2009-04-05

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 6. - Virágvasárnap (Palmarum) istentiszteletén, 2009. április 5.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 147 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Kitárom előtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj! Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 2. Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjon a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 3. Jöjj és oszlasd el a homályt, Mely tévelygő szívemre szállt, És erősítsen szent kezed, Ha harcomban elcsüggedek! Ha bűnöm súlyos terhe nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 4. Hű őrizőm, jövel, jövel, Szerelmeddel maradj közel! Ha elfedett a borulat, Az örök honba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!

Az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. - Ámen.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Hallgass meg Uram jóságos szeretettel ! Nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el arcodat szolgád elől! Ments meg ellenségeimtől! Megalázott vagyok és szenvedek, segíts és oltalmazz Istenem! Látják ezt az alázatosak és örülnek, ti Istent keresők éledjen szívetek. Ámen

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg életünket, parancsolatainak, Törvényének tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez imádságban, és kérjük az ő irgalmát:

Jó Uram! Bűneim összecsaptak a fejem fölött, és rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajom. Bizony, megvallom bűnömet, vétkeim miatt bánkódom. Ne hagyj el engem, Uram, Istenem ne légy távol tőlem! Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és vére árán megszabadított bűneinktől. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük a megtérés áldott gyümölcseit Jézus Krisztus által. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Isten, aki üdvösségünkre hirdeted közöttünk Fiad szenvedését és halálát, nyisd meg hitünket, hogy szeretetét és engedelmességét felismerjük, és mindenkor ragaszkodjunk hozzá, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Hallgassuk meg most Isten szavát. A mai vasárnapra, Virágvasárnapra Pál apostol Filippi-beliekhez írt leveléből, a 2. fejezetből az 5. verstől a 11. versig:

Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén

nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,

hanem dicsőségéről lemondott.

szolgai formát vett fel,

emberekhez lett hasonlóvá,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig,

mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé,

és azt a nevet adományozta neki,

amely minden névnél nagyobb,

hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,

mennyeieké, földieké és földalattiaké;

és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR

az Atya Isten dicsőségére.

Az evangélium lapjairól pedig Máté írása szerinti evangélium 21. fejezetéből szól hozzánk az Isten:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

„Mondjátok meg Sion leányának:

Íme, királyod jön hozzád,

szelíden és szamáron ülve,

igavonó állat csikóján.”

A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:

„Hozsánna a Dávid Fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevében!

Hozsánna a magasságban.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Virágvasárnapnak az Ószövetségben megírt evangéliumi igéjét olvasom. Zofoniás próféta könyvében szól hozzánk ez az ige, a 3. fejezet 14. versétől kezdve:

Így szól a próféta:

Ujjongj Sion leánya! Kiálts örömödben Izrael! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izrael Királya: nem kell többé veszedelemtől félned. Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.

Urunk, szentelj meg igéddel. A te igéd igazság!

Igehirdetés:

Zofóniás próféta a lányokhoz beszél: Ujjongj Sion leánya! Kiálts örömödben Izrael! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Mindjárt az elején, az első mondatban kétszer a lányokhoz szól a próféta. Kedves lányok és asszonyok: tessék ide figyelni, - és kedves fiúk és férfiak: ne menjetek ki a templomból. Nem azért, mert most valami nagyszerű dolgot fogok mondani. Nem hiszem, hogy fog sikerülni. - Ne gondolja senki, hogy ezeket a szavakat, amelyeket Zofóniás próféta elmondott Krisztus előtt párszáz évvel, azokat én el tudnám mondani, vagy el merném mondani. De amiért itt áll előttünk, ebben a könyvben, és amiért átéltem, hogy miről van szó, ezért tudom, merem mégis most fölolvasni 2009 Virágvasárnapján itt, Tatabányán.

Mert többféle öröm létezik. Van fegyverek árnyékában ujjongó, ütemesen tapsoló öröm. Van sziklás talajon sarjadt, gyökértelen, hamar csalódásba forduló vidámság. Van mások csontjain taposó vidámság. Van délibábot látó, jól sikerült napnak, vagy mellénk sodródott hasznos embereknek örvendező vígság. - Ezekről és még nagyon sokféle létező valóságos örömről, Zofóniás próféta és vele együtt az ő szájával beszélő Úristen most, 2009 Virágvasárnapján is, meg Jézus előtt párszáz évvel is, mélységesen hallgat. Egyszerűen nem érdekli.

