2009-02-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Hetvened vasárnap istentiszteletén, 2009. február 8.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 320 (Speratus Pál 1484-1551, német - Nürnberg. 1523) - Liturgia: 3

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Ki engesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne veszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülfogtak a halál kötelei, a pusztító áradat rettent engem, a sír mélye fenyeget, halálos csapdába kerültem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. Ezért magasztallak, Uram, a népek között. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Úristennek, Fiúnak és Szentléleknek, A teljes Szentháromságnak, Egyetlen hatalmasságnak.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most méltatlanságunkra gondolva, vigyük elé bűnünket, és kérjük imádságban az ő irgalmát:

Uram, a mélységből kiáltok hozzád, halld meg szavamat. Füled legyen figyelmes könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön örökké zengjen néki hálaének; Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon!

Jöjjetek, Testvéreim! Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te jóságodban többet adsz, mint amennyit érdemlünk. Segíts hát bennünket, hogy mi is jóságosak legyünk. Ne irigyeljük másoktól azt, amit te nekik ajándékozol. Jézus Krisztus, a mi testvérünk által kérjük ezt. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Isten szava a mai vasárnapon, Hetvened vasárnapján, az Ószövetség lapjai közül Jeremiás próféta könyvének a 9. fejezetéből szól a 22. és 23. versben:

Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!

És így ír nekünk a mai vasárnap levélbeli igéjében Pál apostol a Korinthusba szóló 1. levelének a 9. fejezetében. A fejezet végéről olvasom a 24. verstől kezdve:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 438 (Scheffler János 1624-1677, német)

1. Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek! Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek! Vegyétek fel keresztetek! A keskeny útra térjetek!” - 2. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én világosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előttetek ragyog. Út vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” - 3. „Ha nehéz útra szólít szavam, Segítek én, ne féljetek! Elöl ott járok mindig magam, S megerősítem szívetek. Rossz tanítvány, ki tétlen vár, Ha Mestere előtte jár.” - 4. „Aki az életét megtartja, Elveszti azt énnélkülem, Ki érettem halálba adja, Az megtalálja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet.” - 5. Kövessük őt, a drága Mestert! Szent nyomdokában járhatunk. Hordozzunk bár nehéz keresztet, Áldott lesz itt szolgálatunk. Küzdőre vár csak győzelem És égi béke, végtelen.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap a 9. fejezeteknek a napja. Az Ószövetségből olvastam egy részt Jeremiás könyve 9. fejezetéből, azután Pál apostolnak az 1. Korinthusi leveléből a 9. fejezetből. Evangéliuma a mai vasárnapnak Máté evangéliumának a 9. fejezetéből szól; - valószínűleg azért így, mert a 9. az utolsó szám a 10 előtt. Valami sor véget ért. Kezdődik egy új szakasz Hetveneded vasárnapjával, Böjt elő-időszakával. Most valami végérvényesen lezárul, és majd elkezdődik egy új. Úgy, hogy azt figyeljük, amit Isten tesz: azaz figyeljünk Jézusra.

Tehát a Máté írása szerinti evangélium 9. fejezetéből így szól hozzánk a mostani ige a 9. verstől kezdődően a 13. versig:

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte őt. És történt, hogy amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szól: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Megláttam valakit a pályaudvaron feküdni, a rongyai között gondokba merülve, de hát siettem, - úgy, hogy továbbmentem. Megláttam valakit, amint a szomszéd szőlőjét szüreteli, de hát nem az enyémet, - továbbmentem. Megláttam valakit, aki a szomszéd erdejéből építette fel a házát, de nem az enyémből, - úgy, hogy továbbmentem. Megláttam valakit, akivel együtt kerültünk bajba; választani kellett, hogy ki bukjon el, és ki maradjon állva; én őt választottam az elbukásra; őt tettem áldozattá, - és továbbmentem.

Meglátott Jézus engem, a tovább-továbbmenőt, lustát, ítélkezőt, más dolgába avatkozót. - Odalépett: „Kövess engem!” És aztán ment mindig oda, olyan útra és olyan helyre, ahová különben soha nem mentem volna.

Mint a Sándor Mátyásról szóló filmben: megáll Sándor Mátyás szemközt az ellenségével, aki az egész történetben azért küzd, és azért megy-megy, hogy utolérje áldozatát, és lepuffantsa. Kezében a töltött fegyver, ujja a ravaszon, és céloz Sándor Mátyásra. Sándor Mátyás pedig ránéz a hipnotizáló szemével, és a fegyver lassan leereszkedik. - Erre emlékszem ebből a filmből, kiskoromban láttam. - Ez lehetséges? Azt mondták: a valóságban ez nem lehetséges, mert az ember a hipnózisban is csak olyant tenne, amit, anélkül is előfordulhat, megtesz. Ilyen nincs.

De mégis van egy esetben: ha Jézus lép oda, és azt mondja: „Kövess engem!”. - Ezért történhetnek ilyen dolgok. Mondta nekem is, és el kellett hagyni sok utamat. És minden bizonnyal el fog hívni azokról az utakról is, amelyeken most járok a saját fejem szerint.

És azután leült vele, azt mondva: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”. - Ő tehát nem engem tett áldozattá. Ő saját maga ment a keresztre, - azért, hogy vele vacsorálhassak. Ez nagyon fontos!

