2009-02-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap istentiszteletén, 2009. február 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 378 (1.: Debrecen 1697, 2-4. v.: Madocsai Miklós sz. 1930 - Kolozsvár 1744)

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelent, és látni fogják mindenek. Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Az Úr megőrzi hívei életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. Fényözön árad az utadra és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek, ti igazak, az Úrban, magasztaljátok szent nevét. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Vizsgáljuk meg most magunkat Isten színe előtt. Hallgassuk meg az ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, feleljetek, Testvéreim, most a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint! Igaz hittel forduljunk most Istenhez, megvallani bűnünket, és kérni az ő irgalmát:

Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva vagy te. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, emberek. Bizony elmúlunk haragod miatt, ha magad elé állítod bűneinket. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram. Könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim, megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Az ő szeretetében, az ő keresztjében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa! Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Krisztusunk! Te emberré és testvérünkké lettél, így hoztad be életünkbe Istent. Emberszívünkben akarod fölragyogtatni Isten szeretetét. Itt vagyunk előtted. Egész életünkben a hitünk, van, hogy kihűl, egyedül a te szereteted segíthet rajtunk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom, amelyet Egyházunk felolvasásra rendelt Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapra. A mai napnak a levélbeli igéje Péter apostol 2. leveléből szól nekünk az 1. fejezet 16. versétől:

Így ír az apostol:

Nem kitalált meséket ismertettük meg veletek a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem Isten Lelkétől indítatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

És így szól erről az evangélium, a mai vasárnapnak az evangéliuma, Máté írása szerinti evangélium 17. fejezetében:

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgetettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítünk itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok”. Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

Miközben jöttek lefelé, a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 140 (Ézsaiás 40.3-4. Thilo Bálint 1607-1662 4. v.: Hannoveri énekeskönyv 1657, német)

1. Várj, ember szíve készen, Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő. - 2. Jól készítsétek útját, A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. - 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod, Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. - 4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív. Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát, Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Istennek a szava, amely az Ószövetség lapjain van megírva, Ézsaiás próféta könyvének a 40. fejezetéből szól. A 3. verstől a 11. versig olvasom:

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.

Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mond Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ézsaiásnak a próféciája egy dicsőítés Izrael szabadulásakor a babiloni fogságból. Dicsőíti az Urat, amiért hatalmas, és olyant tesz, ami emberileg nem kiszámítható és nem létrehozható. Istent dicsőíti, aki kihozta a kaszálni való fűként használt népet, a maga népét Babilonból. Ez legalább annyira megjósolhatatlan változás, fordulat volt ott, akkor, Keleten, mint - mondjuk - a kommunizmusnak a széthullása Európában, vagy a nyugati jólléti civilizációk válsága napjainkban.

Mit jelent ez? Mit jelent ez a prófécia, ez a cikkázóan vegyes gondolatmenet? Mit jelentenek ezek a sokféle szavak gigantikus földmunkákról, a múlandóság jelképeiről, a mezei virágokról, örömhírről, pásztorról? - Jó lenne a magunk számára világosan látni, hogy miért van ez itt? Miért jól ismert prófécia Ézsaiásnak ez az igehirdetése manapság Krisztus népe körében? - Nem véletlenül jól ismert, mert Keresztelő János is már idézte. Elővette, és saját magára, küldetésére és korára értelmezte ezt, a néhány száz évvel korábbi igehirdetést.

Keresztelő János is már elővette, és értette, megértette belőle az Isten Szentlelke révén, nem a maga önkényes magyarázatából - ahogy Péter apostol írja -, hanem Isten Lelkétől indítva megértette, és valami fontosat látott benne. Különösen a prófécia első része emlékeztet Keresztelő Jánosnál a pusztában kiáltó szóra, amelyik azt mondja, hogy induljanak meg a gigantikus földmunkák, jöjjenek a hatalmas lelki buldózerek, hordják el a hegyeket, töltsék föl a völgyeket, hogy egyenes utunk legyen. Hagyjatok fel görbe útjaitokkal, járjatok egyenesen, - mondja Keresztelő János Ézsaiás szavaival, mert jön Isten! Jön Isten, - mondja Keresztelő János -, aki emésztő tűz és perzselő szél. Keresztelő János szava nagyjából eddig szólt a próféciáról.

