2008-10-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapi istentiszteletén, 2008. október 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 9

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Bevezetés:

Az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. - Ámen.

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg hangomat! Ha a bűnöket számon tartod, Uram - Uram, ki állhat meg előtted? De nálad van a megbocsátás, hogy féljenek téged. Várom az Urat! Várja az én lelkem, és reménykedem ígéretében, mert az Úrnál van a kegyelem, gazdag ő, meg tud váltani. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg bűnünket imádságban: Uram! Légy kegyelmes hozzám, mert bűneim miatt bajban vagyok. Megrokkant az erőm, és olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De benned bízom, Uram! Vallom, te vagy Istenem, kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Te benned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztusért, aki azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Drága Istenünk, te meghallgatod a mélységből hozzád kiáltó népedet. Add nekünk a hit ajándékát, hogy megértsük, meglássuk és elnyerjük bocsánatodat az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, Testvéreim! Isten szava az Ószövetség lapjairól ma Mikeás könyvéből szól a 6. fejezet 6., 7., 8. versében:

Ezt mondja a próféta:

Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumi igéje Máté evangéliuma 18. fejezetéből, a 21. verstől kezdve:

Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsáttok mindenki az ő atyátok fiának.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 272 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Pál apostolnak a filippibeli gyülekezetnek írt leveléből szól most hozzánk az ige, a levél elejéről, a 3. verstől kezdve a 11. versig. Figyeljük meg azt, hogy milyen hangulatú Pál apostolnak a szava? Milyen érzéseket lehet benne felfedezni? Ezt figyeljük, így hallgassuk ezt a levélrészletet:

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok - írja Pál a gyülekezetnek -, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkodnom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével; és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok”- ezt írja a levelében a gyülekezetnek az apostol. Most, lehet, hogy egy fontos kérdés az, hogy milyen gyülekezet az, amelyikért hálát lehet adni?

Van egy gyülekezet, az ott a filippii-gyülekezet, amely egy közösség az 1. században Krisztus után, és Pál apostol, akinek nem mindennapi a kapcsolata ezzel a gyülekezettel. Tudniillik az ő odaérkezésekor, az ő igehirdetése nyomán alakult, született ez a gyülekezet, amelyiknek most ezt a levelet írja. Tehát a gyülekezet kezdetei, gyökerei arra nyúlnak vissza, hogy Pál apostol megérkezett oda, Filippi városába, és elkezdte Krisztust hirdetni ott, az embereknek, az érdeklődőknek.

Milyen az a gyülekezet, amelyért hálát lehet adni? - Ez az ábra, megpróbálja szemléltetni talán. Nézzük meg ennek segítségével, hogy milyen szempontok alapján lehetne választ adni erre a kérdésre, hogy milyen gyülekezet méltó a hálaadásra, az érte való hálaadásra?

Ezen a grafikonon az egyik szín szemléltethetné, jelölhetné a gyülekezet létszámát, lélekszámát. A másik szín jelölhetné: a gyülekezet anyagi erőit. A harmadik szín jelölhetné a gyülekezet életének az intenzitását, az alkalmaknak a gyakoriságát; hogy hányan vannak, milyen aktívan vesz részt a gyülekezet; milyen sok vagy kevés az alkalmak száma. - Minél nagyobb a növekedés mindegyik fronton, színben, annál jobb.

Másfelől vannak lehetőségek, adottságok egy gyülekezet előtt - így volt ez Filippiben is -, meg így van ez nálunk, közöttünk is -, és lehet, hogy egy, az adottságok, lehetőségek közül némelyik fölvet valamit, valami megvalósul. Vannak feladataink, azok közül némelyiket meg tudjuk csinálni, másikat nem, és akkor szoktunk tenni egy „pipát” oda, ami megvalósult, amit sikerült elérni valamilyen téren. Tehát az is egy fokmérő lehet, hogy minél több a „pipa”, annál jobb a helyzet.

Nos, így lehetne ezt mérni talán a Filippi gyülekezetnek a jóságát is, meg a tatabányai gyülekezetünk jóságát is, meg úgy általában Krisztus egyházának a jóságát.

Filippi gyülekezet Pál apostol első európai gyülekezete. Ez az a hely, ahová először, az európai kontinensen megérkezett, és hirdette az igét a közösségnek. Megtudjuk az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben egy beszámolóból, hogyan történt ennek a gyülekezetnek a születése. - Nagyon kicsi kezdet volt. Néhány asszony volt ott a városból, akik hallgatták Pált, és akkor volt voltak köztük, akik megtértek, és Jézus tanítványai lettek. - Nagyjából így kezdődött ez a gyülekezet. És aztán beszámol arról az Újszövetség, meg ebből a levélből is kiderül, hogy ez a kicsiny kezdet folytatódott egy nagyon hűséges, imádkozó szeretetközösséggé.