Akkor, amikor viszont ezeket kiáltja, kiabálja Zofóniás próféta Izrael számára, akkor nagyon sokféle, vegyes érzelmeket keltő helyzet, eset, sors található Izraelben, a nép között. Akkor is, amikor Zofóniás kiált a lányokhoz - de beleértette ő a fiúkat is - hogy: örvendj Sion leánya, ujjongjál, örvendezzél, - akkor Sion leányai és fiai között nagyon sok volt a könnyes szem és maradt is. Például a gyásztól könnyes szem; a félelmektől könnyes szem; a magánytól könnyes szem. Nagyon sok volt közöttük az elszegényedő család, akiket az akkori „multik” szívesen hajtottak a maguk rabszolgaságába, és nem nagyon volt esély számukra arra, hogy a maguk lábára álljanak, a maguk földjén, a maguk gazdaságával, a maguk erejéből. Nagyon sok eltiport és tönkretett életút volt Izrael népe között, abban az időben. Volt nagyon sok dölyfös kiskirály, akit abszolút nem érdekelt ez.

És így volt ez néhány évszázad múltán is. Ha körülnézett valaki Zofóniás próféta Izraeljében, azután valami csodával határos módon átröppent az időn, és a Krisztus utáni 30-körüli Jeruzsálembe tévedt, és ott körülnézett a városban, ahol nagyon-nagyon sok, ünnepre érkező, az ünnepi zsibvásárt kereső zarándok, messzi földről vagy helyből érkező, ujjongó sokaság volt, - ugyanazt a statisztikát vonhatta volna le. Akkor is volt ott, Jeruzsálemben, sok vétkező; sok ítélkező farizeus; sok rejtett politikai szándékot sejtő római; sok, egy-falat kenyérért bármire képes tucat-ember.

Valamiért Zofóniás mégis azt mondja: Ujjongj Sion leánya. Valamiért, akik különös módon a csacsira ülő Jézus mögé szegődtek, azt mondták: Hozsánna a magasságban!

Mégis minek örüljenek? - Ez a „minek örüljenek?”, ez egy nagyon fontos kérdés! Szeretném, ha megpróbálnánk szívből válaszolni rá magunknak, magunkban, a magunk számára. Minek örüljünk? Ez egy jogos-kérdés. Olyan hangsúllyal is jogos, amikor cinikusan kérdezzük meg: Minek örülhetnénk? - Annak, aki körülnéz a saját maga teremtette környezetében, és keresi benne a boldogság forrását, - annak a számára egy jogos, valóságos és magában valóban cinizmust rejtő ez.

Zofóniás próféta sem úgy, általában csettintve egyet, hirdette Izraelben, hogy: most tessék örülni! Megvolt a maga egészen konkrét, egészen aktuális, egészen valóságos, egyszerű és egyetlen oka rá, ez pedig a szabadulás.

Szabadulás, amikor az Isten örül nekem! „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked”. Talán ez az első mondat, és ezután következik, amivel elkezdtük az Igét olvasni: „Ujjongj Sion leánya!”

Ez nem mindenki számára fontos. Ez olyan dolog, ami bizonyos esetben és bizonyos szemmel nézve az életet, válik láthatóvá és érdekessé a számunkra: az Isten örül nekem! - Mert ha örül nekem a Tilla vagy az Áron (a lelkész gyermekei), az mindig jóleső dolog. Ha örül nekem valaki, akinek az ajtaján belépek, az mindig előre mozdítja az eseményeket. De hogy az Isten, aki fölül egy szamárra, és ballag a végzete felé, nekem örüljön, aki miatt teszi ezt, ez nem mindenki számára aktuális és értékelhető örömforrás. Ez így volt Zofóniás próféta korában is, az időszámításunk kezdeti Jeruzsálem városában is, - meg ma is.

Minek örüljek? Lehet örülni a nyíló virágnak. Lehet örülni egy kisgyerek mosolyának, muzsikaszónak. Lehet örülni egy jó szónak. Ezek olyan dolgok, amelyek bizonyos hangulatot igényelnek. Ezeknek sem tud mindenki, minden helyzetben örülni azért, mert éppen nem tudja azt a hangulatot generálni magában, amin ezeknek örülni tudna. De többféle öröm létezik.

Most Zofóniás egyről szól nekünk, amelyik nem hangulat, ezért előfordulhat, hogy - miközben Zofóniás szavai szerint ujjongunk és örülünk, aközben - szomorkodunk valamin. Tán még az is előfordulhat, hogy vannak nyomasztó érzéseink, hangulataink közben. Vannak kétségeink a jövőt illetően. Előfordulhat, hogy eközben, az öröm közben fancsali szájjal bámuljuk a tv-híradót. Előfordulhat, hogy gyászunk miatt könnyek hullanak eközben. Mert ez az öröm nem hangulat. Ez olyan öröm, ami közben még segítségért kiált, - az is lehet.

