2009-01-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Újév utáni vasárnap istentiszteletén, 2009. január 4.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 181 (Gerhardt Pál1607-1676, német)

1. Most zengjen hálaének Jó Atyánk nagy nevének! Őt áldjuk Istenünket, Mert ő tartott meg minket. - 2. Itt vándorút a létünk, Mi évből évbe lépünk, És ő hozott át újra A régiből az újba. - 3. Utunk áldás kísérje! Hulljon kegyelmed fénye Kicsikre és nagyokra, Eljövendő napokra! - 4. Az elhagyottat védd meg! Tanácsold, ki eltévedt! Légy sötétben világunk, Ínségben gazdagságunk! - 5. Légy minden beteg mellett! Adj enyhülést, ha szenved! A roskadót segítsd fel, Áldd meg reménnyel, hittel! - 6. S a legnagyobbra kérünk: Légy Lelkeddel vezérünk, Hogy utaidon járjunk, És hűséggel szolgáljunk! - 7. Ha szívünk eléd visszük, Meghallgatsz minket, hisszük, Megáldod bízó néped, S te adsz boldog új évet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, megdicsőítetted nevedet. Leborulok szent templomodban, és áldalak szeretetedért és hűségedért, mert meghallgattad kiáltásomat. Lelkedet betöltötted erőddel. Téged magasztallak, Uram. A földi királyok téged magasztalnak, amikor hallják beszédeidet. Énekkel dicsérem az Úr utjait, mert nagy az Úr dicsősége. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat, nézzünk bele parancsolatainak a tükrébe, hogy az ő irgalmába tudjuk bízni magunkat:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus Urunk apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít gonoszságunkból.

Ezek alapján, kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk Istenünkhöz igaz hittel, tiszta szívvel irgalmát kérve:

Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Napjaimat, íme, arasznyivá tetted, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat! Figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Krisztus Jézus által, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy semmi ne választhasson el tőle. Az ő szeretetében bízva, hirdetem bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön, a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki ellenállsz a kevélyeknek, de kegyelmet adsz az alázatosaknak, tarts meg minket irgalmadban, hogy részesüljünk üdvösséged ajándékában, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát hallgassátok meg Testvéreim. Az Ószövetségben írott igéje a mai napnak, az esztendő első vasárnapjának, Ézsaiás próféta könyvéből szól, a 61. fejezetből:

Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szölőmunkásaitok. Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészükkel, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük.

Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR.

Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölveszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

És így szól hozzánk a mai napnak az evangéliuma Máté evangéliuma 2. fejezetéből, a 13. verstől:

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat”.

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala álmában megjelent Józsefnek Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza; és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveznek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét!

Ének: 256 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546, fordította József Attila 1905-1937 - Luther Márton 1483-1546)

1. Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk. Ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyver, Erőszak ővele. A földön ő az első. - 2. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más, csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes. - 3. S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk - ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet; Ő megítéltetett, Megrendül egy szavunkra. - 4. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ - Veszhet - vihetik Veszendő kincseik - Miénk marad az Ország.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Istenünk igéje most Jakab apostol leveléből szól hozzánk. A 4. fejezetből, a 10.-től a 17. versig olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.

Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza, vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?

Tehát, akik azt mondjátok: ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Azt tanultam meg, hogy három dolog örök: az öröm, az élet és a szeretet. Ez a három örök. Ez a három, ha valódi, nem múlik el. Nem sodorja el semmi. Minden más, ami az életünk része, múlandó. Sodródik, és veszélyben van.

Veszélyes útszakasz, ez áll az út elején. Figyelmeztető tábla: Vigyázat! Csak négy-kerék meghajtású járművel járható! Elakadás, borulás- és csúszásveszély! Az utunk elején most, különösen ennek a 2009-es útszakasznak az elején figyelmeztető tábla áll: Vigyázat! Veszélyes útszakasz! Csak józan hittel járható! Önhittség-, indulat- és hamis biztonságtudat veszély!

Jakab apostol sokféle, különbözőnek tűnő intelmét az egy közös veszély, és az abban adott egy közös felhívás foglalja össze. Próbáljuk meg, megtalálni ezt az összefüggést.

