2008-12-28

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Karácsony utáni vasárnapi istentiszteletén, 2008. december 28.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 168 (Simon Jukudián XIX. sz. - Zsasskovszky: Énektár 1855) - Liturgia: 1.

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek! - 2. Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A Jézushoz elvezet, Békesség, békesség embernek! - 3. Dicsérjük a szent angyalokkal, Imádjuk a hű pásztorokkal Az isteni Gyermeket, Ki minket így szeretett. Dicsérjük, imádjuk és áldjuk! - 4. Dicsőség az örök Atyának És értünk született Fiának! Hála a Szentléleknek, Áldások kútfejének! Dicsőség, dicsőség Istennek!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse. Hirdessétek, hogy az Úr a Megváltótok! Csodáit soroljátok el minden népnek, mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék. Erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát. Ajándékkal járuljatok színe elé. Ámen.

Liturgia:

Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Az Isten színe előtt gondoljuk most méltatlan voltunkra. Valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát: Uram, légy kegyelmes, mert bajban vagyok, bűnöm miatt megrokkant az erőm. De én benned bízom, Uram. Vallom, te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy semmi el ne válasszon tőle. Dicsőség ezért a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Drága Istenünk, minden jóság és szeretet forrása! Indíts minket jó akaratra és egyetértésre, hogy kövessünk téged, és szeretettel tegyük akaratodat az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szava szóljon most hozzánk, hallgassátok nyitott szívvel. Az Ószövetségben megírt ige Ézsaiás próféta könyvének a 45. fejezetéből szól az 5. verstől kezdve:

Így szól az Úr:

Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs Isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.

Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az ÚR, teremtettem mindezt.

És így szól Krisztus Urunk a tanítványaihoz Lukács evangéliuma 10. fejezetében, az 5. verstől a 9. versig:

„Ha egy házba beléptek, legelőször azt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa”.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Keresztelő.

Ének: 297 (F. Varga Lajos 1856-1939)

1. Ó, örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, Ím, leborulva, esedezve kérünk: E kicsiny gyermek egész földi éltét Karjaid védjék! - 2. Megváltó Jézus, gyermekek barátja, Vedd őt öledbe, kezed óvja, áldja, Légy te őnéki út, igazság, élet, És híveddé tedd! - 3. Szentlélek Isten, te örök fényesség, Általad teljes az igaz keresztség. Bűnt és kísértést kicsinyedtől űzd el Mennyei tűzzel!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunknak ezzel a szavával köszöntelek benneteket most, amikor Vikivel eljöttetek az ő gyülekezetébe, hogy ő a keresztség szentségében részesüljön.

Hallgassátok meg mindenek előtt a gyermekek evangéliumát. Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. - Az Úr áldja meg e gyermeket, Viktóriát, és őrizze meg az életét az Isten országa számára Krisztus által

.

Testvéreim! Urunk, Krisztusunk, mennybemenetele előtt ezt mondta tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet, kedves Szülők, Keresztszülők, kedves Család! Szeretném most Viktória számára és a ti számotokra szóló igét elmondani, amit erre az alkalomra választottam ki. Krisztus Urunknak, a Jelenések Könyvében az efezusi gyülekezetnek szóló üzenetéből való, a Könyv 2. fejezetéből: Ezt mondja Krisztus:

„Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.”

A dolog úgy kezdődött, hogy az Isten pallost és őrző, távoltartó angyalt állított az élet fája és az ember közé, hogy az ember még véletlenül se menjen oda az élet fájához. Még véletlenül se jusson eszébe az Istentől való örök élethez jutni, azzal foglalkozni. Így kezdődött a dolog. És aztán úgy végződött, hogy a mi Urunk Krisztus, akit az Isten elküldött, az életét adta azért, hogy nekünk helyünk legyen az Isten országában, az ő örök életében. Ezért a szeretetért, ezért az életáldozatért vagyunk most itt, és ezért szól az ige Viktóriának és mindannyiunknak.

Ettől kezdve az élet egy harc az élet fájáért, amelyhez oda lehet érkezni, és amitől távol lehet maradni. Hogy Viktória oda érkezik-e az élet fájához, az annak a kérdése, ami a nevében is rejlik, hogy győz ebben a harcban, vagy sem.

De ki győz? - Az apró, kisebb-nagyobb csatákban az életünk útján győzni szokott az, aki elveszi a másikét. Győzni szokott az, akinek nagyobb terület jut. Győzni szokott az, aki egy kicsit tovább marad életben, mint a másik. Győzni szokott az, aki egy kicsit többet gyűjt össze, vagy tovább bírja a hajtást.

Ez a harc azonban az élet fájáért nem ilyen porondon folyik. Ebben a harcban valaki egyedül van közöttünk, aki aktív a harcban: ez Krisztus. Ti pedig - azt mondja az Isten szava -: csak álljatok veszteg, és nézzétek, hogy hogyan harcol értetek a Krisztus, mert ő szeret.

Krisztus az, aki győz! És mi akkor győzünk, ha vele vagyunk. Viktória akkor győz, ha vele van, a mi Urunkkal, Krisztusunkkal. Az ő csapatába való hívást alkalmazva.