És ahogy leült velem, meg a többi hasonlóval, különös mód mások rögtön felálltak. Máskor meg, ahogy leült másokkal, én rögtön felálltam. Jézus evangéliuma ilyen: egymással párhuzamosan zajló leülések és felállások története. Jézus szól, Máté feláll. Aztán Jézus leül, és a vámszedők leülnek, a farizeusok meg felállnak. - Így zajlik ez minden időben, mint a mérlegen. Mindig egyszerre van, aki leül, és van, aki feláll.

Jézus így tesz: a vakokat látókká teszi, a látókat meg vakokká. Az elsőkből utolsókat csinál, az utolsókból elsőket. A maga nemében persze igazunk van mindig, amikor felállunk, miközben Jézus leül. A maga nemében igaza van mindenkinek, aki feláll attól, az asztaltól, ahová Jézus leül másokkal. Hiszen Jézus olyanokkal ül le, akik betegek. És miránk, énrám is az érvényes, amit a mondás tart: „Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.” Úgy, hogy bizony bölcs dolog, és nagyon régi, és igaz bölcsesség, hogy ha valakik közé nem jó odakeveredni, akkor jobb, ha felállunk.

Mindaddig teljesen igaz ez, amíg nem Jézusról van szó. Mihelyt azonban ő ül le velünk, akkor nem keveredik közénk, hanem gyógyít minket. Ugyanis akit Jézus felállít, az követi őt. És ez nem áldozat, még Máté vámszedő részéről sem. Hiszen ő a vámszedő asztalt hagyta ott, Jézus viszont a mennyet. A követés tehát nem egyszerűen utána-gyaloglást jelent, hanem ki-ki a maga életében és keresztjei között felvállalja, magára veszi Jézus életét.

Azután leültet Jézus mindig egy másik asztalhoz, mint amelyiktől felálltunk. Annál az asztalnál ugyanis, ahová Jézus leültet, más igazságosság-elve alapján élik le az életüket. Nem ki-ki azt kapja, amit érdemel, - ez az igazságosság-elve -, a jó jutalma, a rossz büntetése. Ahová Jézus leültet, ott nem így van. Ott a Jeremiás által prófétált igazsága jelenik meg az Istennek, amit ő tesz: akinek gyógyulásra van szüksége, gyógyul; akinek felállásra, feláll; akinek látásra, lát, akinek vakságra, megvakul.

Ez az Isten igazsága.

Amikor most elindulunk, átlépünk az ünnepeknek egy új szakaszába, - a kilences után a tízes -, akkor ez kerül elénk: Istennek igazsága, amelyik nem azt mondja, amit a mi szívünk dobban, amikor látjuk az emberi jóságot és az emberi gonoszságot. Megtérésre hív az előttünk álló idő. A megtérés, a betegségeinket nézve, azt jelenti, hogy Jézus elé odatesszük éltünket: „Uram, gyógyítsd meg!” - Az erényeinket tekintve pedig azt jelenti, hogy az Isten erényét és igazságát látjuk meg a magunké helyett, és a szeretetet, a teremtő erőt és az életnek a lehetőségét találjuk meg abban a logikában, amit az Isten tesz, végiggondol, megtesz: hogy leül a betegekkel, és felállít minket mindattól, ami a miénk.

Valahogy erről szól Jézus evangéliumának a története.

Imádkozzunk:

Uram! Te látod, mi van bennem, ki voltam és kivé leszek. A te kezedben van az, hogy mi történik. A te szereteted diktálja a történelmet, a fényes napokat és a sötétségeket. A te igazságod szabja meg, hogy melyikünk hogy boldogul. Engedd, ezt meglátnom. Napról-napra meglátnom, felfognom, elfogadnom és élnem általa. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten szeretete vezessen és tartson meg bennünket. Ebben a reménységünkben mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most hajtsuk meg a fejünket Isten előtt, vigyük elé kéréseinket. Imádkozzunk:

Szerető Atyánk, Istenünk! Te szeretsz bennünket olyannyira, hogy elhagytad a mennyet, közénk érkeztél, értünk áldozattá lettél. Te gondját viseled betegeinknek, gyászolóinknak, csüggedőinknek. Te szereted ellenfeleinket, szereted a nálunk sokkal bűnösebbeket, és szeretsz bennünket. Te megálmodtad a rendet világunkban, szereted és létre is hozod, meg is teremted. Odahívsz és vonzol mindenkit a te országodhoz. Ezt hirdetted meg, és ezt hajtottad végre, Urunk. Kérünk, vonj be mindannyiunkat a nagy átültetésbe. Állíts fel a saját asztalunktól, ültess le a tiéd köré, hogy gyógyuljunk általad, mindannyian. Őrizz meg minket a benned való hitben, hogy általa a te szeretetedet lássuk meg önmagunkon és másokon. A te kegyelmedet érezzük, éljük át, és őrizzük meg a magunk számára. A te hatalmas átölelő kegyelmedet éljük át valahányszor szavaddal, szereteteddel találkozunk. Te tarts meg minket örömben, amelyet létrehoztál értünk, és amelybe belevontál mindannyiunkat. Urunk, gyógyíts meg Jézusért, aki a mi áldozatunk és reménységünk, akinek a nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.