2009-05-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap (Rogate) istentiszteletén, 2009. május 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 88 (Victor János 1860-1937 - Tinódi Sebestyén 1510?-1556) - Liturgia: 6

1. „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk! Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk! - 2. „Keressetek buzgón, és megtaláltok!” Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk! - 3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” Elfáradtunk, Uram, e világ zaján. Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örömmel mondjátok és hirdessétek: az Úr megváltotta népét. Dicsőítsétek, és mondjátok neki: félelmetesek tettei. Valljátok mindnyájan Istenként! Hadd mondjam el, mit tett velem: hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, meghallgatta imádságomat. Az Úr nem tagadta meg kérésemet, kegyelmét nem vonta meg tőlem. Ámen.

Liturgia:

Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket: Uram! Ne fedj meg haragodban. Indulatodban ne ostorozz, hanem kegyelmezz, mert én elcsüggedtem. Gyógyíts meg engem, mert reszketnek a tagjaim, és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram! Mentsd meg életemet, szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Irgalmas Istenünk szeretetében megváltott bennünket Jézus Krisztus által, akit nem kímélt, és halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott örök üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, Énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Mint a vajúdó anya, amikor a gyermeke megszületését várja, úgy kiáltunk hozzád, és úgy vágyunk rád. Segíts nekünk rád figyelni, téged-váró erőnket összeszedni, míg a hit megszületik bennünk. És azután általunk is hozd világra békességedet és örömödet. Te vagy a reménységünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Isten igéje most az Ószövetség lapjairól, Mózes 2. könyvének a 32. fejezetéből a 7. verstől kezdve szól hozzánk:

Így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te Istened, Izrael, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek!

Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

Így erről János evangéliuma. A 16 fejezetben a 23. verstől kezdődve olvasom:

Így szólt Jézus a tanítványaihoz:

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy bármit fogtok kérni az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem azt mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem”.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai graduál 1567))

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindnannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapnak, imádság-vasárnapjának a levélbeli igéjét olvasom most, kedves Testvérek. Pál apostol szavai ezek a Kolosséba írt levél 4 fejezetéből a 2. 3. és 4. versben:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Nem hiszem, hogy egy olyan embernek, aki kapcsolatot tart a szüleivel, kellene különösebben értekeznem arról, hogy hogyan, miképpen, milyen keretek és formák betartásával szóljon a szüleihez, írjon nekik leveleket, beszéljen velük telefonon, vagy ha együtt vannak, akkor hogyan társalogjon velük. Milyen kifejezéseket használjon, milyen udvariassági formákhoz tartsa magát, és hogyan helyezkedjen el szüleihez képest a szobában. Ugyanúgy és ugyan ezért nem hiszem, hogy ma, imádság-vasárnapján az imádkozás módszertanáról lenne tisztem beszélni, amolyan középiskolás fokon: előnyeiről, formáiról, szóhasználatáról, vagy éppen a kéztartásának különféle hagyományairól.

Gyülekezetünk és népünk helyzete napról-napra megkívánja, hogy mindannyian, akik tagjai vagyunk e közösségeknek, gyülekezetünknek vagy népünknek, és szívünk e közösségekben és e közösségekért dobog, komolyan vegyük az imádság ajándékát és felelősségét. Hogy mindannyian ott álljunk lélekben az Isten színe előtt könyörgéssel és hálaadással, dicsőítéssel és bűnvallással.

Tulajdonképpen elég körülnézni, nagyvonalúan és felületesen is elég körülnézni magunk körül, gondolatban felidézni az ismerős néhány nap problémáit, saját életünkből vagy környezetünkből, vagy végiggondolni, amit kaptunk Istentől, mondjuk az Úrtól kapott imádság vagy az Apostoli Hitvallás alapján egyszerűen. És akkor nem kell nagyon megerőltetni a gondolatainkat, és máris erős lehet bennünk a késztetés letérdelni az imádság zsámolyára Isten előtt.

Ám most az erről való tanúságtételt, az erre való naponkénti sürgető biztatást is inkább rábíznám ezt, szívükön viselő testvéreimre, hogy hordozzák közöttünk, körünkben is szavukkal és imádságukkal továbbra is napról-napra. Most inkább arra kérném a testvéreknek a figyelmét, hogy a mai istentiszteletünk igéi alapján - kicsit talán elszakadva a templomi-vasárnapi istentiszteleti imádságnak a fogalmától és ahhoz való ragaszkodástól - figyeljünk oda Urunkra és a vele való kapcsolat természetére.

Mózes nem a templomban, nem a Szövetség-sátrában vagy az Isten jelenlétét jelképező bármiféle létesítmény előtt imádkozott Istenhez, hanem a hegyen. Egy egyszerű hegyen, amely akkor neki, Mózesnek, az Istennel való kapcsolat alkalma és helysége lett. Arra az esetre, arra a helyzetre. - Istennek az igazságos ítélete közepette, amely ott elhangzott, ezen a hegyen, ennek az igazságos ítéletnek közepette is, Mózes rábízza a népe sorsát, amelyről szó volt, Isten irgalmas szeretetére. Imádsága nem volt más, mint letette azt a helyzetet, azt a végzetes helyzetet, hogy a nép elszakadt Istentől, elfordult tőle, bálványimádó lett, - ezt a végzetes helyzetet letette Isten elé. Rábírta arra, hogy foglalkozzon ezzel az Isten úgy, ahogy irgalma, szeretete diktálja. Az a szeretete, amelyet kijelentette Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek, meg ami megnyilvánult a szabadításnál. Legyen úgy minden, ahogy Istennek ez, a sokszor megmutatkozott irgalma - amely ígéreteket tud adni, és azokat megtartja -, ahogyan ez az irgalom viselkedett, úgy ez az irgalom tartsa és kezelje ezt a helyzetet, ami most adódott.

Aztán ott van Jézus a tanítványaival. Azt mondja nekik: nos, az az irgalmas szeretet, amire Mózes rábízta a népe sorsát, az az irgalmas szeretet - mondja Jézus: én vagyok. Eddig semmit nem kértetek ez alapján.

Valóban, az Ószövetségben talán utoljára, Mózes volt, aki ez alapján kért. Lehet, hogy voltak még közben mások, akik vissza tudtak térni ehhez a gyökérhez, de most, itt van az Újszövetségnek az ideje, Jézusban jelent meg ez az irgalmas szeretet. Vagyis amikor valamilyen helyzet van, valamibe beleestünk, akkor azt a helyzetet úgy érdemes odatenni Isten elé, elmondani neki, úgy érdemes odafordulni Istenhez abban a dologban, hogy rábízzuk azt az ügyet arra a szeretetre, amit Jézus révén ismertünk meg. Bánjon úgy ezzel a dologgal az Isten, ahogy Jézusban mutatkozott be, ahogy szokott velünk viselkedni. Ahogyan értünk odaáldozta Jézust, és ahogyan Jézus szenvedett, és vállalt értünk mindent, - ezzel a szeretettel bánjon velünk Isten mindenféle dolgunkban.

Ezért aztán, amiről Jézus beszél, hogy az én nevemben kérjetek, az nem igazán azt jelenti, hogy az imádság végére odamondjuk, - mint egy hivatalos irathoz a kötelező jogi szövegrészt, mert különben visszadobja a bíróság -, hogy Jézus nevében kérünk, hanem azt jelenti, hogy rábízzuk Istennek a Jézusban megismert szeretetére a dolgot.

És most itt van két, nagyon rövid mondat Pál apostoltól: Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem. - Igazából négy dolgot mond Pál apostol az imádságról: hogy kitartó, hogy éber, hogy szüntelenül hálát ad, és hogy ajtót nyit.

Mi a különbség vajon - most megint visszatérnék a bírónak a hasonlatához -, mi a különbség vajon a bíró gyermeke között, és aközött, aki tértivevényes beadványával a bíróhoz fordul? - Elvileg ugye elképzelhető olyan helyzet is, hogy a két személy azonos. Mégis, még ha azonos is, lényeges különbség van akár ugyanannak a személynek a kétféle viselkedése és levélváltása között. Amikor a bíróhoz a gyermeke fordul oda, és amikor a bíróhoz a beadványtevő fordul oda.

Nagyon evidens a különbség - de próbáljunk meg rendszerezni. Amik számunkra fontosak ebben a különbségben, nagyjából azok, hogy a beadványadó - most sorra veszem Pál apostol szavait -, aki beadványt ad a bíróhoz, az nem kitartó. Még ha fellebbezést, és ha harmadik fellebbezést ad is be, - nem kitartó, mert egy-ügyben szól. És a bíróval való kapcsolata semmilyen más dologra nem terjed ki. Lezárul a bíróval való kapcsolata abban a pillanatban, amikor a bíró döntése jogerőre emelkedik. Tovább nincs! - Mit jelent ez? Azt jelent, hogy azon a dolgon kívül, amit kért, nem vár választ a bírótól. Ha ő a háza építésének a dolgában írt egy levelet a bírónak, akkor egyáltalában nem várja, és adott esetben nem is foglakozik azzal, ha történetesen a bíró meghívja vacsorára. Csak abban az egy ügyben hallja a bírót, és vár tőle megnyilvánulást, amiben ő a bíróhoz fordult. A bíró ne beszéljen neki másról!

Azután aki a beadványt adja, az nem hálás. Megint csak ugyan ezért. Nincs ezen az egy ügyön kívül, amiről a beadvány szólt, más dologban kapcsolatuk. Tehát nem is kap mást a bírótól, nincs mit számba vennie, végiggondolnia, nincs miről beszélnie vele.

És végül, aki a beadványt adja, nem ajtónyitó. Tudniillik a saját ajtaját szeretné kinyitni beadványával, és nem a bíró ajtaját. Nem a bíró életének egy területében kér valamit, hanem a saját életének egy dolgában. Már pedig, amiről Pál apostol írt, hogy az imádság ajtónyitó, azt arra érti, hogy megnyitja Isten ügyének, az Isten munkájának, vagyis az igének az ajtaját. Tehát amikor Pál imádkozik, és imádságot kér a többiektől, akkor nem a saját ügyében kéri; nem azt kéri, hogy imádkozzatok értem, hogy elengedjenek ebből a fogságból, hanem azt kéri, hogy az Isten ügye mindenféle helyzetben menjen. Tehát a bírónak az ügyében kér!

Mindaz, amit ezek alapján az Istennel való kapcsolatunkban mondani, tenni, kérni tudunk, érdemes - úgy gondolom - ezek szerint, a szempontok szerint végiggondolni és megformálni. Ezért mondtam az elején, hogy kicsit szakadjunk el az istentiszteleti, templomi - úgy mondjam - intézményes imádságtól, amelyiknek megvan a kerete. A kitartó, hálaadó, éber, ajtónyitó imádságtól, amit az apostol kér. És akkor az életünk folyamatos imádságáról beszélünk, amelyik nem egy imádságra odaszánt, elkülönített időtartamban jelenik meg, hanem Istennel való kapcsolatban az életünk folyamán.

Ezért fontos az, hogy minden, amit az Isten szeretne velünk elvégezni, ami az ő áldása, és áldása lehet a számunkra, az a testvéreknek a szívében legyen, és akarják, kérjék és mondják el Istennek, akár itt, a sekrestyében vasárnaponként tíz óra előtt, akár otthon egy, imádságra szánt napi csendesség keretében, akár munka közben, miközben esetleg másokkal, más dolgokról beszélgetünk, és mindenféle helyzetben.

Az Isten ugyanis fel fogja emelni a dolgunkat: amit kérünk, azt megadja. Amikor valaki az Istenhez odafordul az Isten dolgáért imádkozva, akkor egyszer s mind közel kerül az Istenhez, tehát teljesül a kérése. Így csendesedjünk el minden alkalommal és most is.

Imádkozzunk:

Szentlélek Isten! Nyiss meg minket naponként őszinte imádságra, hogy téged befogadjunk, egymást megbecsüljük, önmagunkat pedig válaszodnak alárendeljük. Hogy a veled való imádságunk, kapcsolatunk ne erőfeszítés legyen valaminek a megvalósítására, hanem megnyugvás legyen, kiteljesedés a veled való egységben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Valljuk meg együtt, nyitott szívvel a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban minden dolgunkat:

Atyánk! Megköszönjük neked azt a kört, közösséget, melynek a keretei között veled együtt lehetünk. Részesülhetünk egymáson keresztül is ajándékaidból, igédből, szentségeidből. Dicsérhetünk téged egy szívvel és egy szájjal. Hálát adunk neked, Urunk, közösségünkért, amelyben testvéreket adsz nekünk, akiken keresztül erősítesz, bátorítasz, intesz, vigasztalsz. Hálát adunk neked imádkozó közösségeinkért, azokért a testvérekért, akik imádságban hordoznak bennünket, gyülekezeteinket, alkalmainkat, bennünket, a közösség tagjait, és mindenféle közösségünket, városunkat, népünket, embervilágunkat. Áldott légy Istenem azért, hogy ilyen köröket teremtesz Lelkeddel közöttünk is. Áldott légy minden imádságért, amelyet közösen, összegyülekezve, vagy otthon, saját magunkban, mondunk és kérünk el előtted. Áldott légy igédért, amely formálja szívünk imádságát, és támaszt ad. Áldott légy szeretetedért, amellyel megváltást adtál nekünk, hogy szavunk lehessen hozzád. Kérünk, áldd meg mindazokat a napokat, perceket, amikor együtt vagyunk a te nevedben, hogy neved dicsőségére és épülésünkre növekedésünket szolgálják. Kérünk téged mindazokért, akik imádság nélkül próbálnak élni. Te teremts bennük hitet. Te őrizz meg mindnyájunkat a kapkodástól, vagyis az imádság mellőzésétől. Te őrizz meg a veled való közösség keskeny ösvényén ezen a napon és életünk minden napján. Jézus Krisztusért kérünk téged, aki kéréseink alapja, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 349 (Emilia Julianna grófnő 1737-1706, német)

1. Az élő Isten járt velem. Ő áldott, védett engem. Hű karja őrzött szüntelen. Megóvta testem, lelkem. Ő volt, ki híven hordozott. Ő volt, ki megvidámított. S mindig megsegített! - 2. Hadd áldlak, én jó Istenem, E nagy hűségedért téged! Megújult minden reggelen, Mióta tart az élet, És szívembe véshetem: Nagy dolgot tett az Úr velem! Mindeddig megsegített! - 3. Légy mindhalálig támaszom, Év év után ha szárnyal! Segíts meg minden új napon A Jézus vére által! Így mindhalálig zenghetem, Hogy megsegít jó Istenem, Mint eddig megsegített!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5