2008-11-09

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe után utolsó előttit előző (Ítélet) vasárnapi istentiszteletén, 2008. november 9.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 496 Celanoi Tamás (?) 1190?-1255? énekének (Dies irae, dies illa) második fele. Új Zengedező Mennyei Kar 1743 - Liturgia: 10

1. Ó, mi Megváltó Krisztusunk, Örök üdvözítő Urunk, Ínségünkben légy orvosunk! - 2. Édes Jézus, emlékezzél, Hogy érettem is küldettél, S kínos keresztfán szenvedtél! - 3. Igaz bírám, légy türelmes, Velem kemény számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes! - 4. Uram, ki meghaltál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Úgy siratom sok nagy vétkem. - 5. Vétkeztem én, mulasztottam, Magamat a bűnre adtam: Úr Jézus, könyörülj rajtam! - 6. Kérve kérlek, kedvezz nékem, Ó, Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem! - 7. Könyörgök töredelmesen, Tekints reám kegyelmesen, Engedj elhunynom csendesen! - 8. Magam kezedbe ajánlom, Hozzád vezessen halálom! Irgalmad örökké áldom!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Uram! Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd értsem meg, milyen múlandó vagyok. Íme, arasznyira szabtad napjaim, életem ideje semmiség előtted. Csak egy fuvallat az ember élete. Tovatűnik nyomtalanul, mint az árnyék. Mit is várhatnék még, Uram? Egyedül benned reménykedem. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlan, voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük az ő irgalmát imádságban:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a gyülekezetet, hogy a vétkesek megtérjenek hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, aki ingyen ad az élet vizének a forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Testvéreim! Most jöjjetek, imádkozzunk:

Drága jó Isten, aki mindent éltetsz, te ébresztesz bennünk sóvárgást világunk megújulása után. Hadd értsük meg, hadd ismerjük fel országodat, amely közöttünk van. Adj erőt, bátorságot, hogy Krisztus erejével igyekezzünk a békességre, és megragadjuk üdvösségedet őbenne. Ámen.

Ének: 387 (Hansen Kristen Dorottya 1850-1902, norvég - Finn dallam)

1. Életem, Jézus, egyedül te töltsd be, És mindent, mindent adj meg énnekem, Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse! Tekinteted kísérjen szüntelen! - 2. Ha nem, mint győztes járulhatok hozzád, A vereségem mégis elviszem. S lehajol szánva a megsebzett szívhez A te irgalmad, Jézus, szelíden. - 3. Örömöm hálás, ujjongó dalával, Ha eléd, Jézus, nem siethetek, Elsírhatom a bánatomat néked, Koldulva bíztató tekinteted. - 4. Bűnnel borított arcom fölemelni Hozzád, te tiszta, szent, ha nem tudom: Szabad szent lábad előtt leborulnom Vétkesen és szegényen, Jézusom.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Bocsánatot kérek az istentisztelet rendjének megbontásáért, amiért még nem olvastam el a három mai igénk közül az első kettőt. De ez a három ige, amelyik a mai napra rendeltetett a számunkra, amellett hogy ugyanarról szólnak, oly annyira távol állnak egymástól, oly hosszú utat járnak be, hogy gyakorlatilag nem olvashatók a hitnek, a tudásnak egy pontjától egyidejűleg. Ezért megpróbálom most Isten Lelke segítségével emlékeztetőül felvillantani a három ige alapján a Biblia tanúságtételének három pontját. Röviden arról van szó, hogy az a három ige, ami előttünk áll, nem egy folyamatról szól. Még inkább úgy lehet mondani, hogy nem szólnak mindannyian, tehát nem szól mind a három ige az olvasóhoz, hozzánk. Illetőleg nem szól egy emberhez, egyidejűleg mind a három ige. Van, akinek, az egyik, - van, akinek a másik.