Lehet ehhez hozzátenni még valamit? Miről van szó? Milyen az Úr eljövetele, amint megkérdezi Keresztelő János? Mit jelent a gigantikus földmunka? Talán őrült diktátorokra emlékeztető építkezésekre gondol Keresztelő János? Falurombolásra, mesterséges tengerek létesítésére és tengerek lecsapolására? - Hiszen ennyit tudhatnánk már: minden, amit építünk, hurcolászunk, csinálunk, - azt elfújja a szél, és befedi a por. Magam részéről csak ennyit tudok hozzátenni Keresztelő Jánoshoz.

Mit kiáltanék? Mi értelme van kiáltani? Mi értelme van remélni valamit az Úr megjelenésétől, amikor korszakok, társhatalmak, civilizációk jönnek-mennek? És váltják egymást. Eltűnnek a gigantikus építkezések, amelyeket az ember, várva az isteni dicsőség megjelenését, elvégez korszakról-korszakra.

Tessék elmenni a „hetes telep”-re Tatabányán, a nagy-temető mögé, ahol a régi templomunk állt. Nézzünk körül ott. Ott vannak a sorakozó utcák, mint sakktábla mezői. Kis aszfalt csíkosok, mindegyiknek megvan a neve. Az Evangélikus Lelkészi Hivatalt úgy hívták: Bartók Béla utca 12. - Múltkor elővettem a navigációs masinámat, beírtam és megmutatta, hogy hol van a Bartók Béla utca 12, a nagy-temető mögött, a hetes-telepen Meg tudja találni. Pedig talán csak úgy lehetne útba igazítani a kereső embert: ott a második sarok jobbra. Ott van egy hajléktalan család kuckója. Azzal szemben, a felismerhetetlen betontömb után, a negyedik oszlop. Nagyjából ennyi, a régi Tatabánya. - Ez a mi dicsőségünk, amit építkezünk, összehordunk, amit mi végezünk. Ha hallgatunk Keresztelő Jánosra, és várva az isteni dicsőség megjelenését, elvégezzük a gigantikus földmunkát.

Az evangélium szerint azonban Jézus kézen fogta a tanítványait, és fölvitte őket egy magas hegyre. Nem elhordatta velük azt a hegyet, csak fölvitte őket a hegyre. És azt hiszem, valahol itt lesz a lényeg, hogy Jézus nem kért tőlünk földmunkát, építkezést, csak kézen fog, és fölvisz a hegyre!

A képen a hegy a Kilimandzsáró, nem valószínű, hogy erre vitte fel a tanítványait. Állítólag Názárettől keletre a Tábor-hegyre. Naintól délre. Mindegy tulajdonképpen, mert a hegy nevét nem tartották fontosnak följegyezni. Meg aztán úgyis eltűnt ott minden, amikor fölmentek. Eltűntek a Mózesek, Illések. Eltűntek a Keresztelő Jánosok, Ézsaiások és mindenki. És csak Jézus maradt egyedül. Csak Jézus maradt az Isten fénye, amelyik arról szól, hogy az Isten jövetele azt jelenti: kezébe veszi a szétszóródott, elveszett nyáját, fölemeli, és a helyére teszi.

„Magas hegyre menj fel, aki örömhírt viszel!” - ez már olyasmi, amit Jézus mondott. Magas hegyre menj fel, és ott nem marad más, csak Jézus egyedül. Csak egy hegy neve maradt fent: a Golgotáé.

Mi az Isten szabadító dicsősége, a maradandó? Ott van, ott van megírva: Ha már láttátok a keresztet, ha már tudjátok, hogy az a győzelem helye, akkor el lehet mondani, hogy: „Íme, láttuk az Isten dicsőségét!” Akkor láttátok a maradandót!

