2009-04-12

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepének istentiszteletén 2009. április 12.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Az Atya, Fiú, és Szentlélek nevében. - Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr! Az Úr hatalmasan munkálkodik, halleluja! Hol a tövised halál? Hol a te fullánkod? Ujjongás, győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból, mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott. A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos. Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett, hogy vigadozzunk és örvendezzünk. Hálát adok neked Istenem, és magasztallak téged, halleluja!

Testvéreim az Úrban! Amikor most megállunk Isten színe előtt, hogy meglássuk, megértsük, és hálát adjunk neki szeretetéért, akkor nézzünk magunkba mindenek előtt, vizsgáljuk meg életünket parancsolatainak, Törvényének tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Isten irgalmához könyörgéssel, ezzel a hittel:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Lelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg újra szabadításoddal. Támogass engem, hogy a lelkem készséges legyen, és mi, vétkesek megtérjünk hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott örök életünkért. Az ő irgalmába vetett hittel hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Élő Isten! Fiad feltámasztásával elvetted a halál hatalmát, és ma üdvösséget hirdetsz az egész világon. Szabadíts hát meg félelmeinktől, kishitűségünktől. Hadd kapcsolódjunk be mindazok húsvéti énekébe, akik vallják, hogy Krisztus feltámadt, és él értünk örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Figyeljünk most Isten szavára. Ézsaiás próféta könyvéből hallgassuk meg a mai ünnepre, Húsvét ünnepére rendelt igét, a 23. fejezetből, a 14. verstől a következőképpen:

A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted. Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. URam, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket. Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: Nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat!

És a levélből hozzánk szóló ige Pál apostol 1. Korinthusi levelében van megírva, az 5. fejezet 6. versétől a 8. verséig:

Így ír Pál apostol:

Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759)

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek! Ezt az éneket, a 388. számú éneket, most azért énekeltük el, mert a bibliaórák résztvevői, a Biblia-kör tagjai kérték, mert nagyon kedves ének. Nagyon szerettük, nagyon kérték, hogy Húsvétkor énekeljük, ezért most mindenképpen énekeltük. Miért olyan kedves? Azért, mert leírja csodálatos, dicsőséges képekkel Krisztus Urunk feltámadását. Azt, hogy ő él, győzött a halál fölött; azt, hogy lejött az angyal, elgörgette onnan azt a csuda-nagy követ, és Jézus előjött, és győzött, és velünk van. A 2. verse azzal is kezdődik: Lásd, ott az Jézus! Igen, ez az igazi győzelem a számunkra is, Krisztus népe számára, ha látjuk Krisztust, a győzedelmest, a győztest megláthatjuk őt. Ezért nyugodtan nevezhetjük bibliai értelemben is talán boldogoknak a tanítványokat. Azt a 12 apostolt, - 11-et, Júdást leszámítva -, meg a többieket, asszonyokat, hozzátartozókat, névtelen tanítványokat, Krisztus Urunk névtelen követőit, hallgatóit, azokat, a sokakat, akiknek ő megjelent, akik teljes mértékben, szó szerint úgy jártak, ahogy ebben az énekben írva van: látták ott Jézust, a győztest.

Igeolvasás:

Most erről szól a mai igénk az evangéliumban. János evangéliumának a 20. fejezetéből olvasom a fejezet elején, a 10. versig:

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sír elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Boldogok, akik akkor éltek vele. Látták Jézus feltámadását. Mária látta az elhengerített nagy követ. A névtelen tanítvány behajolt és látta a lepleket. Péter bement, és látta a lepleket, meg külön még a fejkendőt is, ami Jézus fején volt, amikor eltemették a sírba. Aztán megint, a névtelen tanítvány szintén bement és látott. Sőt igazából már többet is mond az evangélium - csak a fordítók nem tudták visszaadni kellőképpen -: értett ez a névtelen tanítvány. Értette a helyzetet. Kezdte felfogni, és hinni. Boldogok az akkor élt tanítványok, akikkel a 388. ének szószerint beteljesedett.

