2009-04-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap (Miseri-cordia Domini) istentiszteletén, 2009. április 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 334 (23. zsoltár Augsburg 1531(német) - Liturgia: 6

1. Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő éltet Gyönyörűséges helyen. - 2. Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján. - 3. Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben. - 4. Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem bőven, Megtöltvén poharamat. - 5. Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet, És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr kegyelme betölti a földet. Igéjével alkotta a mennyet és minden seregét Lelke erejével. Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz ajkán szépen zeng a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citera szóval, tízhúrú lanttal dicsőítsétek. Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek. Mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik. Ámen.

Liturgia:

Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljuk méltatlan voltunkra, és valljuk meg neki bűnünket.

A mélységből hozzád kiáltok, Uram! Halld meg szavamat! Legyen figyelmes füled könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek tégedet. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, akit feltámasztott örök életünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, Énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Feltámasztottad a halálból nyájad jó Pásztorát. Kérünk, tarts meg bennünket őmellette, őbenne. Őrizz minden tévelygéstől. Add, hogy kövessük őt életünkön át, hogy egykor örökéletének is részesei lehessünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! Isten szavát hallgassuk most figyelmesen, nyitott szívvel. Az Ószövetség lapjairól, Ezékiel próféta könyvéből szól Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap igéje a 34. fejezetből, a 10. verstől a 16. versig és a 31. versben:

Így szól az én Uram, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izrael hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izrael magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek majd Izrael hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.

Krisztus Urunk így mondja el ezeket János evangéliuma 10. fejezetében a 11. verstől kezdődően:

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai. Látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket; a béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már estefelé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőn terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (23. zsoltár 1-4)

Kedves Testvérek! Vajon mi lehet a zavaró-pont Dávid király zsoltára, csodálatos imádsága és a kép között? Mi a zavaró disszonancia közöttük? - Úgy gondolom, hogy a bot, a bot jellege és neve.

Az, hogy időről-időre, újra meg újra gondolunk a mi jó Pásztorunkra, Krisztusunkra - mint egy elfoglalt üzletemberre. Vagy mint egy lelkészre a gyülekezetben. Olyan valakire, akinek nagyon sokféle dolga, elfoglaltsága van; rengeteg mindenfelé kell figyelnie, rengeteg mindenkiről kell gondoskodnia, nagyon sok tennivalója akad, és hát szegénynek megvannak a maga korlátai. Nem figyelhet oda egyszerre mindenre, nem lehet ott egyszerre mindenhol, nem gondoskodhat egyszerre mindenkiről. „Ugyan, kedves testvérek, segítsünk már neki egy kicsit. Fogjuk meg mi is azt a pásztorbotot, kölcsönözzünk a pásztorbotunknak hatalmat, erényt, és ugyan pásztoroljunk már, hogy segítsünk.”

Pedig a mi dolgunk itt, a nyájban, a pásztor követése, és ami felelősségünk van egymás iránt ezen a követésen túl, az nagyjából azt jelenti, hogy segítsünk egymásnak a Pásztorhoz jutásban, amikor valami szükségben vagyunk, és ne gátoljuk egymást abban, hogy a Pásztor gondoskodhasson rólunk. Ez nagy felelősség és komoly küldetés nekünk, a juhoknak.

Ezékiel próféta megjövendölte, Jézus pedig beteljesítette, hogy „az Úr az én Pásztorom”. Jézus hozzátette még azt is, hogy a többiek, akik felelősséggel viseltetnek, valamiféle küldetéssel bírnak testvéreik között, azokat lehet juhtársaknak vagy béreseknek nevezni.

Kedves Testvéreim, kedves Társaim Krisztus nyájában! Íme, most álljon elénk, és szólaljon meg közöttünk az „Isten szíve szerint való béres”. Az ő neve ezúttal, a mai vasárnapon Jakab, az apostol. Az ő leveléből szól hozzánk a mai vasárnapnak a levélbeli igéje, az 5. fejezet a 13. versétől:

Így ír nekünk az apostol:

Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet. Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Azután ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta a termését.

Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Jakab apostol szólt hozzánk. Miért mondtam róla, hogy ő „az Isten szíve szerint való béres”? Azért, mert nem önmagáról szól. Nem arról beszél, hogy „jöjjetek hozzám, és hallgassatok engem”. Nem arról beszél, hogy őneki mire van szüksége, és mit tegyenek meg neki vagy érte a gyülekezet tagjai. Nem arról beszél, hogy „kövessetek engem, gyertek utánam, majd én jó útra viszlek benneteket, majd én megáldalak benneteket, majd én javatokat szolgálom”. - Hanem mit csinál? A nyájban testvéreihez szól, hozzánk, és ha megfigyeljük néhány mondatát - amit fölolvastam a levele végéről -, minden egyes mondatban vagy félmondatban, minden állítmánnyal, ami előfordul a szavai között, odaküld a jó Pásztorhoz. Semmi mást nem csinál Jakab apostol, mint odaküld Krisztushoz. - Még egyszer: nem hív Jakab apostol, nem hív önmagához, - hanem küld Jakab apostol a jó Pásztorhoz! Nem hív, hanem küld!

