2008-12-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Advent 4. vasárnapja istentiszteletén, 2008. december 21.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 142 (Held Henrik 1620-1659, német)

1. Áldott az egek Ura, Szent igaz minden szava, Mert Fiát ím elküldte A mi üdvösségünkre. - 2. Serege az atyáknak És a szent prófétáknak Amit kívánt s hirdetett, Ím, mind beteljesedett. - 3. Sion üdve, nagy Király, Érettünk a földre száll, Hogy legyen mi Megváltónk, Istennél közbenjárónk. - 4. Jövel gyengék ereje! Áldlak üdvöm kútfeje. Jöjj, egyengesd te magad Én szívemhez utadat! - 5. Szállj hozzám, dicső Király, Tőlem soha el ne válj, Jöjj, tisztítsd meg szívemet, Gyomláljad ki vétkemet! - 6. Ó, élet Fejedelme, Ha eljössz ítéletre, Add, jobbodra juthassak, Mint híved megállhassak!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Harmatozzatok egek a magasságból! Hulljon igazság a fellegekből. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének alkotását magasztalja a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjszaka az éjszakának adja tudtul. Hangjuk betölti az egész földet, szavuk elhat a világ végéig. Az Úr rendelkezései tökéletesek, megörvendeztetik a szívet. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most, Isten színe előtt nézzünk magunkba. Isten törvényének, parancsolatainak tükrében vizsgáljuk meg életünket, hogy meglássuk méltatlan voltunkat.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Ezzel a hittel, Krisztus-hittel forduljunk most Istenhez, megvallva neki bűnünket, és kérve az ő irgalmát:

Uram, hozzád emelkedem lélekben. Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert te vagy az én szabadítóm. Mindig benned reménykedem. Uram, gondolj irgalmadra és kegyelmedre, amelyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire, bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jó vagy, Uram. Megmutatod a jó utat a vétkeseknek. Igazságosan vezeted az alázatosakat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim, Istenünk, szerető Atyánk, megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és eltávolítja a gonoszságot népe közül, eltörli bűneinket. Az ő irgalmában bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben az ő Lelke erejével! Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk, aki ember gyermekévé lettél, és bennünk is meg akarsz születni, áldj meg minket Jézus Krisztusért, hogy tőle bátorságot nyerjünk az örömre és a szabadságra. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Istenünk szava most a 100. Zsoltárból szól hozzánk

Így szól a Zsoltáros:

Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Így szól hozzánk Isten szava a Jelenések Könyvének a 22. fejezetéből:

Ezt írja János:

Megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit”.

Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 143 (Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, örömmel fogadlak, Áldott légy, hogy eljöttél; Hittel téged megragadlak, Hogy Megváltómmá lettél. Már többé el nem eresztlek, Szállásra szívembe veszlek, Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 2. Nincs, fejedet hová hajtsad, Elhagyott vagy és szegény. Mégis, Uram, mit óhajtsak? Csak téged kereslek én. Elrejtett kincs van tenálad: Vigasztalás, bűnbocsánat. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 3. Add, legyen fő gazdagságom A te nagy szegénységed. Amíg élek e világon, Adjam át magam néked. Ha véget ér földi pályám, Megadod te égi pálmám. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 4. Bátorítson szelídséged, Hogy én is szelíd legyek, Mutassak szíves készséget, Más bajában részt vegyek; Ne éljek csak önmagamnak, Hanem felebarátomnak. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 5. Szívem néked már ajtót tárt, Uram Jézus, hozzám szállj! Jövel, régen óhajtva várt, Maradást nálam találj! Törüld könnyem, szüntesd bajom, Így víg örömmel mondhatom: Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Advent 4. vasárnapján most az evangéliumban megírt igét olvasom János evangéliuma 3. fejezetéből, a 25. verstől kezdve:

Keresztelő János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.” János így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem”.

Urunk! Szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az evangélium - tudjuk jól - Jézus Krisztusról szól. Ezen felül - tudjuk jól -, hogy azért íratott meg az evangélium, hogy mi higgyünk Jézusban, és mi megtaláljuk nála az életet. Tehát hozzánk szól, Jézus tanítványaihoz. Amit most fölolvastam, néhány mondatot, abban az összes szereplő felsorolható azzal, hogy Keresztelő János és a tanítványai. Keresztelő János tanítványai. Most akkor miről szól ez a történet? Keresztelő Jánosról? Vagy rólunk? Vagy Jézus Krisztusról?

