2008-12-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Óév este istentiszteletén, 2008. december 31.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 177 (Bodrog Miklós sz. 1929) - Liturgia: 11

1. Tehozzád száll fel énekünk Év alkonyán, jó Istenünk! Hálát adunk ma mindenért, Mit tettél gyermekeidért. Békét, erőt, egészséget, Áldást, minden jót és szépet Adtál nekünk hű Teremtő, Bűn hatalmából is megmentő - Téged zengünk, örök Isten! - 2. Száll az idő s az alkalom, Légy velünk égi irgalom, Mert sok jót elmulasztottunk, Míg csak magunkra gondoltunk. Testvér baját meg se láttuk, Mindig magunkat sajnáltuk, Bűnt bánni rest volt szívünk, Ám más hibáján törvényt ültünk - Szánj meg minket Örök Isten! - 3. Kőszívünket megtörheted: Hús-szívként szolgáljon neked. Add sziklazúzó igédet: Új évben legyen új élet. Szétszórt lelkünk tedd egésszé, Téríts minden jóra késszé, Hogy általunk a jövendőt Formáld: a boldog újesztendőt - Áldj meg minket, örök Isten!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mindörökké uralkodik az Úr! Nemzedékről-nemzedékre dicsérjétek az Urat! Magasztallak téged, Istenem, Királyom áldom nevedet mindörökké. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már érted ezt. Karoddal átölelsz, kezedet rajtam tartod. Az én segítségem az Úrtól jön, aki teremtette a mennyet és a földet. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Atyánk, életünk Teremtője és Megváltója! A te kezedbe ajánljuk időnket, ezt a mostani órát és életünk teljességét. Tégy vele, amit jónak látsz. Ámen.

**

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai estének, Óév estéjének az igéje Pál apostol Korinthusba írt 2. leveléből szól. Az 5. fejezetből az első 10 verset olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testiben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezítelennek. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól, mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

Urunk! Szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Kedves Testvérek! Lehet, hogy nagy ünnepek finom főztjei után sokan vannak, akik örülnének, ha ráállva egy mérlegre könnyűnek találtatnának. Isten szava azonban a mérlegről egy picit más értelemben beszél. Abban az értelemben, ahogyan az aranyat teszik rá az ékszerésznél a nagyon finom ékszerész mérlegre. Ráteszik az aranyat, és megmérik, hogy a súlya, tömege, amit a mérleg mutat, elég nagy-e a méretéhez képest. Amiből következik, hogy tiszta nemesfém-e, tiszta arany-e, vagy sok olcsó adalékanyag, másféle anyag van benne, ami értéktelen.

Eszerint, a kép szerint, könnyűnek találtatni - így, Dániel próféta könyvében, Babilon királyáról van egy történetben, akinek az Isten megüzeni, hogy „könnyűnek találtatik Istennek a mérlegén”; innen a kifejezés, ami aztán megmaradt -, azt jelenti ez, hogy nem vagy valódi. Nincs ott az az igazi tartalom, az a hamisítatlan érték, - hanem sok a hulladék, ami nem üti meg a mércét, és nem felel meg annak a rendeltetésnek, amire Isten számít.

Itt egy nagyon egyszerű mérleget rajzoltam. Ezen a nagyon egyszerű mérlegen, most így két serpenyő egyensúlyban van, még nincs semmi. Odajött a mérleg lábához Vándor kutya, fölnézett rá. - Vándor kutya jelképezzen most engem. Legyen ő az én vándorlásom. A vándorlásom folyik ebben az életben, az életen át. Benne van ez az elmúlt esztendő, meg a régebbiek is, meg ami még hátra van. Vándorlásunkra emlékeztessen a ma éjjel, amikor mérlegre tesszük, és mérlegen látjuk magunkat. Vándor kutya tehát beszáll a mérleg serpenyőjébe.

Mérlegre kerül ilyenkor az elmúlt év. Számot vetek, és mérek: Mit tettem, és mit nem? Miben erősödtem, és miben nem? Kinek tudtam a barátjává lenni, és kivel lettem ellenfél? Ki örült nekem, és ki lett szomorúvá vagy bosszússá tőlem? -- Mérlegre kerül nemcsak az elmúlt év ilyenkor, ahogy látjuk az időnket telni, hanem az egész életünk is. Mindenestül. Törékenységem, múlandóságom, korlátaim, ajándékaim, céljaim és felelősségem. Mérlegre kerül minden ilyenkor, és mi történik? A mérleg elbillen, és vándorlásom könnyűnek találtatik. Ez a mérlege vándorlásomnak.

Pál apostol, mielőtt eljut ezekhez, a szavakhoz, amiket fölolvastam az 5. fejezet elejéből, előtte cserépedényekről beszélt. Arról, hogy az életem egy törékeny és vacak cserépedényhez hasonlít. A vándorlásom. Könnyűnek találtatik. Nem értékes. Nem tömör arany. Nem lehet érte vásárolni valamit a piacon. Ilyen végfelhasználói cikk, egy cserépedény, amiért már nem adnak tovább semmit. Elfújja az életkor, a betegség, a gazdaság, a politika. Nincs mit venni rajta. Ha megkérdeznék, hogy mit tudok mentségemre fölhozni ebben az esztendőben, ebben az életben - nem tudok mit mondani. Nincsenek bizonyítékaim, nincsenek adataim; nincsenek kimutatásaim, nincsenek okmányaim arról, hogy több lennék egy cserépedénynél.

