2008-11-02

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap istentiszteletén, 2008. november 2.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 255 (Luther Márton 1483-1546, 1541-ben írta, amikor Budavár elesett - Gregorián dallamból Luther M. 1483-1546)

1. Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt ellenséginken, Kik szent Fiadat támadják, Hogy trónodról letaszítsák! - 2. Úr Krisztus, láttasd hatalmad, Ki minden urak Ura vagy! Te védd meg árva népedet, Hogy dicsérhessen tégedet! - 3. Jer, vigasztaló Szentlélek, Adj egyetértést népednek! Állj mellénk a végső órán, Vígy életre halál után.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Őrizz meg, Istenem, mert nálad kerestem oltalmat. Te vagy az én Uram. Igazi jó csak tőled származott. Azért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban lakozik, mert nem szolgáltatsz ki a halálnak, nem hagyod, hogy híved elmúlást lásson. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem. Még éjszaka is figyelmeztet. Megismerteted velem az élet ösvényét. Teljes öröm van tenálad. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt, most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg életünket, szívünket az ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezek alapján, kérem, Testvéreim, hogy szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenünkhöz irgalomért:

Uram! Bűneim összecsapnak a fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van hát minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkem miatt. Ne hagyj el engem, Uram! Istenem ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretete folytán megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus vérén, aki azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Az ő szeretetében bízva, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Világosítsd meg az értelmünket, hogy felismerjük, és végig járjuk az életre vezető utat, és így eljussunk dicsőségedbe az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvéreim! Isten igéje szól hozzánk most, a mai napon, Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnapon, a Prédikátor könyvének a 3. fejezetéből:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.

Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.

Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.

Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.

Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.

Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.

Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.

Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.

Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.

Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.

Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.

Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.

És Testvéreim, így szól hozzánk az evangéliumi ige, Máté evangéliumában a 9. fejezet 18. versétől:

Egy zsinagógai elöljáró ment Jézushoz, leborult előtte, és így szólt: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezedet, és élni fog.” Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.

És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: „Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok.” Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában.

Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: „Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik.” Azok pedig kinevették őt. Amikor azután kiküldték onnan sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. És híre ment ennek az egész vidéken

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét!

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Pál apostolnak a Kolossébeli gyülekezetnek írt leveléből szól a mai levélbeli ige, az 1. fejezet 9. versétől kezdve:

Így ír az apostol:

Szüntelenül imádkozunk, és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát, minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Kolosséban, ebben a városban gyülekezet született. Azaz az evangélium szava nyomán emberek Krisztus-hitre jutottak, és attól kezdve ők úgy érezték, hogy odatartoznak Krisztushoz együtt, és ezért aztán, Krisztushoz tartozásuk révén, egymáshoz is. Tehát összetartoztak, és gyülekezetként hallgatták az evangéliumot, dicsérték Krisztus Atyját, Istenüket, és élték napjaikat.

Gyülekezet született. Pál pedig és munkatársa, Timótheus egy levele ír ennek a gyülekezetnek. Ugyanis az igehirdető munkástól, aki ott az evangéliumot hirdette, akinek az igehirdetése során ezek az emberek Krisztus-hitre tértek, Epafrát testvértől kapták az örömhírt, Pál és Timótheus, hogy megszületett a gyermek: ez a gyülekezet Kolosséban. Pál és Timótheus a levelük révén lélekben ott vannak, ebben a városban. Együtt örülnek, könyörögnek, reménykednek a fiatal gyülekezettel.

És ez már önmagában tanulság a számunkra. Annyira jó lenne tudni, világosan tudni, hogy a cél nem az önmagunk berendezkedése a hitéletünkben, hanem a hálaadással teli utazás közös célunk felé, kézen fogva, és segítve másokat is. És ha látunk valakit, aki az ő Krisztus-hite révén testvérünk nekünk, - másban nem kell, hogy testvérünk legyen, elég, ha azáltal számít testvérünknek, hogy ő is Krisztusra bízza az életét -, tehát ha látunk valaki ilyent, akkor annyira jó lenne tudni világosan, hogy a cél nem az, hogy a saját személyiségünk és igényeink mércéjén, hitbeli, életbeli igényeinek a mércéjén lemérjük őt, és értékeljük, hanem Krisztus mércéjén lássuk. Krisztusnak az a mércéje, hogy csupa tőle idegen, számára furcsa és gonosz embertársáért halálra ment.

Pál és Timótheus tehát levelet ír, és hálát ad. Örül, és imádkozik más kultúrájú, gondolkodású, személyiségű testvéreiért. És hogyha ezt tesszük, hozzájuk hasonlóan, akkor az azt jelentené, hogy nemcsak - mondjuk - az Afrikában élő keresztyén testvéreinkkel vagyunk szolidárisak lélekben, és szeretjük őket nagyon, és imádkozunk értük testvéri szívvel, merthogy ővelük testvéreik vagyunk a Krisztus-hitük révén, hanem ilyen önzetlen szeretettel vagyunk itt, a bent ülőkkel, sőt azokkal, akik még nem is ülnek itt velünk, csak azt mondjuk, hogy milyen jó lenne, ha ők is itt ülnének. Azért lenne ez fontos, mert együtt utazunk mi mind, akiket Krisztus megmentett. Erről ír Pál hálaadó biztatást a gyülekezetnek. Erről az utazásról. És hogy miféle utazás ez?