Ezért kérdezem tőletek, ezzel a bizalommal és reménységgel, hogy:

- Akarjátok-e, hogy Viktória most a keresztség szentségében részesüljön, ezzel Isten gyermeke, Krisztus egyházának tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

- Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok szívetek szerint, minden tehetségetekkel és erőtökkel az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Szívetek szándékának és szavatoknak megfelelően mondjátok el most, az egész gyülekezettel együtt, a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Viktória! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet eltörli, áldjon meg, és őrizzen meg téged az örök életre Jézus Urunk által. Ámen.

Így szól hozzánk a Zsoltáros az Isten szeretetéről, amely egy család számára a gyermekben adatik: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrizők. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, és az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod.- Így vall a Zsoltáros arról, hogy Viktória az Isten ajándéka a ti számotokra; hogy vele együtt jussatok győzelemre az Isten országában.

Mondjuk el most együtt az Úrtól tanult imádságot, amely reménység szerint az ő imádsága is lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon meg, és őrizzen meg benneteket kislányotokkal együtt. Őrizze meg utatokat, életeteket, és adja meg nektek a győzelmet, az élet koronáját az ő országában Krisztus Urunk által. Ámen.

Ének: 152 (XIV. századi kétnyelvű latin-német ének [Quem pastores laudavere] - XIV. századi német dallam)

1. Kit sok boldog pásztor dicsért, Hallván angyal égi hírét: Félni többé nincsen miért, Itt a megtartó Király! - 2. Bölcsek őhozzá indultak, Csillagfényes messze útnak, S drága kinccsel térdre hulltak: Itt az újszülött Király! - 3. Vigadj, lelkünk, Máriával! Zengjünk mind a menny karával Hála édes dallamával Jézusunknak glóriát! - 4. Ő az élet és üdvösség. Ünnepeljük földre jöttét. Krisztust, Isten Egyszülöttjét, Áldja szívünk boldogan!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Élt egyszer egy király, gazdag volt, gyönyörű erdők voltak birtokán. Három fiával éjjel-nappal vadászott, vagy védték a vad hordáktól területüket. Egy napon meghalt az öreg király. Három várát a fiaira hagyta, ám azok nem tudtak megegyezni az örökség méltó felosztásán. Mindegyik nagyobb részt akart magának, több szarvast, kevesebb ellenséget. Végül váraikból egész nap csak támadták, lőtték, aki bármilyen szándékkal feléjük közelített.

Az 1. században, Efezusba, egy kis-ázsiai pogány nagyvárosba szólt a levél. Az is, amelyet Viktóriának olvastam föl, és az is, amelyből most fogok fölolvasni. A 21. században pedig - nem sok különbség - Tatabányára, egy dunántúli pogány nagyvárosba szól a levél az ott élő maroknyi gyülekezetnek. Az Efezusi levél 2. fejezetéből, a 12. verstől kezdve olvasom:

Így ír az apostol nekünk:

Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által.

Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és „békességet hirdetett nektek a távoliaknak, és békességet a közelieknek”. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A király és fiainak története máig hat. „És vannak vén falak is közöttünk. Rácsokon át méregetjük egymást”. Így szól egy 70-es - 80-as évekbeli ének. - Igen, vén falak között élünk, melyek nem azért épültek, hogy szépségükkel gyönyörűséget szerezzenek. Nem azért épültek, hogy meleget biztosítsanak. Nem azért épültek, hogy a rendet jelezzék a világban. Nem azért épültek, hogy benne összegyülekezzünk. - Hanem az egymástól való elválasztásért épültek. Kőből, dróthálóból, elektromos vezetékekből, szavakból, üzenetekből, törvényekből. Nagyon sokféle anyagból tudott ez a sok-sok fal fölépülni. „Lelki-falak”. Olyanok, amelyekről a híres film: A fal szól.

Az 1. században, akkor, amikor Pál apostol ezt a levelet megírta Efezusba, akkor magas lelki-fal választotta el Efezus városának pogány népét Izrael népétől, az Isten népétől, akik úgy is gondolták, hogy az egész emberiségből, amelyet az Isten megteremtett, úgy gondolta az Isten, hogy ők azok, akiket szeret, ők azok, akikben kedvét leli; ők azok, akiket bevisz az ő országába, oda, az élet fájához.

A 21. században magas lelki-fal választ el ezúttal mindenkit mindenkitől. 2000 év elég hosszú idő. Volt idő sok falnak tovább épülni. Megpróbálhatjuk akkor tehát lebontani ezeket a falakat. Lássunk hozzá!

Megpróbálhatjuk a falakat lebontani egymás között, és lesz belőle félreértés, sértődés, megbántás, egymás udvarába tolakodás, egymás magán-érzéseinek megsértése, önmutogatás. És nagyjából két főcsoportba sorolhatók a lehetőségek. Ha lebontjuk a falat a másik felé, hasba szúrnak és elvérzünk, - vagy kompromisszumokkal megpróbálunk közel kerülni a másikhoz, és ezzel a saját lelkünket veszélyeztetjük.

