ezt a kettő semmiképpen nem lehet összemosni ezen a képen, ebben a halüzemben, mert egészen más elbírálás alá esik a két csoport. Tehát élesen el van választva a halfeldolgozó munkás a halaktól, akiket feldolgozott. Valami ilyesmi történt, történik sokszor, Krisztus küldetésében jó szándékkal járó mivelünk.

Így értve a mai naphoz, a mai vasárnaphoz, annak a mondanivalójához és az elhangzott másik két igéhez Pál apostolnak a szavait.

Amikor Isten egymás mellé állít a gyülekezetben bennünket, vagy valakihez odaküld, valaki odakeveredik a környezetünkbe, - akkor Isten ezt a fontos dolgokért teszi, az ő fontos céljai érdekében. Nem a lényegtelen és a saját magunkon múló ügyekben vagyunk felelősek egymásért, hanem a fontos, életünket, örök életünket érintő kérdésekben. Ezt jeleni az, hogy Isten országa nem evés-ivás, és ehhez hasonló jelentőségű dolgok, hanem igazság, békesség, Szentlélekben való öröm.

Ezzel a mondattal kapcsolatban, ami számomra a felolvasott Római levél megértésének a kulcsa, ezzel kapcsolatban igyekszem tanulgatni a következőket, több-kevesebb eredménnyel.

Az igazság micsoda ebben az összefüggésben? Az igazság nem azt jelenti, hogy a másiknak el kell fogadnia az én erkölcsi alapelveimet, tételeimet, az én életszemléletemet, - hanem azt jelenti az igazság ebben az összefüggésben, hogy a másik ember is, meg én is Krisztus irgalmából élünk. Isten Krisztusért tekint igaznak minket, fogad be az ő igazságába, országába. Tehát egyformák vagyunk mindannyian ebben a dologban.

A békesség mit jelent ebben az összefüggésben? Nem azt jelenti, hogy akkor van békességem, akkor nyugszom meg, ha a társam békességben van velem, - hanem ha magam, én magam, békességben, rendben vagyok az én Urammal. Minden egyéb - értem ez alatt a mi egymás közötti kapcsolatainkat, egymással kapcsolatos véleményeinket, érzéseinket vagy indulatainkat - ezek csak, az egyenként, nekünk a mi Urunkkal való viszonyukból és a vele kapcsolatos indulatainkból táplálkozhatnak, illetve akkor van értelmük, akkor lehetnek jók.

A Szentlélekben való öröm mit jelent ebben az összefüggésben? Nem az, hogy akkor jó a gyülekezet, hogyha mindenki úgy hiheti az istentiszteletet, ahogy én. Tehát olyan dolgokat szeret csinálni itt, a templomban, vagy máshol, ha olyan hagyományok, szokások szerint éli az Istennel való kapcsolatát, mint én, - hanem azt jelenti a Szentlélekben való öröm, hogy hálás vagyok Istennek önmagamért, meg a többiekért.

Amit fölolvastam a Római levél 4. fejezetéből, ez egy gondolatmenet kiragadott második harmada. Három részre vágták a gondolatmenetet, és a középső harmadát olvastam föl körülbelül. Viszont nagyon ismerős lehet azok számára ez a gondolatmenet, akik már többször olvasgatták Pál apostol leveleit, mert itt, a Római levélben is erről írt, a korinthusiakhoz írt levelekben pedig egész sokat írt ugyanerről, hogy vannak a gyülekezetben úgymond „erősek” és úgymond „gyengék”. És róluk írja ezt, hogy nem kell egymás fölött ítélkezni, hanem az egymás építése és egymással való öröm, az Úrban való öröm és az egymással való békesség a fontos. És nagyon komoly problémát jelent szerintem számomra is, meg - úgy gondolom - mindenki, mai keresztyén ember számára is, hogy mit jelenthet az: a gyülekezetben erősek és gyengék vannak? Mert ezt nehéz megérteni és átlátni: mire gondol az apostol ilyenkor? Mit ért erősek és gyengék alatt? Mert nem arra gondol a „hitben erősek” alatt, hogy akinek van hitük. És a „hitben gyengék” alatt nem azokat érti, akiknek még nincs hitük igazán. Itt mind a két csoport olyanokból áll, akik már - hogy úgy mondjam - gyakorlott keresztények, Krisztus-követők, akik ismerik az Urat, és vele együtt járnak.

Mit jelent mégis az „erős” és a „gyenge” akkor ebben az összefüggésben? Mit jelentenek az „erősek” és a „gyengék” Rómában, Korinthusban? Mit jelentenek a távoli missziókban, mit jelentenek Tatabányán?

Az „erős”, úgy gondolom, azt jelenti, aki úgy érzi, hogy nem választhatja el semmi az Isten országától. Nem választhatja el mindenféle dolga az életnek, mindenféle: akár lehetőség, akár korlát. Nem választhatja el Krisztustól. Ő biztonságban van Isten szerető tenyerén, és nem történhet vele semmilyen körülmények között semmi olyan, ami az örök életét veszélyeztetheti. - És milyen igaza van a hitben erősnek, mert ez így van.