De nekünk, mai tanítványoknak, mi maradt? Nekünk csak a sok, rárakódott, ilyen-olyan, nehezen érthető, nehezen kibogozható, hagyománnyal megterhelt, mitikus elemekkel teletűzdelt és a mitikus belemagyarázás vádjával terhelt bibliai szöveg maradt. - Pedig ha többet látnánk! Mondjuk, mintha látnánk elgördülni a követ. Dübörögve nyílna meg minden fájdalmunk, minden gyászunk közepette az élet. Hogy megjelenne nekünk Isten angyala, lobogó ruhában. Elmondaná és kinyilatkoztatná nekünk Isten szeretetét. Hogy hogyan jelent meg? Látnánk legalább.

Vagy együtt vacsoráznánk a Feltámadottal, ha nem is Emmausban, de legalább itt, Bánhidán. Ideülne közénk, még találna egy kis helyet, és ha csak egy pillanatra is - mert utána eltűnne esetleg a szemünk elől - de megpillantanánk őt. Legalább így egy-egy ünnepi istentisztelet közben, legalább valamikor az istentisztelet csúcspontján egy pillanatra felsejlene a szemünk előtt a feltámadt Jézus. Látnánk, és akkor - ha el is tűnik utána - de egy életre szóló élmény lehetne, hogy láttuk az Urat.

Minden könnyebb lenne. A sok ünnep: Húsvét, Nagypéntek, Nagyszombat, Karácsony és a többi ünnep - azok sem maradnának csak valami évről-évre ismétlődő szertartások, hanem megtelhetnének valósággal. Nem maradnának nehéz emlékekkel megterhelt napok sem, amelyek csak arra jók, hogy a hozzájuk kapcsolódó fájdalmakat megjegyezzük, és minden évben eszünkbe jusson az ünnepről, - hanem látnánk és hinnénk.

Most a papíromra nézve látom, hogy elfelejtettem elolvasni a mai evangéliumi igénknek a végét. Még két vers hátra van. - Lehet, hogy így minden másképp alakul? - Így folytatódik: De még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek. - Kicsit később pedig azt is érdemes lenne felidézni, legalább emlékezetből: Jézus azt mondja egyik tanítványnak, aki szintén volt olyan áldott szerencsés, hogy látta a feltámadott Krisztust, végre látta. Kicsit később, mint néhányan a társai közül, de mindegy, még pár nap, és ő is részesül benne. Azt mondja neki Jézus: Boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Itt meg azzal folytatja, hogy ez a névtelen tanítvány látott és hitt, hogy még nem értették az Írást, hogy fel KELL támadnia a halálból! Mintha ennek lenne jelentősége! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a 388. éneket, ez a csodálatos éneket, célszerű jól érteni. Lásd, ott az Jézus! Mit látunk? Ezt látjuk. A Bibliában.

Lásd, ami ebben van, az Jézus, az az Isten győzelme. Az a mi életünk. Lásd, az Isten szava, az Ige, ami előttünk van, amit láthatunk, az az Isten szeretete, amely megjelent. Számunkra benne van az élő, feltámadt, győztes Krisztus. Nem az angyal harsonájában, nem a gördülő kőben, hogy nincs már halott ott, a sírban, - hanem az Isten szavában, amelyik szól hozzánk. Ennek a látása, az értés, a hallás megjegyzést jelent.

Az Isten nem látványosságokat tesz, legalább is általában nem. A fák rejtetten virágzanak, ha egy éjszaka alatt, akkor is. A magzat rejtetten növekszik. Ha készül is róla filmfelvétel, ahogy úszkál és rúg-kapál odabent, a növekedés nem közvetíthető a tv-ben. Az élet rejtetten születik és múlik. Ha a kezünkben tartjuk, akkor is. Hát még Isten munkája!

Mária, Péter, a névtelen tanítvány, meg a többiek látva a sírt, a lepleket, Jézust, a Feltámadottat - még nem láttak semmit. Szemükkel láttak. Szemükkel láttak eseményeket, tárgyakat, személyt. De még nem értették, ami az életüket szolgálta, az Isten akaratát, tervét, ami végbement.