Vannak olyan termékek a kereskedelemben, amelyekről azt hirdetik, hogy kettő az egyben, három az egyben, négy az egyben, és minél nagyobb számot mondanak az „egyben” elé, annál jobb dolgokról van szó. Ugye azért, mert annál több minden lépést, folyamatot fognak össze magukban. Ezek a többfunkciójú gépek, vagy többfunkciójú szerek. Több, azonos rendben végrehajtott folyamatot kapcsolnak össze azért, hogy a vásárló - elcsodálkozva azon, hogy mennyivel könnyebb lesz a dolga, nem kell külön-külön azokat a dolgokat megcsinálnia, hanem egyben megoldható - megvásárolja azokat. Ezért mondják rá, hogy „több dolgot egyben” megcsinál.

Jób története - ez lesz az első nézőpontunk, nem mondom, hogy állomásuk, mert azzal mindjárt az útnak végigjárhatóságát sugallnám, pedig pont ezt szeretném cáfolni -, tehát az első nézőpontunk: Jób története radikális tartalmú abban az értelemben, hogy kettőt tehetünk. Két dolgot tehetünk Jób történetével az előttünk álló igével kapcsolatban: vagy kivesszük a Bibliából, azt mondjuk, hogy ez nem odavaló, nem biblikus tartalmú, nem egyezik a Biblia számunkra fontos központi tanúságtételével, nem krisztusi és ezért nem szükséges nekünk, nem kell nekünk, nem szól hozzánk - vagy, a másik lehetőség: elfogadjuk magunkra nézve azt a hatását, hogy kizárja Isten szavának automatikus értelmezését (ami hasonlít egy három az egyben termékre), hogy Isten szava bűnösnek nyilvánít minket, kegyelmet hirdet és üdvösséget ígér számunkra. És akkor ezt így, mint egy automatizmust, mint egy folyamatot láttatja együtt, és nem kell különösebb problémát csinálnia az embernek a helyzetéből, a bűnéből, az életéből, a szenvedéseiből, a halálból, mert rögtön ott van a „terméknek” a másik funkciója, hogy értünk jött Krisztus, meghalt a kereszten, megváltott minket, és Jézus feltámadt.

Jézus sem élte át a szenvedésének a történetét úgy, mint „három az egyben” termék. Amikor őt megcsúfolták, megverték, megostorozták, keresztre feszítették, akkor az ő számára ez a halál, a bűnnek a terhe, az Istentől való elhagyatottság állapota volt, függetlenül attól, hogy közben megígérte a tanítványainak Isten Lelkének az erejével, hogy a halált a feltámadás követi.

Elolvasom most azért a mai ószövetségi igénket. Jób könyve 14. fejezetéből szól, az egész fejezet:

A fejezet címe: A halál után nincs reménység.

Az asszonytól született ember - mondja Jób - rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?! Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem. Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete. De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz? Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat, de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.

Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat. Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. Akkor még lépteimet is megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet. Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet.

Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről. A köveket is lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. Így pusztítod el a halandó reménységét. Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja. Ámen.

Kedves Testvérek! Ez, amit Jób a szenvedő emberről, Isten ítélete, azaz a szenvedéssel teli élet alatt sínylődő emberről mond, - ez igaz! Ugyanis, - onnan tudom, hogy teljesen igaz és Istentől való valóság -, onnan, hogy Jézus is ezt mondja az evangéliumok szerint. Jézus is azt mondja: ami testtől született, az test. - Ugye, Jób is ennyit mond: Az asszonytól született ember rövid életű. - Ami testtől született, az test. Elmúlik, végetér, és megsemmisül. És nincs tovább! Az embernek, aki asszonytól született, annak az embernek nincsen feltámadása. - Ha a temetőknek az esetleges ezzel ellentétes tartalmú feliratai ilyent tartalmaznak is. Hamis minden szó, ami arról szól, hogy Isten ítélete az emberen: vagyis a szenvedés és az elmúlás - véges dolgok lennének. Hamis a bűnös embernek azon várakozása, reménysége, gondolata, hogy Isten a bűnös emberre kegyelmet gyakorol, felemeli, megbocsát, megáldja és üdvözíti!

