2008-12-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Karácsony 2. napja istentiszteletén, 2008. december 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 159 (Tranoscius énekeskönyv 1636, szlovák - Weisse M. énekeskönyve 1531)

1. „Hirdetek tinéktek Lelki nagy örömöt” - Angyal így jelenté, Hogy Megváltónk eljött, Hogy közénk leszálla Magas trónusáról Az egek Királya. - 2. Kiről a próféták Jósoltak régóta, Végre megjelentél, Világ Megváltója. Légy üdvözölve már! Híveidnek nyája Téged nagy szomjan vár. - 3. Az egész menny és föld Ma velünk örvendez, Hogy Isten elküldte Szent Fiát népéhez, És minden teremtmény Repes örömében Krisztus születésén. - 4. Szent születésének Örvendetes napját Ünnepelve várjuk Lelkünk boldogságát, Mert Isten jobbjáról Miérettünk jött el Fényes mennyországból. - 5. Ó, áldott, szent gyermek, Isten egyszülöttje, Ki mi bűneinkért Eljöttél a földre, Légyen neked hála. A múlandóságból Vígy a mennyországba. - 6. Hívek, jertek, zengjünk Vígan halleluját! Ő nyitja meg nékünk Mennyország kapuját. Már itt békességet És egykor a mennyben Ó ád üdvösséget.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse! Hirdessétek, hogy az Úr a Megváltótok! Csodáit soroljátok el minden népnek, mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék. Erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát. Ajándékokkal járuljatok színe elé. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Testvéreim! Isten színe előtt most nézzünk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ez alapján, kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik ellened vétkeztek? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Igaz hittel, tiszta szívvel forduljunk Istenhez kérve az ő irgalmát:

Uram, hozzád menekülök. Ne engedd, hogy megszégyenüljek. Ments meg irgalmasan. Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy erősségem. Kezedre bízom a lelkemet, te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénységéből meggazdagodjunk. Az Isten szeretetében, az ő áldozatában bízva, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Szentlélek erejével. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Szerető Atyánk! Teremtsd meg és őrizd meg bennünk a veled való egységet. És ahogy az angyalok énekével hirdettél békét az embereknek, úgy tégy minket is békességed gyermekivé és követeivé az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szava most szól hozzánk a mai nap. Karácsony 2. napjának az Ószövetségben megírt igéjéből, Ézsaiás könyvének a 49. fejezetében a 13. verstől kezdve:

Így szól a próféta:

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.

És így szól hozzánk Jézus Urunk János evangéliuma 13. fejezetében, a 34. verstől:

Így ír az apostol:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét!

Ének: 161 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Bach J. S. 1685-1750)

1. Ím, jászlad mellett térdelek, Ó, Jézus, üdvösségem. Elhoztam minden kincsemet, Mit ingyen adtál nékem: A szívem, lelkem, életem, Ó, fogadd tőlem kedvesen, Ne szolgáljon, csak téged. - 2. Te megszülettél énnekem, Még akkor nem is éltem. Kiválasztottál engemet, És földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, És Lelked már elvégezett Az én üdvömre mindent. - 3. A halál éje rám borult, De virradt a te fényed, És messze űzött éjt, borút A béke, üdv és élet. Most ragyog, éltet már a hit, Ó, áldom szép sugáraid, Én lelkem napja, Jézus! - 4. De jászolágy a fekhelyed, Te fényes égi Csillag? Hisz más királyi gyermeket Oly drága bölcső ringat. Nem, széna hozzád nem való, De bíbor, bársony volna jó, Ha ölelne lágyan! - 5. Ám föld gyönyörűségei Nem hívogatnak téged. Eljöttél értem vérzeni, Hogy vállalj terhet, vétket. Te szenvedsz, Jézus, szívesen, Hogy üdvöt adhass énnekem. Nem tilthatom meg néked! - 6. Csak egyet, egyet kérhetek, Egy égi jóra várok: Hogy a szívemben végy helyet, Ó, Jézus, bárhol járok. Tedd jászladdá a szívemet! Jer, térj be, és betér veled Az öröm égi fénye.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Isten szava, levélbeli igéje most János apostol 1. leveléből szól hozzánk. A 4. fejezetből olvasom a 9. verstől:

Így ír János apostol a gyülekezetnek:

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Abból tudjuk, hogy benne élünk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! Mivel kicsit hűvös van, megpróbálok egy lélekmelegítő részletet olvasni Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő című könyvéből:

Dömdödöm története:

Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek.

Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Az egyik éppen azt mondta a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!...” Mi az, hogy „de ha még egyszer” - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, és akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást.

„Ejha!” - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!” - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott.

S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”

S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” - Eddig a részlet.

Mi a tanulsága Lázár Ervin történetének? Számomra az, hogy a nyelvünk legsemmitmondóbb szava a szeretet. Még az is többet jelent nála, hogy Dömdödöm. Még hozzá nem azért semmitmondó, mintha nem lenne tartalma, vagy nem lehetne mögötte tartalom, hanem azért, mert - habár a magyar nyelv nagyon gazdag, sok mindenben: vannak olyan dolgok, amelyeket ezerféle módon, árnyaltan, külön-külön ki tud fejezni - ez valamiért szegény maradt, és a szeretet-szó egy csomó mindent jelent, amelyeknek igazából semmi közük egymáshoz. Ezért jelenthet ennyifélét különféle helyzetekben, különféle emberek szájából.

