2008-10-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 23. (Biblia-) vasárnapi istentiszteletén, 2008. október 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560) - Liturgia: 10.

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Ne ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen ereje az minden hívőnek üdvösségére. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Hirdetem nektek, testvéreim. Dicsérlek a gyülekezetben. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek, és a népnek hirdetik, hogy igaz, amit ő tesz. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlan, voltunkra, valljuk meg bűnünket, és kérjük az ő irgalmát:

Uram! Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, mert rám nehezedett kezed. Erőm ellankadt, mint nyári hőségben. Ezért elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten, a mi szerető Atyánk, megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért az Írások szerint, és feltámadt a mi üdvösségünkre. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Kérünk, tedd Lelkeddel élővé és hatóvá, hozzánk szóló szavaddá mindazt, amit apostolaiddal és prófétáiddal megírattál a Szentírásban. Világosítsd meg szívünket, tisztítsd meg ajkunkat, újítsd meg életünket, hogy igédnek figyelmes olvasói, engedelmes megtartói és hűséges igazságtevői legyünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak, Biblia-vasárnapnak az ószövetségi igéje Ámósz prófétától szól, az ő könyve 8. fejezetéből, a 11-12. versből:

Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig, és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.

És így szól hozzánk János evangéliumából Isten szava a 20. fejezet végéről:

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten igéjét. Ámen.

Ének: 376 (Richter Frigyes Keresztély 1676-1700, német)

1. Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és meggazdagít; Jézus, minden szenvedésből, Könnyeimből Tehozzád emel a hit. - 2. Nézzed, lelkem mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban eleped. Ínségemet te ismered, Enyhítheted: Vidámítsd meg szívemet! - 3. Ha kísértő támad engem, Küzdelmemben, Uram Jézus, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, Hű maradjak, Erőt, kegyelmet te adj! - 4. Csak tebenned vigad lelkem, Ha ér engem Bú, gyötrelem, nem félek. Mert tenálad megtalálom, Én Megváltóm, Amit várok, remélek. - 5. Sorsomat hittel rád bízom, Hű gyógyítóm, Erőm gyengeségemben. Vállaltad a világ terhét, Hogyne lennék Tied földön és mennyben!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből olvasom most Isten szavát a 8. fejezet 26. versétől kezdve:

Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Isten imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, az volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvéttetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvétetik a földről.” Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia.” Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, átlagos körülmények között akkor vehető rá valaki valamire, hogy menjen valahová, tegyen meg valamit, ha pontos ismerete van a jelenről, meg annak a tennivalónak vagy útnak az eredményéről, a kimeneteléről, várható hatásaitól. Tehát ha én kihirdetem itt, a templomban, hogy ezen és ezen a napon, ebben és ebben a városban vagy faluban lesz egy összejövetel, ami pontosan nem tudom, hogy miről fog szólni, de biztos jó lesz. Hogy kicsoda lesz ott, azt sem tudom pontosan, de reménység szerint leszünk ott néhányan, és aki úgy gondolja, az nyugodtan menjen el, - akkor nem biztos, hogy sokan ott lesznek. - De ha szépen elmondom, hogy ez és ez az ember fog erről és erről beszélni, lesz ott ilyen meg olyan program mellette; várják a szervezők, xy-ék a gyülekezet tagjait, ezért és ezért, mert szeretnék, hogy a gyülekezetben ilyen és olyan változások menjenek végbe, vagy a nagyobb közösségünkben; ezért ekkor és ekkor indulunk, itt lesz a busz, ide lehet jönni, föl lehet szállni, hogy odamenjünk, aztán ennyi és ennyi órára visszaérkezzünk, - akkor valószínű, hogy nagyobb lesz az érdeklődés. Lehet, ha pontosan tudjuk, hogy hova, mikor és miért menjünk, - főleg, hogy miért -, akkor szívesebben tesszük.

Ez az út azonban, amiről itt szó van, nagyon ködös. Tulajdonképpen semmi mást nem tudhatunk róla, „csak”: az Isten angyala szól, hogy: menj! Menj a néptelen útra! - Azt javaslom tehát, hogy biztosabban tudjunk lépkedni a homályos úton, szúrjunk le Isten igéjéből kapott jelzőkarókat. Legyen időnk és erőnk, kedvünk és indíttatásunk nekünk is az úthoz, az induláshoz.

Az első karó legyen az, amit Ámósz próféta mond az Isten nevében: „éhséget ébresztek” - Ez egy jövendölés, egy prófécia, egy ígéret, meg fenyegetés, mikor melyik. - Az Istentől, Krisztus születése előtt néhány évszázaddal, vagy nyolc évszázaddal, elhangzott ígéret. „Éhséget ébresztek”. És ott van mindjárt az is, ami talán ezeken a képeken is látszik, hogy az az éhség nem kenyérről és vízről fog szólni, habár lehet beszélni a világban kenyérre és vízre való éhségről.

