2009-05-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Mennybemenetel ünnepének istentiszteletén, 2009. május 21.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.) - Liturgia: 11

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

Bevezetés:

Az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. - Ámen.

Galileai férfiak! Miért néztek az égre tovább? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe. Ti népek, mind tapsoljatok! Harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt. Ujjongás közben kürtzengéssel jön az Úr, mert az egész föld királya Isten. Zengjetek neki éneket! Isten uralkodik a népeken. Szent trónusán ül az Isten. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket a gonoszságtól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívből, igaz szívvel feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Istenhez imádságban, kérve az ő szeretetét és irgalmát:

Uram, tehozzád emelkedem föl lélekben. Utaidat ismertesd meg velem, taníts meg ösvényeidre, vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem. Mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosokat igazságban vezeted az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki vállalta a keresztet, és a gyalázattal mit sem törődve az Isten királyi székének a jobbjára ült. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban örvendező Testvérek, mert az ő szeretete révén Isten eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Úr Jézus Krisztus! Haza mentél az Atyához, és ő Úrrá tett téged mindenen. Előlünk rejtve vagy, ezért kérünk, segíts hinnünk abban, hogy te mindig közel vagy hozzánk. Így félelem nélkül élhetünk, hiszen életre vezetsz minket. Hozzád fordulunk azért, aki az Atyával és Szentlélekkel élsz és uralkodsz örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassuk meg most Isten igéit, Testvéreim, nyitott szívvel. Figyeljünk oda először is, a mai ünnep, Mennybemenetel napja igéjére, ami az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 1. fejezetének első 11 versében van megírva:

Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országának dolgairól.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozás közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Az evangéliumi igéje a mai ünnepnek Márk evangéliuma végéről, a 16. fejezet 14. versétől kezdődően szól hozzánk:

Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, erősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Harmadszorra pedig hallgassuk meg figyelemmel a mai ünnep Ószövetségbeli igéjét Ézsaiás próféta könyvének a 40. fejezetéből, a 27. verstől kezdődően:

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így Izrael: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem az Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Igehirdetés:

Két hősre gondolok. Mind a ketten a maguk módján hősök. A két hős - mondjuk, hogy - két tv-csatorna adásában kerül elénk.

Az egyik tv-csatornán a hős egy szuper-ügynök. Nagyon délceg ember. Jó fénykép arca van, széles válla, és soha nem hal meg. Bármilyen veszedelembe keveredik, kimászik abból. Keze mindig, minden pillanatban pontosan a megfelelő helyre csap, mindig célba talál a lövése, mindig elkerüli a rálőtt golyókat. Úgy bukfencezik, ugrik, repül, zuhan, mászik, fut, hogy mindig megmenekül mindenféle helyzetben. Egymást követik az epizódok sorozatában, és ő megmarad mindörökké. Ő a szuper-ügynök.

A másik csatornán egy másik hős, akit nézhetek, egy asszony a háború idején. A férje eltűnt, nincs róla hír. Vége van a harcnak. Mindenki, aki hazajöhetett, már hazaért. Az asszony vár. Nem hisz a látszatnak, hanem napról- napra fölkel minden reggel, és vár estig. Félálomban figyel éjjel egész addig, míg fölkel a nap. Férje helye mindig meg van terítve az asztalnál, hátha épp betoppan. Nem hisz a látszatnak, hanem hisz abban, akihez az élete kötődik.

Az első tv-csatornáról valamiért továbbkattintok. Ezen a második tv-csatornán a hős valóságos, lehetséges és példa. Az ő hősiessége nem a tetteiben van. Nem abban, amit csinál. Nem az erejében. Hanem abban, amit hisz, és akiben hisz.

Két ellentétes irányú történetre gondoljunk most a Bibliából. Az első a Biblia legelején van: Mózes 1. könyvének a 3. fejezete. Az ember kiment a mennyből. Kizárult onnan, és az Isten odaállította az ő országa, a Paradicsoma kapujába a pallost és az őrt. És az ember kiment onnan, és nincs visszaút. - A másik történet ennek az ellentéte, - amit most hallottunk, olvastunk ezekben, az igékben -, hogy az Emberfia visszaérkezett Isten országába, a mennybe.

Az első a kettő közül engem arra tanít, hogy véges vagyok. Nagyon is véges. Ezt érzem napról-napra, és valószínű, ahogy halad előre az idő, egyre jobban érzem. Egyre nyilvánvalóbb. És valószínű, ahogy halad előre az idő, nem lesz jobb. Erre tanít engem az első történet. - A második történet pedig arra tanít, hogy aki nem közülünk való, de hozzánk hasonlóvá lett, az utat nyitott a felhőég mögé. Kaput nyitott oda. Nekem is és értem is megtette ezt.