Kiderül a levélből az is, hogy Pál komor éppen, amikor írja ezt a levelet a gyülekezetnek. Fogságban van. Ez nem volt ritka az ő életében. Fogságban volt, és onnan írta ezt a levelet, vagyis egyfajta megkötözöttségből, egyfajta korlátozott és veszedelmes élethelyzetben. És kiderül az eseményekből, hogy ebben a helyzetben a gyülekezet tagjai gondoltak rá. Gondoskodtak is róla, közösséget vállaltak vele. Tehát Pál apostolt ennek a közösségnek a tagjai szerették, mert Pál apostol is szerette őket.

Milyen lehetne Filippi gyülekezetének, ennek az 1. századi gyülekezetnek, a grafikonja? Hogyan állhatnának ezek az oszlopocskák a különböző színekben? Abból, amit az apostolnak a szavait a leveléből felolvastam, meg a levél nagy részéből, azért - azt hiszem, hogy - ez sugárzik: derű, szeretet, hálaadás és jó reménység hangzik ezekből, a szavakból. Ez alapján számíthatunk egy emelkedő tendenciájú, vagy magasan álló grafikonra a filippii gyülekezet dolgában.

A valóság azonban az, hogy nincsen grafikon Filippiről. Nem tudunk adatokkal szolgálni. Ha pedig nem tudunk adatokat, számokat, akkor grafikont sem tudunk rajzolni az 1. századi filippii gyülekezetről, mert a grafikon arról szól, hogy hányas számig ért föl, és melyik színű oszlop. De hát egyetlen számot sem tudok mondani. És ha jobban végiggondoljuk a gyülekezetnek az általunk ismert kicsi történetét, azt a keveset, ami kiderül erről, a közösségről, az Újszövetségben, - meg végiggondoljuk figyelmesen az apostol mai levelét, akkor az is kiderül, hogy a hálaadásnak, a derűnek, a jó reménységnek a forrása nem is a gyülekezet eredményeiben és számaiban rejlik. Hanem kizárólag Isten tetteiért ad hálát, ezekkel számol a jövőre nézve. Tehát nem arról van szó, hogy milyen események születtek és történtek Filippiben, hanem arról van szó, hogy Isten mit tett a filippii közösségért.

Miben különbözik az, amit Isten a filippii közösségért, az 1. századi közösségért tett, és az, amit a mai, itteni, tatabányai közösségért tesz? Mi lehet a kettő között a különbség? Úgy gondolom, hogy lényegileg semmi. A mi javunkra szólhat néhány részletkérdés. Mondjuk, hogy ez, a filippii gyülekezetnek írt levél itt van előttünk, tudjuk olvasni, benne van a mi Bibliánkban. Ez egy egyértelmű pozitívum velük szemben a mi javunkra, mert hogy a filippii közösség a kezdeteikor még nem olvashatta ezt a levelet. Nem beszélve sok, más újszövetségi helyről. Elsősorban például az evangéliumokról, amelyek akkor még nem voltak a mai formában olvashatók. Tehát ezek olyan dolgok, amelyek a mi javunkra billenthetik a mérleget, ilyen részletkérdések. Isten lényegi cselekedeteiben azonban - úgy gondolom - nincsen különbség. Akár arra gondolni, amit tett, tesz értünk az Isten, akár arra, amire számíthatunk Istentől, - nagyjából hasonló helyzetben vagyunk.

Milyen lehet a mi grafikonunk? Vannak benne, bizonyára, nagyon szép vonulatok. Vannak benne lehetőségek. Sok kis négyzet van a képen, amelyekbe lehet pipát tenni, meg valamelyikben már van is pipa. Van még sok üres négyzet is, amelyik pipára vár, ám ami igazán lényeges, az nem ábrázolható, sőt még csak kipipálni sem lehet, mert ami igazán lényeges, az nem eredményekben, adatokban rejlik, - hanem állapotban. Abban, hogy mi milyen állapotban vagyunk! Ez pedig nem kipipálható, mert ez egy folyamatos dolog. Minimum addig tart, amíg kelünk-járunk a földön.

Ami igazán lényeges, az nem ábrázolható, mert az az Istennek a végtelen szeretete. Érzik-e ezt a kedves Testvérek? Az Isten szeret minket! Ami igazán lényeges az, hogy Isten Jézus révén megszólított minket. Emberré lett. Velünk vándorol, tenyerén hordoz.

Jézus elmond egy példázatot, a tanítvány kérdésére válaszolva: Mennyire kell nekünk megbocsátanunk? Erre a képtelen kérdésre, hogy hányszor kell megbocsátani. Számokban szeretné kifejeztetni, hogy mekkora a grafikoni felelősségünk? Mi az a teljesítmény, amit Jézus elvár?

Jézus azt mondja, hogy nem tud számokat mondani, nincs teljesítmény, amit elvár. Állapotra van szükség. A közösség a megbocsátás, a királyra, Istenre való odafigyelés és a neki való hálás élet állapotára. Azért mondja, hogy hetvenszer hétszer. Nem azt mondja, hogy 490-szer kell megbocsátani. Nem az a szint, amit a grafikonunknak el kell érnie, és akkor jó, - hanem azt jelenti, hogy ez egy folyamatos dolog. Nincs határ. Nincsenek számok.