Mit tegyünk hát? Erről szól a levél csodálatos himnusza: az Isten szeretetéről, Krisztusról. Arról, hogy távol Istentől és távol egymástól, nem tudunk egymáshoz közeledni, - hanem ő ölel át, ő jön ide, ő jön be ide hozzánk. Az Isten jön ide a népével, amely még testvér is lesz Krisztusban, és ő ölel együtt át bennünket.

Tegnapelőtt valami olyasmit mondtam, ha jól emlékszem, hogy a saját szeretetünk, amit megpróbálunk egymás felé megvalósítani, - öntörvényesítés, vagy furkálódás egymás felé. És Krisztus szeretetét átélve lehet szeretni egymást. - Most ugyanezt Pál úgy mondja el: saját közeledésünk egymás felé, vagy Isten felé falakba ütközik. Személyiségünk, korlátoltságunk, önzésünk vagy elvárásaink falába.

Az ősi hasonlat, a kerékről, a küllős szekérkerékről azt mondja el, hogy ennek, a küllős keréknek a küllőit nem lehet egymáshoz közel hozni, összekötni őket szeretetben, békében, mert szétesik a kerék. A küllők úgy közelednek egymáshoz, ahogy tartanak a kerék középpontja felé, a tengely felé. És ahogy egyre közelebb ér a küllő a középponthoz, attól lesz csupán - véletlen egybeesés révén - a másik küllőhöz is közelebb. Csak ennyi, mert a középponthoz közelebb van.

Veszekednek a gyerekek. Mit csináljak? - kérdezi a középpont: Krisztus. Adjak egy pofont? Üvöltsem le őket? Büntetést szabjak ki? - Talán egy kicsit használ, mert erőt fognak venni magukon egy darabig, és csöndben maradnak. És magukba fojtják a veszekedést, és majd, úgy 30 év múlva kijön valami megint.

Mit csináljak? - kérdezi a középpont, Krisztus. Veszekednek a gyerekek. Azt teszem, - mondja a középpont, Krisztus -, hogy a gyerekek közé vetem magamat. Ezzel teszem őket sorstárssá. Sorstárssá a bűnben. Így lehetnek azután testvérek a szeretetemben, az irgalmamban.

Ez a veszekedő királyfiak története.

Imádkozzunk:

Édes Urunk, Krisztusunk! Te eljöttél. Eljöttél szeretni, átölelni, értünk halált szenvedni. Áldott légy ezért. Áldott légy, hogy bennünket meghívsz a te harcodba, magad köré, hogy közel kerülhessünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen

Vigyük most oda, Isten elé imádságban mindazt, amire szükségük van, könyörögjünk:

Szerető Atyánk! Urunk, Istenünk! Te adsz minden jó ajándékot nekünk. Te adsz örömöt és próbatételt, sikert és nyomorúságot, mindent azért, az egy célodért, hogy magadhoz közelebb vonzzál bennünket. Hogy ráutalj bennünket Krisztusunk szeretetére, hogy az egyetlen utat az élet fájához: hozzád megtaláljuk. Urunk, édes Istenünk, kérünk, ne mondj le rólunk. Örök irgalmad, bölcsességed, szereteted szerint, találékony jóakaratod alapján kísérj bennünket utunkon mindaddig, amíg célhoz nem érünk. Urunk, ragadj meg szavaddal. Szólíts meg közösségedben, népedben szereteteddel. Urunk, a te ölelésed mindenkit átér. Formálj minket igaz gyermekeiddé, hogy egymás számára kedvesek tudjunk lenni. Hogy egymást a te gyermekeidként, testvéreinkként tudjuk látni. Hogy szeretetedet átélve, szeretetedből tudjunk nézni mindenkire. Urunk! Te adj nekünk igazi szeretetet, hitet, az élet ismeretét. Vezess minket országodba kegyelmesen. Szeretetedbe ajánljuk mindazokat, akik körülöttünk élnek: ismerőseinket, barátainkat, szomszédainkat; azokat, akik szembejönnek az úton, és egy tekintettel közlik örömeiket, vagy terheiket; azokat, akiket jól ismerünk, akik testvéreink Krisztusban; azokat, akik rokonaink, barátaink, de nem ismernek téged, távol vannak tőled. Te hozz közel bennünket egymáshoz, és hozzál minket együtt Krisztusunk közelébe. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk Vikit és egész családját. Te adj bölcsességet, jóakaratot, szeretetet nekik, hogy meg tudják mutatni életükkel neki, Vikinek, a te jóságodat, szeretetedet, amelyet kapunk tőled. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk Margit nénit. Te segíts meg őt örömben, jóakaratodban. Te add, hogy lelke, szíve, hite ott legyen a te néped körén. Akkor is, ha már nem tud fölkelni és ideszaladni. Akkor is, ha már nem tud elmenni sehová, ahol közösségedbe léphet. Te menj oda hozzá. Urunk, a te szeretetedbe ajánljuk őt és mindenkit, aki vágyik örömödre, átölelő kezedre. Jézusért kérünk, aki a mi szeretetünk, ölelésünk, reménységünk. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 373 (Petrőczi Kata Szidónia 1662-1708)

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.