2008-11-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni utolsó (Örökélet) vasárnapi istentiszteletén, 2008. november 23.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 51 (Comenius Ámos János 1592-1671, cseh) - Liturgia: 10

1. Én lelkem dicsérd Uradat, Adj hálát szent nevének! Vesd őrá minden gondodat, Bízd rá minden reményed! Ő mindent lát, egész világ Mutatja bölcsességét Mit ő akar, meglesz hamar, Megtartja ígéretét. - 2. Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága, Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága. - 3. Ki ítélhet el engemet? Hisz megváltottad lettem, És tied maradok, tied: Krisztus meghalt érettem. Ebben bízom, és jól tudom, Hogyan járjak kedvedben. Szent törvényed, mely fenyeget, Nem kell többé rettegnem. - 4. Én lelkem, dicsérd Uradat, Adj hálát szent nevének! Vesd őrá minden gondodat, Bízd rá minden reményed! Bármit kezdett, minden meglett Neve dicsőségére. Ő nyújt kezet, és elvezet A mennybe, üdvösségre.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Íme, új eget és új földet teremt az Úr, és népe örvendez benne örökké. Uram! Szereted az égig ér, embert és állatot te tartasz meg. Életre kelnek halottaid, holttestük föltámad. Ébredjetek, és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatod az új világ harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Örökélet hetének az igéje Lukács evangéliumában így szól: Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva (12:35). Érti ez alatt Jézus Urunk: legyetek készen arra, amit az Isten tervezett, és elkészít, és átnyújt nektek. Vizsgáljuk meg azért most magunkat, Testvéreim, Isten színe előtt ennek az istentiszteletnek az elején. Lássuk meg múlandóságunkat. Lássuk meg halálra ítélt voltunkat, és lássuk meg ezzel szemben Isten tervét, életet teremtő ígéretét. Kik vagyunk mi? - példázza ezt nekünk most elment testvéreink sora:

Eltemettük őt 89 éves korában 85 évesen ment el Élt ezen a földön 75 évet

85 évesen ment el tőlünk Élt ezen a földön 79 esztendőt 73 évesen temettük el őt

91 évet élt 68 évesen indult útnak 77 évesen ment el

Ő 79 esztendőt élt a földön 59 éves korában halt meg 85 évesen ment el

86 éves korában temettük el

És ott vannak számtalanan, akiket nem ismerünk, sem az arcukat, talán a sírjukat sem, vagy már nincs, aki emlékezzen rájuk.

Bűnvallás:

Forduljunk oda Istenünkhöz, és kérjük imádságban az ő irgalmát:

A mélységből kiáltok hozzád, Uram, halld meg könyörgésemet. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat. Ezért vár téged a lelkünk, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, és meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Ahogyan felsorolt testvéreink számára, úgy a mi számunkra is az életnek a forrása Jézus Krisztusnál van, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, aki ingyen ad az élet vizének a forrásaiból minden szomjazónak. Jöjjetek őhozzá mindnyájan, akik terhek alatt éltek. Ő nyugalmat ad nekünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örökkévaló Istenünk! Életünk ideje a kezedben van, minden nap a te ajándékod. Erősíts meg hát a hitben, hogy a terved tudatában éljünk át mindent: mindazt, ami szép, és mindazt, ami nehéz. Utunk, itt a földön véget ér. Add is meg kegyelmed szerint, hogy ember-életünk véget érjen, Urunk, még, amíg itt járunk utunkon, hogy meghaljunk a bűnnek, és éljünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát hallgassátok meg most szeretett Testvérek. Péter apostol 2. leveléből szól hozzánk a levélbeli igéje a mai vasárnapnak: Örökélet vasárnapjának, a levél 3. fejezetéből, a 3. verstől:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen embereknek pusztulásnak napjára.

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így elbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak. De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.

Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.

Így szól erről Jézus Urunk Máté evangéliuma 24. fejezetében, a 37. verstől:

„Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert mint ahogy azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok”

„Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé fogja rendelni azt. Ha a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja, akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel! Igéd igazság!

Ének: 454 (How W. Vilmos 1832-1897, angol - Madetoja L. 1887-1947)

1. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért: Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 3. Bár vívná harcát minden gyermeked Oly híven, bátran, mint e győztesek, És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 4. Mert már itt halljuk harcon, éjen át Győzelmi ének távol dallamát. Új erőt hányszor ez az ének ád! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 5. Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. Mind egyek mégis benned és veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett. És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt ujjong, együtt ünnepel, Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Isten szava az Ószövetség lapjairól most Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk a 65. fejezet 15. versétől:

Így szól az ÚR:

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vígasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg a száz évet, átkozottnak számít.

Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki --mondja az ÚR.

Áldott az Úr, és beszéde megmarad örökké. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves emlékező és várakozó Testvéreim!

Annak a névsornak a tagjai, akik előttünk álltak, átlagosan elég szép kort értek meg. Ám, úgy gondolom, hogy van, aki még tovább él. A legidősebbüknél is, akár 20 százalékkal. - A legújabb ránctalanító krémekkel pedig akár 15 százalékkal tovább fiatalodhatunk. - A legújabb hőszigetelő ablaküvegek - az ilyen szélvihar okozta hideg, lehűlés ellen - akár 40 százalékkal jobban védenek. - A továbbfejlesztett mosóporok akár 50 százalékkal több foltot távolítanak el. - Egész kutató-csoportok dolgoznak azon, hogy autóink akár 20 százalékkal kevesebbet fogyasszanak, és akár 70 százalékkal kevesebb káros anyagot bocsássanak ki. - Évről-évre újabb számítógép-generációk születnek, amelyek akár 100 százalékkal nagyobb teljesítményűek. - A mai mécsesek akár fél órával is tovább égnek.

A bugyuta felsorolás, kedves Testvérek, arra jó - bocsánatot kérek érte -, hogy keressük meg benne a varázsszót. Ez a varázsszó: az akár, mely jelen esetben, ez az akár-szó, azt jelentheti, hogy akár el is felejthetjük az egészet! Az „akár” ugyanis a toldás-foldásnak, a megnyújtásnak, meghosszabbításnak a szava. Annak a szava, hogy ami eddig van, ahhoz még nyújtsunk egy kicsit, mert ha ennyi telt, akkor egy picivel több még belefér.

Isten szavának a mércéjén ez, a toldás-foldás mindenestül szalma. Ahogy az Újszövetség némely helyen a semmivé-foszló, nullajelentőségű dolgot jelenti. Szalma, és ha már szalma, - akkor, ahogy Ézsaiás prófétál -, az oroszlán meg fogja enni. Ahogy az Újszövetség némely helyen Jézus Krisztust, a mi Urunkat nevezi. Júda oroszlánja. Megeszi, és semmivé teszi a szalmát. - Mindazt, ami toldás-foldás, hosszabbítás, javítás, minőségnövelés és teljesítménynövelés, mert az Isten azt mondja, hogy újat teremt.

Ézsaiás, hogy megpróbálja kifejezni az öröknek a fogalmát, száz-évekről beszél, fáknak az élethosszáról beszél. Nyugalomról, állandóságról beszél. Tudniillik ezekkel fejezi ki azt, hogy itt, a világunk ideiglenességének, rövidségének és túlpörgött tempójának az ellentétéről van szó. Abban a világban, ahol instant tíz-másodperces örömérzések helyettesítik a boldogság fogalmát, nagyon nehéz örök örömről gondolkodni. Nem tudjuk elképzelni. Nem fér bele a fejünkbe, meg a napi mókus-kerékbe. Ezért igyekszik a próféta a látást - amit Istentől kapott - az örökről elmondani számunkra ezekkel, a hosszú állandóságot kifejező évekkel.

Persze van, aki Ézsaiás próféciájában a hosszú életről és Isten népének a tartós boldogságáról a Jelenések Könyvében ígért, krisztusi ezer-éves királyságról való tájékoztatást tartja igaznak. Azonban nem hiszem, hogy Jézus népe számára. Ugyanis ahogy hallottuk Péter apostol leveléből. Istennél az ezer-év pont annyi, mint egy nap. És ez nemcsak metafizikai értelemben van így. Hanem azért, mert Isten felette áll az időnek, és ő ugyanúgy átfog ezer-évet, mint egy napot, és azért is - egyszerű logikával-, hogy az ezer-évnek is, meg az egy napnak is, a 100 millió évnek is, és az egy másodpercnek is közös a gyökere. Egy időtartamról van szó. Van neki kezdete, és van vége. A kettő közötti behatárolt szakaszra gondolunk.

Isten terve nem erről szól. Isten terve az örökről szól. Az öröknek nincsen kezdete, és nincsen vége. Ezért tudjuk nehezen beilleszteni a gondolkodásunkba. Az örök Krisztusnak és a tőle való örökéletnek sem kezdete, sem vége nincs. Ahogyan nem egy nap, ugyanúgy nem ezer év.

Valószínűleg a kezdetekben való gondolkodás, az örökélet kezdeteiben való gondolkodás az ördögnek a régi gumicsontja az ember számára. Az, hogy a halál utáni életről beszélünk: halál után nincsen élet. A pogány vallások beszélnek halál utáni életről. Krisztus óta nincs halál utáni élet. Vagy halál van, vagy élet. Vagy egyik, vagy a másik. Mind a kettő örök. Nem egyik követi a másikat, felváltja a másikat, hanem vagy egyikben vagyok, vagy másikban vagyok.