A mennybemenetel története, Jézus eltávozásának a története, - ha néha magunkra hagyottaknak is érezzük magunkat -, azt jelenti, hogy van út az Isten szeretetébe. Azt jelenti, hogy Jézus mondja magáról: én vagyok az út.

A madár, - az, hogy ő repül, hogy ő szárnyalni tud -, a madár azzal nem valami szenzációs teremtmény. Nem borulunk le előtte, és nem rökönyödünk meg rajta, hogy a madár repül. Inkább, ha belegondolunk a madár repülésébe, akkor Istent találjuk csodálatosnak, aki ilyennek teremtette. A hősiesség tehát, ahogy a tv-csatornákon is, úgy a valóságban is, nem bennünk vagy a tetteinkben van. A hősiesség abban rejlik, amit Urunk tesz, ahogyan felemel, és szárnyal velünk.

Ézsaiás próféciája elhangzott a népének a fogság végén, és azóta hangzik minden nemzedéknek egyre-másra. Ebben az utóbbi néhány évben is, a mi Magyarországi Evangélikus Egyházunkban is, elhangzott vagy tízszer. Nem figyelnek oda, hogy mikor, melyik évben, milyen ige kerül elő. Ezért talán többször is előkerült ez az ige már, mint hasonló súlyú testvér-igéi, - de mégis csak hangzik, és nem úgy hangzik, mint a kifulladt focistáknak szóló biztatás a kis-padról. Nem arról szól, hogy: nosza, dobjátok bele még a maradék erőtöket, mert rá tudtok még hajrázni.

Valami egész másról van szó. Az Isten csodálatos munkájának a látásáról szól, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Mindannyian, akikért Krisztus meghalt a kereszten. Erről van szó!

A „Jer, örvendjünk, keresztények!” című, Luther Márton kötetből felolvasom most a mai napra, Mennybemenet napjára vonatkozó rövid részletet:

„Krisztus azért ül a mennyben - írja Luther Márton -, hogy megvárja, míg ellenségei zsámolyul lába elé feküsznek. Ez az ő igazi égi tiszte. Nem alszik odafenn, hanem virraszt értünk. Helytartót sem akar maga helyett, tisztét maga végzi. Hívei számára kész nála a segedelem. Bánt valami valakit? Panaszolja el Krisztusnak, és ő megsegíti. Most még rajtunk az ellenség: test, bűn, halál, és az ítéletnapig rajtunk is marad. Végül azonban Krisztus Istennek adja át az uralmat. Most a szívünkben uralkodik. Vigasztal a szükségünkben, tisztít, és könyörög érettünk. Egykor azonban majd minden ő híve vele uralkodik az Atya jobbján. Mert az igazi, utolsó ellenség csak akkor pusztul el. Most még van tévhit, megélhetési gond, csüggedés. De már most is van vigasztalásunk. Krisztus az, a mi Főpapunk, aki eleget tett értünk, és látja, hogy az ellenség földhöz akar verni. Ezért harcra kél ellenségeinkkel, és könyörög Istenhez, hogy álljon a pártunkra. Ha mi ezt lelkiismeretünkben érezzük, akkor minden szorongattatásban bátor menetelünk van az Atyához. Nem elég éles a szemünk, hogy fellegeken át, az égbe nézve, meg tudnánk látni Krisztust, amint könyörög érettünk.”

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Vigyél magaddal minket! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 13

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki legyőzte a halált, és jobbodra ült, hogy a mennyen és a földön ő uralkodjék. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add mindnyájunknak Szentlelkedet, hogy most az ő keresztjének a titkát ünnepelve, életünk minden napján részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, gyülekezetedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet közöttünk. Tarts meg a tőled kapott békességben minket. Add meg egész népednek a Krisztus-hit egységét. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből. Emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

1. Úr Jézus Krisztus, már a mennybe, A dicsőségbe ért utad: Hogyne kívánnám hát epedve, Hogy ott legyek, ahol te vagy! Hisz itt csupán vándor vagyok, De majd hazámba eljutok. - 2. Mikor eljött a búcsúóra, Áldón emelted szent kezed. Áldj engem is, segíts a jóra, Adj munkás, hasznos életet! Ha te megáldasz engemet, Elérem üdvösségemet. - 3. Utánad nézek hívő szemmel, Látom boldog országodat. Ne félj, te szív, tűnjék a kétely: Utat tört néked jó Urad. Bár itt nem láthat testi szem, Nincs más bizalmam senki sem! - 4. Tudom, hogy egyszer visszajössz még, Ki mennybe tértél győztesen, Ott vár reám a szép örökség, S tied leszek majd teljesen! Itt biztatóm hit és remény: Ott szemtől-szemben látlak én

2. ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Szeretett Testvérek! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tegyetek tanúságot az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5