2008-10-12

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapi istentiszteletén, 2008. október 12.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 438 (Scheffler János 1624-1677, német) - Liturgia: 9

1. Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek! Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek! Vegyétek fel keresztetek! A keskeny útra térjetek!” - 2. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én világosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előttetek ragyog. Út vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” - 3. „Ha nehéz útra szólít szavam, Segítek én, ne féljetek! Elöl ott járok mindig magam, S megerősítem szívetek. Rossz tanítvány, ki tétlen vár, Ha Mestere előtte jár.” - 4. „Aki az életét megtartja, Elveszti azt énnélkülem, Ki érettem halálba adja, Az megtalálja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet.” - 5. Kövessük őt, a drága Mestert! Szent nyomdokában járhatunk. Hordozzunk bár nehéz keresztet, Áldott lesz itt szolgálatunk. Küzdőre vár csak győzelem És égi béke, végtelen.

Bevezetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Így szólít meg bennünket Isten szava a Római levélből: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval”. (Római levél 12,21)

Az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram! Kegyelmed betölti a földet, taníts engem rendelkezéseidre. Parancsolataid énekké váltak ajkamon azon a földön, ahol jövevény vagyok. Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. Teljes szívből esedezem hozzád: légy kegyelmes, miként megígérted. Megfontolom minden utamat, lépteimet igéd ösvényére terelem. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, forduljunk Istenhez imádságban, kérve irgalmát: Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg! Ments meg irgalmasan, légy erős kősziklám, segíts rajtam! Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Te benned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztusért, aki azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Isten, akinek ígéretei a változó világban is változatlanok, tekints egyházadra, népedre, amely kísértésekkel küzd, hogy reménységgel és bizalommal várjuk a napot, amelyen ígéreted szerint mindent megújítasz az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Most elolvasom Istennek azt az ószövetségi igéjét, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra fölolvasásul rendelt. Jeremiás könyvéből szól hozzánk ez az ige a 29. fejezetből az első 14 versben:

Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, miután Jekonjá király, az anyakirálynő, az udvari emberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba.

Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!

Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: nem küldtem őket - így szól az ÚR.

Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, hogy mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtelek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahova szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

És így szól hozzánk az evangéliumi ige János evangéliuma 4. fejezetének a végéről:

Kapernaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: „A te fiad él”. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 451 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal)

1. Lelki próbáimban, Jézus légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. - 2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott szent keresztedet. - 3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom. - 4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje az Efezusi levélből, ezúttal a 6. fejezet 10. versétől kezdve szól a 18. versig:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosznak, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját. Felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen ezért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet!

A képsoron az „Erő legyen veled!” elnevezésű, Emberképző Főiskola erő-szakának a hallgatói által készített Rém-hír-adót látjuk. Ez egy képes összefoglaló arról, hogy mi a tét? Egy képes összefoglalót láthatunk itt arról, hogy mink van nekünk, mivé fejlődhetünk, és mit tartunk fontosnak? - Az erő-szakos hallgatók összeállítása csak kicsi, még nagyon sok efféle minden van. De ez nem dicsekvés, mert nem nagy bűvészet efféle képeket találni, látni, átélni vagy keresgélni. Most ezért itt meg is állunk.

Miért Rém-hír-adó, amit láttunk itt? Azért mert a fegyverek erejéről szól. Az emberi erőről. Az emberi erőhöz tartoznak: az izom, az izom által mozgatott eszközök, az emberi kéz és az emberi kéz által alkotott fegyverek. Ezeknek a célja az erőfölény megteremtése a másik ember, azaz az ellenség felé. - Az „ellenség”-et néha finomítjuk és „ellenfél”-nek mondjuk, amikor úgy érezzük, hogy csak félig-ellenség.

Megvannak a fegyvereink, amelyeknek ez a titka. Ezért aztán amikor Isten hív minket szavával, akkor nem is kezd el sokat magyarázni arról, hogy mit értsünk fegyver alatt, vagy erőn mit kell gondolni, mert ezek hozzánk tartozó fogalmak. És akkor is, hogyha hivatalosan nem használunk bizonyos ilyen eszközöket, vagy nem szoktuk a kezünkkel erőteljesen rácsapni másokra, bennünk ezek az eszközök vannak, amelyekkel a magunk céljait megpróbálhatjuk, vagy jónak látjuk elérni.

Tehát Isten, amikor hív, akkor nem kezdi el magyarázni ezeket, a fogalmakat, hogy erő és fegyver, hanem ezeket, a hozzánk tartozó fogalmakat mutatja be egészen más megközelítésben.

Isten így hív: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében”. Az ő hatalmas erejében, amely nem izom és nem izom által mozgatott eszköz, nem fondorlat és nem a fondorlat által alkotott eszköz, mert nem a másik ember ellen hív, hanem valami más ellen: a bennünk lakó ellenség ellen.