Ezért tartom fontosnak elmondani Nektek is: egy ilyen öröm van, a szabadulásé, amikor a próféta szavaival az Isten örül nekem!

Bejön az életembe. Semmit nem hoz, amire talán egész életemben vártam, csak egy szürke csacsit. Meg egy fából ácsolt keresztet. Mégis, - aki, például Zofóniás próféta már átélte ezt az örömöt, - úgy beszél róla: ujjongj Sion leánya!

Mert az örömforrás neve minden név fölött való. Hiába nézel körül, a magad teremtette környezetedben: nem találod. Ő jön hozzád. Csak ránézve találod meg

Imádkozzunk:

Ha örömöm hálás, ujjongó dalával, Jézus, eléd nem siethetek, Te mégis eljöttél hozzám. Legyen az életem, az utam, innen kilépve és minden napom - a tiéd. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk megvallásaképp, szívünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 369 (Berlin 1653, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 11

1. Jézus én bizodalmam, Örök életre vezérem, Őbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem. Ami itt vigasztalhat, S holtomban boldogíthat. - 2. Jézus, Üdvözítőm, él, Vele együtt én is élek. Szebb hazám van Istennél. Mért csüggednél, bágyadt lélek? Híveit ő nem hagyja. Sőt, mind magához vonja. - 3. Hozzákötött engemet Szent reményem minden szála; Hozzáfűzte lelkemet Sírig a hit és a hála. Nem szakít el tőle már Sem élet, sem a halál! - 4. Föld porából vett porom Végórámmal porba tér meg; De föltámaszt egykoron Üdvözítőm, s nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely örökké üdvözít. - 5. Ami itt fáj és epeszt, Ott meggyógyul és megenyhül; Megkönnyebbül a kereszt; Nem hull könnyzápor szememből. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok. - 6. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, Az üdv Hajnalcsillagát* Már e testben kövessétek! Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek!

* Jelenések 22,16

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen bevonult Jeruzsálembe, hogy vállalja a kereszthalált, és magára vegye a világ bűneit. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Istenünk! Emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik nyomorúságokkal küzdenek, félelemmel, gyásszal, betegséggel, elmúlással. Őrizz meg minket a benned reménykedők, a téged ujjongók közösségében akkor is, amikor szeretteinkre gondolunk, amikor el kell válnunk egymástól, amikor elengedjük egymás kezét, vagy amikor mi indulunk el egy hosszú úton. Emlékezz meg, Urunk mindazokról, akik Krisztus-hitben mentek el ebből az életből. Eléd visszük Hibbey Barna testvérünket, az ő családját, az ő szeretteit. Legyen gondod rájuk, hogy igéd, szavad újjászülje, újjáteremtse életüket, hitüket, emlékeiket, üdvösségüket. Emlékezzél meg, Urunk, minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezzél meg, Urunk, minden szolgálattevőről, te áldd meg az orgona hangját, a harang zúgását. Te áldd meg imádságainkat, szavainkat, dalainkat, könyörgéseinket, biztató, bátorító vagy intő szavainkat. Tedd a te igéd szolgálatává mindazt, amit igyekszünk a te nevedben végezni. Hatalmaddal, szereteteddel szenteld meg mindazt, amit gyülekezetünkben, gyülekezeteink körében végzünk. Uram! Áldd meg a veszélyes hívatásban dolgozókat, a nehéz döntés előtt állókat, a nagy feladatra vállalkozókat előtted való alázatos hittel, rád hagyatkozó bizodalmas szeretettel. Jézusért kérünk téged, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Íme, minden kész. Testvéreim jöjjetek Isten szeretetének asztalához!

Ének:

1. ének: 46 (134. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605, francia - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Úrnak szolgái, mindnyájan Áldjátok nevét nagy vígan, Házában elé álljatok, Hűséggel mind vigyázzatok! - 2. Felemelvén kezeteket Az Úristent dicsérjétek, Szívből néki hálát adván Örvendezzetek irgalmán! - 3. Áldjon meg téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!

2. ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..)

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

3. ének: 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára, Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk! Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

4. ének: 53 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Schop J. †1665)

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott, Örök hazám míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot; Ő meggyújtja hitem lángját, Bíztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja, Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta, Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül. A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem Ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem, Megdicsőült nyelveken.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik részesei vagytok a vele való közösségnek, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6