A példázatban, amivel válaszol, erről a szolgáról, a szolgával mi a probléma? Az, hogy nincsenek ott, a gondolatában se a szolgatársai, se a király. Egyszerűen magával próbál eredményt elérni. Eléri azt, hogy a király megbocsásson, elengedje a tartozását, - tehát a helyzete kifelé, a király felé rendeződjék. Aztán megpróbálja elérni, hogy bevétele legyen, hogy a szolgatársától, amivel neki tartozik, azt megkapja, ahhoz hozzájusson. Eddig terjednek a szándékai és igyekezete. A király pedig számon kéri, méghozzá az állapotot kéri rajta számon, hogy miért nincs ő is abban az állapotban, amiben a király? Az irgalom és a végtelen nagyvonalúság állapotában.

Milyen lehet Jézus grafikonja? Ez is nagyon fontos kérdés, ehhez a témához kapcsolódva. - Jézus grafikonja arról szól, hogy lemondott mindenről. - Ezt itt, a filippii levélben lehet nagyon szépen olvasni később majd. - Jézus lemondott mindenről, ami a személyét illeti. Teljesen leadott mindent, ami a dicsősége, az eredménye, a statisztikája, a nagyság lett volna. Emberré lett, megalázta magát, és keresztre feszítették. Halálra ment Jézus. Ez Jézus grafikonja.

Mindez - talán ebből, az utóbbiból is látszik -, hogy nem fenyegetésképpen íratott meg a számunkra. Inkább az életünk teljesítményközpontúsága közepette egy bíztatás és erősítés: hogy hálát adni, kérni, az Istenhez fordulni nem azért érdemes, hogy valamilyen szintre eljuttasson minket. Nem azért érdemes hálát adni, amit elértünk, vagy kérni, hogy mit érjünk el. Hanem azért van ezeknek értelme, mert Isten szeret, és ezt átéljük függetlenül a körülményeinktől. Ahogy Pál is átélte a fogságban az Isten szeretetét, mégpedig egy nagyon derűs, kedves, örömteli, hálás levelet írt a filippibeli testvéreknek.

Isten mindent megtett értünk. Ebben az állapotban vagyunk. Mindent! Aki ezt átéli, megérti, érzi, - az nyilván nem tud másként élni, mint egy példázatban nem említett, csak sugallt, hálás szolga.

Imádkozzunk:

Urunk, szerető Atyánk! Te itt vagy közöttünk, velünk, bennünk. Itt vagy, és dolgozol, tartasz és vezetsz minket. Kérünk, add meg, hogy ne szakadjunk el tőled, ettől a szeretetedtől. Ne tudjuk magunkat célban, magaslaton, ahonnan már egyedül is megyünk. Csak maradjunk meg a benned való bizalomban, hogy szereteted áldjon, és az előtted való alázat határozzon meg minket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, erősítésül, biztatásul az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most menjünk oda szívünkkel Isten elé, hajoljunk meg előtte, és vigyük elé kéréseinket. Imádkozzunk:

Édes Atyánk, Istenünk! Köszönjük, hogy szeretsz bennünket, népedet. Szereted az embert, a világot, amit teremtettél, és mindent megteszel értünk. Köszönjük, hogy bár ellentétes vagy a bűnünkkel, nem férsz össze vele, mégis idetértél hozzánk, közénk, mégis magadra vetted bűnünket, mégis odaadtad magadat cserébe, hogy éljünk. Köszönjük Istenünk, hogy szólsz hozzánk a köztünk levő távolság ellenére, szólsz hozzánk és eléred, hogy hittel, Lelked erejével meglássunk téged, és megértsük szavadat. De kérjük napról-napra tőled, kérjük, hogy istentiszteleteinken legyen itt az igéd. Kérünk, hogy bibliaóráinkon, közösségeinkben, családi otthonainkban, mindenhol, ahol járunk, szólunk, teszünk, ott legyen szavad, és formáljon, szóljon, tanítson bennünket. Kérünk, hogy légy jelen gyermekeink életében, szeretteink, családtagjaink életében. Kérünk téged azért, hogy építsd gyülekezetünket, erősítsd a hitet, a közösséget, az imádságos szeretetet bennünk, közöttünk. Urunk, adj hálás lelket, hogy meglássuk, és hálaadással fogadjuk minden ajándékodat, amivel körülveszel minket. Hogy meglássuk, és hálaadással fogadjuk a mindennapi kenyeret, amelyet adsz nekünk, minden dolgunkban gondot viselsz ránk, és adj hálás szívet szeretetedért, amellyel a te országodba viszel és megtartasz bennünket. Őrizz meg, Urunk, minden kísértésben, hogy megmaradjunk nálad. Jézus Krisztusért kérünk, a mi sziklánkért, reménységünkért: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Ezen MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.