Távol az Úrtól, mert ebben a testben vagyok. Nagyon távol az Úrtól. Távol az élettől, a halál révén, a halál mezsgyéjén araszolva-vándorolgatva, az elmúlásnak a sátortestében. - Mi kerülhet még mérlegre? Odatettem az elmúlt évemet. Még mindig könnyű volt a vándorlásom. Odatettem az egész életemet, még mindig könnyű volt a vándorlásom. Fölemelkedett a serpenyő! - Mit lehetne még odatenni? Mérlegre kerül még az is, amiben bízom. A reménységeim is mérlegre kerülnek. Hova tartok? Mit várok?

És a mérleg, az ítéletnek a mérlege ebben az összefüggésben átváltozik reménységem keresztjévé. Az Istennek az igazsága, amit sokszor szoktak emlegetni, hogy az Isten igazságos, - ez az ő igazsága.

Tulajdonképpen Isten igazságában ezt ismerte fel Pál. Ezért írta le ezeket, hogy hiába van cserépedény-életünk, hiába zajlik a vándorlásunk távol az Úrtól, sátortestben, amit elfúj a szél, hiába a halál mezsgyéjén gyalogolunk, - a reménységünk, az Isten igazsága nem igazságtalanságoknak a megigazítása, nem igazságtétel a világunk nyomorúságai között, nem helyreállítása az igaztalanságoknak, - hanem az, hogy engem, a cserépedény-vándort igazinak lát az Isten, azaz szeret. Átölel. Az egyik kinyújtott kezével a mérleg serpenyőjéből magához ölel. És tele tölti kinccsel a cserépedényt. - Pál apostol szavai ugyanis a cserépedényről - a felolvasott szakaszt megelőzően - igazából erről, a kincsről szólnak.

Ez az igazság, amiben bízom. Ráteszem vándorlásom mérlegére Isten igazságát, és ezzel hívlak Benneteket, Testvéreim, az Istennel való közösségre, a benne való bizalomra, az előtte való kinyílásra, hogy a jövőnk a kezében tudjuk.

Így hívlak mindnyájatokat, Testvéreim, a Parancsolatok tükre elé, hogy a tükör után találkozzunk Istenünk szeretetével. Hogy érjen most véget ez az esztendőnk, és így induljunk el tovább, vándorlásunkban. Istenünk tükrébe nézve és találkozva vele irgalmában.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján, kérdem tőletek, Testvéreim: Feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűnödet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Igaz hittel, tiszta szívvel forduljunk Istenhez, neki mondjuk el bűnünket, és kérjük az ő irgalmát:

Uram, míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Rám nehezedett kezed. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom, mert te megbocsátod bűnömet. Hozzád imádkozzék hát minden hívő, míg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam! Megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretete Jézus Krisztus által megkönyörült rajtunk, méltatlan embereke Jézus Krisztus révén, akiben megjelent az Isten szeretete látható formában, hogy semmi el ne választhasson minket tőle. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek, Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért Istenünk eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondva: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Emlékezz meg Fiad szenvedéséről és haláláról, hogy amikor most keresztjének a titkát ünnepeljük ebben az úrvacsorai közösségben, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg egyházadról, népedről, Urunk, akiket megváltottál, akikért oda adtad Krisztusunkat. Emlékezz meg, Istenünk, népedről, és őrizd meg hitét. Teremts köztünk békességet, amely tőled van. Adj egységet mindannyiunknak a Krisztus-hitben. Urunk, emlékezz meg mindazokról, akik Krisztus-hitben mentek el ebből az életből. Emlékezz meg minden elhunytról, akiknek hitét egyedül te ismered. Atyánk! Urunk! Jézus Krisztusért kérünk téged, akit imádunk és dicsérünk, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Istenünk szeretete és vesz körül bennünket. Jöjjetek hát! Íme minden kész:

Ének:

1. ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

2. ének: 455 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Adj erőt, örök Isten, Én édes Istenem, Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet! - 2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! - 3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Habár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Habár csak egyet is. - 4. Te, mint samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom. Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. - Nagy szeretetedet látta szemünk, add, hogy meglássa az örök életet. - Dicséretedet énekelte nyelvünk, add, hogy az igazat vallja ezután. - Templomodban járt a lábunk, add, hogy a világosság útján járjon ezután. - Testedből részesült a testünk, add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve tanúskodjatok Krisztus haláláról és feltámadásáról. Tegyetek bizonyságot az ő szeretetéről. Az ővele való közösségből indulva építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Énekeljük el most a Himnuszt:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt! Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az ÚTMUTATÓ 2008. évi igéje.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.