Azt mondja az apostol először is: induljuk ki magunkból: Alázzátok meg magatokat az Úr előtt. Mert tudom hogy az életemet, az utamat, a világ folyását nem tartom kezemben. Van, aki kezében tartja, - de nem én. Tudom, hogy mindez az én Uram kezében van. Tudom egyrészt azért, mert átéltem már; tudom másrészt azért, mert ez az egyetlen esélyem, és az Isten szeretete nem engedi, hogy esély nélkül maradjak. Az egyetlen esélyem az, ha nem a magam, hanem Krisztusom kezében vagyok.

Azután fogja magát az apostol, és az alázat dolgát kiterjeszti a többi ember felé. Azt mondja: Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Ugyanis tudom, hogy a többieket is az Úr ítéli meg. Még azokat is, akikről a hitemmel is tudom, hogy nem jó úton járnak. Hát még azokat, akikről csak halvány sejtelmeim vannak. Ezért aztán igyekszem először ajtót nyitni, hátha más is történik odabent, mint amit kívülről gondolok.

Majd még tovább lép az apostol, és az alázat dolgát kiterjeszti a jelenről a jövőre. Ezzel fejezi be a sort. Azt mondja: azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! - Amikor azt mondja az apostol, azt ajánlja mondani nekünk, hogyha az Úr éltet, ezt vagy azt tesszük, - ez vajon biztonság vagy bizonytalanság? - Kinek melyik.

Nekem speciel nincs nagyobb bizonytalanság annál, mintha nekem: Schermann Gábornak, meg kell terveznie valamit a jövőre nézve. Akár azt, hogy hány Forintot fog költeni a Tatabányai Gyülekezet benzinre 2009-ben, akár azt, hogy holnap délután hány órára érek ide vagy oda. Abban, hogy én a jövőről valamit megtervezzek csak egy valami biztos, hogy az nem véletlen, ahogy megtervezem. Ezért én nem csak annyit mondanék, hogy holnap ezt vagy azt teszek, ha az Úr is úgy akarja, - még inkább igyekszem azt tenni, amit kapok az Úrtól a holnapra vonatkozóan. Majd holnap.

Idáig a sor, amit kiterjeszt egyre nagyobb látókörre az apostol. Úgy, hogy mindezek alapján világos előttünk az út. Íme, az út előttetek.

Tudjátok, Testvéreim, ott, a második bucka után, a ködben - amit már nem látok -, lehet, hogy ott van a sírom. Vagy lehet, hogy ott van valaki, aki az útbaigazítást várja tőlem. Vagy lehet, hogy ott van egy levél, ami megváltoztatja a terveimet. Vagy ott van a következő istentisztelet, amelyiken még sejtelmem sincs, hogy mit fogok mondani, és kinek.

Egyet tudok: ott, a második bucka után a ködben, amit már nem látok, ott is ugyanúgy az én Krisztusok kezében leszek, mint itt most a szószéken.

Imádkozzunk:

Urunk! Áldott légy, hogy minden múlandóságunk és veszélyeztetettségünk ellenére te élsz. Áldott légy, hogy bár mindegyikünk pusztulhat, kisgyermekek, idősek, középkorúak, - te megmented Fiadat és mindazt, aki benne él. Urunk, áldott légy az életért, amit megtartasz. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el reménységünk megvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 13.

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Kegyelmes Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, gyülekezetünkről és gyülekezeteinkről szerte világban. Mindazokról, akiket megváltottál véred árán, mindazokról, akiket gyermekeidnek nevezel, akiknek az élet ígéretét, örökségét adtad. Urunk, kegyelmes Istenünk! Őrizz meg mindannyiunkat szeretetedben, a tőled kapott békességben, a Krisztus által való egységben. Urunk! Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezz meg Erzsébet testvérünkről és az ő szeretteiről. Adj nekik erőt, reménységet, oltalmat, igét szereteted által. Szólj hozzánk életünk minden napján, örömben és bánatban, sikerek és nyomorúságok között. Szólj hozzánk igéddel, és add, hogy tudjunk holnapot, utat, jövőt látni szavadban, hogy megfogjuk a te kezedet, és úgy tudjunk indulni. Krisztus Jézus Urunk által kérünk, a mi reménységünk és szabadulásunk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Úrvacsora vétel:

Istenünk szeretete átölel bennünket. Jöjjetek hát, Testvéreim! Íme. minden kész:

Énekek:

1. ének: 460 (Scholz László sz. 1911)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

2. ének: 461 (1. v.: Riedel Ottó német, 2.- 5. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Adjunk hálát az Úrnak! Imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik láttátok szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.