Két vágány párhuzamosan, nem találkoznak még a végtelenben sem. Két vágány. Az ember a halál-menti vágányon halad. Nem akkor, amikor meggyújtjuk a nevére a mécsest, leszúrja a sírásó a fakeresztet a síron, vagy felerősíti a kis fedelet az urnaszekrénykére. - A másik vágány az élet. Az nem akkor kezdődik, amikor eltemetnek. Az akkor kezdődik, amikor új életünk születik Jézus Krisztustól. Ő átnyújtja nekünk az életet. Hozzá tartozunk. Őneki adjuk oda magunkat, és övéi leszünk.

Ezzel - mint legalábbis egy időben így; biztos ma is így van még - Záhonynál fölemeli az emelő a vonatszerelvényt a magyar nyomtávú vágányról, átemeli az ukrán-szabványú vágányra. Szélesebb egy kicsivel. És leteszi arra. Váltót nem lehet építeni a kettő közé, mert ugyanazzal a keréktávval nem lehet egyiken is, meg másikon is menni, hanem fölemelik a vonatot, átviszik. A soha-nem-találkozó vágányok között így van átmenet.

Azt mondja Jézus: aki benne, Krisztusban van, nem hal meg, hanem átmegy a halálból az életbe. Ezért az öröknek nincs kezdete, vége; nincs valami után, nem valaminek a megjavítása, hanem az Isten fölemel minket, magához ölel és szeret. És a maga útjára állít.

A névsorunk tehát emlékezés helyett inkább reménységre szolgál. Arra a reménységre, hogy míg itt, ezen a földön járjuk az utunkat, még az alatt életre lelünk valahogyan, és abban megmaradunk. Még addig valahogyan, valami csodálatos szeretet folytán fölemel minket a mi Urunk, és áttesz a másik vágányra.

Mit mond erről, a másik vágányról? Nagyon keveset. Csak annyit, hogy azon a másik vágányon a mi Urunk, Krisztusunk a bennünk való farkast báránnyá teszi. Ez nem evolúció, hanem csere. Teremtés. Ez tényleg az, hogy a farkas, aki eszi a másikat, az báránnyá, Isten Báránya testvérévé lesz.

Ez az ajándékunk. Ez van öröktől, és lesz is. Ez a mi utunk, amit ha megkezdünk, megtalálunk, még amíg itt vagyunk, akkor hála legyen az Istennek.

Imádkozzunk:

Drága Urunk! Te kezedbe tesszük le magunkat, jövőnket, életkorunkat, sorsunkat, hitünket. Te kezedbe tesszük le azokat, akik már nincsenek velünk, azokat, akik még ezután lépnek rá a földi élet útjára. Fogjál minket szereteted szerint örökké. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Vigyük most Isten elé imádságban minden dolgunkat. Imádkozzunk:

Jó Atyánk, Istenünk! Szeretetedbe ajánljuk életünket, közösségeinket, szeretteinket, embervilágunkat. Kegyelmedbe ajánljuk minden napunkat, amelyen tévelygünk jobba-balra, keressük az utunkat, a célunkat. Kegyelmedbe ajánljuk minden percünket, amelyet ajándékba adsz, hogy megtaláljuk kezedet. Add, hogy rád találjunk, szeretetedre, megértsük, megízleljük, és örömünket találjuk benne. Urunk! Adj szívbeli, hitbeli örömöt, Krisztusunktól való örömöt minden boldog és szomorú percünkben, minden sikerünk, megpróbáltatásunk, nyomorúságunk közepette. Kérünk: te adj Krisztus-örömöt nekünk akkor, amikor el kell hagynunk ezt a földet, amikor véget ér utunk. Te adj addig is és akkor is Krisztus-örömöt, hogy megálljunk a tebenned való hitben, a tőled kapott reménységben. A te tenyeredből ki ne kívánkozzunk soha. Így kérjük áldásodat közösségeink, gyülekezetünk minden eseményére: a kezdeményezésekre, a gondolatokra és álmokra; imádságokra, istentiszteletekre, beszélgetésekre és az utazásokra. Te őrizz meg bennünket, amikor hozzád jövünk, és amikor innen hazamegyünk. Te tartsd meg szeretteinket ott, ahol vannak. Te őrizd meg gondolatainkat Krisztusban, a mi Urunkban. Jézusért kérünk, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az ő nevében fordulunk hozzád:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.