2009-03-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) istentiszteletén 2009. március 8.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem íly nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem. Taníts meg ösvényeiden járni engem. Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg. Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen benned reménykedem. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, nézzünk önmagunkba, vizsgáljuk meg életünket Isten parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk ezzel a hittel Istenhez, kérve imádságban az ő irgalmát:

Szerető és irgalmas Uram! Te jóságos vagy, megmutatod a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeted, és tanítod utjaidra. A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bűneimet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és vére árán megszabadított bűneinktől. Az ő irgalmában bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelkével járjunk hát új életben. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Igazság Lelke! Egyedül te vagy képes kiűzni azokat a hatalmakat, amelyek magukhoz akarják ragadni az uralmat a világban. Nyisd fel a szemünket, hogy világosan felismerjük, néven nevezzük mindazt, ami az életet rombolja. És rátaláljunk Krisztusra, aki a mi békességünk. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavára figyeljünk. Ézsaiás próféta könyvéből szól az ószövetségi igéje a mai napnak, Böjt. 2. vasárnapján, az 5. fejezet elejéről:

Ezt mondja Ézsaiás próféta:

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta, és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, ledöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!

Az evangélium igéi Máté írása szerinti evangélium 15. fejezetéből, a 21. verstől szólnak hozzánk:

Jézus visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltoz!” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 395 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911)

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Ezen a szép, szeles böjti vasárnapon most egy szó, ami különösen szól hozzánk, szeretném, hogy szóljon mindannyiunkhoz a mai igében, ez a szó: nektek.

Egy koldus ült a templom kapujában, és alamizsnát várt. Nem libacombot, nem nagy disznótort remélt, talán csak egy verebet. Arra járt Isten embere, Krisztus tanítványa, apostol, és adott neki valamit, ám azt legnagyobb jóindulattal sem lehetne alamizsnának nevezni. Talán verebet várt a koldus, de a paradicsomnak a madarát kapta. - Ezek a paradicsom-madarak (papírdíszek) itt körülöttem a templomban itt-ott, a pápuai asszonyok által megálmodott világimanap jelképei. De most segítenek nekünk abban, hogy megértsük, mit jelent ez a szó: nektek? Amikor mi verebet várunk, és a paradicsomnak a madarát kapjuk.

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 3. fejezetében van megírva az az eset, amire utaltam. Most ennek a történetnek egy darabkáját olvasom föl, mint a mai igét, a fejezet 22. versétől a 26. versig:

Így beszélt Péter apostol a sokaságnak a templomban:

„Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. A próféták is - Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről, a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Próféták mind. Hallottuk az egyiket, Ézsaiást. Hallottuk a nótáját Isten szőlőjéről. Mit döntött az Isten? Lerombolom kerítését, ledöntöm a kőfalát, hagyom elvadulni, nem adok neki esőt. Miért? Mert ahhoz, hogy valami legyen ebből a szőlőből, az Isten népéből, ahhoz, hogy valamit teremjen, valamit, amit az Isten vár, olyan valamit, valami legyen bennünk, amit az Isten is jónak tart, amire azt mondja, mint annak idején a Teremtéskor, hogy „látta, hogy jó”. Azóta se mondott ilyent. Egészen az Újszövetség napjaiig. Ezekig, a napokig, amiről Péter apostol azt mondja, hogy „erről jövendöltek a próféták”. Ézsaiás is.

Próféták mind. Arról beszéltek, hogy az Isten lerombolja a kerítéseinket, falainkat, tornyainkat, házainkat, életünket, mindaddig, amíg egyetlen alapja nem lesz az életünknek, egyetlen töve nem marad az ágainknak, életünknek, addig. Akkor lesz termés olyan, amit ő szeretne, amire azt mondja: látom, hogy jó.

