TATABÁNYAI MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)
„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)
Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Reformáció ünnepi istentiszteletén, 2008. október 31.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*
Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk, Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja, Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Ámen.
Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:
Szerető Istenünk, aki a Reformáció tűzében megtisztítottad egyházadat, és visszaadtad igédet, szentségeidet. Kérünk, oszlass el ma is közöttünk, bennünk minden tévedést, félelmet, és óvd meg népedet a szentségtelen és üres élettől, hogy ítéleted napján megálljunk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.
Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Nyitott szívvel, bizalommal, figyelemmel hallgassátok meg Isten szavát, amely jó régóta, nagyjából a magyar honfoglalás, államalapítás kora óta, az Egyházban Mindenszentek ünnepének, a holnapi ünnepnek az igéje. A mi közösségünkben azonban a reformáció kora óta a Reformáció ünnepének igéjévé vált. Máté evangéliumából olvasom az 5. fejezet első 10 versét:
Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
„Boldogok, akik lelki szegények,
mert övék a mennyek országa.
mert ők megvigasztaltatnak.
mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra,
mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szívűek,
mert ők meglátják az Istent.
Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,
mert övék a mennyek országa”.
Urunk! Szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.
Mondom, Testvéreim, ez az ige emlékezetül szól hosszú idő óta a Krisztus egyházában. Emlékezetül a boldogság örököseire, erőt merítendő az ő példájukból. Miért különleges és döbbenetes? Miért fontos és aktuális ez ezen, a mai ünnepünkön?
A LÁMPÁS újság elkészült. Ez a mostani száma még nagyon friss. Most csak címzés nélkül hoztam belőle, hogy mindannyian vigyenek belőle. Majd keressék meg benne Reményik Sándornak az Elkéstetek című versét. Olvassuk el figyelmesen!
„Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,
Nem kultúra és nem pedagógia,
Nem eszköz többé, hanem cél maga,
Ki szabadelvű emberség helyett
Istennek állít magas trónhelyet,
Kinek választóvize Jézus vére
A kárhozatra vagy az üdvösségre,
Ki minden ember-eszményt kevesel
S az ifjakat magához vonja fel.
Elkéstetek, elkéstetek vele,
Süket fülembe hogy jusson bele?
Mit értsek belőle, ki hajdanában
Jártam egészen más iskolában?
Nekem kongó szavak csupán ezek -
Ti azt mondjátok: ősi fegyverek.
Forgattak régi Reformátorok
De eltemette százados homok. -
Már dédapám is homokon futott,
Pedig ezernyolcszáznegyvenkilencbe
Tiszakerület szuperintendense.
A trónfosztó szózathoz szót talál,
S míg Jézus Kossuth árnyékában áll:
Dördül hangja a lőcsei templomban,
Dacában sokkal inkább, mint alázatban,
Nagyanyám kap tőle egy imakönyvet,
Mit haláláig buzgón levelezget,
Ő használhatta németnyelvű tiszten:
Ein Gebetsbuch für aufgeklärte Christen.
Elkéstetek, elkéstetek vele.
Az Igével, ki élet kenyere.
„Gyermekkoromból egy jelenet - látom:
- Apácák jönnek halkan, mint az álom
S előttük nagynéném az ajtót zárja,
Hallik puritán hangja, kiáltása:
Pápista célokra mi nem adunk:
Ím, ez volt a ti theológiátok:
Keveset hisztek, sokat protestáltok,
A császár ellen, a pápista ellen,
Mindegy, mindegy csak protestálni kelljen.
Elkéstetek, elkéstetek vele.
Az Igével, ki élet kenyere.
Sosem hallottam oly szavát apámnak,
Hogy volna foganatja imádságnak.
Anyám is vette legfőbb példaképnek
Jézust. Szavát erkölcsi nevelésnek,
De hogy ő Isten egyszülött fia?
Vagy esztelenség, vagy komédia.
Ezt hallottam, de soha semmi mást.
Hol keressem hát a vigasztalást?
Nekem az egyház csak puszta keret,
Belementeni magyar lelkeket.
S szolgálni magyar művelődést vele,
Mint tette apám s minden nemzetsége.
Viszont rajtam teljessé lett az átok:
Én már az Isten ellen protestálok.
S egyéb hitet ugyan honnan vennék,
Mikor „a hit kegyelmi ajándék.”
Elkéstetek, elkéstetek vele.
Az Igével, ki élet kenyere.
Ahhoz, mi nektek most régi-új mérték:
Nemzedékből veszett ki az érzék.
Rajtam nem segít Barth-otok,
Kongó, üres szó minden szavatok.
