2009-04-09

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Leonardo da Vinci : Az utolsó vacsora

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagycsütörtök istentiszteletén, 2009. április 9.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 11

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. - Ámen.

Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk. Magasztallak, Uram, teljes szívemből az igazak körében és a gyülekezetben. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Bocsánatot adott az őt félőknek. Népének megváltást szerzett. Örökkévalónak rendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk!

Urunk, aki értünk emberré lettél, és halált szenvedtél. Add nekünk szereteted szövetségét, hogy lássuk, átéljük és megértsük mindazt, amit értünk tettél. Ámen.

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól! Ámen.

Kedves Testvérek! Az utolsó vacsora, Jézus és tanítványai vacsorája, Nagycsütörtök estéjén, nagyon-nagyon sokféle felfogásban, ábrázolásban, értelmezésben jelent már meg az Egyház hitének és az embervilág művészetének a történetében. Egy nagyon-nagyon kicsi ízelítő látható a képen azokból a festményekből, amelyeket ez, az újszövetségi különös történet ihletett. Mindegyik más-más ábrázolású, megfogalmazású. Mindegyikben más a hangsúly. Mindegyik egy-egy ember vagy közösség felkiáltása, hogy: „Értem, megérteni véltem valamit abból, amit ez a történet jelent. És most elétek tárom, kedves nézőim!”

Van köztük középkori, klasszikus jelkép-rendszerű festmény. Van modern vagy népies szimbolikájú. Van, ahol körasztal látható. Van, ahol hosszú asztal, amely mentén sorban ülnek a tanítványok. Mindegyikben ott van a közeg, amiben vannak: egy terem vagy egy tárgy. Van, ahol többen vannak az asztal körül, és van, ahol kevesebben. Van, ahol Jézusra figyel mindenki. Van, ahol csoportokra oszlanak, vagy külön-külön töprengenek a tanítványok. De mindben Jézus van középen. Olyan értelemben középen, hogy a szem számára először észrevehető. Van, ahol látszik a kehely: Jézus vére. Van, ahol ezek és a fejek sokfélesége látszik elsősorban. Van, ahol a lábmosásnak a jelei láthatók. Van, ahol inkább Jézus uralmának a jeleként korona jelenik meg. Mindegyik közösséget fejez ki. Valamilyen módon, valamilyen formában, valamilyen területen megvalósuló közösséget Jézus meg a tanítványok között.

Isten, amikor végiggondolta a tervét velünk, emberekkel és Fiával, Jézussal, akkor az Igében, az ő szavában és az Úrvacsorában, abban a közösségben, amit Jézus hozott létre a tanítványaival, ezekben a közösséget munkálta, álmodta meg, teremtette meg. Ez tervezte ki, és ezt hozta létre Isten őközte és miközöttünk.

És mi az a közösség? Hogyan jön létre? Mind-mind, ezek a festmények - magát, a tanítványok és Jézus vacsoráját mutatják. Addig jutnak el. - De Isten és közöttünk a közösség hogyan történik? Hogyan lehetek én az övé? Hogy lehetek ott? Hogy lehet ő az enyém? Hogy ölelhetem át őt? - Ez a kérdésünk.

És mai ige, amit elénk adott Egyházunk az Ószövetség lapjairól, éppen ezért Isten felől, az ő munkája felől mondja el egy alapvető ószövetségi történet segítségével, azon keresztül Nagycsütörtöknek az evangéliumát. Mózes 2. könyvéből szól hozzánk ez a ma esti ige, a 24. fejezet első nyolc versében:

Így szólt az ÚR Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, meg Izrael vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! Csak Mózes közeledjék az Úrhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele!

Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izrael tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány izraeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt. Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel! Igéd igazság. Ámen.

Kedves Testvérek! Van, amit külön leír az Ószövetség, Mózes könyve, hogy az Úr ezeket mondta el. Van, amihez ezt nem teszi hozzá, csak egyszerűen azt mondja el, hogy Mózes mit csinált, mit mondott, mit adott tovább: egyedül Mózes menjen oda az Úrhoz, a többiek távolról. Egyedül Mózes az, akivel beszél az ÚR, és Mózes pedig továbbmondja ezeket a népnek. - Aztán, jóval ezután, nagyjából negyven év múlva, Mózes azt mondja a népnek: Ad majd nektek az ÚR prófétát helyettem, olyant, mint én. Rá hallgassatok mindenben. - Aztán még később azt mondja, kétszer is Isten hangja a mennyből egy ember, egy názáreti ács fölött: Ez az én Fiam, akit választottam. Őrá figyeljetek mindenben. - Ennyit röviden a történet összefüggéseiről.

Amit tehát az Ószövetség Mózesről mond, az letelt. Ahelyett valamit nekünk be kell helyettesítenünk az evangéliumban. Így mondja el az Ószövetség a korabeli történet segítségével a mi nagycsütörtöki evangéliumunkat.