De ez a világ egyelőre „kutyául van”. Joggal érezhetjük magunkat, bárki, aki ezen a világon él, és nyitott szemmel jár, bárki joggal érezheti magát kutyául. Még a kánaáni asszony is joggal érezhette magát kutyául. Hiába várunk egy szép, új világra, ahol mindenki egyaránt vehet a bőség kosarából, és nem lesz kisemmizett kisember sem, meg kiirtott család vagy nép sem, - nem remélhetünk többet, mint a kutya, és bizonytalan, mint az ő vacsorája. Esetleg, ha morzsa jut közülünk a szerencsésebbnek. Annak se érdemes nagyon örülni, mert inkább jobb hamarabb gyorsan lenyelni, hogyha felénk keveredik egy-egy morzsa, mert semmi sem biztos. Ki tudja, ér-e még valamit az a „morzsa” holnap? Nem penészedik-e meg? Nem kapja-e be az orrunk elől egy madár? Nem esik-e a fejünkre véletlenül vagy szándékosan egy tégla?

A világ kutyául érezheti magát, benne mi is. Míg el nem jött az ő órája, Jézus órája, mindaddig Mózestől, Ézsaiástól és a többiektől kezdve, mindaddig kutyául látta ő is a helyzetünket, akiknek, esetleg ha morzsa jut. És keserűen kotorászva a koldus-kalapomban, én, a koldus, aki kutyául érzi magát, keserűen kotorászva a koldus-kalapomban, keresve benne morzsákat, verebeket, filléreket, - mellettem egyszer csak megszólal valaki. Tulajdonképpen a fejem fölött - úgy is mondhatnám - , de ez csak azért van, mert lehajtom a fejem, és a kalapomban kotorászok.

Valaki megszólal mellettem: nektek. Fölemelem a fejem, és körülnézek. És itt áll mellettem Mózes. De nem egyedül. Mellette ott áll Ábel, folyik a vére. Ott van a kígyó. Ott van Noé. Ott van Noé fiának, Sémnek minden nemzetsége. Ott vannak az ősatyák. Ott van a konok egyiptomi fáraó. Ott van az egyenetlen pusztában vándorlő egész nép. Ott van Ézsaiás és vele minden próféta és király. Ott van Péter és a többi apostol. Mind ugyanazt mondják: neked.

Isten neked adott ígérete teljesült Jézusban. Őt az Isten neked adta. Minden ott volt a tervben. Minden, ami megíratott, ami történt. Ővelük és teveled minden azt szolgálta, arra vezetett, hogy ő, Krisztus, legyen a szőlőtő. Hogy végre ő legyen a tő, ami termést ad az életednek.

Itt áll mellettem ez a nagy sokaság, mindegyik ezt mondja: neked. Felém fordulva mondják És látom, hogy rajtuk keresztül készült az Isten tervében élő jövő. És ha így látom, akkor az az igazság, hogy már nem érzem magam kutyául, mert rá kell, hogy jöjjek: a kutyák ideje lejárt. Jézus órája eljött, ő a keresztre ment, vérzett, feltámadt, - nekem. Mindezt nekem!

A morzsák, verebek, kutyák ideje lejárt. Isten gyermekei vagyunk. Így szól nekünk az ige: nektek. Nektek támasztotta fel! Nektek adta!

Imádkozzunk:

Jó Uram! Tedd a számomra, a szívembe, az életembe ajándékká, örömet hozó, drága ajándékká azt, amit értem terveztél, és véghez vittél. Tedd számomra értékes kinccsé, hogy a szívem ebben nyugodjék meg. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 306 (Franck János 1618-1677, német. Kovács Sándor 1869-1942) - Liturgia: 11