Ahogy Jób is látja, a természet más dolog. A természet körforgásban él. Testünknek az anyaga más formában életre kel. Nő belőle virág, vagy ehhez hasonló. Az ember lelke, személyisége azonban nem él körforgásban, úgy, ahogy a természet. Isten ítélete - amit átél Jób az ő tapasztalatában - az ember földi élete során ebben, a két dologban mutatkozik meg: a szenvedésben és a múlandóságban. Tehát az életünk része a szenvedés, a rossz, és az életünk véges. Határa van. Ez Isten ítéletének a megjelenése a földi életünk során. Ezt látja Isten hitében és szenvedéseiben megbölcsült Jób.

Nézzük meg azt, hogy mit mond ezek után, az evangélium. Máté evangéliuma 24. fejezetében szól hozzánk Jézus szavában az ige a fejezet 15. versétől kezdve:

Így szól Jézus a tanítványaihoz:

„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen, - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Jaj a terhes és szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, se szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”Ámen.

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Jób, a szenvedő ember, az Ószövetség embere után az evangéliumban felsejlik a megoldás gondolata. A megoldás neve: Krisztus. Így hívja Jézus is szavaiban a megoldást. Megtudjuk a szavaiból, hogy az ítélet, - amely földi életünk során, Isten ítélete, vagyis a szenvedés része az életünknek, és hogy elmúlik az életünk - kiegészül még valamivel, Isten ítéletének a teljességével. Azzal, hogy Isten közvetlenül ítéli meg az embert, a földet. Ez elől pedig nincs hova menekülni. Isten ítélete elől nincs olyan hely, mód, ahol megoldás lenne. Ezért mondja: „ne higgyétek… , ha valaki ezt mondja”, hogy Isten ítélete alól itt vagy ott, az életnek ezen, vagy azon a területén van a megoldás: a Krisztus. Nincs! Ne emberi lehetőségeitek közül keressétek a megoldást! Mert nincs! Krisztus nincs ott, nincs benne erkölcsi megoldásokban! Nincs benne gazdasági megoldásokban! Nincsenek Isten ítélete ellen politikai típusú, sem társadalmi megoldások! Sem orvosi, sem kulturális megoldások! Ne higgyétek! Nincs!

A megoldás - mondja Jézus - olyan, mint a villám. A villám képe itt a téren-kívüliséget akarja jelenteni. Tehát azt, hogy a mi életterületünkön kívülről van a megoldás! Hogy nem egy helyünkhöz, az életünknek egy helyéhez kapcsolódik, ott találjuk meg az Isten ítélete elleni megoldás alóli megoldást, hanem az kívülről jön.

És még valami új szempont vetődik fel Jézus szavaiban az előzőekhez hozzá. Ez pedig az, hogy a megoldás, melynek neve Krisztus, a választottaknak szól. Ez egy új fogalom.

De kik ők? Kik azok a választottak? - Nos, erre válaszol a harmadik igéje a mai vasárnapnak, a Thesszalonikai levélből való igénk, a 4. fejezet 13. versétől kezdve a 18. versig terjedő szakaszban:

Így ír Pál apostol a gyülekezetnek:

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és hogy szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel, az igékkel. Ámen.

A levél, amelyet az apostol ír, a gyülekezetnek szól. A gyülekezet tagjai a Krisztusban újjászületett emberek. De nyugodtan értsük most általánosan, - az 1. századtól, a levél írásától elvonatkoztatva, - általában véve, Pál apostol kijelentését: ő a Krisztusban elhunytakról beszél. Ő konkrétan arról beszél, hogy vannak, akik már addigra befejezik a földi életüket, és vannak, akik még nem, mikor Jézus eljön. De nyugodtan értsük mi általánosságban: mit jelentenek a „Krisztusban elhunytak”? Azt is jelenti, akik nem a temetőben vannak, hanem akik Krisztussal együtt meghaltak, és vele együtt újjászülettek. Mert a Krisztusban való újjászületés azt jelenti, hogy: nem én élek többé, hanem Krisztus él bennem.