Ez a két kép eredetileg éppen ezt akarja szemléltetni. Vannak helyek, ahol a sok tagja a családnak örömmel, vidáman mosolyog az egyheti élelem között. Az ott középen, a család tagjai által közrefogva, lehet a család egyheti élelme. A másik képen egy másik család néz ránk. Szintén körülveszi őket az ő egyheti élelmük. Egy másik ország, másik kultúra. Lehet beszélni arról hogy több jut egy hétre az egyik helyen egy főre, mint a másik helyen. Valamiért azonban - és én most ezt is fontosnak érzem - a felső képen mosolyognak az emberek, mert az, ami számunkra problémát jelenthet, nem csak a kenyér és a víz. És ilyen éhségről jövendöl Ámósz próféta Krisztus előtt 800 esztendővel.

És amit most fölolvastam az Apostolok cselekedeteiből, ilyen az is. Mindenkinek megvolt a reggelije, jóllakott és ismeri a dolgát. Az etióp ember, szerecsen-ország királynőjének főminisztere jóllakottan megy hazafelé. Fülöp, Krisztus szolgája reménység szerint, ő is megfelelő reggelit követően megy Dél felé, egy útra, amely néptelen.

A térkép alsó szélén látható Etiópia. Ez egy mai térkép. Korabeli térképet nem találtam, amin rajta volna Etiópia is, meg Jeruzsálem is. A térkép alsó szélén látható Etiópia és nagyjából itt van Jeruzsálem, a távolság oda-vissza nagyjából 4000 km. Az etióp embernek ez az útja 4000 km. - Ül a gyaloghintón. Kezében egy tekercs, amelynek olcsó, keménypapírból gyártott mai hasonmásait is kemény pénzekért lehetne megvásárolni. Akkor ezt kézzel írták. Drága kincs volt, ha volt belőle egy-egy település zsinagógájának egy-egy darab.

Az etióp embernek ott van a kezében, mert valami nagyon nagy éhség szállta meg. 4000 km, egy tekercs egy vagyonért, és mindez szóba se kerül, mert ami szóba kerül, az az éhség tárgya: Éhséget ébresztek, keresik az ÚR szavát, és bolyonganak érte egyik világtájról a másikig, keresve az Isten szavát.” - Ilyen éhség történt, és történik néha talán azóta is. - Legyen ez az első karónk az úton: „éhséget támasztok”. Az Úr igéje utáni éhséget.

A második karó legyen az: „ezek azért írattak meg, hogy higgyétek Jézus a Krisztus” - zárja le első közelítésben evangéliumát János. Mindezek, - ami ebben a könyvben írva van, nemcsak János evangéliumában -, azért írattak meg, hogy „higgyétek Jézus a Krisztus”. Ezért történhetett, hogy Fülöp, Krisztus szolgája, azon a napon a Gázába vezető úton nem beszélt Ézsaiás koráról. Nem beszélt az Isten ítéletéről Izráel fölött, nem beszélt Babilonról, fogságról, szabadulásról, hazatérésről. Nem beszélt Ézsaiás megpróbáltatásairól. Nem beszélt arról, hogy mit jelenthetett Ézsaiás próféta számára az a néhány mondat, amelynél az etióp ember éppen az olvasásban tartott. Sok mindent jelenthetett, hanem egyszerűen csak ugródeszka volt számára ez a néhány mondat. Kiinduló hely. Ettől kiindulva hirdette Jézust.

Nem azért nem értette az etióp ember Ézsaiást, mert alacsony volt az intelligencia szintje. Vagy azért, mert még keveset olvasott Bibliát eddig. Nem olyan megértésről van itt szó. Nem is arra kérdezett rá Fülöp, Krisztus szolgája, hogy: „érted-e azt, amit olvasol?”, hogy elég értelmes vagy-e hozzá, hogy ezt olvasod. Hanem azt kérdezte, hogy ismered-e azt, aki szól hozzád most, ezeken a szavakon keresztül? Ismered-e Krisztust? - aki beszél hozzád, aki érted halt meg, aki szeret téged!

A Bibliából ugyanis mindent - és mindennek az ellenkezőjét is - ki lehet olvasni. Ennyi sok oldalba sok minden belefér, és azt nagyon sokféleképpen lehet érteni, már csak azért is, mert eltelt egy ezer év, míg ezt megírták.