Szemünkkel láthatjuk Isten munkájának a külsejét. De mi a jelentősége? Mi van azzal a sok-sok emberrel, aki kezdettől fogva mindmáig, és ezután látta Jézust, hallotta vagy hallja őt, és nem történik vele, erre föl semmi! Mi van velünk, amíg látjuk, olvassuk, ünnepeljük, halljuk a Húsvét üzenetét, de nem történik velünk erre föl semmi? Ezután hazamegyünk, mint a tanítványok. Van jelentősége? Hanem az istentisztelet után hazamegyünk.

Minek kellene történnie? Annak, amiről János itt ír: értjük az Írást, az Isten akaratát, tervét, szavát, hogy: fel kell támadnia, fel kellett támadnia. Meg kellett halnia és fel kellet támadnia! Ez az Isten szeretete rajtunk. Nem évről-évre ismétlődő szertartás! Az Isten szeretete értünk, amit ő csinált!

Mit jelent: nem látni és hinni? Az Isten szavából élni - azt jelenti. Napról-napra. Abból élni, tudva, hogy az Isten Fia az életét odaadta értünk. És ez nem az ő magánhúzása volt, nem egy véletlen baleset, mert az Isten igazolta. Átvezette őt a halálon. Ezzel írta alá, hogy: igen, ez az én szeretetem. Ez értetek van!

Ez történt a hét első napján, mikor még sötét volt.

Imádkozzunk:

Napról-napra áldd meg a szívünket, Urunk. Krisztus-hittel, tőle való erővel, úttal, legfőképpen célunk ismeretével. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére, Isten igéjének megértésére, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936)

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek valamennyiszer eszitek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Állj mellénk, szerető Atyánk, igéddel, hogy amikor Urunk keresztjének a titkát ünnepeljük, részesei legyünk feltámadás erejének. Állj néped mellé, Istenünk, mindazok mellé, akiket megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet napról-napra bennünk. Őrizz meg minket békességedben. Add meg nekünk a Krisztus-hitnek az egységét. Állj azok mellé, szerető Istenünk, akik bajokban vannak, kétségek, gyász, szomorúság, kilátástalanság között vergődnek. Kérünk téged mindazokért, akik elbizakodottak, akik nem keresnek téged. Te érintsd meg, szólítsd meg őket is szavaddal. Kérünk téged mindannyiunkért, napjainkért, hogy teremts bennünk ragaszkodást szavadhoz, szeretetedhez, hogy tőled várjuk mindazt, amire szükségünk van. Könyörgünk hozzád Etelka néniért. Te őrizd meg őt gyászában. Te tartsd meg őt néped közösségében teljes lelkével, hogy ismerje, tudja és várja azt a célt, amit már elkészítettél a számunkra. Krisztusért kérünk téged, Atyánk, aki a mi reménységünk, váltságunk, akiben reménykednek a népek, a gyülekezetek, aki az élete a világnak. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, mindnyájan, akik megfáradtatok Isten szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalt. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

2. ének: 223 (Gellert Keresztély 1715-1769, német)

1. Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam. - 2. Jézus él! Ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam. - 3. Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam. - 4. Jézus él, én is vele, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam. - 5. Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam.

3. ének: 53 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Schop J. †1665)

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott, Örök hazám míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot; Ő meggyújtja hitem lángját, Bíztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja, Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta, Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül. A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem Ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem, Megdicsőült nyelveken.

Jöjjetek! Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Áldunk téged, mindenható Istenünk szavadért, jelenlétedért, nekünk országot építő irgalmadért. Áldunk téged azért, hogy nekünk adtad a közösséget önmagaddal. Nekünk adtad szavadat, amely megmutatja utunkat, célunkat, amely megtart, megőriz minden veszedelemben, kísértésben. Megőriz erőtlenségünkben és önhittségünkben. Áldunk téged, hogy közösséget teremtettél önmagaddal. Kérünk, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy teremjen az életünk Krisztus-hitet, Krisztusunk értését, látását, a vele való örömöt. Ámen.

Testvéreim! Innen elmenve hirdessétek majd az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a vele való létnek az erejét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt! Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6