Itt van a válasz számomra arra a kérdésre, hogy kik azok a választottak? Akik megöröklik az Isten ígéreteit. Akiknek az Isten megoldást ad ítéletének a hármas problémájára: a szenvedés, az elmúlás és az egyetemes megmérettetés problémájára. Akik meghaltak a Krisztussal, és élnek általa.

Róluk szól Pál apostol levele. Róluk és nekik szól az ige arról, hogy nincs különbség meghaltak és élők között, hanem ahogy Jézus tanít az evangéliumokban: asszonytól születettek és a Lélektől születettek között van különbség.

Így és csak ezzel a fenttartással tudom ezt, a három igét együtt, Krisztus ismeretem szemüvegén át olvasni.

Imádkozzunk:

Édes Urunk! Hálát adunk neked, hogy túl életen és halálon kitartottál mellettünk. És nekünk adtad a szeretetet, a te szeretetedet, azt, amely nagyobb életnél és halálnál. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, ami kell az életünkhöz, imádkozzunk:

Szerető Atyánk, édes Istenünk! Te áldasz meg bennünket. Te veszel körül jóságoddal akkor is, hogyha ismerünk téged, ha veled, általad élünk, - és akkor is, hogyha idegen vagy a számunkra. Te veszel körül jóságoddal életünk minden napján, és te mutatod meg ítéleted mélységét éppen azért, hogy odakergess minket szeretetedhez: Krisztusunkhoz. Te ölsz meg minket, Urunk, és te támasztod fel helyettünk a másik embert, másik énünket. Te kelted életre bennünk Krisztust, és te teszed félre bennünk a múltunkat. Te állítod meg életünk útját, amely a semmibe vezet, és te indítasz el minket a te utadon, mely hozzád vezet. Urunk! Kegyelmi idődet kérjük mindannyiunk számára, hogy megtaláljuk szeretetedet, és hogy el ne veszítsük azt. Urunk, könyörgünk gyülekezetünkért, közösségeinkért. Könyörgünk a bánhidai református testvérekért, azért, hogy ott is, minden alkalommal, amikor sokan vagy kevesen összegyülekeznek a te nevedben, ott legyél és szólj. Urunk! Könyörgünk minden közösségért szerte, ebben a városban és világunkban. Amikor összegyűlünk, összegyűlnek a te nevedben, szólj hozzájuk. Építs, szólj, biztass, vezérelj, ítélj. Urunk! Könyörgünk hozzád azokért is, akik messze vannak; szeretteinkért, akik nem ismernek téged; testvéreinkért, akik nem tudnak eljönni közénk. Kérünk azokért, akiknek más tisztjük van, és azért nem tudnak most itt lenni, a dolgozókért, akik a munkájukat végzik; az őrállókért, akik a maguk dolgában, az őrájuk bízottakhoz mennek; a szülőkért és a nagyszülőkért, akik gyermekeikkel és unokáikkal élnek. Könyörgünk hozzád, hogy a te szavad, teremtő igéd szóljon és teremjen bennünk. Jézusért kérünk, mert ő a mi reménységünk, váltságunk. Hallgass meg minket. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 194 (Grodszky Mihály 1559, lengyel. Dunántúli énekeskönyv 1817 - Lengyel dallam

1. Jézus, Istennek Báránya, Kínjaidat ég s föld szánja. A nap, a nap sötétté változik, A föld, a föld Reng és ingadozik. - 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek. Holtak, holtak Sírból feltámadnak, A szent, a szent Városban jelt adnak. 3. Íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, helyét A szentek szentjének, Isten, Isten Szent közelségének. - 4. Mindezekből, ó, mit értsünk, És szívünkbe, ó, mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyelmét: Hozzánk, hozzánk Csuda nagy szerelmét. 5. Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, értünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk, Üdvözítőnk legyen. - 6. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked Szívből hálát adunk, Holtig, holtig Híveid maradunk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.