2009-04-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap istentiszteletén, 2009. április 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 260 (1-3.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke - Stuttgart 1844) - Liturgia: 5

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által: S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. Szeretem az Urat, mert meghallgat. Meghallgatja könyörgésem hangját. Kiragadta életemet a halálból, szememről letörölte a könnyet. Az Úr megőrizte lábamat a botlástól, ezért színe előtt járok az élők földjén. Nevét hirdetem népe gyülekezetében az Úr házának udvaraiban. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt, gondoljuk méltatlan voltunkra, és vigyük elé bűnvallásunkat. Imádkozzunk:

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva, mindörökké vagy te, ó, Isten. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: térjetek vissza emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott örök életünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk! Krisztusunkat nem láttuk szemünkkel, nem érintettük kezünkkel, téged kérünk, add Lelkedet nekünk, hogy elvezessen bennünket a hitre, minden igazságra a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! ! Isten szavát olvasom most, hallgassátok nyitott szívvel. Az Ószövetség lapjairól, Ézsaiás könyvéből szól a mai vasárnap igéje, a könyv 40. fejezetéből a 25. verstől a 31. versig:

Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izrael? Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Így szól hozzánk János apostol 1. leveléből az ige az 5. fejezet 4. versétől:

Minden, ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.

Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz az Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlélek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! --3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Most egy képzeletbeli utazásra hívom a kedves testvéreket. Induljunk el!

Zalacsány és Hévíz között, a 76. út közelében, a hegyoldalban áll egy takaros, szép templom. Nagyon szép, nagyon bájosan néz ki az útról.

Ahogy fölfelé megyünk hozzá, azonban előtűnnek a pusztulásnak a jelei. És ahogy végigjárjuk most, képzeletben, ezt a templomot, a feltemplomát és alatta az altemplomot, nézzük meg azt a szépséget és azt a rombolást, azt a kiáltást és azt a némaságot, amely áll benne.

A mai igéről, amely most János evangéliumában előttünk áll, a testvérek közül többen már gondolkodtak. Gondolataik meg is jelentek a Lelkipásztor című folyóirat ehavi számában, és bízom benne, hogy nagyon sokak épülésére szolgáltak. Most ennek az igének a kapcsán lépjünk be újra - képzeletben - a templom kriptájába, Zalacsány és Hévíz között. Álljunk meg ott, és ott lent hallgassuk meg Jézus szavát. Ezzel együtt lépjünk be a saját életünk kriptáiba, szétszórt csontjaink közé, és úgy hallgassuk Jézust. Ugyanis amit ma Jézus mond, a két versben, amely előttünk áll János evangéliuma 5. fejezetében, a 24. és 25. versekben, ezek a szavak igazából ott hangzanak, életünk kriptáiban, szétszórt csontjaink között. Nem véletlenül szól együtt Ézsaiás próféciájával: Emberek, ti azt mondjátok: „nem kerül ügyem Isten elé”. Hát valóban. Lépjünk be tehát a kriptába, és úgy hallgassuk Isten szavát:

Ezt mondja Jézus:

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

A két verset, Jézus két mondatát rövidítsük még tovább. Négy szót szeretnék mondani. Ez a négy szó így szerepelt a két versben, és a két vers, Jézus két mondata gerincét alkotják: hallja, hisz, élet, ítélet. - Mit jelentenek?

Hallja - ez legyen az első. Így mondja Jézus: „aki hallja az én igémet”. - Halljuk a rádiót; halljuk a csengőt; halljuk az ugatást; halljuk közleményeket, ígéreteket, pofonokat. Néha arra gondolunk, jobb lenne nem hallani. - Jézus azonban nem erről beszél. - A süket zenész hallja a zenét, amit éppen játszik vagy komponál. Úgy is, hogy a külvilágból semmiféle hang, zaj nem ér el hozzá. Azt is szoktuk mondani: halljuk lelkiismeretünk szavát. De nem a fülünkkel! Azt is szoktuk mondani: halljuk eleink intelmeit a szívünkben. Halljuk elment szeretteink hangját, ott cseng a fülünkben, vagy inkább, sokkal inkább a szívünkben. - Igen. Erre gondol Jézus inkább, valami ilyesmire. Van olyan - mondja ő -, hogy a hangom eljut egyesek személyiségének a mélyéig, a szívükig.

Aztán ott a második szó: hisz. - Hiszünk ifjonti szívvel kedvesünk szavának. A világ jobbulásának, az orvostudománynak - és csalódunk. Sokszor csalódunk. Mindig, amikor álmaink, vágyaink ereje mozgatja a szívünket. És elhívésről van szó. Valaminek az elhívéséről. - De Jézus nem erről beszél, őnála a hit, - az tudás. Látás nélküli tudás. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete szól erről. Ez a mottó, nagyon szemléletes leírás így kezdődik: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Amit, valamit, nem az érzékeink és nem az érzelmeink látnak. Hanem amikor annak a valaminek a hangja ott van, benn a fülünkben, és ezért tudjuk. - Azt mondja Jézus, hogy: van olyan, aki hall engem, ha süket is. A szétszórt csont is. De mégis a szeretetemben tudja magát, mert hallja a hangomat, bent, a szívében.

