2009-02-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Hatvanad vasárnap istentiszteletén, 2009. február 15.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 287 (Szász Károly 1829-1905) - Liturgia: 4

1. Te örök evangéliom, Te magas égi hatalom, Kire erőd fuvalma száll, A vészben rendületlen áll. - 2. Te örök evangéliom! Kit szenvedések terhe nyom, Te azt megint fölemeled, És diadalra vezeted. - 3. Te örök evangéliom, Te tiszta fehér liliom, Te hirdetsz bűnbocsánatot, Szívemet te vigasztalod. - 4. Te örök evangéliom, Te légy vezérem utamon! Én ismerem hatalmadat, Áldott legyen minden szavad!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre. Miért rejted el orcádat? Miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Lelkünk a porba hanyatlik, testünk a földhöz tapad. Urunk, siess segítségünkre, válts meg minket irgalmadból. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Istenünk színe előtt most méltatlanságunkra gondolva, vigyük elé bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Urunk, miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg utjainkat, emeljük föl a szívüket hozzád, és lássuk meg, mi voltunk a vétkesek és engedetlenek. Ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, ahhoz, aki hozzád fordul. Jó várni szabadításodra, mert, még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmed

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek, Testvéreim! Imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki megtérésre hívod népedet, kérünk, nyisd meg a szívünket, hogy befogadjuk szavadat, hogy ítéletünkre ne forduljon mindaz, amit megmentésünkért tettél az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Hatvanad vasárnapjának Ószövetség lapjairól szóló igéje Ézsaiás prófétától hangzik most az 55. fejezetből, a 6. verstől kezdve a következőképpen:

Így prófétált Ézsaiás:

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi: magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

És így szól erről Pál apostol a Korinthusba írt 2. levelében a 12. fejezet első 9 versében:

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - , elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy ez az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal, hacsak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el az tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 324 (Schirmer Mihály 1606-1673. Diterich János Sámuel 1721-1797, német)

1. Hívek, dicsérjük Istenünket, Ki nem akarta bűnben vesztünket. S mint Atyánk, mennyből ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített. - 2. Ki ezt a világot úgy szerette, Hogy saját életét sem kímélte: A Király földre szállt miértünk, S a kárhozatból kimenti éltünk. - 3. Jóvoltodat, Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Boldogan dicsérem és áldom, Mert legfőbb kincsem az én Megváltóm. - 4. Jézusom, vezess igazságodban, Adj nekem részt szabadításodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson. - 5. Add, szeresselek buzgón tégedet, Híven megtartsam szent beszédedet, Áldjak, valljalak igazán, Míg egykor nálad lesz dicsőbb hazám.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Máté evangéliumának 13. fejezetéből olvasom most a mai vasárnapra rendelt evangéliumbeli igét a 10. verstől kezdve:

A tanítványok odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván, nem hallanak, és nem értenek.”

„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”.

„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Az a kérdés, hogy mi ez? - Kereszt. - Milyen jó, hogy ilyen gyorsan rá tudjuk vágni erre az egyszerű, sematikus rajzra, hogy ez kereszt. Még hozzá Jézus keresztjének a jele.

Honnan vesszük ezt, a speciális választ? Semmi mást nem jelenthet ez az ábra? Lehetne például egy útkereszteződésnek a jele. De lehetne egy önkényuralmi jelölés is, minimális változtatással. Vagy egy szép mértani ábra. Meg még biztos, hogy nagyon sok minden lehetne azért, mert nagyon egyszerű, sematikus ábráról van szó, amelyik rengeteg mindent jelenthet attól függően, hogy mit akarunk vele ábrázolni. Annyira egyszerű ábra, hogy bármit jelenthet.

Azért hasznos dolog valaminek a megértésében, megmagyarázásában, mert egyszerű, könnyen felfogható, és azt, amit el szeretnénk mondani, azt egy ilyen egyszerű, sematikus rajzzal tudjuk kifejezni. Azután, hogy tudjuk: miről van szó. Azután nagyon jól illusztrálja azt, amiről már tudjuk, hogy arról van szó. Tehát hogy itt ülünk a templomban, és várhatóan valami, Jézussal kapcsolatosról lesz itt szó, ezért nagyon jól tudjuk: ez most biztosan Jézus keresztje, miután tudjuk, hogy Jézusról van szó. Tehát egy már adott, megismert tanítást illusztrál az egyszerű, sematikus ábra.