Az ének, amit énekeltünk, ilyen evezős ének, úgy, hogy maradjunk az „evezők mellett”. És maradjunk a keresztyénség, Krisztus népének az ősi szimbólumánál, a hajónál, már csak azért is, mert két ország között mindig is az egyik legkézenfekvőbb határvonal a víz volt.

Azért kézenfekvő határ a víz, mert azon nem lehet véletlenül áttévedni. Nem lehet, hogy az ember kirándulgat az erdőben, aztán ráfogja a határőr a puskáját, hogy „hoppá, te határsértő vagy”. A vízen nem lehet csakúgy áttévedni. Azt az ember tudja, hogy most itt a határ, és azon csak tudatosan lehet átmenni akkor, ha beleülünk egy hajóba. - Aztán nagyon is kézenfekvő határvonal a víz, mert a víz az egyetlen olyan közeg, amit jelen állapotában az ember könnyen elfogad semleges területnek. Tehát legkevésbé támad viszály miatta. Ezért van az, hogy a tengerek, bárhol vannak, nem tartoznak egy országhoz sem. Az a határvonal. Területe se ide, se oda. - Azért is kézenfekvő határvonal a víz, mert a víz nem teszi lehetővé azt, amit Voltaire, meg a régi „betyárok” némelyike megcsinált, hogy az egyik lábbal az egyik országban, a másik lábbal a másik országban. És akkor így is lehetünk, meg úgy is lehetünk attól függően,, hogy éppen hogy hozza az esélyünk. A víz, az arra jó, hogy az ember vagy az egyik országban van, vagy a másik országban teljesen, vagy teljesen a vízen, a kettő között. És akkor egyik országban sem.

A vízi határon való átkelés - szemben a szárazföldi határon való átkeléssel - körülményesebb dolog, tudniillik nem egy, hanem mindjárt több önálló mozzanatból áll. Nem úgy van, hogy: kilépek az egyik országból, és benn vagyok a másikba, - ez az egyik mozzanat -, hanem van benne egy beszállás a hajóba, egy átevezés a vízen, és egy kiszállás a hajóból a túloldalon. Ez mind független, önálló szakasz. - Azután nagyin fontos még a vízi határ dolgában az is, ha valaki megy egyik országból a másikba, akkor ez a számára alapvetően más jellegű kaland a vízi határon, mint a szárazföldin. Ugyanis abban különbözik, hogy a vízi határ esetén, a régi földnek az elhagyása után is, még oda lehet veszni. Abba a vízbe bele lehet fulladni. Meg abban is más, hogy az új elérése előtt is már tudnak neki segíteni a túloldalról. Ők is eléjöhetnek a vízen. Ők is fölvehetik a maguk hajójába és vihetik.

Nagyjából ezeket, a jellemzőket tudom hirtelen felsorolni a vízről, mint határról, Pál apostol keresztyén életfolytatásról írt gondolataira. Megy tehát a hajó, Krisztus egyházának ősi szimbóluma. És a „nagy embercsempész”, Jézus Krisztus, miután kikötött a mi oldalunkon, a sötétség birodalmában, fölvesz bennünket a hajójára, megfogott és visz át minket a maga országába. - Erről az utazásról sorol föl mozzanatokat, áldásokat, kéréseket az apostol.

Fontos tudni azt, hogy ez egy utazás. A megérkezés még odébb van. Fontos tudni azt, hogy útközben meg is lehet fulladni. És ebben az esetben pontosan ugyanúgy nem érünk oda a célba, mint az, akinek eszeágában sem volt elindulni. - Viszont fontos tudni, hogy micsoda, amelyik ezt a hajót visszafordulásra bírja, és toloncolja vissza, a sötétség birodalmába. - Útközben aztán - mint kiderül az apostol szavaiból - váltunk. Ez egy olyan utazás, amely nem egyszerűen a tér egyik pontjáról a másik felé tart, hanem egy olyan utazás, amelyikben az égvilágon minden lehetséges és nem-lehetséges szempontból változtat, formál, alakít. Tehát olyan, mintha utaznánk, ugyanakkor más emberként érkeznénk meg a túlpartra, mint aki elindult az egyik partról.