Szalma-levélnek nevezte el Luther Márton Jakab apostol levelét. Szalma-levélnek, utalva arra a páli hasonlatra vagy képre, hogy mindenkinek, aki Krisztus munkájában dolgozik, - majd nyilvánvalóvá lesz a munkájának az értéke, tartalma, tartóssága az ítéletkor, amikor mindent a tűz fog megítélni; és mindenkinek a munkáját a tűz próbálja ki, és ami megmarad a tűz után, az bizonyul maradandó értéknek. És akkor felsorol pár anyagot Pál apostol, amelyik közül némelyik a tüzet túléli, némelyik meg nem. A szalma nem éli túl a tüzet. Ez alapján nevezte el Luther Márton Jakab apostol levelét „szalma életű levélnek”. Vagyis olyan alkotás, olyan érték, amit Jakab apostol ír az Újszövetségben, a Bibliában, ami Krisztusra épít, az ő alapjára épül, Krisztus munkájában vesz részt. A mennyek országának az értéke, kincse, de maradandó, központi és a mennyek országába, végső soron, odavivő értéket nem képvisel. Miért? Mert nem Krisztust mutatja föl.

Nos, ennek a szalma-levélnek ennyi értéke - úgy gondolom - lehet a számunkra. Bár nem szól a Pásztorról, Krisztusról, hanem a nyájban-testvér szól a nyájban-testvérekhez, arról, hogy mit tegyenek, és hogyan éljenek. Ebben a minőségében és ebben a munkájában a Pásztorhoz irányít minden szavával, minden intelmével.

A Pásztorhoz. Nem véletlen talán hogy az Egyházkerületünk pecsétjén a jó Pásztor kezében nem olyan díszes, drágakövekkel kirakott hatalmi-jelvény van, amint az előző képen láttuk. Hanem egy ítéletre, isteni ítéletre - azaz szórólapátra - emlékeztető szerszám, amellyel egyúttal az elveszett bárányt vissza tudja önmagához vezetni. Önmagához öleli.

Nézzük meg hát, kedves Testvérek, most akkor az „Isten szíve szerint való béres”, Jakab apostol szavainak a segítségével, azok alapján, az optimális, Isten szíve szerint való nyáj felépítését.

A Krisztus nyájában, amelynek ő a Pásztora, vannak juhok. - De ezek hasonlatok, előre bocsátom, tehát nem lehet mindenféle tulajdonságát és következtetését a juh-képnek végigvezetni önmagunkon, és a Pásztornak minden képét végigvezetni Jézuson. Itt arról van szó, hogy hozzá tartozunk, ahogy ő mondta. Ő vezet, és az életét adja értünk. Erről szól az ő képe, hogy én vagyok a jó Pásztor. - Tehát vannak juhok a Krisztus nyájában. Juhok, akik ismerik a Pásztor hangját. Nem feltétlenül ismerik minden nyáj-társuknak a hangját. Nem feltétlenül tudják jól megítélni, hogy ki, hova tartozik a nyájban? Ki mikor, miben lehet a javunkra vagy a kárunkra? De ismerik a Pásztor hangját - ezt az egyet biztos! - és követik.

Az ismeret pedig nem egy kétállású-kapcsoló, hogy vagy ismerek valakit, vagy nem. Az ismeret egy nagyon is fokozatos folyamat. - Megismerkedhetek valakivel az utcán, ha a barátom bemutat neki. Kezet rázunk, gyorsan elmondjuk egymás nevét, de egyikünk sem jegyzi meg, hogy mit hallott. Aztán, ha még sokszor találkozunk, akkor belénk vésődik a másik neve, arcvonásai, hangja. Belénk vésődnek a másiknak az emlékei, életútja, a szavai, értékei. Belénk vésődik, hogy kicsoda, mit akar, mire jó, mire rossz. És fokozatosan, mindaddig, amíg találkozunk vele, látjuk és halljuk őt, amíg együtt vagyunk vele, - addig egyre mélyebben megismerjük, mindig egyre mélyebben. Ezt így kell értenünk, ha ismerjük a hangját.

Azután ott vannak a béresek. Azok, akik minden veszély és szükség közepette kénytelenek a Pásztorra bízni a dolgokat. Ők, maguk, nem állnak ellen a veszedelemnek, mert ők, maguk is, ki vannak téve annak. Ők, maguk is, a farkas martalékává lehetnek, tehát nem hivatottak a nyájat megvédeni a farkasoktól, hanem minden veszedelemben, szükségben a Pásztorhoz küldik a nyáj-társaikat. Ezen a képen ők nem szerepelnek - azaz, hogy mégis!