Nos, a Biblia szavai, történetei, benne Jézus példázatai, amelyeket mondogat az embereknek, és csodálkoznak a tanítványa, hogy miért ilyen homályos példázatokat mond, - benne Jézus példázatai és az egész Biblia tulajdonképpen egyszerü, sematikus ábrák, amelyek önmagukban meghallgatva nem mondanak semmit, pontosabban: azt mondanak, ami éppen előzőleg történt. Rengetegféle dolgot mondanak.

De ismerve a lényeget, - hogy mi az Isten szándéka, mit szeretne ő nekünk elmondani, - ezt ismerve: a Biblia szavai, benne többek között Jézus példázatai, ilyen egyszerű, sematikus ábrákként kitűnően illusztrálják Istennek a szeretetét, tervét. Mert meglátjuk ezekben, az egyszerű sematikus ábrákban, mögöttük a lényeget: Istennek a szavát.

Nagyon, nagyon sokféle magyarázat, belemagyarázás, tanítás és felhasználási terület kapcsolódik a Biblia igéihez. Belebújtatták már rengeteg köntösbe, felhasználták már rengetegféle célra, és meg lehet magyarázni, meg lehet alapozni, meg lehet indokolni és meg lehet áldani a Biblia igéivel az égvilágon mindent. A Biblia igéivel lehet ölni, életre kelteni. A Biblia igéivel lehet rombolni és építeni. A Biblia igéi mindenre jók - akkor, ha kivesszük őket a Bibliából, és anélkül, hogy tudnánk: mi Istennek a célja ezzel a szóval, igével, - mindenre lehet használni.

Erről szól a magvető-példázata, amelyet Jézus elmondott a sokaságnak, hallgatóinak, és amelynek kapcsán a tanítványai ezzel a kérdéssel fordulnak hozzá, hogy mire jó az ilyen példázat? Mert ha valaki nem ismeri Jézust, nem ismeri Istennek a szeretetét, nem találkozott még vele, nem emelte még föl őt Isten, nem szólította meg, nem ismeri azt, hogy ő egy megváltott gyermeke az Istennek, és meghallja a magvető-példázatát, - akkor rengeteg mindenre gondolhat, hogy mi ennek a jelentése? Arra biztos, hogy nem fog gondolni, ami a legfontosabb!

Gondolhat mezőgazdasági történetre, gondolhat valami emberi erénynek vagy erénytelenségnek a példájára, gondolhat egy mesére, meg még rengeteg mindenre, hiszen az emberi fantázia határtalan, úgy, hogy sok minden eszünkbe juthat a magvető-példázatáról. Az, hogy arról szól, hogy Istennek van egy terve: szól hozzánk; ezzel a szavával ezt a tervét megvalósítja, országot épít magának, - ez nem fog róla eszünkbe jutni, mert egy annyira sematikus, egyszerű ábra a magvető-példázata, hogy akkor illusztrálja kitűnően és lendítő erővel Istennek a szavát, annak a megértését, ha megismerjük és találkozunk vele.

Isten szavával tehát, Istent nem ismerve, mindent lehet kezdeni. De ne feledjük: először volt Krisztus, Istennek a végtelen szeretete, és utána szólalt meg, hogy ezt megmutassa nekünk. A sematikus ábra: Isten szava mindig róla, a már korábban meglévőről: Krisztusról szól! Isten ezért rejti el előlünk szavainak az értelmét sematikus ábrák mögé. Ezért rejti Jézus példázatok homályos képei mögé a lényeget.

Míg Istent segítségül hívjuk, de nem ismerjük végtelen szeretetét: a keresztet, - addig minden rejtve van. Minden mese, mítosz, legenda és vallásos szöveg - semmi több! Mindaddig, amíg el nem érkezik az idő, a keresztre!

Várták a próféták és az igazak kezdettől fogva megérkezni az Istent. Azok, akik figyeltek rá, azok, akiket megszólított, fölemelt, akik elindultak engedelmeskedve a szavának, hittel, a szavába vetett bizalommal élték az életüket; tették, amit Isten mondott neki, amire ő hívta őket. Ezek az emberek vágyták megérteni az Istent, de nem értették meg. A hitük látta, hogy valamit az Isten hoz: ő országot fog teremteni. Ő megteszi. Őhozzá tartozunk, az utunk őhozzá fog megérkezni. Valahogy, - de ki tudja hogyan?

Ez volt a hite a régieknek. Csak a próféciák adattak meg a prófétáknak. Hogy világosan tudják: mit csinál az Isten? - az nem. Mert a kereszt ideje még nem jött el. De amikor eljött, akkor minden kiderült. Isten minden szava, az addigiak is, ennek lettek a magyarázó ábrái. Ahogyan a kereszt jeléről tudjuk, hogy ez Jézus jele, úgy bátran keressük meg - mint ennél az egyszerű, sematikus ábránál -, ugyanígy Isten minden tényében ugyanezt a jelet, Krisztust.