Süket szívembe hogy jusson bele?
Elkéstetek, elkéstetek vele.
Kolozsvár, 1936. október 22.
Olvassuk el, és keressük a választ arra, hogy az ősi evangélikus család sarja: Reményik Sándor, miért érzi azt, hogy ő süket az evangélium meghallására? Hogy ő süket a Jézus Krisztus örömhírére? Mennyi minden nagy emberi-értékre mondja azt, hogy nem az a Jézus Krisztus igéje, hanem valami más!
Van erre fülünk? Van fülünk, szívünk, látásunk, Isten-tapasztalatunk, ismeretünk arra, hogy lássuk, megismerjük az evangéliumnak, Isten igéjének az erejét, tartalmát? Ugyanis Jézus ma bennünket, élő embereket biztat, int, hívogat és bátorít.
Ki talál üdvösséget? Ki él? Azaz ki a boldog Istennél? - És itt jön a kontraszt, ellentmondás, hogy miért igéje ez a mai ünnepnek és a holnapi ünnepnek? Ki él? Ki boldog?
Nem az, akire a tettei alapján rámondjuk. Nem az, akire ránézünk, az életútját megvizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy ő egy derék ember. Nem az, akiről a hagyomány legendákat őriz. Nem az, akinek a sírján nagy kő vagy sok virág van. - Kompromisszum nélkül válaszol Jézus: Az a boldog, aki az életben koldus. Az életben koldus, nem pénzben, hanem az életben. Akinek nincs élete, mert az élete ott van Jézus kezében, oda tette le.
Amúgy a boldogság nagyon sok mindent jelenthet. Boldogok - mondja az ember -, akiket megnevettet valaki. Boldogok, akik jóllaktak az ebéddel. Boldogok, akik szerető hitvest találtak. Boldogok, akik sok pénzt keresnek. Boldogok, akiknek szerető családja van. Boldogok, akik meglátják gyermekeiket, unokáikat, dédunokáikat. Boldogok, akikre sokáig emlékeznek. - Ez alapján, ha ezeket, a mondásokat, ezeket a másikfajta boldog-mondásoka nézzük, halljuk, vesszük komolyan, - akkor a hívő és imádságos ember az, aki ezekért él, és ezeket köszöni meg imádságban. Akkor az az ember, az evangéliumot érző és értő ember, aki az Isten áldásait, az Isten javait kéri és köszöni meg.
Jézus azonban ennek az ellentéteit sorolja fel! Azt mondja, hogy boldog az, aki nem ezektől boldog. Boldog az, akinek megvan az, ami ezek nélkül is meglehet az embernek. Boldog az, akinek semmi mása nincs, csak Krisztusa, aki érte keresztre ment, és aki megtartja őt a kezében minden életsorson keresztül.
Jézus felment a hegyre, és megülte Reformáció ünnepét. Fölmegy a hegyekre Jézus, és beszél. Ez az ő reformációja! Van, aki vele tart, - van, aki nem. Szavai, amelyeket elmond a hegyen, Jézus szavai az emberi lélek számára „magasra tett léc”. Elvárás, amelyet senki emberfia nem tud teljesíteni, legfeljebb a legkiválóbbak. Az emberi lélek számára szavai erkölcs, emberség, viselkedés, magatartás. Annak az útmutatása, hogy mit és hogyan tegyünk jobban.
A Reformáció, Jézus reformációja, amihez emberileg - ahogy a költő mondja - kiveszett a mindenkori emberből az érték, - így történik! - Nézzük meg Máté evangéliuma 5. fejezete alapján. Jézus felmegy a hegyre, azaz megszólal, és mindenki számára érthetően, jól hallhatóan beszél. Fontos dolgot mond, mert a hegyről mondja. Ott, ahol mindenki látja őt. Megszólal, és számunkra érthetően és Isten hatalmával beszél. Odamegyünk hozzá, mi, a tanítványai. És amikor Jézus beszél, szava nem falba ütközik. Nem templom falba, nem lélek-falba, nem magunk köré épített falakba, hanem a szívünkbe hatol.
Minden napon, az életünk minden napján, amikor ez történik velünk, hogy Jézus Isten szeretetével és hatalmával szól hozzánk, és a szava a szívünkbe hatol, - olyankor reformáció van. Soha máskor!
Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt bűneinken! Támogass Lelkeddel, hogy téged kövessünk. Urunk! Jézusért kérünk, akit te szereteted szerint adtál értünk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.
Ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)
1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!
*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.
Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.
A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak
Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.
Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.
Elfelejtett jelszó?
20081031.doc