Azt hiszem, hogy itt, a kölcsönözhető könyvek között is, megtalálható a „Fehérke” című kis mese. Ez egy nyájról és az ő Pásztorukról szól. Csodálatos következetességgel és mélységgel, apró történetek, epizódok útján mutatja be Krisztust, a jó Pásztort és a nyájat. Életüket, a veszélyeiket és a lehetőségeiket. Ebben a mesében sem szerepelnek béresek, csak a juhok és a Pásztor. Ellenben a juhok között mindig vannak olyanok, akiknek erősebb a hangjuk, nagyobb a tekintélyük a többiek szemében. Vagy éppen olyan helyzetbe kerülnek, hogy a többieket segíteni tudják a Pásztorhoz, vagy akadályozni őket a hozzá jutásban, vagy a nála-megmaradásban. - Tehát az, amiről Jézus azt mondja, hogy béres, tulajdonképpen bármelyikünknek a többiekhez képest adatott lehetősége, helyzete. Ők is juhok. - Tehát ilyen értelemben szerepelnek a képen, a többiek között.

Jakab, az „Isten szíve szerint való béres” - a felolvasott mondataiban - imádságról ír mindvégig. Különböző formában, különböző szavakkal, de imádságról. Az imádság pedig - most nem megyünk bele részletesebben, mert néhány vasárnap múlva külön is lesz róla szó egy másik ige kapcsán - nem varázsige, vagyis nem önmagában és nem önmagától ható valami. Nem egy szer, amit csöppentünk, és akkor van valami következménye, - önmagában semmi.

Az imádság kapcsolat Istennel. A Pásztorral való kapcsolat. Ebből a szempontból érdemes a másik két, elhangzott igéhez és ehhez a mai, Jó Pásztor vasárnaphoz képest, hallani Jakab apostol szavait. Azt mondja: Szenvedésed van? Menj a Pásztorhoz! Ő úgy fogalmaz: imádkozz. - Örömöd van? Menj a Pásztorhoz! Úgy mondja: énekelj dicséretet. - Beteg vagy? Menj a Pásztorhoz! Így fogalmaz: imádkozzanak érted a többiek, és kenjenek meg az ő nevében - Bűneid vannak? Menj a Pásztorhoz! Ő úgy mondja: valljátok meg egymásnak bűneiteket. Azaz: legyetek egymás gyóntatói, - ha nem ijesztő ez a kifejezés. Azaz: az Úr nevében hallgassátok meg a bűnvallást, és hirdessétek az Úr feloldozó szeretetét. - Eltévedt az igazságtól valaki? Azt mondja: Menj a Pásztorhoz! Így fogalmazza ezt meg: valaki megtéríti őt.

Persze vannak körülöttünk, közöttünk, a környezetünkben: házastársak, gyermekek, szülők, testvérek, rokonok, barátok, unokák. Vannak szomszédok, hittestvérek. Bármelyikkel előfordul, vagy előfordulhat, hogy eltéved. Nem gondol a Pásztorra. Másfele járnak a gondolatai és az életének az útjai. Eltávolodik, és így különösen is veszélybe kerül. Mi, a nyáj tagjai nem téríthetjük meg. Nem nyújthatjuk át neki tálcán vagy pohárba keverve a hitet. Nem csaphatunk a fejére, mint egyes helyeken szoktak, hogy megtérjen a Szentlélek által. Hanem odaterelhetjük - ha tudjuk - a Pásztorhoz.

Minden egyéb a Pásztoron múlik. Azon a Pásztoron, aki - ellentétben a béressel - hív, nem küld! Önmagához hív, nem valami cél-legelőre elküld bennünket. Önmagával táplál. Nem kioszt nekünk valamit, hanem odaadja értünk önmagát. - Ezért szerepel ezen a képen a Pásztor, mint Krisztus áldozatának, halálának a jele: a kereszt. Életét adja a juhokért.

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőn terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Imádkozzunk:

Áldott légy Urunk, hogy velünk jársz. Nekünk élsz, miénk vagy, benned és körülötted telik utunk. Végy önmagadhoz bennünket, mert te vagy a mi Pásztorunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Valljuk meg együtt, hovatartozásunkat az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van, imádkozzunk:

Drága jó Urunk! Te vagy éltetőnk, táplálékunk, vezetőnk, életünk forrása. Tőled kérjük most mindazt, amire szükségünk van. Te adsz nekünk testvéreket, te adsz nekünk embereket, akik életünk örömére, útmutatására szolgálnak. Akikkel együtt lehetünk tiéd. Te adsz nekünk minden javakat, táplálékot, amelyekkel életünk kereteit fölépíthetjük. Te építesz nekünk utat az életen keresztül, hegyeken és völgyeken keresztül, hogy eljussunk és megmaradjuk tenálad: célunknál. Te adsz nekünk alkalmakat, lehetőségeket, hogy találkozzunk veled, szavaddal, szereteteddel. Te adsz nekünk örömöt és bánatot, hogy ezekkel önmagadhoz ölelj bennünket, hogy visszahozzál saját utjainkról, amelyek távolodnak tőled, és odaszeress bennünket magadhoz. Te adsz nekünk utakat, amelyeket megjárhatunk, hogy odataláljunk útmutatásod állomásaihoz. Hogy megtaláljuk, mit szeretnél velünk tenni; hogy meglássuk a holnapot, amelyet készítesz a számunkra, hogy meglássuk korlátainkat, amelyek hozzád igazítanak bennünket. Te készítesz nekünk napokat és éjszakákat, világosságot és sötétséget, hogy érték legyen a számunkra fényed; hogy keressük és megtartsuk önmagunkban világosságodat. Urunk! Hálát adunk neked mindazért, amit útjainkon, életünkön át nekünk adsz. Hálát adunk teérted, hogy minden körülmények között, minden állapotunkban, helyzetünkben odaadod értünk, nekünk önmagadat. Hálát adunk neked azért, hogy lehetünk a te néped, akik belőled élünk szükségben és bőségben. Hálát adunk neked megérkezésekért és elindulásokért, kétségekért és örömökért utunkon. Hálát adunk kinyújtott kezedért, amelyik mindig ott van mellettünk. Hálát adunk szeretetedért, amellyel újat teremtesz, és elkészíted örök országodat. Jézusért kérünk, őrizd meg a hitet, a Lelket mibennünk, hogy megmaradjunk keresztednél. Jézusért kérünk téged, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

Kedves jubileum-ünneplők! Kedves Testvérek! Bár Jóska bácsiék kérése úgy szólt, hogy legyen ez az alkalom az istentisztelet után, - én nagyon remélem, hogy nem haragszanak meg rám, hogy ha most, istentiszteletünk után, de a Krisztus tatabányai nyájának a közösségében adunk hálát Istennek, és fordulunk hozzá napi kenyeréért, amikor az ő ünnepüket üljük.

Felolvasom teljes terjedelmében, a már egy részében elhangzott 23. zsoltárt. Kérem a Testvéreket, hogy figyeljenek nyitott szívvel rá, és fogadják, hallgassák úgy, mint életünk útjának a mértékét:

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Füves legelőkön terelget,

csendes vizekhez vezet engem.

Lelkemet felüdíti,

igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is,

nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy:

vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem

ellenségeim szeme láttára.

Megkened fejemet olajjal,

csordultig van poharam.

Bizony, jóságod és szereteted kísér

életem minden napján.

és az ÚR házában lakom

egész életemben.

Az az Úr háza, amelyről Dávid az imádságában szólt jó néhány évszázaddal ezelőtt, már nincs sehol. Azok a sátorlapok, cövekek, berendezési tárgyak fából, aranyból, rézből, amelyek alkották, rég elporladtak, és az anyag természetbeli körforgása során más-más dolgokká alakultak át.

De az Úristen, aki az életünknek a teremtője, ő, mint erős vár, itt van körülöttünk. Ezért az évek, amelyek eltelnek fölöttünk, és amelyek még előttünk állnak, nem változtatnak ezen. Az „egész életemben”, amit Dávid ír, tehát nyugodtan érthetjük a bibliai értelmében, hogy a Teremtéstől fogva - mindörökké.

Az Úr házában, az ő kezében, az ő ölelésében lakom mindvégig. Ennek a „mindvégig”-nek vannak állomás helyei. Néha az életünk gyarapszik, vagy megcsorbul. Néha szövetséget kötünk, örvendezünk, vagy gyászolunk. Néha megállunk az Isten kőből épített házaiban a kőből épített oltároknál, és teszünk fogadalmat, kérünk áldást vagy könyörgünk vigasztalásért. Az Úr háza azonban: a keze, az ölelése, amelybe beleteremtett bennünket - nem változik! Ez így marad mindannyiunk körül, akár itt vagyunk, akár odaát.

Azt kérem a Gyülekezettől, a Testvérektől, hogy most Mári néni és Jóska bácsi szívével összekapcsolódva, őrájuk is gondolva, az ő nevükben és velük együtt, csöndesedjünk el imádságban. Azt kérem, hogy fogjuk meg egymás kezét, és legyünk egy láncban, együtt mindannyian, és így mondjuk el az Úrtól tanult imádságot: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Isten áldjon és vezessen bennünket életünkön át az ő legelőjén végig. Ámen.

Erős vár a mi Istenünk!

(Evangéliumi Kiadó)

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6