Ezért is van az, hogy némely más nyelvben több szó is van rá azért, hogy egy picit megpróbálják több szóval, kicsit jobban érzékeltetni azt a sokféle árnyalatot, a szeretetnek a sokféle lehetséges természetét, amelyek legtöbbjének nemcsak a szeretet tárgya tekintetében, de a szerető személy érzéseinek a tekintetében sincs egymáshoz semmi köze. A rengeteg árnyalatot igazából lehetetlenség nyelvben érzékeltetni. Hogy a szeretet az felfaló, vagy kiaknázó, vagy partneri, vagy elismerő, testi vagy lelki, hogy kivetítő vagy befogadó, hogy heveny vagy kihűlt, hogy résztulajdonságra vagy egészre irányuló, és még lehet ezer és ezer szempont, amiben mind-mind különféle, egész más valóságok vannak, amelyeket mind ugyanezzel a szóval mondunk.

János, - akinek a leveléből olvastam, mint a Biblia minden szerzője -, tömör és lényegre törő ember. Nem szereti a sok üres fecsegést. Ezért, bár sokat ír, - főleg a három rövid levelében, a terjedelmükhöz képest igen-igen sokat - ír a szeretetről, szintén sokat ír Istenről, de valamiért János egyszer sem ír arról, hogy „szeressük Istent”. Csak arról ír, hogy Isten szeret minket. Meg arról, hogy ez a szeretet konkrét: Jézus, a betlehemi gyermek, kereszt-áldozatában mutatkozik meg. Ez a szeretetnek a gyakorlati megvalósulása. És ír arról, hogy ahol Isten szeretetében élnek, ott az egymás közti kapcsolatba is átmegy Istennek a szeretete.

Ezért mondja azt János, hogy ne vesztegessük az időt a szó, a mi emberi szeretetünk feletti elmélkedésre. Annak semmi értelme. Ezt tegyük félre. A szeretetre mindig egyetlen szempontból érdemes gondolni és vele foglalkozni; úgy, mint Isten irántunk tanúsított szeretetére. És erre sem általános frázisokban, hanem konkrétan, abban a tekintetben, hogy elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. - Ezt foglalja össze, ezt a karácsonyi üzenetet abban a néhány mondatba, amit felolvastam.

Érdekes különben, hogy máshol, az egészen más temperamentumú, természetű Pál apostol, a Biblia egy másik szerzője, egész más gondolatkörben és szavakkal, de nagyon hasonlót ír, amikor azt mondja a korinthusi gyülekezetnek a levelében, hogy: „Nem tudok közöttetek másról, csak Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről”.

Tulajdonképpen ennyi az egész életre szóló, gyakorlati útmutatás, ünnepi üzenet János apostol leveléből a számunkra. Ha szeretetre vágyok, és nem tudom, hogy hol keressem, Jézusom Atyjához megyek oda. Ha tőle ugyanis távol vagyok, akkor nem érzem szeretve magamat, bárki karjai között legyek is. - Ha szeretetet szeretnék adni, és keresem, hogy hogyan tegyem, Jézusom Atyjához megyek. Ugyanis ha nem az ő szeretetét mondom el a szeretetemmel, akkor nem mondok semmit. - Vagy ha gyülekezetünk, családunk, mindenféle közösségeink életét szeretném jobbítani, akkor Jézusom Atyjához megyek. Ugyanis ha nem őköré gyülekezünk a közösséggel, akkor a szeretetünk rivalizálás lesz, szurkálódás vagy önkifejezési vágy.

Hogyan maradhatunk meg Istenben, és Isten hogyan marad meg bennünk? - Ezt, a filozofikusnak tűnő kérdést teszi fel egyre-másra János apostol a leveleiben. És nagyjából azt válaszolja rá, hogy akkor a szeretet szó számunkra Isten keresztig menő szeretetét jelenti, amit ebben a formában kaptunk tőle. - Minden egyéb „dömdödöm”.

Imádkozzunk:

Köszönöm, Istenem, hogy amikor nem tudok róla, amikor mással foglalkozom, amikor magammal vagyok eltelve, te akkor is körülveszel szereteteddel, te akkor is számon tartod Fiadat, aki halálra ment értem. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk megvallásaként az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798) - Liturgia: 13

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Drága Atyánk! Emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy amikor az ő keresztjének a titkát ünnepeljük, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd a hitét, teremts békességet, a te békédet benne. Add meg teljes egységét Krisztus-hitben. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat, Urunk, szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békéjével mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik nem ismerik a te ajándékodat, hogy eljussanak szereteted látására. Legyen gondod, Urunk, népünkre, embervilágunkra, hogy kiszabaduljunk sötétségünkből, és meglássuk a te fényedet. Jézusért kérünk, a mi célunkért, reménységünkért, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Úrvacsora vétel:

Istenünk szeretete mindannyiunkat hív és vár ránk. Jöjjetek, Testvéreim!

Énekek:

1. ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

2. ének: 455 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Adj erőt, örök Isten, Én édes Istenem, Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet! - 2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! - 3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Habár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Habár csak egyet is. - 4. Te mint samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom. Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít!

Adjunk hálát az Úrnak! Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Áldunk téged mindazért az örömért és békességéért, amelyet nekünk ajándékozol; amelyet szólsz igédben, amellyel hozzánk jössz szereteteddel; amellyel hordozod életünket, megtartasz, vezetsz bennünket. Áldott légy szeretetedért, amelyet megmutattál, kinyilatkozattál nekünk Krisztusban. Áldott légy érte, akit nem sajnáltál cserébe értünk. Áldott légy, hogy számítasz ránk, számolsz velünk, mindent odaadtál értünk. Ámen.

Testvéreim, elmenvén, tanúskodjatok Krisztus haláláról és feltámadásáról. Tegyetek bizonyságot az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, az ő szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.