Nagyon-nagyon sokat mondhat Isten sok-sok szava a Bibliában. Nagyon sokat segíthet sokféle élethelyzetben úgy, hogy bölcs tanácsokat ad rengetegféle területen, dologban. Erőt ad, biztat valamilyen magatartásra, gondolkodásra, cselekvésre, választásra, döntésre. De a legfantasztikusabban akkor nyílik meg, amikor a lényeget látjuk meg benne. Akkor lesz erővé az Isten szava az életben, a terhek alatt is. Adhat Isten szava útmutatást, életvezetési tanácsokat. De amíg csak életvezetési tanácsokat találunk Isten igéjében, addig messzire vagyunk Isten igéjétől. Amikor mellettünk lelőnek valakit; vagy neki megyünk a falnak; vagy a kedvesünk fejére esik egy tégla, az életvezetési tanácsaink dugába dőlnek. Mihelyt azonban a lényeget látjuk meg az Isten igéjében: Krisztust, aki szenvedett értünk, és felemelt, és országot készít a számunkra, - akkor az Isten szava erővel bír minden helyzetben, ami elénk tolulhat.

Olvassák el a Testvérek - házi feladatul adnám - a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét. Nagyon érdemes. Egy kicsit fel is olvasok belőle, talán kedv-csinálónak, talán a lényeget megkeresve, felvillantva belőle.

Így fejezi be a hosszú példasort a levél írója. „Kifogynék az időből szólni Gedeonről, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be; tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számukra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”

Amikor pedig eljött az ideje, Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok , … mert halljátok és értitek Isten igéjének a célját.”

Imádkozzunk:

Uram! Lelked nélkül fúj a szél, és sodródunk vele. Lelked gyökeret ver, odaláncol, odaköt, odaforraszt szeretetedhez: Krisztusunkhoz. Add Lelkedet belénk, hogy nálad megmaradjunk, és veled győzelemre érkezzünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságunkban minden napjainkat. Hajtsuk meg előtte fejünket, szívünket:

Jó Atyánk, Istenünk! Hálát adunk neked mindazért, amit cselekszel rajtunk, közöttünk. Hálát adunk örömökért és terhekért. Hálát adunk kísértésekért, amelyekben te vagy az erő. Hálát adunk ajándékaidért, amelyeket neved dicséretére énekelhetünk meg. Hálát adunk szeretteinkért, közösségeinkért, amelyeket életünk erősítésére hoztál és adtál nekünk. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk közösségeinket. Te óvd meg gyülekezetünket minden csüggedéstől, szeretetlenségtől, képmutatástól. Te óvd meg nemzetünket, országunkat a szürküléstől és az elsüllyedéstől. Te adj nekünk igédből bőséggel napról-napra, hogy mindegyikünk, a saját egyéni életében, a helyünkön megálljunk szilárdan, beléd kapaszkodva, a te igéddel táplálkozva, senkitől meg nem rémülve, tudva, hogy te helyet készítettél nekünk országodban, te értékesnek tartasz bennünket, hiszen Fiadat adtad értünk. Urunk, add igédet bőséggel egész népünknek, embervilágunknak, hogy megálljunk minden bajban, ínségben, keserűségben, gyászban, halálfélelemben. Őrizz meg bennünket, amikor nem jók a kilátásaink, amikor emberileg nem tudunk segíteni önmagunkon vagy másokon. Add szereteted erejét, imádságnak a Lelkét, hogy eléd vigyük mindazt, ami velünk történik. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk szeretteinket, családtagjainkat, te adj erőt mindannyiunknak, hogy egymás számára értékké legyünk; hogy tudjunk szeretetet adni, elfogadni; hogy szívünkből tudjunk megbocsátani és bocsánatot kérni. Urunk, könyörgünk hozzád az elhunyt Teri néniért és családjáért. Te éreztesd szeretetedet minden hozzátartozójával. Vezesd szeretteit a Krisztus-hit útján. Add meg, hogy jó szívvel tegyék le őt a kezedbe. Mindazt a mulasztást, fájdalmat, ami bánt, ami nem jóvátehető vagy pótolható, tedd áldássá a kezedben. Hiszen te minden jót megtehetsz közöttünk, velünk. A te kezedben van az utunk, Krisztusért kérünk hát adj nekünk igaz hitet, amíg színről-színre látni tudunk téged a te országodban, és láthatjuk mindazt a szeretetet teljes valójában, amivel elhalmoztál bennünket. Hallgass meg minket, amikor Fiad nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos dolgokról is lehet tájékozódni.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.