Ez a harc ugyanis, amire az Isten hív minket, ez a harc arról szól, hogy részesévé és ezzel részévé válunk-e annak, a másik harcnak, vagy sem? Ez a harc, amire az Isten hív, egy másfajta erőn múlik, méghozzá a Pásztornak az erején. A pásztor erején, aki nem a méreteivel, nem a karja erejével vagy a botja keménységével, nem a népszerű reklámfilmekbe való csodálatosan patentos ábrázatával vívja ki a győzelmet, hanem halálos szeretetével.

Éppen ezért mondja Isten szava, éppen ezért: mert ő győzött, a Pásztor győzött, „éppen ezért vegyétek fel az ő fegyverzetét”, mert abban a harcban, amelyikben a bennünk lakó ellen viaskodunk, abban a harcban az ő fegyverei érnek valamit. Az igazi erő nem az, hogyha le tudok verni mást, hanem ha meghallom, amikor nekem valaki azt mondja: „Menj el, fiad él!” Meghallom, és el tudok indulni, és tudom dicsérni, amiért ő ezt mondta, és így történt.

Vegyük fel tehát az Isten fegyverzetét. Igazságszeretetet, amely mint őr, nem engedi, hogy szégyenteli, hamis alkukba bocsátkozzunk. Megigazulást, amely páncélként véd meg minden hamis vádtól és a bennünk lakó győzelmétől. Készséget a békességre, amely irányt ad a lábunknak, távol tartva minket a szeretetlenség gőgös útjától. Hitet, amely pajzsként ver vissza minden kísértést, bizonytalanságot, keserűséget. Üdvösséget, amely sisakként díszlik a fejünkön, hirdetve annak az erejét, akitől mindezt kaptuk. Kéz, amely nem a miénk, ezért nem mi vagdalkozunk vele, hanem olyan, mint a mesék kardja, amelyik magától mozog. Ez a kard Istené.

Az Isten hív: jöjjetek! Erősödjetek meg ezzel az erővel!

Imádkozzunk:

Drága Uram! Őrizz meg utamon a te győzelmed, a te országod, a te oltalmad számára. Őrizz meg, hogy tenyeredben megálljak, - és győzzél. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk megvallására az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, kegyelmes Atyánk! Tőled kérünk áldást gyülekezetünk, egyházunk, embervilágunk életére. Tőled kérünk áldást, amikor szeretteinkre gondolunk. Őrizz meg csüggedéstől, haragtól, képmutatástól. Őrizz meg keserűségtől, attól, hogy lemondjunk önmagunkról, egymásról, a te kegyelmedről. Áldásodért könyörgünk népünk számára. Te adj őszinte reménységet Krisztusban. Ne engedd, hogy az indulat, a harag, a keserűség, fájdalom erőszakot szüljön közöttünk. Könyörgünk, őrizd meg bennünk, a szívünkben, közösségeinkben a békességet. Add, hogy szólni tudjuk ott és arról, ami fontos. Add, hogy segítséget és testvéri szeretetet tudjunk nyújtani egymásnak ott és abban, ahol és amiben szükség van. Adj bölcsességet, nyitott szemet, hogy észre vegyük egymást itt, a gyülekezetben, a városban, a világban. Urunk, add, hogy megteljék házad a te népeddel. Hogy összegyűljünk mindannyian, akiket szeretsz, akiket megváltottál, szerte a világban, és dicsérni tudjunk téged. Urunk! Add, hogy megteljék házad Lelkeddel, dicséreteddel. Urunk, kérünk, nyisd meg a szívünket minden előtt, amit te szólsz. Nyisd meg a szívünket utad előtt, hogy meglássuk szeretetedet, és örvendezéssel tudjunk fogadni téged napról-napra. Urunk! Áldj meg minket Krisztus-hittel, hogy Fiad szeretetéből táplálkozzunk, és legyen bizalmunk, bátorságunk, hitünk, reménységünk minden nap elindulni és követni. Őérte, a mi Megváltónkért, Jézus Krisztusért kérünk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 353 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam, Benned van békém, benned nyugodalmam; Bár minden elhagy ezen a világon, Te vagy világom. - 2. Bárha az élet oly sötét gyakorta, Fényét örömnek zivatar kioltja; Te gyújtasz akkor világot az éjben, Ó, én Reményem! - 3. Kétség, sötétség nincs erőd felettem, Mert híven harcol az Isten érettem. Áthatja szívem csuda erejével, S megtart kezével. - 4. Béketűréssel ő ruház föl s hittel, Élő reménnyel ő áld, ékesít fel; Őbenne bízom, őt el nem veszítem, Vélem az Isten!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Ezen MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k megtalálhatók a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján, ahol még további hasznos információk is vannak

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak. És még útravalóul: