2009-05-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap (Cantate) istentiszteletén, 2009. május 10.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 318 (Luther Márton 1483-154 - Nürnberg 1523) - Liturgia: 5

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett! Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas Megváltó. Feltárta igazságát a nemzetek előtt, hűséggel és szeretettel emlékezett meg népéről. A világ népei mindenütt látták, hogy miként szabadítja meg őket. Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön. Örvendjetek és vigadjatok. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! !

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljuk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük irgalmát: Ó, Urunk, te megtartod a szövetségedet, hűségedet azok iránt, akik szeretnek, és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk, megszegtük törvényedet, eltértünk attól. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Urunk! Bár te mindenben igaz vagy, forduljon el rólunk haragod, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott örök üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten, akit szívvel, szájjal és zengő énekkel dicsérünk, engedd, hogy örömmel tanúskodjunk szívünket betöltő békességedről Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavára figyeljetek Testvéreim nyitott szívvel. Ézsaiás próféta könyvének a 12. fejezetéből szól a mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje az első 6 versben:

Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! Kiálts, és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izrael Szentje.

Így szól hozzánk János evangéliumában Jézus Krisztus Urunk a 16. fejezet 5. versétől kezdve:

Ezt mondta tanítványainak:

„Most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: a bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 454 (How W. Vilmos 1832-1897, angol - Madetoja L. 1887-1947)

1. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért: Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 3. Bár vívná harcát minden gyermeked Oly híven, bátran, mint e győztesek, És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 4. Mert már itt halljuk harcon, éjen át Győzelmi ének távol dallamát. Új erőt hányszor ez az ének ád! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 5. Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. Mind egyek mégis benned és veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett. És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt ujjong, együtt ünnepel, Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Sándor bácsira gondoltam most. Sándor bácsinak csak egy keze volt, a másikat elvesztette a háborúban. Fiatalkorában meghívta a sárvári gyülekezet kántor-tanítónak, a 30-as évek végén. Aztán ott ragadt, és bár igazán kántortanító csak néhány évig lehetett, míg elvitték a háborúba. Aztán már amúgy sem volt szükség kántor-tanítókra, de ott élt a gyülekezet egykori kántor-tanítói lakásában feleségével, és ott ült a templom első vagy második padjában vasárnaponként. Nem volt kántor, csak énekelt. Nem tudom, hogy most napjainkban ott ül még vagy odaát az üvegtenger- partján, de az éneke, ahogy énekelt, megmaradt bennem egész életemben. Az 53. énekre emlékszem, amelyik ennek az 5-ös énekrendnek az utolsó, a harmadik része. Azt olyan szívvel és szájjal énekelte, hogy öröm volt hallgatni. Rá gondoltam most, meg a többiekre, akik hozzá hasonlóak.

Most az ige előtt, amit felolvasok majd, a mai igénket, - két énekversre gondoljunk. Két hete, Jó Pásztor-vasárnapján pásztorokról és a Pásztorról volt szó. Most Jézusnak, az akkori, János evangéliumbeli szavaiból figyeljük az utolsó, akkor talán homályosnak tűnő és nem egészen szorosan odakapcsolódó mondatára, amelyik arról szól, hogy: Más juhaim is vannak nekem, azokat is terelnem kell, és lesz majd egy nyáj és egy pásztor. - És akkor most gondoljunk arra az énekversre, amelyet most énekeltünk: „Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett. És akkor eggyé lesz a két sereg”.

A dalokat meg szokták tapsolni. - Szívem szerint akárhányszor megtapsoltam volna Sanyi bácsi énekét. - Meg szokták tapsolni ütemesen vagy ujjongva, csápolva, elegánsan, visszafogottan. Meg szokták tapsolni nagy üvöltéssel tízezrek, vagy kedvesen mosolyogva a családtagok. És a zenészek, énekesek szépen meghajolnak olyankor, vagy karjukat a magasba emelve válaszolnak, esetleg ráadást adnak.

Most ennek ellenére gondoljunk egy másik énekversre. Az Énekes Könyvünkben a 355. szám alatt található. „A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, amely betölti rejtett, szép világod, hol téged dicsér minden gyermeked”.

Igeolvasás:

Ezek alapján figyeljünk most oda a Jelenések könyvének a 15. fejezetéből az első négy versre:

Ezt írja János apostol:

Láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:

„Nagyok és csodálatosak a te műveid,

mindenható Úr Isten,

igazságosak és igazak a te utaid,

népek királya:

ki nem félne téged, Urunk,

és ki ne dicsőítené a te nevedet,

hiszen egyedül te vagy szent:

mert a népek eljönnek mind,

és leborulnak előtted,

mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Általában az ének két dolgot jelent közöttünk. Lehet a szerepe: lelkesítés, mozgósítás - mozgalmi ének; induló, táncdal és sok efféle, vagy lehet hagyományápolás: hogy el ne vesszenek a régiek kincsei, szellemi kincsei: nosza, csináljuk úgy, ahogy ők csinálták, és énekeljük azokat. - Bármelyik is a szerepe az énekeinknek, csodálatos dolog együtt énekelnünk ezeken a funkciókon túlmenően. Csodálatos dolog, mert összeforraszt és lendít bennünket az ének, barátokká és testvérekké tesz bennünket. Akár egy biblia-köri kiránduláson megállunk valahol, és eléneklünk egy kedves éneket, - olyankor összeforr a társaság, és mindenki mosolyog utána még jobban, mint előtte. Csodálatos dolog az is, ha sikerül előadni valamit a programból. Olyankor tapsolunk akár magunkon, akár másokon, mert az is egy szívderítő és felemelő dolog, ahogy sikerül a dal. - A kis kórusunk még saját magát is megtapsolja, amikor Orsi bólint egy próbán egy dal után, hogy ez jó.

Ma azonban, az éneklés vasárnapján az öreg János apostol látomása a csendre irányítja a figyelmünket. Nem a halál néma csendjére, hanem az odafigyelés, odahallgatás csendjére. Arra, hogy valamit meg kellene hallani. Valamit, ami nem tőlünk van, nem mi csináljuk, hanem az a másik sereg: Meg kellene hallani. Azért látja János a látomásában, azért mondja el nekünk, amit látott. Jó lenne meghallani!

Látja János apostol az egyik nyájat, amelyik itt van, amelyik mi vagyunk: a Pásztor egyik nyáját. Látja a haragpoharakat a fejek fölött. Látja a nyomorúságot és a könnyeket, amelyek ennek a nyájnak az ismertetőjegyei. Látja azokat a napokat, amelyek várnak erre a nyájra. - És látja a másik nyájat is, amelyik énekel. Különös módon: így együtt, miközben a haragpoharak sorakoznak föl, - aközben a nyáj énekel.

És mindezt azért látja, és azért mondja el, hogy mi is tudjunk róla. Egyik nyáj itt van, míg mi itt küzdünk. Mintha azt mondaná az öreg János és rajta keresztül Krisztus: „Nem ígérek nektek hosszú, boldog éveket fiatal korotokra és öregségetekre. Nem ígérem, hogy megemelt, 13. havi nyugdíjakkal fogtok csücsülni szerető unokáitok gyűrűjében. Nem ígérem, hogy megmaradtok egymás számára a végtelenségig.”

A másik nyáj ott énekel. Éneklik a két-tételes üzenetet: Mózes és Krisztus tételeit. Ugye tudjuk: Isten szava és szeretete olyan, mint egy érem két oldala. Mint egy csodálatos zenemű két tétele, amelyek egymás után hangzanak fel, egymás szépségét emelik ki, mind a kettő gyönyörű. És ott van Isten igéjében egymás mellett, egymást nem kioltva, hanem erősítve: Mózes dala, meg Krisztus dala.

Itt van előttünk, ebben a könyvben, a Bibliában mind a kettő: „A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a szép éneket”. Bár csodálatos dolog énekelni, erősítő, felemelő, szép dolog, most arról szól a látomás: még csodálatosabb dolog hallgatni ott az éneket. Nem előadni, hanem meghallgatni: Mózes és Krisztus énekét.

Így Húsvét után a győzelmi ének ezt jelenti. Mózes éneke is a Vörös-tengernél, Krisztus éneke is az üvegtengernél. És szól a biztatás Jánosnak és rajta keresztül nekünk: Ne feledd! Bár nyomorúság van és lehet, akár olyan is, amit elképzelni sem tudunk - Krisztus népe számára ez nem a pánik alkalma, hanem a győzelmiének meghallásának az alkalma.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Az utunk oda vezet hozzád, eléd. Te győztél. Tudjuk, hogy magaddal viszel bennünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el együtt, hitünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most imádságban vigyük oda, Isten elé mindazt, amire szükségünk van:

Drága Urunk, jó Istenünk! Kérünk, legyen gondod a némaságban élőkre világunkban. Azokra, akik nem hallják azt a tiszta éneket, a te szerzeményedet. Szólítsd meg őket. Szólíts meg minket, érints meg mindnyájunkat, amikor elmegy a fülünk mellett a hangod. Könyörgünk azokért is, akik kiabálva, eltelnek saját hangjukkal, akik gyönyörködnek saját hangjukban, és nem hallják meg tőle a tiédet. Urunk, neked hatalmad van, és szereteted van őket is megérinteni. Könyörgünk azokért, akik félelemben élnek, akik látják a nyomorúságokat, amelyeket okoztunk magunknak, amelyek összegyűltek nagy-nagy kondérokban a fejünk felett, és ránk ömlenek. Könyörgünk azokért, akik látják ezeket, de nem látják, és nem hallják a te szeretetedet. Könyörgünk azokért is, akik a saját terveik között élnek. Törtetésben élnek, és építik saját tornyukat. Érintsd meg őket, hogy a te hangodra figyeljenek oda, abból építsenek maguknak jövőt. Urunk! Könyörgünk azokért, akik neveddel fenyegetik embertársaikat, akik haragodat látva önigazságukban élnek. Érintsd meg őket, Urunk, hogy elcsöndesedjenek a te szavaid előtt. Könyörgünk azokért, akik elhallgattatják és leintik dicséretedet; hogy csodálkozzanak rá szépségedre, hogy teljenek el a te örömöddel. Hiszen te, Urunk, őket is, mindnyájunkat is meg tudsz érinteni, daloddal el tudsz csendesíteni. Hallgass meg minket, és könyörülj rajtunk. Könyörgünk közösségünkért, azokért, akik itt élnek közöttünk, körülöttünk, bilincsben, városunkban, országunkban. Legyen szerető gondod velük. Őrizd meg népedet ebben a templomban, ebben a városban, ebben, a mi közösségünkben. Kérünk, hallgass meg minket, és könyörülj rajtunk. Könyörgünk hozzád minden lehetőségért és alkalomért, amelyeket tervezünk, szervezünk, amelyekre eligyekszünk, amelyeken részt venni igyekszünk. Tedd fontos alkalmakká őket, ahol tudunk rád örömben csodálkozni, szereteted dalát hallgatni. Kérünk téged, könyörülj rajtunk Jézusért, a mi Krisztusunkért, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 40 (Sírák könyve 50,24-26. Rinckart Márton 1586-1649, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jer, dicsérjük Istent, Szívvel, szájjal, lélekkel, Ki nagy, dicső dolgot Cselekszik mindenekkel, Ki bölcsőnktől fogva Mindeddig eltartott, És számtalan jókkal Minket elárasztott. - 2. A jóságos Isten Áldjon tovább is minket, Hogy vidáman, békén Tölthessük életünket: Tartson meg mindvégig Minket kegyelmében, Legyen szabadítónk Minden szükségünkben. - 3. Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5