Állítólag van egy olyan japán mondás, amely úgy szól: senki sem barátja a lenyugvó napnak. Ez most, úgy tűnik, ez a mondás Keresztelő Jánosra vonatkozik. Amit fölolvastam, ahogyan beszél itt a tanítványaihoz, ez az ő utolsó feljegyzett tanúságtétele. Ez az ő utolsó feljegyzett megszólalása, amit börtönbe vetése és kivégzése előtt Krisztusról mond. Azok közül, a tanúságtételek közül, amelyek sorakoznak: „utánam jön, akinek én a sarúját megoldani sem méltó”; „szórólapát lesz a kezében”, meg effélék: „íme, az Isten Báránya” - ezek közül ez itt az utolsó: „a lenyugvó nap szava”. A leáldozó dicsőség. Ez az ő sorsa, Keresztelő Jánosé, ezért bizonyára most róla szól a japán mondás: senki sem barátja a lenyugvó napnak. Hiszen, mint a tanítványai konstatálják, mindenek máshoz mennek már, nem Keresztelő Jánoshoz megkereszteltetni, hanem Jézushoz, hogy megkeresztelje őket. Mindenek őhozzá mennek. Minden másé lett. Minden máshoz került. Mindent más kap. Keresztelő János pedig feledésbe merül. Ez a lenyugvó nap sorsa.

Ám János, a lenyugvó nap, úgy tűnik, hogy ezeken nem bosszankodik. Ugyanis a vőlegény barátja, aki egyengeti a pár bimbózó szerelmét. Aki - állítólag - Izrael szokásában, néphagyományában, megkéri a lány kezét barátja számára. Aki ott van a menyasszony mellett, felkészíti őt. Aki kézen fogja a menyasszonyt, és elvezeti a lakodalmas házba. Aki egymásba kulcsolja a pár kezét. Aki egészen eddig a pillanatig a figyelem középpontjában áll, főszereplő. És akire ettől a pillanattól kezdve egyre kevésbé figyelnek. Aki ettől a pillanattól kezdve a vendégek padsoraiból, a hátulsó helyekről figyeli a párt. Mert az egész munkája azért volt, hogy a menyasszony a vőlegényé, és a vőlegény a menyasszonyé legyen. Még akkor is így van, ha volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy ő a vőlegény. - Pedig a vőlegény barátja.

És a lenyugvó nap mellett lassan felemelkedik a felkelő nap: Jézus. Mindenki őhozzá megy, minden az övé lesz. Minden őhozzá kerül, mindent ő kap. Jézus pályája töretlenül ível felfelé. Az istálló jászolától kezdve a virágvasárnapi királyi szamárig. Jézus pályája emelkedik: „Hozsánna a Dávid Fiának”, - „áldott, aki az Úr nevében jön, a Király”. De mint tudjuk a középkor nagy csillagászai jóvoltából: a nap körül feltartóztatatlanul kering-kering a Föld, és így a Nap, ha felkel is, előbb-utóbb lenyugszik újra. Jézus napja is! És maradt trónjának iróniája: a kereszt. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

És úgy tűnik, hogy minden nap lenyugszik, minden dicsőség a végére ér, és ez az egész, Advent 4. vasárnapi öröm: „Örüljetek az Úrban! Hozsánna a Dávid Fiának!”, meg a Karácsony szépsége, ugyan olyan múlékony dolog, mint az ifjúságunk, egészségünk, a vagyonunk, a bankbetétünk.

Keresztelő János szava azonban - itt jön a lényeg, most figyeljünk! -, Keresztelő János napja azonban nem nyugodott le. Nem hallgatott el! Bár őt börtönbe csukták, levágták a fejét, de a szava itt áll! Még hozzá nem sok szava, csak ez a kevés, amelyik arról szól, hogy a mi örömünk Krisztus: „Jézusnak növekednie kell!”!

Ezért - és teljesen mindegy, hogy ezt most Pál írta, Keresztelő János mondta volna - „Örüljetek az Úrban mindenkor, mert olyan név adatott neki, amely minden névnél nagyobb, hogy minden térd meghajoljon”.

Mint a hangyaboly, amelyikbe valaki durván belerúgott, nagyjából úgy néz ki Karácsony előtti napokban a város, különösen a nagyobb áruházak körül. Ugyanis az ő neve idegessé tesz. Idegessé tesz, mert szembesülünk azzal, hogy hiába írták valamiért pirossal azt a napot a naptárban, - ki tudja miért? -, valahogy mégsem sikerül nekünk belőle ünnepet varázsolni, mert úgy érezzük: azért, mert korlátozott a bankszámlánk. Mint a hangyaboly, amelyikbe valaki durván belerúgott, - úgy nézünk ki.

