2009-03-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 5. vasárnapja (Judica) istentiszteletén 2009. március 29.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 196 (Batthyány-kódex 1600 körül))

1. Ó, mi kegyelmes Krisztusunk, Ki vagy nekünk igazságunk, Békességünk és váltságunk, Jusson hozzád imádságunk! - 2. Erősíts minket a hitben, Benned való reménységben, Hozzád való szeretetben, Hogy bízhassunk érdemedben! - 3. Mert te miértünk meghaltál, Véres áldozatot hoztál. Te, ki így szerettél minket, Ó, bocsásd meg bűneinket! - 4. Tarts meg teljes életünkben Hozzád való hűségünkben, Szent igédnek értelmében, Szeretetben és egységben! - 5. Őrizd lelki országodat, Véreden váltott nyájadat, Tévelygéstől, ellenségtől, Bűntől és minden veszélytől!

Az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. - Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben. Ments meg az alattomos és álnok emberektől. Te vagy oltalmam, Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbe esnem? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem. Vigyenek el szent hegyedig és hajlékodig. Hadd járuljak Isten oltárához. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlanságunkra, és vizsgáljuk meg életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez, és kérjük imádságban az ő irgalmát:

Uram, míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Jajgatnom kellett, mert kezed rám nehezedett. Ezért megvallom neked vétkemet. Bűnömet nem takargatom, mert te megbocsátod, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben, az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki az új szövetség főpapjává tetted egyszülött Fiadat, hogy tökéletes áldozatával hozzád gyűjtse minden gyermekedet, bennünket is szabadíts meg bűneink ítéletétől, hogy többé ne magunknak, hanem neked éljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Istennek a mai vasárnapra, Böjt 5. vasárnapjára, rendelt igéit hallgassuk meg nyitott szívvel, figyelemmel. Az Ószövetség lapjairól szóló ige Mózes 1. könyvének a 22. fejezetében, az első 13 versben van megírva:

Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki a kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

A mai vasárnapnak evangéliumban megírt igéje pedig János evangéliumából szól a 8. fejezetből, a 46. verstől kezdve a fejezet végéig, ahol Jézus így beszélt:

„Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédét; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.”

Azután így szóltak hozzá a zsidók: „Vajon nem jól mondjuk mi, hogy samáriai vagy te, és az ördög van benned?” Jézus így válaszolt: „Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna; az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” A zsidók erre azt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és már láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból. Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 189 (Venantius Fortunatus 530-609 [Vexilia regis prodeunt]. - Nagyszombat 1651)

1. Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. - 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. - 3. Az ősi jóslat, ím, betelt, Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok, nemzetek, Kereszten trónol köztetek.” - 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó, választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! - 5. Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. - 6. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Nekem azért van egy kicsit sajátos értéke Böjt 5. vasárnapjának, mert akkor, egy ilyen vasárnapon prédikáltam először életemben, és valahogy úgy érzem, hogy ennek a vasárnapnak a mondanivalója, igéi voltak azok, amelyeket először, igazán személyesen megpróbáltam átélni, feltárni, és ennek a vasárnapnak ástam a mélyére először. Akkor is a Zsidókhoz írt levélből szólt az ige, egy másik részéből. Nem véletlenül, mert ennek a vasárnapnak a sajátos bibliai könyve a Zsidókhoz írt levél, mert sok olyan részlet van benne, ami ehhez a vasárnaphoz kötődik. Ez a vasárnap és ez a könyv, a Zsidókhoz írt levél, nagyon mélyre ás. Nagyon szigorúan, és nagyon, a vasárnap nevéhez is méltóan vizsgálja az evangélium üzenetét.

Most a levélnek a 2. fejezetéből szól hozzánk az ige a 10. verstől a 15. versig:

Az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségünk fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek, mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól:

„Hirdetem nevedet testvéreimnek,

a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

És ismét:

„Én őbenne reménykedem”,

majd újra:

„Íme, itt vagyok, én és a gyermekek,

akiket az Isten adott nekem.”

Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögön; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság!