1. Készülj, lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz. Jer, hódolj a nagy Királynak, Vesd le bűnös óruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltotta e földet. Ajtód előtt áll és zörget. - 2. Nyílj meg szívem, Krisztusod jő, A vesszőhöz a szőlőtő, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva Illetem köntösöd szélét: Gyógyítsd lelkem betegségét! - 3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amikor elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Irgalmas Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és add mindnyájunknak Lelkedet, hogy amikor ünnepeljük az ő keresztjének a titkát, akkor részeseivé legyünk feltámadása erejének. Legyen gondod, Urunk, egyházadra, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg a hitben, tartsd meg a Krisztus békességében, és add meg Krisztus-hitben való egységét. Órizz meg, Urunk, bennünket, mindannyiunkat és egész népedet szerte a földkerekségen. Őrizz meg minket szentjeid közösségében, hogy egyek maradjunk veled, a te tested egységében. Urunk! Emlékezzél meg szeretteinkről, népünkről, embervilágunkról. Te adj irgalmas Lelket minden ember szívébe. Te adj józan belátást mindannyiunknak, hogy indulatainknak, önzésünknek, gyűlöletünknek határt tudjunk szabni. Urunk, emlékezz meg azokról, akik a te nevedről tesznek bizonyságot szerte a világon. Te adj a közösségeknek, gyülekezeteknek, igehirdetőknek és tanúságtevőknek szót, lelket, erőt, bátorságot. Urunk! Gyarapítsd számát híveidnek, hogy mind többen legyünk, akik téged vallunk Urunknak, Megváltónknak, éltetőnknek. Szeretetedbe ajánljuk, Urunk, a nőket, asszonyokat, lányokat. Te tedd őket azzá, akiknek szánod. Adj erőt mindnyájuknak, hogy tudjanak saját maguk szerint, hívatásuk szerint helyt állni mind a munkában, mind az otthonukban, mind szeretteik körében, mind az imádságban. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik félnek szegénységtől, haláltól, fájdalomtól, betegségtől, természeti csapástól. Urunk! Őrizz meg minket a hit bátorságában, hogy minden kicsiségünk és gyengeségünk ellenére a te erődben tudjuk az életünket. Így vezess minket, és őrizz meg országod számára. Krisztusért kérünk, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor tiveletek. Jöjjetek Testvéreim! Íme, minden kész.

Ének:

1. ének: 496 Celanoi Tamás (?) 1190?-1255? énekének (Dies irae, dies illa) második fele. Új Zengedező Mennyei Kar 1743

1. Ó, mi Megváltó Krisztusunk, Örök üdvözítő Urunk, Ínségünkben légy orvosunk! - 2. Édes Jézus, emlékezzél, Hogy érettem is küldettél, S kínos keresztfán szenvedtél! - 3. Igaz bírám, légy türelmes, Velem kemény számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes! - 4. Uram, ki meghaltál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Úgy siratom sok nagy vétkem. - 5. Vétkeztem én, mulasztottam, Magamat a bűnre adtam: Úr Jézus, könyörülj rajtam! - 6. Kérve kérlek, kedvezz nékem, Ó, Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem! - 7. Könyörgök, töredelmesen, Tekints reám kegyelmesen, Engedj elhunynom csendesen! - 8. Magam kezedbe ajánlom, Hozzád vezessen halálom! Irgalmad örökké áldom!

2. ének: 503 (1610-ben megjelent ének nyomán, Behm Márton 1557-1622, német - Lipcse 1625)

1. Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, Fényesség életutamon. Zarándok én a föld színén, Sok terhet, vétket hordok én. - 2. Hozzád megyek, nehéz az út; Örök hazámba nyiss kaput! Véren megváltott gyermeked, Majd otthonomra ott lelek. - 3. Testem ugyan erőtelen, Szívem bágyasztja félelem, De lelkemnek kél sóhaja: Uram, magadhoz vígy haza! - 4. Ha nyelvem némán elakad, Szívemben halljam hangodat! Szememre hogyha száll homály, Mennyben elém ragyogva állj! - 5. Legyen nekem végső szavad Lámpásként éj ha rám szakad, Keresztfád botként támaszom, Szent sírod hely, hol nyughatom! - 6. Ébressz föl majd a nagy napon, S ítéld, hogy álljak jobbodon. Uram, ne sújtson engemet Kárhoztató ítéleted! - 7. Választottakkal boldogan, S az angyalokkal nagy vígan Éneklek ottan éneket, S örökre látom színedet!

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Áldunk téged, mindenható Istenünk, mert örömet adsz, építesz, megtartasz és megújítasz bennünket békességed ajándékával. Áldunk téged igédért, Krisztus Urunk testének-vérének közösségéért, és kérünk téged, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy erős hittel hozzád ragaszkodjunk, és hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén tanúskodjatok az Úr haláláról, és feltámadásáról. Hirdessétek az ő szeretetét. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek ezt a közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.