Ami nagyon fontos, mielőtt visszatérünk az igénkhez: ne kössetek meggondolatlan szerződéseket, kedves Testvérek. A szerződéseken, amelyeket emberek írnak, ügyvédek fogalmaznak, üzletemberek alkotnak - mindig vannak apró-betűs részek. Apró-betűs részek azért vannak a szerződésekben, hogy akinek nem elég jó a szeme, az el se kezdje a fáradságot azzal, hogy azokat ott elolvassa. Aki mégis nagyon szőrszál-hasogató, és belevág ezeknek, a szerződések leghosszabb részeit képező szövegeknek az átböngészésébe, végig betűzgetésébe - az se értse, hogy miről van szó, hanem a végén igazi, szívbeli egyetértése nélkül, az aláírását mégiscsak odabiggyessze a papír aljára.

Ne kössetek meggondolatlan szerződéseket! Kössetek inkább - mondja el ez a történet nekünk -, kössetek inkább szövetséget. Nem szerződést, szövetséget azzal, aki igazán önmagát adja. Kössetek inkább szövetséget azzal, aki nem kihasználni, átverni és a saját céljait rajtatok keresztül megvalósítani szeretné a szövetséggel, hanem önmagát adja nekünk.

Ez történt ott, a Sínai-hegy lábánál, egy ilyen szövetség. Ott, a szövetség kötője, az Úristen, odaadta a saját kőbevésett, tiszta szavait. Nem volt a kövön apró-betű, mindegyik nagy volt, jól olvasható. Nem tett hozzá semmi egyebet, és nem is várt semmi egyebet. Ebben a szövetségkötésben közösség valósult meg. Hiába áll ott, jelezve, hogy itt valami távolság van még az Isten és a nép között, - hogy ne menjen oda a nép az Istenhez -, de mégiscsak az egész néppel köti ezt a szövetséget az Isten. Hiszen Mózes az egész nép oltárát építi meg a hegy lábánál. Az egész nép tizenkét törzsét jelképező szent oszlopokat állít fel körülötte, jelezve, hogy itt az egész nép, Izrael fiai vannak jelen szemközt az ÚRral. Együtt, egyként összeköt bennünket az Isten szövetsége. Egybefoglal.

Azután ott van az odaszánás. Kétszer válaszol a nép kórusban Mózesnek. Kétszer kiabálják kórusban: Megteszünk mindent, amit az ÚR mondott! Ebben a nyolc versben kétszer mondja ezt Izrael népe! Komolyan gondolták - ha nem is úgy történt. Odaszánták magukat, mert tudták, megérezték valahol, hogy itt egy olyan szövetség születik, amelyikben Isten önmagát adja. És ez történt. Égőáldozat és békeáldozat született, tétetett az oltárra ott, a Sínai-hegy lábánál.

Aztán azt mondja az Újszövetség, hogy az Isten igazi tervében, igazi szándékában nem a bakok és bikák vére, hanem a mi Bárányunk vére a fő, ami a szövetséget megköti.

Ha most konkretizáljuk akkor, hogy miről szól Mózes 2. könyvének a 24. fejezete: arról szól, annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján. Erről szól a mai nap evangéliuma.

Így induljunk el most efelé, a közösség felé az Isten tatabányai népének a képviseletében, mint hetven ember, ha nem vagyunk is annyian, induljunk el, és hallgassuk meg az ő szövetségének szavait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint - mint hajdan Izrael népe a Sínai-hegy lábánál, de nekünk más célunk van a szövetségre - feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen nékünk a mi hitünk szerint! Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez kérve az ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje előtted semmi. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat. Figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, bűnös embereken, Jézus Krisztus által, aki miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa újéletben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy az ő szeretetéből részesülve, feltámadása erejének a részesei legyünk. Emlékezz meg népedről szerte, a világon: gyülekezetünkről és minden gyülekezetedről. Add meg nekünk a hitnek az ajándékát. Add meg a benned való bizalom és békesség ajándékát. Add meg mindannyiunknak a Krisztusban való egység ajándékát. Urunk, emlékezz meg azokról, akik már elmentek ebből az életből Krisztus békességébe. Őrizz meg bennünket utunkon a te országod számára mindaddig, amíg itt vagyunk. Őrizz meg bennünket szereteted ölelésében, hogy hozzád érkezzünk. Téged dicsérjünk, és a te gyermekeidként éljünk-haljunk Jézus Krisztusért, akinek a nevében fordulunk így hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya. - 2. Mint jegyese, égő vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Amit soha ész nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget, és karját kitárja, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bűnöm bocsánatát hozván! - 3. Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel. - 4. Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltető világa! Ím asztalodhoz járulok, Színed előtt leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsőségére. - 5. Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennyből földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk: Kínos keresztre jutottál, Bűnösökért vért ontottál, Segíts erről emlékeznünk, Az ó-embert levetkeznünk. - 6. Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere, Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással! Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed véghetetlen! Mennyben is majd áldva téged, Lehessek a te vendéged!

Jöjjetek, mondjunk köszönetet Istennek:

Áldunk téged, Istenünk, az örömért, a békességért, az áldozatért, amelyet adtál nekünk igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében, szereteted történetében. Kérünk, őrizd meg bennünk szövetséged minden áldását, hogy hozzád ragaszkodjunk erős hittel, és hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik vele vagytok közösségben, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2