És ott a harmadik szó: élet. - Ellentétben Ézsaiás próféciájával, a valóság az, hogy az elszórt csont nem fog szárnyra kelni, még akkor sem, ha korábban sas volt. Nincs önálló életünk. Ami van, az Istentől van. Isten, amikor a Lelkét adja, szárnyalunk. Amikor elfordul, lezuhanunk. - Jézus ezért azt mondja: ne azzal bíbelődj, hogy, mint sas, a levegőben tartsd magad. Ne azzal foglalkozz, hogy fönn maradj minél tovább. Az élet szó inkább azt jelenti, hogy Isten ismer bennünket. Ő tud rólunk! Ezt kellene komolyan vennünk!

És ott a negyedik szó: ítélet. - Az ítéletre várni szoktak. Rideg cellákban, tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Az ítélet zártkörűen születik meg. Az érintett csak a kihirdetésénél van ott. Az ítélet a bíróké, az esküdteké, az ügyvédeké, - a vádlott pedig meghallgatja. - Jézus nem erről beszél. Az ítélet nála azt jelenti, hogy a hangja valamiért nem jutott el hozzánk. - Nem vasárnap, itt a templomban, nem jutott el a fülünkig, és nem értettük meg, hogy mit mond a lelkész, mert halkan beszél a szószékről, hanem hétfőn …csütörtökön, odakint, otthon, nyaralás közben, távol a templomtól. Nem jut el hozzánk Jézus szava. Nem a fülünkig, a szívünk, személyiségünk mélyéig. Jézus ugyanis nemcsak itt van, vasárnap a templomban, mint ahogy az életünk sem csak itt zajlik, vasárnaponként, a templomban. Az „az óra, most van, amikor a halottak hallják az Isten Fia hangját”. Most!

Kérdés az, hogy melyik „most”? - Miután meggyógyította Jézus a nevezetes Bethesda-tavánál a 38 éve bénán fekvő embert, akkor mondta ott, Jeruzsálemben, bizonyára a templomban őt körülvevő, ővele vitázó sokaságnak ezeket, a szavakat. - Akkor ott, Jeruzsálemben van a „most”? Esetleg 2009-ben, itt Tatabányán van a „most”? És honnan vette Jézus, hogy most legyen ez a „most”?

Nos, az irodalomban, - és most az irodalomból sorolnám Jézusnak ezeket, a szavait -, az irodalomban kétféle irodalmi „most” van. - Az egyik a mithosznak a „most”-ja, a mithosznak a jelenideje, az a „most”, amelyik soha nem jön el. Mindig kívülről, érintetlenül, érintettség nélkül, érdektelenül lehet tanulmányozni, gondolkodni róla vele kapcsolatban. Soha senkit nem érint. Tehát az egyik „most”, amelyik soha nem jön el.

A másik, amelyik mindenkinek akkor van, amikor hallja. Senkinek sem máskor. Senkinek sem egy következő alkalommal, amikor hallani fogja, hanem most, amikor hangzik. És ez utóbbi a Jézus szava. Most - azaz, amikor Jézus szava szól hozzánk: jöjjetek!

Petőfi Sándornak nagy és szent reménységei voltak. De „hol sírjaink domborulnak”, - egyáltalán nem biztos, hogy unokáink leborulnak. „Áldó imádság”-ot sem feltétlenül biztos, hogy mondanak. Sőt neveinkre sem feltétlenül fognak emlékezni. - De igazából nem is ez a lényeges, hanem az, hogy Jézus bennünket megmosott. Fehér ruhát adott nekünk. Felírta nevünket Isten szeretetének a táblájára. Ha eljut szava a szívünkig, ha elérkezik az életünk közepéig, - akkor nincs rajtunk ítélet! Ami mégis van az életünkben ítéletes dolog, az nem tőle van. És nem is kell, hogy érdekeljen bennünket. Az csak emberi, minden, ami ítéletes az életünkben.

Ha ott van a bensőnkben az Isten Fia hangja, minden ítélet az életünkben emberi. A kriptáinkat érinti, amelyekbe a csontjainkat bezártuk. Mi magunk Krisztuséi vagyunk, őbenne vagyunk, és minket is elhoz, bárhová szóródtunk is szét.

Ezt ne feledjetek el, Testvéreim!

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Jöjj, láss minket, és légy életünk - életünk helyett. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Oltári befejező szolgálat.

Mondjuk el szívünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük oda, Isten elé nyitott szívvel imádságban mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Jó Atyánk! Te vagy életünk. Te tudod és megadod mindazt, ami hozzád vezet. Te eltervezted helyünket, megalkottad országodat a számunkra, kegyelmed szerint viselj gondot ránk, ó, Atyánk, és ne hagyj magunkra minket küzdelmeinkben, vándorlásunkban. Ne hagyj magunkra minket bűneinkkel, kísértéseinkkel, halálunkkal. Tőled kérjük életünkre, szeretteinkre, gyülekezeteinkre, népünkre és embervilágunkra Lelkedet, útmutató szeretetedet, figyelmeztető, bátorító szavadat, jelenlétedet, átölelő jóságodat. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik nyomorúságok között vannak, akik hit nélkül élnek, akik Krisztus nélkül keresgélnek. A te hatalmad fölöttük is megvan. Szereteted erejével köss magadhoz mindannyiunkat, utunkat, életünket. Szeretetedbe ajánljuk Etelka nénit és egész családját. Te őrizz meg hitben mindannyiunkat, mindannyiunk örömét és bánatát, emlékeit és gyászát. Te őrizz meg, hogy országod számára, üdvösségünk számára hozzon gyümölcsöt. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézusért kérünk, aki a mi reménységünk és szabadulásunk, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándorúton Te légy vigasztalónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3