2009-01-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén, 2009. január 25.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680) - Liturgia: 1.

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Minden nép dicsőítse az Urat! Dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad. Figyelj rám, és hallgass meg, Uram. Szabadíts meg, mert benned bízom. Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram. Hallgasd meg, Uram, imádságomat, és figyelj könyörgésemre. A nyomorúság idején hozzád kiáltok, és te meghallgatsz engem. Ámen.

Liturgia:

Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, forduljunk őhozzá imádságban bűnünket megvallani és irgalmát kérni:

Istenem, te tudod, milyen balga voltam, nincsenek elrejtve előled a vétkeim. Kérlek, Uram, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik benned reménykedtek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat! Bajban vagyok! Hallgass hát meg az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Liturgia:

Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett. Közöttünk lakott, és akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének a dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekben jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim! Imádkozzunk:

Istenünk! Sejtelmünk sincs szeretetedről. Hozzád jövünk, mert erődre szorulunk. Kérünk tőled bátorságot, amely legyőzi aggodalmainkat. Fantáziát, amely szárnyakat ad álmainknak. Hadd érezzük meg: mi elevenít meg bennünket, és mi élteti a teremtettséget. Benned reménykedünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szavát olvasom most, hallgassátok nyitott szívvel. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Rómába írt leveléből szól. A 12. fejezet 17. versétől a 21. verséig:

Így ír az apostol:

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek”, így szól az Úr Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.

És így szól hozzánk Máté evangéliumából Isten szava a 8. fejezetből:

Amikor lejött Jézus a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborulva imádta őt, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom! Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”

Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! - és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez. - 4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kaffka Margit: PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,

Butácska, édes gyerektopán,

Tétova, együgyű, - tündéri nesszel

Most tipeg átal egy ócska szobán.

- Ébred a szívem játékos kedve,

Elborít hófehér virágeső. -

Amikor látom, a kacagásom

Hangosan, édesen csapkod elő.

Sok régi holmin, szürke íráson

Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,

S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:

- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,

És nyitva az ajka és úgy kipirul!

Hős emberi lázzal, tüzes akarással

E rózsarügyecske megállni tanul.

Most, - most! Elhagyja és indul előre,

Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!

Tip-top! S aprózva, közbe megállva

Koppan vitézül a törpe cipő.

Már ideér. Most nyújtja a karját.

- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

S megered szaporán, - elesni nem ér rá,

Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.

A karszék mellé kerülök én,

Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,

S fölbillen szegényke az elején.

Remeg a szája, sírni szeretne,

Szétnéz: sajnálja-é valaki?

Gondolkozik... majd felkél szepegve,

S új erővel fog újra neki.

Rózsaszín ujját előre tartva,

"Tip-top" - így indul óvatosan,

Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:

- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,

Borús káprázat száll le reám.

...Tűnnek az évek... Megöregedtem...

S ím néha erős lépés zaja hallik,

Jön egy daliás, ifjú legény,

- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -

Tip-top! Öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését

Sorra beszéli, kacagva, vígan, -

Reszketve, ijedten suttogom én el:

- "Csak lassan,

Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Kedves Testvérek! Ez a fantasztikus vers még nem fejezi ki a teljes szeretetet. Ez azért ilyen szép, meg azért ilyen mesteri a költőnő, hogy így leírta, mert ez egy magától értetődő, automatikus, emberi érzés. Szeretetnek azt kezdik nevezni, amit Kaffka Margit utolsó versszaka tartalmaz. Szeretetnek azt nevezik, amiről Jézus Urunk a világhíres példázatát mondta el, aminek azt a címet adták, hogy „Tékozló fiú”, bár apáról szól, aki szeretettel szereti mind a két fiát. Szerető szülőnek azt nevezik, aki átöleli, haza várja az őt meglopó, őt pofon csapó, a haverjainak kijátszó, őt megalázó gyermekét. Szerető szülőnek azt nevezik, aki ilyenkor már nem a természetes emberi érzést követi, a tisztes polgári-magatartást: a kitagadást, elzavarást, hanem éjjel-nappal imádkozva könyörög érte Istenhez. Ez mindig beletartozik, úgy gondolom.

Pál apostoltól hallottuk - olvastam az imént -: ne fizess rosszal a rosszért, hanem győzd le a rosszat a jóval. Figyeljük? Ne fizess érte, hanem győzd le. - Mit jelent ez? Ha úgy érezzük, hogy: hát én biztos, hogy nem vagyok ilyen - az nem olyan nagy probléma. Nem kell megijedni. Keressük a választ annál, aki tudja.

Így hallgassuk egy szerető szülőnek a szavait Hóseás próféta könyvének a 11. fejezetéből, az első 9 versben:

Még gyermek volt Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul.

Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki Izrael? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Ez a szerető szülő igéje: rólunk és őróla. Úgy hogy, ha mi nem is tudunk ilyenek lenni, azért itt van az út, és itt van a bizalom forrása. Isten az, aki nem a törvényes, kispolgári életnek a szószólója, hanem a szülő, aki gyermekét arcához emeli. Még nagykorában is.

A törvényes kispolgári életben ugyanis rend van. A rend alatt értsd: fegyelem és távolságtartás. A kispolgári életben vannak elvárások, és ha az elvárások teljesülnek, akkor van septiben a simogatás, de ölelés egy életen át? Az már nincs.

Az az igazság, hogy ez az egész prófécia-gyűjtemény, Hóseás könyve, ilyesmi. Ő egy egyedülálló és botrányos ember. Személyes életpéldája valami fantasztikus. Azzal kezdődik Hóseás könyve: azt mondja neki az ÚR, menj és végy feleségül egy parázna nőt. Legyenek gyerekeid a parázna nőtől. - Aztán később úgy folytatódik: szeresd csak továbbra is azt a parázna nőt, aki hűtlen volt hozzád.

Miért mindezt? Nem erkölcsi alapokon. Nem azért, mivel egy rendes emberhez ez így illik, hanem mert Hóseás egy próféta. Az Isten rajta keresztül beszél hozzánk. Beszél arról hogy Ő hogy szeret. És Ő ezt meg akarja mutatni ennek a prófétának nemcsak a szavaival, hanem az életével. Be akarja mutatni az Isten, hogy milyen Ő, és milyenek vagyunk mi. Ez az egész prófécia-gyűjtemény alapja.

És itt van előttünk egy családi-kapcsolat története. Gyermek volt kezdetben. Nemcsak életkor szerint. Gyermek volt az ember, kit az Isten megszólított és megszeretett. Gyermek, vagyis járni nem tudó, önálló életre képtelen, - ha úgy tetszik, mint egy rabszolga, akinek nincsenek önálló létfeltételei. Ez volt a kezdet. Most - mondja az Isten - soha nem jött a hívásra, és most már aztán mozdulni sem tud. Méltó az elhagyásra, és mehet vissza a szolgaságba. Egyiptomba vagy Asszíriába, vagy Magyarországba, az Európai Unióba. Mehet vissza az áruházakba, a bankokhoz, kölcsönökbe, - ahogy tetszik.

És aztán eszébe jut Istennek vagy a prófétának: nem indulat vezérli az Urat. Őt nem. Akkor is, ha meg sem mozdul a gyermeke, mikor hívja, - akkor is úgy szereti, mint kezdeten. „Hogyan adnálak oda? Hogyan szolgáltatnálak ki? Szent vagyok köztetek. Nem indulatommal jövök.”

A Bibliában az Ó- és Újszövetség határát a könyvkötők a Bibliában láthatóan állapították meg. A valódi határ azonban bárhol máshol is lehet. A valódi határ mindig ott van, ahol kiderül, hogy Krisztus: az Isten halálos szeretete végső és utolsó szó, amit még az Isten mond. Amit tőle mi hallhatunk mindaddig, amíg itt vándorolunk.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Te szeretsz. Engem, minket őszintén. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el Isten szeretetéről szóló Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most hajtsuk meg a fejünket Isten előtt, vigyük elé kéréseinket. Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te nekünk nyújtod magadat, gyógyító kezedet. Add, hogy gyógyulást találjuk szavadban, minden bajunkra, kétségünkre, bűnünkre, minden magányunkra és hitetlenségünkre. Szerető Istenünk! Te nekünk nyújtod magadat szeretetben. Mutasd meg hatalmadat ezen az egész világon. Gyógyítsd meg azokat, akik nélküled élnek. Erősítsd meg azokat, akik rólad tanúskodnak. Emeld föl azokat, akik rólad elfeledkeznek. Vigasztald meg azokat, akik nem látnak téged. Tarts meg mindannyiunkat minden gyöngeségünkben. Könyörgünk hozzád gyülekezetünkért és egész népedért szerte a világon, hogy add szavadat, amely indít, utat mutat és megtart. Könyörgünk hozzád azokért, akik szerte a világon a te szabadításaid: igehirdetőkért, gyülekezet-szervezőkért, presbiterekért, bizonyságtevőkért, misszionáriusokért, betegágyukon imádkozókért. Urunk, könyörgünk hozzád és szeretetedért azok számára, akik viszik jóhíredet másoknak. Erősíts meg erre mindenkor mindannyiunkat. Jézusért kérünk, mert ő a reménységünk, Urunk és Megtartónk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándor úton Te légy vigasztalónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.