Igehirdetés:

Mivelhogy a levélnek az írója élet és halál kérdéséről beszél, szószerint is meg abban az értelemben is, hogy olyan pontossággal, olyan pontosságot tulajdonítva szól hozzánk Jézus áldozatáról, mint ami élet-halál kérdés, ezért nagyon sokfelől lehet elindulni és végiggondolni a szavait, és eljutni a szavaitól Krisztushoz. - Most, ha nem haragszanak a Testvérek, egyfajta speciális oldalról próbáljunk meg eljutni.

Tegnap délután Budapesten a Turóczy Alapítványnak a díjkiosztó ünnepén voltam ott, ahol Turóczy Zoltán püspökre, munkájára, korára gondoltunk, és ahol a pályázati kiírásra érkezett dolgozat készítője mutatta be a dolgozatát. És egy előadás, meg hozzá egy beszélgetés volt erről az időszakról és arról a néhány évről, amikor az Evangélikus Egyház kereste az utat, hogy hogyan tudna megmaradni, maradna meg a kezdődő, felépítkező hatalom mellett. Turóczy Zoltánról, mint az 1948-as, az Evangélikus Egyház és a Magyar Állam közötti Egyezmény aláírójáról és erről a dilemmáról szólt a pályázat. Börtönviselt emberekről volt szó, és nagyon-nagyon sokak életével való kockavetésről abban az időben. - Ugyanakkor, ugyanezen a napon, a tegnapi napon volt egy volt lelkész-kollegámnak, Pápán élt lelkésznek: Görög Zoltánnak a temetése, aki most halt meg, a héten. - Ugyanezen a napon, tegnap reggel halt meg Nagymamám, gyermekeinknek az utolsó dédanyja. - Ezek így, együtt adják azt a kiindulópontot, amit most szeretnék a Testvérek elé tárni a mai igénk kapcsán. Így próbáljuk meg végiggondolni.

Induljunk ki abból, amit nem biztos, hogy mindenki tudatosan lát, érez az embervilágban, de úgy gondolom, hogy mindenkinek a sajátossága, mindenkinek a helyzete, hogy börtönben vagyunk. Egyfelől ott vagyunk a testünknek a börtönében. Meg vagyunk határozva bizonyos tulajdonságoktól, lehetőségektől és korlátoktól. Ott vagyunk az életnek, a földi vándorlásnak a börtönében, amelyik körül van határolva, és van egy eleje, van egy vége. És még sok minden oldalról lehetne értelmezni, hogy mit jelent az, hogy börtönben vagyunk.

Van, aki a börtönben töltött idejét számolja, rovátkákkal, mint ennek a börtöncellának a falán vagy máshol. Van, aki megpróbálja a kis, beszűrődő fénysugarak segítségével kiképzelni magát a börtönéből a szabad életbe. És akkor ehhez gyárt különféle elméleteket, hogy hogyan valósul meg, és miért van így. Van, aki nem vesz tudomást arról, hogy börtönben van, hanem úgy éli és rendezi be ott, a cellában az életét, mintha mindaz, amit megtehet, amire a lehetőségei engedik, az az ő teljes szabadságának a saját döntése.

De azért itt áll előttünk ennek az igének a befejező félmondata a levélből. Arról van szó ugyanis, hogy a mi Urunk megszabadítja azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

Ebből a börtönből - most itt egy lelkésztestvérem hasonlatát, képét veszem kölcsön - ebből a börtönből kétféle kijárat van. Két ajtó vezet ki, mint általában minden börtönből. Az egyik ajtó az élet, a másik ajtó a halál. A börtönből ki lehet menni úgy, hogy az embernek felfüggesztik a büntetését, vagy lejár az, és szabadlábra kerül. Megkapja az életet. Odanyújtják neki udvariasan, bocsánatot kérve vagy félvállról, kinyitják előtte, az élet felé az ajtót, és kisétálhat. - A másik ajtó pedig a halálba vezet. A börtönből úgy is ki lehet menni, hogy kivégzik. Ebben az esetben is megszabadul a börtönből, nem lesz többé rab.

Abban a börtönben, amelyikben vagyunk, nem látjuk, hogy mi van az ajtó mögött. Mind a két ajtó sötét és ismeretlen. Csupán a feliratokat tudjuk elolvasni, amelyek fölé vannak írva: élet és halál. Mivel még az életünk részének és szükségszerű tartozékának látott haláltól megrettenünk, félünk és megsiratjuk azt - ugyanis a mi halálunk megsemmisülés -, ezért nyilvánvalóan igyekszünk az élet-feliratú ajtóhoz indulni, és megpróbálunk a börtönünkből azon az ajtón kimenni. Úgyis fogalmazhatjuk - egy kicsit Jézus szavait átforgatva: félünk a haláltól, ezért igyekszünk megszerezni az életet.