A gigantikus műveink eltűnnek. Jézus tulajdonképpen egy gigantikus munkát bízott ránk, ebben a mondatban foglalta össze: „Romboljátok le ezt a templomot!” És aztán hozzátette, hogyha ezt megtesszük, - mit csinálunk: fölépítjük. „Romboljátok le az emberek vallásos igyekezet templomát: a magunk hitében, erejében és bölcsességében való bizakodás templomát, amelyikben dicsekedve mutogatjuk: Nézzétek! Micsoda teljesítmény!

„Romboljátok le, és az igazit én majd felépítem, a szabadító Isten mnkáját”!

Imádkozzunk:

Édes Uram! Te eljöttél. Te megmutatkoztál. Vedd el hegyeimet, hogy téged lássalak. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most vigyük az Isten elé mindazt, amire szükségünk van, életünk dolgait. Imádkozzunk:

Szerető Atyánk, Istenünk! Tőled származik minden: akik vagyunk, amink van, ami körülvesz minket. Tőled származik mindaz a hívás, ajándék, amelyet adsz nekünk, amelyben részünk lehet. Atyánk, mutasd meg a kegyelmedet, hogy a te gyermekeid lehessünk tiszta szívvel, igaz hittel. Urunk! Te megragadtál, hogy fölépítsél, és te házaddá tegyél bennünket. Urunk, te megtetted ezt akaratod, szereteted, terved szerint. Add, hogy meglássuk munkádat magunkon, magunk körül, világunkban és életünkben, és tudjuk szólni, tudjuk látni és megköszönni azt, amit te elvégezel. Urunk! Mozdítsd el utunkból azokat az akadályokat, amelyek megállítanának, elszakítanának tőled. Vedd el utunkból a hitetlenséget, haragot, kétszínűséget. Vedd el utunkból a kétségbeesést, a szürkeséget, a halált. Mutasd meg az élet útját. Könyörgünk hozzád, vedd el utunkból az elcsüggesztő szomorúságokat, a gyászt, amely elszakít tőled, a halálfélelmet, amely bátortalanná tesz, a kicsinyességet, amely megakaszt utunkon. Vedd el előlünk a képmutatást, amely becsap bennünket. Vedd el utunkból minden akadályunkat, és tedd sorsunkat, napjainkat feléd vezető ösvénnyé. Könyörgünk hozzád mindazokért, akik most nincsenek itt. Add nekik szavadat, mutasd meg bennük, rajtuk bölcsességedet. Adj nekik többet, jobbat, mint amit ember adhatna. Őrizd meg azokat, akik betegség miatt nem tudtak eljönni, vagy akik az út miatt féltek elindulni. Te szólj hozzájuk, ahogy csak te tudsz. Urunk, szólj azokhoz, akik eljöttek, de nem kaptak igédből eleget. Te pótold ki, amit mi itt nem tudunk megadni. Te add Lelkedet, te add önmagadat. Légy pártfogónk, gyámolónk és erősítőnk, amikor most a te testedet, véredet várjuk. Te tégy minket igaz népeddé. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933) - Liturgia: 11

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki világosságul jött el a világba, és életet hozott az embernek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Krisztus Jézus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Íme, minden kész. Isten szeretete vár bennünket. Jöjjetek Testvérek!

Ének:

1. ének: 465 (Lukács evang. 2.14. Ősi liturgikus ének [Gloria in excelsis]. Tranoscius énekeskönyv 1636, szlovák - Cseh testvérek 1566)

1. Béke legyen a nap alatt, Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét, Urunk, Melyért buzgón imádkozunk! - 2. Téged imád a te néped, Neked zeng e hálaének, Mindenható Atya Isten, Ki lakozol a mennyekben. - 3. Ó, irgalmazz, Jézus, nékünk, Aki megtartottad éltünk, bűnünk terhét ki levetted, Üdvösségünk megszerezted! - 4. Jézus Krisztus, Isten fia, Hozzád száll e hálaima, Ki Atyádnak ülsz a jobbján Eget, földet kormányozván. - 5. Te is békét szerezz nékünk, Szentlélek, áldott Istenünk, Hívek világosítója, Igazságban megtartója! - 6. Ó szentséges Szentháromság, Tőled ered minden jóság! Te vagy szívünk menedéke, Legyen mind e földön béke!

2. ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német)

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Menjetek, hirdessétek az Úr halálát, feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.