Útközben tehát váltunk. Ezeket, a mozzanatokat, változás-mozzanatokat emlegeti az apostol, hogy bővül az Isten-ismeretünk. Egyre jobban értjük, látjuk az Isten célját, szorgalmatos munkáját rajtunk és bennünk. Aztán egész életünk is egyre közelebb kerül az Istenhez. Életünk alatt értem a gondolatainkat, az értékeinket, a szempontjainkat. Életünk alatt értem a tetteinknek a motivációit, az értékelését, ahogyan átéljük a sorsunkat és az utunknak az eseményeit, hogy ugyanaz az esemény más színben tűnik föl a számunkra, ahogy haladunk az úton. Azután erősödünk mindenféle hullám, a sorsunk mindenféle hulláma közötti megmaradásra az Isten előtt. Azután az is fontos, hogy egyre hálásabbak vagyunk az egyéb útért. Ahogy mi, magunk változunk, formálódunk azzá a másik személlyé, aki majd meg fog érkezni. Akkor egyre jobban szeretjük azt a másik partot.

Nagyon érdekes, ahogy Louis ír a pokol és mennyország viszonyáról: akik elindulnak a pokolból turistaúton a mennybe, nem tudják értékelni, hogy mi van ott. Nem az a mindenki számára ideális vágyálom, hogy eljusson a mennybe. Nem. Indul egy turistabusz, és van, aki rászánja magát, hogyha ideje, kedve van, éppen olyan hangulatban van, akkor fölszáll. És amikor megérkeznek, a legtöbben minél hamarabb vágynak vissza, ahol voltak. - Tehát ahhoz egy formálódás kell, már ahhoz is, hogy számunkra fontos, jó, kívánt és szeretett legyen az Isten országa. Az, ahová tartunk. Így formálódunk át. És így és ezért leszünk egyre hálásabbak is a megtett útért, ahogy az egyre nagyobb értékké tűnik a szemünkben.

Ezek a dolgok, ahogy változunk, ezek mind-mind könnyebbé teszik a közös utazást. De főleg formálnak, hogy megérkezve teljes örömmel legyünk részese annak, az országnak.

Jó utat kívánok továbbra is mindannyiunknak, és békés utazást! Ki ne lökjük egymást a hajóból!

Imádkozzunk:

Urunk! Szerető Urunk! Te vezess partra végig, míg megérkezünk. Akkor is, ha ugrálunk, akkor is, ha lubickolni akarunk, akkor is, ha visszavágyunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, utunk összefoglalásaképpen, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat is. Most csendesedjünk el imádságban:

Urunk, szerető Atyánk! Hozzád fordulunk minden dolgunkért, közösségeinkért, gyülekezeteinkért, testvéreinkért, itt, a mi gyülekezetünkben. Te formáld, tedd élővé a hitünket, adj testvéri szívet mindannyiunknak, adj nagyvonalú szeretetet az életünkbe, a gondolatainkba, tetteinkbe, a döntéseinkbe, hogy semmi más ne indítson bennünket ítéletre, visszahúzódásra, visszautasításra. Tarts meg bennünket szeretet-teli közösségben Jézus Krisztusért. Ámen.

Úrvacsora.

397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 13

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit örökélet fejedelmévé tettél. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és így szólt: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Drága Istenünk! Kérünk, emlékez meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, Őáltala, őérte add Lelkedet mindnyájunknak. Őrizd meg egyházadat, népedet szerte, a világban. Őrizd meg gyülekezetünkben a te népedet, és vigyél bennünket szereteted örömébe. Jézus Krisztusért kérünk téged, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Úrvacsora vétel:

Az Isten szeretete készen áll Jöjjetek, Testvéreim!

Énekek:

1. ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

2. ének: 307 (Franck János 1618-1677, német)

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím, ő maga hív most téged, Vacsorája táplál, éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám, örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

3. ének: 367 (Keimann Keresztély 1607-1662, német)

1. Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával őt áldom, Legyen övé teljes éltem. Ő én világosságom, Nem hagyom el Jézusom. - 2. Nem hagyom el őt soha, Mindhalálig néki élek. Sorsom jó, vagy mostoha, Benne hiszek és remélek. Ő sem hagy el, jól tudom, Nem hagyom el Jézusom! - 3. Végórámon légy velem, Ha megszűnik szívverésem. Akkor is megtört szemem, Jézus, keresztfádra nézzen! Én csak irgalmad áldom. Nem hagylak el, Jézusom! - 4. Te vagy erőm, vigaszom, Reményem az ítéletben. Sorsomat reád hagyom, Áldlak majd megújult testben. Te vezetsz haza, tudom, Nem hagylak el, Jézusom!

Jöjjetek, Testvéreim! Adjunk hálát Istennek! Imádkozzunk:

Drága Istenünk! Áldott légy, hogy örömöt, békességet, megmaradást, célhoz jutást ajándékozol Krisztus vérén igédben, szentségeidben. Urunk, tarts meg bennünket a veled való közösségben, amelyet teremtettél, amelyet közénk adtál. Tarts meg bennünket minden fordulatában az életünknek, minden hullámon keresztül, amely utunkba kerül, míg célodhoz elérünk. Áldott légy, hogy kezedben tartasz, és kezeddel vezetsz. Ámen.

Testvéreim, menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Átélve a vele való közösség építő erejét és örömét, ti is építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.