Van azonban valaki, aki a másik ajtóhoz sorakozik be, amely fölött az áll: halál. Nekünk azt mondja ez a valaki: aki meg akarja tartani, szerezni az életét - az elveszíti. Aki pedig velem elveszti, azaz felvéve a keresztjét, a maga keresztjét, követ engem - az megtalálja az életet.

Így lehet - képiesen talán - megérteni azt, amit a Zsidókhoz írt levél írója írt, hogy Istenhez az a méltó - ezzel a különös szóval mondja -, hogy az ő Fiát szenvedés árán, a halálon keresztül tegye tökéletessé. És a mi életünket Jézus halálán keresztül teremtse meg. Az evangélium középpontja: Jézus keresztje ezt jelenti. És az, amit énekeltünk, hogy „Jézus keresztje a halál halála” - így érthető meg.

Ábrahám azt a különös és sokak által vérlázítónak érzett - joggal annak érzett - parancsot kapja az Istentől: válaszd a fiadnak a halált. Azt mondja ezzel Isten: Izsák, az ígéret gyermeke akkor él, ha követi Isten Bárányát és feláldoztatik. Ez egy lecke, Ábrahám számára egy lecke Istentől. Mint lecke nem a nagybetűs élet gyakorlatát hozza, hanem egy illusztrációt. Ezért nem történik meg, nem kell megtörténnie, és nem történhet meg, amit Isten elmond, amire felkéri Ábrahámot, hanem egy illusztrációt ad neki, hogy mi az igazság, mi az élet útja? Az élet útja a fiú halála. Áldozata, áldozatos halála.

Ez egy illusztráció Ábrahámék számára tehát, ugyanis Izsák nem az áldozat, hanem egy ember, a bűnünk gyermeke, és illusztráció csupán a számukra, mert a mi Urunk ekkor még nem áldoztatott fel. De a lecke ettől függetlenül szól, amit Isten ad Ábrahámnak leckéül, parancsot illusztrációul - ez szól azóta is. És nagyon fontos tananyagot tartalmaz.

Az én halálom - megsemmisülés. Az élet Jézus halála révén adódik. A Mindenség Ura az életét adta értem. Más nem létezik. Emellett más nem kell! Amelyik napom úgy telik el az életemből, hogy nem török össze, nem halok meg arra a napra, nem dől romba a saját életem Jézusé mellett, azon a napon nem éltem.

Imádkozzunk:

Uram, ajtód nyitva áll. Áldott légy érte, hogy nekem ezzel a te életedet ajándékoztad az enyém helyett. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 209 (Klesel Ábrahám 1637-1702, német) - Liturgia: 11

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai,¹ Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

¹ Jeruzsálem lakói. Később az egyház népe.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Jó Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Általa add Lelkedet mindnyájunknak, hogy részesüljünk feltámadása erejében, hogy ne féljünk az életutunktól, a minket körülvevő falaktól, hanem bátran tegyük le a te kezedbe az életünket, és fogadjuk el tőled békével, örömmel, reménységgel és beléd vetett bizalommal azt az életet, amit te adsz. Urunk! Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet összegyűjtöttél a világban, amelyhez gyűjtesz minden nap, akikért Fiadnak vérét adtad, akiket életre hívtál. Engedd meg, hogy az életünket letegyük, hogy meghaljunk veled napról-napra, és a te életed legyen életté bennünk. Urunk, emlékezzél meg azokról, akik Krisztus békéjével mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk, téged dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének asztalához!

Ének:

1. ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?)

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

2. ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy életet teremtesz Krisztusunk halálával. Áldunk téged, hogy igédet, szavadat emberré tetted, nekünk adtad, értünk feláldoztad. Áldunk téged a veled való közösségért, amelynek részesei lehetünk, amelybe bebocsátást adsz nekünk. Add meg, Urunk, szerető Istenünk, hogy áldásod, Krisztus keresztje rajtunk legyen, életünkké, győzelmünkké, üdvösségünkké legyen. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6