Magáról mondja? Másról mondja? - hogy kell érteni? Melyik nyelven hogy szól? Melyik szövegverzióban hogy szól? A népéről mondja, vagy ellenségeikről? - Bármelyik igaz lehet. Az igékről sok minden szépet le lehet írni, és el lehet mondani. Mind igaz is lehet. Erről a történetről is, az etióp ember és Fülöp történetéről is biztos van vagy kétszáz folyóméternyi könyv a világirodalomban, amelyik részletesen elemezi az egyikük-másikuk, vagy a találkozásuk hátterét és tanulságait. Valószínű, hogy ide, a kölcsönzői polcra nem férne el az a könyvmennyiség, ami erről, az Apostolok cselekedeteiről írott könyvbeli félfejezetről szól. De nem is kell.

Nekünk - ebből az egészből, a sok-sokféle tekercsből, iratból, fordításból, szövegváltozatból, amit föllelhetünk a világban, meg még talán lapul belőlük valahol jó néhány -, annyi a fontos, ezekből annyi a lényeges: találkoztál-e Jézussal? Ismered-e? Megvallottad-e neki, hogy bűnös, halálra méltó ember vagy? Ismered-e már magadat? Ismered-e őt, aki a menekülésed útja?

Irodalomtörténészek szorgalmasan kutathatják ennek a másik oldalát, hogy Ézsaiás vajon ezeket a mondatokat magáról mondta, vagy másról? - Ki tudja? Biztos, valamelyik a kettő közül. - De nekünk Jézusról mondja azt, hogy sokak bűnét vette magára, hogy az Isten embere, Isten Fia, aki a váltságunk.

Az is mindegy tulajdonképpen, hogy hogyan szól az igehirdetés, milyen szavakkal, milyen képeket nézünk meg hozzá, megmarad-e vagy elvész. Nincs itt Fülöp szava sem, hogy miket mondott az etióp embernek ott, a Gázába vezető úton, de a lényeges itt van: Jézust hirdette. Ez maradt meg, Nem Fülöp szava, csak Jézusé.

Harmadik karónk: az éhség és az Írás értelme után legyen talán maga a Lélek, az Úr angyala. Ugyanis végső soron, az utunkon, és főleg annak sorsdöntő pontjain egyedül járkálunk. Akkor is, ha tömegben vagyunk; akkor is, ha társunknak fogjuk a kezét, de egyedül megyünk a magunk útjának lényeges pontjain.

Jézusnak a missziója, a küldetése, a munkája az, hogy odajött hozzánk, a néptelen utakon. Akkor is, hogyha egyedül vagyok, akkor is, hogyha nem tudom a célomat világosan. Odajön mellém, megfogja a kezem, és a dolgok lépésről-lépésre világossá válnak. Jézus elsőssorban csak így jön-megy és dolgozik.

Akkor is odajön mellém, hogyha egyetlen ezrelékponttal sem nő a csapata. Jézus nem csapatot gyűjt, hanem szeret engem. Ennyi. És Jézus minden munkája, egész élete arra megy rá. És Jézus betöltötte a küldetését, ha a hatmilliárd emberből én, egy eljutok a célomhoz: Urunk, Istenünk nagy lakomájához.

Ez az ő szava szerint így van!

Imádkozzunk:

Urunk, drága Jézusunk! Fogj meg, emelj föl és taníts a te szeretetedre, hogy azt az egyet keressem, amit te adni szeretnél. Ámen.

Mondjuk el együtt az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Ő békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most csendesedjünk el Isten előtt, imádkozzunk:

Édes Atyánk, Istenünk! Köszönjük neked, hogy meghívtál bennünket, hogy utánunk jössz és egyenként, külön-külön, szeretsz bennünket. Köszönjük neked, hogy szeretetedben egyenként, külön-külön, értünk adtad Fiadat. Áldunk téged, hogy szeretetedet kiárasztod, megmutatod, tanítod, hirdeted és adod. Urunk, szerető édes Atyánk! Kérünk, őrizz meg bennünket szereteted látására, hogy - napról-napra, örömeink és megpróbáltatásaink között, akkor, amikor látjuk a célunkat és akkor, amikor nem, akkor, amikor testvéreink között vagyunk és akkor, amikor magánosan, - tudjuk, és ne feledjük el a te szereteted hatalmát. Tudjuk és lássuk. Tudjuk továbbadni, elmondani, magunknak elismételni és egymásnak továbbadni, hogy te ki vagy. Urunk! Áldott légy azért, hogy szólítasz minket, minket, akik már hallottunk rólad, és akik még nem, akik hozzád készülünk, és akik máshová. Urunk! Jézusért kérünk, őérte őrizz meg bennünket. Ő a mi reménységünk, váltságunk az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol, - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.