2009-03-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 1. vasárnapja (Invocavit) istentiszteletén 2009. március 1.-én, Schermann Gábor lelkész és az igehirdetés során: Bélteczki József teológus-hallgató szolgálatával.*

Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546)

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr. Vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem. Aki a Magasságos rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában nyugszik, ezt mondja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, benne bízom, mert angyalinak parancsol felőlem, hogy őrizzenek minden utamon. Kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim, kedves Gyülekezet! Most Istenünk színe elé érkezve, gondoljunk méltatlan voltunkra, és vizsgáljuk meg életünket, lelkiismeretünket Isten törvényének, parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, hogy most feleljetek szívetek szerint, Testvéreim, a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Forduljunk Istenhez ezzel a hittel, és kérjük imádságban az ő irgalmát:

Uram! Ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem, és gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim, reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet! Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Istenünk szeretetében megkönyörült Jézus Krisztus által mirajtunk, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul miértünk. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örvendezzetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért minden bűnünket eltörölte. Járjunk az ő Lelkével új életben. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Fiad megváltó szenvedése révén adj oltalmat a gonosz minden támadása ellen. Légy velünk, és őrizz minket szüntelen az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most azokból az igékből, amelyek Böjt 1. vasárnapján szólnak hozzánk Egyházunk rendelése alapján. Az Ószövetség lapjairól Mózes 1. könyvéből szól Isten szava a 3. fejezet első 13 versében:

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja az Isten, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amikor szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

És így szól hozzánk Böjt 1. vasárnapján az evangéliumi ige Máté evangéliuma 4. fejezetéből az első 11 versben:

Elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és ezek dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat - Bélteczki József teológus-hallgató:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassátok meg, Testvéreim, az igehirdetés alapigéjét, amelyet megírva találunk János 1. levelében, a 3. fejezet 5. versétől a 8.-ig:

Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik; aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. - Ámen.

Igehirdetés:

Amikor készültem az igehirdetésre, akkor gondolkoztam, hogy mire is gondolunk mi, a mai kor emberei, hogy vajon mi is lehet a böjt? Mi ugrik be az embernek, hogyha azt mondom, hogy böjt? Egy átlagos fiatalnak vajon mi jutna eszébe? - Gondoltam, hogy segítségül hívom, a modernkor vívmányait, köztük az internetet. A keresőbe beírtam, hogy böjt. Ütök egy Entert, és a következő dolgokat hozza ki: a „bojt.lap.hu”, rögtön az első. Ho-hó, mondom, biztos valami jó oldal lesz. Megnyitom, ráklikkelek, és ilyen dolgokat látok, hogy: egészség, étkezési tanácsadások, méregtelenítsünk…Hát, mondom, ez micsoda? - És többféle megközelítése volt a témának. Volt étkezési, volt kultur-népszokás, mindenféle, volt olyan rovat, hogy vallás. Nagyon megfogta a szememet egy klikk, aminek az volt a címe, hogy: aki böjt, aki nem. Érdekes volt, megnyitottam.

A sulinetnek az egyik cikke volt ez, és hát végül is a cikkben három különböző személy fejezte ki véleményét a böjtökről. Az első egy néprajz-kutató volt. Ő elmondta, hogy a böjt eredetileg Krisztus után 4. században, a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni 1. vasárnap. Akkor ezt így megállapították, hogy ez lesz Húsvét, és az előtte való időszak pedig a böjt. Gyakorlatilag Krisztus utáni 7. században tették hozzá azt, hogy akkor elkezdték a koplalást, elkezdték az éhezést. Akkor egy olyan - mondhatni - embertelen tiltást, hogy az ember nem ehetett csak napjában egyszer: kenyeret és sót. Hát azért ez elég megdöbbentő! És utána ez a néprajz-kutató taglalja, hogy még milyen szokások voltak.

Utána megkérdeztek egy katolikus papot. Ő azt mondja, hogy eredetileg az emberek gyakrabban gyónnak böjti időszakban, mert hogy ez egy lelki-elmélyülés is. Csak sót és kenyeret esznek. - És volt itt egy mondat, ami már nekem nem tetszett, mikor azt mondta, hogy: gyakorlatilag szolidaritást vállalunk Jézussal az ő szenvedésében és böjtjében, amikor mi lemondunk az ételről. - Itt hagytam abba, és azt mondtam, inkább ugorjunk.

A táplálkozási szakértő pedig egyértelműen megközelítette a témát onnan, hogy méregtelenítés; hogy milyen jó ez; és hogy mennyire szükségünk van; és legalább azt a negyven napot bírjuk ki. A méregtelenítést, - mikor Isten úgy teremti meg az embert, hogy van veséje, meg mája, amely alapul méregtelenít, hogy - minek kell még ebbe belesegíteni? Énnekem ez már rejtély.

Szóval mi is akkor az igazi böjt? Mit mond a böjtről Jézus? - És most itt én is a Mátéból olvasnék fel egy igeszakaszt. A Máté 6. fejezetéből, a 16. verstől a 18-ig Itt azt mondja Jézus, hogy

„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Jézus itt arra helyezi a hangsúlyt, hogy nem embereknek, nem egymásnak szól a mi böjtünk. Nem arról szól, hogy mi megvonunk magunktól bizonyos ételeket, például húst, - nem arról szól, hanem pontosan arról szól, hogy Jézus is buzdít minket, hogy „kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat”. Ez körülbelül annyit jelentene, mintha ma azt mondaná meg: mosakodjál meg, keljél fel szépen, tisztálkodjál meg, és menj ki az utcára, mint hogyha nem is lenne számodra olyan megterhelő ez a böjt. Mert az igazi böjt nem egy fizikai megvonást jelent, hanem elsősorban egy lelki-megüresítést. Egy olyan lelki-megvonást jelent, amiben megvonjuk magunktól azt, ami minket elválaszt Istentől. Egy belső megtisztulás elsősorban a böjt. Nem pedig egy képmutató és sokszor elvárásokat váró böjt. Nem erről van szó.

Azokat a dolgoknak az elhagyása elsősorban, amelyek Isten és közénk állnak. Ezekről kell beszélnünk böjti időszakban. Nem másról, nem méregtelenítésről, meg nem mazochizmusról, hogy én most már olyan szinten nem eszek, hogy az izmaim is leépülnek - egy csudát. A világ minden elénk tár csak azért, hogy ne úgy csináljuk, ahogy ez az Istennek tetsszen.

Mi az, ami ember és Isten közé állhat? Itt nagyon sok minden lehet. Csak néhányat megemlítenék: a leggyakoribbak a pénz, az alkohol, a szexualitás házasságon kívül és belül, előtte és utána. Ugyanis azon van a hangsúly, hogy amikor már valamit fontosnak mond nekem Isten. Lehet még a tanulás - nekem nem igazán -, a munka, család, hobby, stb. és még nagyon sokáig lehetne sorolni. És most itt azt szeretném kiemelni: nekünk a sajátunkat kell észrevenni, a sajátunkét kell letenni és nem a szomszédét, nem a munkatársét. A miénket, a sajátunkat!

És itt kétféle reakció szokott az emberekből kitörni. Úgy is mondhatnám, hogy ilyen szempontból kétféle ember van. Az első: „Azt már nem, azt biztos, hogy nem! Kérjél mást, ezt az egyet nem adom! Ez az egyetlen örömöm, legalább ennyit hagyj meg nekem!” - Szegény ember. Ha Isten egy sokkal jobbat, a legtökéletesebbet akarná neki adni, de nem szeretné elfogadni. Nem akarja elfogadni, mert görcsösen ragaszkodik valamihez. Nem tudja adni Isten a kegyelmet az ilyen embernek, mert nincs, aki elvegye.

A második reakció már sokkal inkább egy pozitívabb reakció, amikor azt mondja az atyafi: Jé, hát ez meg hogy kerül ide? Mit keres ez itt? Mi ez a dolog az én életemben, hiszen én nem hívtam, nem kértem, hogy itt legyen, mégis itt van! A döbbenet meg akkor jön, amikor rájövünk, hogy ettől bizony mi nem tudunk megszabadulni. Önerőnktől meg tudunk lepődni nagyon sokszor, nagyon sok mindentől. „Nem tudok megjavulni, nem tudok megváltozni”. És amikor az ember ilyen kétségbeesetten keresi a kiutat, amikor őszintén keresi a megoldást, akkor az Isten az ilyen embernek tud adni valamit. Elvégez valamit a szívében, amit még sokszor a teológusok sem értenek. Szerintem nincs is ilyen teológus, aki ezt érti, hogy miért és hogyan?

De egyet tudunk biztosan, hogy ezt az Úristen kimunkálja és elvégzi, hogy az ilyen ember újonnan születik Lélektől. Így újra közösségbe kerülhet az Atyával, egy napi folyamatos kapcsolatba kerülhetünk újra az Istennel. Ez a folyamatos kapcsolat pedig akkor lehet, hogyha rendezzük az Istennel a bűneinket. De azt hogyan tehetjük? Úgy, hogyha elfogadjuk a kereszthalálát Jézusnak a mi bűneink bocsánatára. Ha ezt elfogadjuk tiszta szívünkből, őszintén bűneinket megvallva, akkor nem lehet problémánk. És itt most nem azt mondom, hogyha valaki megtér, akkor utána az élete egy csapásra megváltozik és hű, de egyszerű lesz. Nem erről van szó! Csak akkor elindulhat azon az úton, ami eredetileg az embereknek az útja lenne: úton Isten felé egy napi-közösségben az Atyával.

Akinek az életében volt ilyen döntés, tiszta lappal indul az Istenhez. És ez ilyen egyszerű? - Igen. De miért? Mert Istennek úgy tetszett. És ha ilyenkor megkérdez valaki: miért? - Annak csak egy válasz van: csak!

Ez egy érthetetlen kegyelem. Van is egy ilyen ének: Ó, érthetetlen kegyelem! Ezt az ember soha nem fogja felfogni. Soha nem érthetjük meg, hogy - annak ellenére, hogy úgy mondjam, az oltár előtti igehirdetési igében elhangzott a bűnbeesés története - mi vétkezünk, és az Atya mégis azt mondja, hogy: Nem mondok le rólatok! - Pedig még ki sem gondolta, és egy újat teremthetett volna egy pillanat alatt, még egy fél alatt is. Ő nem ezt mondta, hanem azt: nekem rátok van szükségem, és megmutatom, hogy veletek kezdek valamit.

Ez az igazi élet: napi kapcsolatban az Istennel. Folyamatos kapcsolatban lenni, és hagyni: eltörölje életünkben a fogyatékosságokat, a torziókat; melyek a mi hibáink, nem kell egymásnak megmutatni, hogy hátha nem látja. Majd az Isten megmutatja neki, amelyektől - hogyha megmutatja - szabadulást is ad, és erőt is ad ahhoz, hogy elhagyjuk. És olyan volt jó megtapasztalni: amikor valamit ráhagyunk, akkor nem az üresség marad ott, hanem azt úgy Isten betölti az ő Lelkével, és ott nincs hiányosság. Csak merjük odaadni!

A mai igeszakasz is erről szól, hogy merjünk. Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik; aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva

Aki az igazságot folyamatosan cselekszi - és itt ezen van a hangsúly, hogy folyamatosan cselekedni, folyamatosan tenni. Nemcsak úgy, hogy: „Eljövök, most itt jó. Most itt nagyon jó. Az igazság az, hogy itt keresztyén vagyok. Ha kimegyek a templomból, már nem vagyok”. - Folyamatosan, 0-24-ben, állandóan. Erről szól a hívő embernek az élete, hogy folyamatos kapcsolatba lenni.

Aki egyszer igaz, egyszer meg nem: az ige is azt mondja: az ilyen ember nem az övé. Azt mondja, hogy az ilyen ember az ördögtől van! Viszont akkor itt, hogyha most valaki megtér, és én azt mondtam, hogy nem tökéletes, - akkor ez most hogy is van? - Hát ez egyszerűen úgy van, hogy amikor az ember bűnt követ el, akkor az ó-ember, a régi természete kerekedik benne felül. És ez nem skizofrénia, ez valóban így van, hogy amikor az emberben felülkerekedik a bűn, a vágy, - akkor ott az olyan emberrel az Isten nem lehet közösségben. És akkor az ember nincs is Istennel közösségben, mikor bűnt cselekszik. De amikor megbánja a bűnét, bocsánatot kér, - akkor az Isten újra megbocsát, és akkor újra azt mondja: Gyermekem vagy! És akkor gyere! Mintha mi sem történt volna. - Ez is változhatatlan.

Az eredeti szöveg szerint: nemcsak elvenni a bűnöket - jelenti ez a szakasz, hanem hordozni a bűnöket. És itt Ézsaiás próféciáját hozza, vagyis hát kerülhet elénk, az 53. fejezetből kettő vers, a 4. és a 9.: Így írja a próféta: Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. - A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Tökéletesség. Ez az, ami az ézsaiási próféciában is megjelenik Jézusról. Ez az, amit a Biblia is elénk tár, ami szintén az oltár előtti igében volt, hogy meg tudott állni, amikor megkísértette őt a gonosz. Nemcsak azért tudott megállni, mert ő Isten Fia volt, hanem azért, mert ő megmutatta azt is, hogy az Atyával folyamatosan közösségbe lehet lenni és kell lenni. És hogyha folyamatosan az Atyával vagyunk, akkor nincs velünk a lehetetlen.

És nekünk az a feladatunk, hogy a Mesterünkhöz hasonlóvá legyünk. Törekedni kell a tökéletességre, akkor is, hogyha nagyon sokan el sem nyerhetik. Egy újszövetségi példa van előttünk, aki tökéletes volt. De ő se mondta magáról, hogy tökéletes, és pont azért tökéletes: Pál apostol volt ez. Ő volt az, akit már a sátán nem bűnökkel gyötört, hanem ahogy ő írta: adatott nékem egy tüske, hogy el ne bizakodjam.

Az Ószövetség szerint pedig a tökéletesség a feddhetetlenség példája. És pontosan ez a dolog lényege, hogy: alázatosnak maradni, és kapcsolatban maradni Istennel. Ez önmagunkban nem megy. Ez a mi saját erőnkből nem megy. Teljesen feleslegesen akarjuk, hogy én jót tegyek valakivel, hogyha nincs bennem a szeretet. Hogyha nincs bennem az a Krisztusi-szeretet, akkor az egész hiábavaló, és egyszerűen nem működik.

Most egy film jut eszembe. Abban volt egy ilyen megdöbbentő jelenet, amikor egy angyal veszekedett egy földi emberkével. - Most a történetet nem nagyon szeretném részletezni. - Az volt a lényeg, hogy egy ilyen démon-űző volt a bácsi, és azt mondta: Hát nem üdvözíthetem magamat, hiszen visszaküldtem a pokolba a démonseregek ezreit? És mégis azt mondod nekem Gábriel, hogy ez mind semmi? - És az angyal szerényen mosolyog, és azt mondja: Még mindig nem érted? Kegyelem! Egyedül csak kegyelem! Te önmagadat nem válthatod meg!

Igen, mert Jézus vére az, ami minket tökéletessé tehet, és Jézus vére az, ami nekünk bűneinket megbocsátja. Jézus vére az, ami miatt minket az Atya nem bűnösnek lát, hanem újra gyermekeivé fogadhat - Hihetetlen? Nem, - csak nehezen hihető.

Aki viszont nem hiszi, és nem vallja a kegyelmet, Jézus halálát, az az ember elkárhozik. Adja Isten, hogy ne csak a böjti időszakban vizsgálgassuk magunkat, és kérjük az Istent: mutassa meg, hogy egész életünk egy böjt legyen ilyen szempontból. Hogy mindig kérjük az Istent alázattal, hogy mutassa meg nekünk: mi is az, amiben mi nem vagyunk tökéletesek. - És mindig lesz, de ne csüggedjünk el, mert Krisztusban van a mi reménységünk.

Adja Isten, hogy így legyen! Ámen.

Imádkozzunk:

Uram, én hálát adok neked azért, hogy összegyűjtöd ma is a te nyájadat. Hálát adok neked, Uram, azért, hogy ma is szólsz hozzánk. Köszönöm neked, Uram, hogy a te igéd élő és ható. És köszönöm neked, Uram, hogy gyermekeddé fogadsz Fiad vére által. És hálát adok neked, Uram, hogy te megváltottál minket. Hálát adok neked, Uram, ezért a kegyelemért. És hálát adok neked, Uram, azért, hogy gyermeked lehetek. Kérlek téged, Uram, hogy te légy mivelünk, és te vezess minket. Kérlek téged, Uram, hogy te adj növekedést és ébredést, Uram. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hogy kísértéseink között megálljunk, hogy Krisztusnál megmaradjunk, mondjuk el erősödésünkre az Apostoli Hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.) - Liturgia: 12

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Kegyelmes, szerető Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Őmiatta add Lelkedet mindnyájunknak, hogy az ő keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Legyen gondod, Urunk, gyülekezetünkre, egyházadra. Legyen gondod népedre szerte a világon, ebben a városban, ebben a hazában. Ébreszd föl mindnyájunkban a vágyat igéd, szavad után, hogy keressünk téged, amíg megtalálható vagy. Hogy félretegyünk mindent, ami elválaszt tőled. Hogy jó szívvel, tiszta lélekkel induljunk, mindahányszor indítasz, oda, ahová küldesz, hogy küldetésed legyen, lehessen számunkra. Hogy szavad lehessen számunkra, amelyet szólhatunk, adhatunk tovább lehetőségeink, képességeink szerint úgy, ahogyan te megadod. Urunk! Légy igehirdetőinkkel. Add Lelkedet mindazoknak, akik nevedben szólnak. Add Lelkedet mindazoknak, akik szavadat hallgatják, hogy épüljünk és növekedjünk, mint a te házad. Uram, könyörgünk hozzád a lelkész-képzés dolgáért egyházadban. Te adj bölcsességet azoknak, akiknek a kezében a felelősség, az oktatás és a döntések vannak. Te adj alázatos szívet és igaz hitet, hogy amikor tanulunk tőled, amikor tanítunk a nevedben, te legyél ott. Akkor, Uram, nem lesz semmi baj, hanem növekedni fogunk, mint a te házad. Uram, könyörgünk világunk vezetőiért, te adj nekik bölcsességet és jó akaratot, és te vezesd a kezüket, a szájukat, a tollukat, a hadseregeiket, a döntéseiket. Te vezesd azokat is, hogy a te akaratod jusson érvényre mindenütt, ezen a világon. A te kegyelmed tartson meg sokakat, akik pusztulásra ítéltettek. A te szereteted őrizzen meg népeket, országokat, hogy megmaradjon a hitünk és a bizalmunk abban, amit ránk hagytak eleink, és hogy hozzád tudjunk menni minden nyomorúságunkkal. Uram! Könyörgünk hozzád mindazokért, akik bajban vannak. Azokért, akiknek nincs munkájuk, azokért, akiknek elfogyott a pénzük, a keresményük, a megélhetésük. Azokért, akiknek nincs honnan segítséget kérni. Azokért, akiknek nincsenek támogatóik, pártfogóik, akik védelmükbe vennék őket. Könyörgünk azokért, akik betegséggel, halálfélelemmel, nyomorúsággal, gyásszal vívódnak. Te őrizd meg mindnyájukat országod számára, hogy megálljanak minden kísértésben, amelyet az örömök és a bánatok tudnak okozni. Megmaradjunk Fiad erejével az ő keresztje látásában. Így könyörgünk hozzád mindannyian a te Fiad nevében: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvérek!

Ének:

1. ének: 468 (Fickert György Frigyes 1758-1815, német)

1. Ó, Uram, bárcsak tüzed égne, Ki magad vagy a szeretet! S az egész világ megismerne, Mint ég, föld Urát, tégedet! Már itt-ott lobban tüzed lángja Napkelet s nyugat tájain, Hol téged, Isten szent Báránya, Dicsérnek ének hangjain. - 2. Te ébreszd, tisztítsd, egyesítsed A hívők szétszórt táborát, És rá kegyelmed fényét hintsed, Tisztán lásson, ne fátylon át! Tedd eggyé, akik széjjelváltak, Hadd épüljön föl templomod Szent hajlékául jó Atyádnak, Ahol tüzed folyvást lobog. - 3. Ó, forrassz egybe mindennépet, Hisz béke a te szándékod! Gyújts égi tüzet, fényességet, Hadd töltse be a világot! Úgy ezrek zengik és százezrek A béke öröménekét, Azt visszhangozzák hegyek-völgyek És áldják az Úr szent nevét.

2. ének: 474 (Scholz László sz. 1911)

1. Úgy fogad be a testvért, Mint Krisztus tégedet! Más minden embertársad, Ám egytestvér veled. Te is gyarló vagy, mégis Személyed vállalod; Gőggel mások szívébe Ne olts hát bánatot! - 2. Ne tépd el azt a láncot, Mely sokkal egybefűz, Ki önmagában kíván Meglenni - álmot űz. Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, Megszán és átölel. Ne irtózz emberektől, Hozzájuk lépj közel! - 3. Légy tűrő, megbocsátó, Ha ér, ha szúr tövis! Az Úr szájából hallod: „Még hetvenhétszer is!” Tedd, szóld az igazságot, De mindig szelíden, Hangozzék szeretetből A nem és az igen. - 4. Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet, Csak a Krisztusból tűző, Forró, hű szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt!

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Innen elmenve hirdessétek majd az Úr halálát, feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.