És Jézus napja bizony alaposan lenyugodott kis világukban. De - tudjátok, kedves Testvérek, kedves Gyülekezet -: tegnap este, amikor készülve az ünnepekre, hirtelen rám támadtak a vírusok, és rázni kezdett a hideg egyik percről a másikra, és elhomályosult eléggé a tudatom, akkor azért egy valami nagyon világos volt: Krisztus a mi erőnk és örömünk! Ő a mi ajándékunk ezen az ünnepen. Adjátok őt egymásnak. Fogadjátok el őt ajándékul az Istentől.

Leáldozott a napja. Nem népszerű és nem dicső. Sokkal több Télapó szaladgál közöttünk, mint ahány Jézus. Íme, mindenki őhozzá megy, a Télapóhoz, pedig róla még csak nem is beszélnek a japánok. - Leáldozott a napja, és mégis valamiért sokkal-sokkal fontosabb bármelyik nagyáruháznál, amelyiknek most a napja, amely hol följön, hol lemegy, a delelőn áll.

Jézus napja leáldozott. Isten dicsőségéből elköltözött az istálló szegénységébe. Onnan a kereszt gúnyos trónjára. És az örömöt mégsem adja más!

És ami nagyon fontos, hogy én a barátja lehetek. Ez a legtöbb az életben!

Imádkozzunk:

Urunk! Segíts emberi gyengeségeinken, hogy örvendezve, bizalommal tudjunk fogadni téged. Jöjj be a szívünkbe, jöjj az életünkbe. Végezd be bennünk a döntéseket, teremts szeretetet, teremts Krisztust. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Reménységünk hitvallását, az Apostoli Hitvallást mondjuk el

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 145 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, Ki az ő népét, ím, meglátogatta, És megváltotta, mint ígérte régen, Nagy kegyelmében. - 2. A szent próféták eleitől fogva Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva; Bölcsek királyok, szegények őt várták, Látni kívánták. - 3. Kik a halálnak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus, tündöklő világunk: Békesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk. - 4. Benned jelent meg az Isten kegyelme, Melyet nem ér föl az emberi elme: Mert hitünk titka, hogy e földre jöttél, Testbe öltöztél. - 5. Adventi vendég, végy szállást minálunk, Szívünkbe állíts trónt, örök Királyunk. Téged követni és szolgálni téged Te adj hűséget!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz. Imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat, üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondva: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, népedről, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben, add meg teljes egységét a Krisztus-hitben. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat a te neved közösségében. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik Krisztus békéjében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Atyánk! Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, aki a mi reménységünk, örömünk, szabadulásunk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Isten szeretete testté született Krisztusban. Íme, itt van készen. Jöjjetek Testvérek.

Ének:

1. ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat, A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sírassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból .- 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned, Takarjon be nagy kegyelmed!

2. ének: 145 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, Ki az ő népét, ím, meglátogatta, És megváltotta, mint ígérte régen, Nagy kegyelmében. - 2. A szent próféták eleitől fogva Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva; Bölcsek királyok, szegények őt várták, Látni kívánták. - 3. Kik a halálnak árnyékában járunk, Te vagy, ó, Jézus, tündöklő világunk: Békesség útján, míg a mennybe érünk, Te vagy vezérünk. - 4. Benned jelent meg az Isten kegyelme, Melyet nem ér föl az emberi elme: Mert hitünk titka, hogy e földre jöttél, Testbe öltöztél. - 5. Adventi vendég, végy szállást minálunk, Szívünkbe állíts trónt, örök Királyunk. Téged követni és szolgálni téged Te adj hűséget!

3. ének: 423 (Tietze Kristóf 1641-1703, német - Glosius J. énekeskönyve 1730)

1. Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! - 2. Igaz bűnbánattal kesergek Az én nagy vétkeim felett. Vessződdel, ó, Atyám, ne verj meg! Megtér tékozló gyermeked. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! - 3. Ne büntess, mint megérdemelném, Amint kívánná sok bűnöm! Hisz a bűnösnek megtérésén A mennyben is nagy az öröm. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! - 4. Ó, hallasd, szent Atyám, igédet, És mondd csak e szót: „Gyermekem, Én megbocsátok, béke véled!” S kegyelmed felragyog nekem. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! - 5. Meghallgattál! Már semmi kétség, Megadtad a bocsánatot. Ennél többet még mit is kérnék? Szívembe béke áradott. Én Istenem, én Istenem, Forró hálám tiéd legyen!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Urunk, hála néked az örömért, amit adtál Fiadban. A váltságért, a szabadulásért, a reménységért, az életért. Urunk, kísérj el minket azzal a szeretettel, amellyel megteremtettél, azzal a szeretettel, amellyel megváltottál. Kísérj el minket szereteteddel célunkig, országod teljes öröméig. Ámen.

Testvéreim! Innen elmenve hirdessétek Urunk, Krisztusunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megláttátok, átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.