A hitben „gyenge” pedig mit jelent? Azt jelenti, hogy vigyáz minden lépésére az életében. Vigyáz minden mozdulatra, napra, gondolatra és cselekedetre, mert nagyon-nagyon fontos a számára a biztos célba-érkezés. És nem akarja az örök életét kockáztatni olyan dolgok miatt, amik sokkal kevesebbet érnek az életben. - -*-+999999999-*+És milyen igaza van a hitben „gyengének” ebben a dologban! Mennyire érdemes tanulni tőle ebből!

Mi a tanulság ezek alapján itt, mi közöttünk, a mi gyülekezetünkben, amely egy nagyszerű lehetőségekkel megáldott és nagy-nagy kísértésekkel körülvett esendő emberi csoport?

Talán egyrészt az, hogy meg kell találni minden helyzetben és minden napon, minden találkozáskor egymással nekünk azt a hangot, amelyik tiszteli az emberi méltóságot egymásban. És önmagában egyenrangúként és egyenlő értékűként lát mindenkit, akárhol áll is a saját hitének a lépcsőjén, vagy a mi világszemléletünk holttengerén.

Másrészt látni kell, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen? Miben vagyunk felelősek egymásért, és miben tartjuk tiszteletben egymástól való különbözőségünket? - Ezek nagyon kis finom dolgok, amelyeket fontos megtalálni és megkülönböztetni egymástól. Mi az, amiben jó, hogyha segítjük, építjük, vagy figyelmeztetjük egymást, és mi az, ami ugyanúgy jó a másikban amúgy, mint bennem.

Ez egyfajta küldetés! Így működik ez nagyjából, jó esetben, a Krisztus-népének Afrikában, Ausztráliában, a pápuák között vagy az eszkimók között is, meg így működik mi közöttünk, itt Tatabányán az evangélikus gyülekezeten belül.

Ezeket lehet tanulgatni, és ezekben lehet épülnünk egymás javára - Krisztus kegyelméből.

Imádkozzunk:

Édes Jézusom! Te mindent odaadtál értem. Engedd meg, hogy legyen hitem és látásom arra, hogy megragadjam, amit adsz, és tudjak örülni annak, amit építesz mindannyiunk számára. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt, magunk és egymás erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Jó Atyánk, Istenünk! Köszönjük neked szavadat, jelenlétedet, történelmet és sorsunkat formáló hatalmadat. Köszönjük útjaid szervezettségét és rendezettségét velünk. Köszönjük, hogy te tisztában vagy azzal, hogy mi miért történik velünk. Kérjük tőled a hitnek az ajándékát, a benned való bizalomnak az erejét napról-napra. Hogy kezed nyomát meglássuk mindenben, ami történik körülöttünk és velünk, hogy hozzád tudjunk fordulni minden bajban. Neked tudjunk megköszönni minden örömöt; és tőled tudjunk bölcsességet várni és keresni nálad. Hogy a te kezed nyomát és a te akaratodat keressük minden helyzetben. Könyörgünk hozzád, Urunk, minden testvérünkért. Eléd visszük betegeinket. Azokat, akik nem tudnak eljönni ide, mert nem hozza el őket a lábuk, vagy a szívük, vagy más miatt. Te adj nekik igét és lelket odahaza. Könyörgünk azokért, akik kórházban vannak, munkában vannak, távol vannak, nélküled vannak. Őrizz meg mindnyájunkat szeretetedben. Könyörgünk önmagunkért, akik itt vagyunk, hogy gazdagíts meg és újíts meg bennünket, minden alkalommal, amikor halljuk szavadat. Könyörgünk hozzád Beáért, hogy erősítsd meg őt minden bajában, magányában, szenvedésében, és mutasd meg neki a veled való látás örömét. Könyörgünk hozzád Istvánért, a hitét vesztett tanítványért, hogy keresésében támogassuk. Mutass neki többet, mint amit már tud, mutasd meg neki a kezedben való élet szépségét. Könyörgünk hozzád azokért, akik utaznak, távolba készülnek, tanítanak, vagy vizsgáznak. Te őrizd meg minden utunkat kegyelmeddel. Te tégy minden alkalmat, amit nevedben próbálunk összehozni a te kezed munkájává. Te áldd meg minden szándékunkat, hogy akaratod, tetszésed szerint legyen, és áldásod legyen rajta. Kérünk téged a holnapért, hogyha fölkelünk, nevedben keljünk föl, - ha nem kelünk föl, hozzád érkezzünk. Jézusért fordulunk hozzád, az ő nevében, ő a mi reménységünk és vigasztalásunk. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 238 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen, Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát. - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben. Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj áldott Szentlélek! Jöjj, Atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5