2008-10-05

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap istentiszteletén, 2008. október 5.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: - 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 12

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára, Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk! Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Legyetek szentek, mert én szent vagyok, így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel! Boldogok, akiknek útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek. Vezess parancsolataid útján, mert azokban gyönyörködöm! Eleveníts meg igazságoddal, mélyítsd el ajkamon az igazság igéjét! Akkor királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent előttük. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Istenünk színe előtt, most vizsgáljuk meg magunkat, lássuk meg méltatlan, elveszett voltunkat, és kérjük az ő kegyelmét. Törvényének tükrébe nézve hallgassuk meg parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján, kérem most, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen nékünk hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most oda imádságban Istenhez, kérve az ő irgalmát:

Uram, fordulj felém, és könyörülj rajtam. Elveszett vagyok. Nézd nyomorúságomat, és bocsásd meg minden vétkemet. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Ó, Isten! Szabadítsd ki népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Ő szeretetében bízva, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim ennek a kegyelemnek, mert ő, Istenünk, Krisztus véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! A bűn szerepétől szenvedő világban is gondoskodsz arról, hogy megszenteld. Segítsd egyházadat, hogy a kísértések között hű maradjon hozzád az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Istenünk szava szól most hozzánk Mózes 1. könyvének a 8. fejezetéből, a 18. verstől kezdve:

Kijött Noé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Azután oltárt épített Noé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.

Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem írtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.

Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg

a vetés és az aratás, a hideg és a meleg,

a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Így szól Istennek az evangéliumbeli igéje hozzánk Máté evangéliuma 22. fejezetének az elején:

Megszólalt Jézus, és ismét példázatokban beszélt: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket, a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Pál apostolnak az Efezusba írt leveléből, ezúttal az 5. fejezetből szól hozzánk Isten igéje. A 15. verstől kezdve olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: nem legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

Ne részegeskedjetek meg, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicsérteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nagyon sok válaszút van az életben. Sok minden van, amit el kell rendezni, amit utunk során helyre kell rakni, el kell dönteni, meg kell tenni. Nekem ezek közül a legjobban az tetszik, amikor az Úristen dönt el, végez el, és tesz helyre valamit. Az életnek ezek a pillanatai a számomra a legszimpatikusabbak. Isten ugyanis nagyon nagyvonalú, szeret bennünket, de nagyvonalúan egy csodálatos életbe helyezett el mindannyiunkat. Egy olyan csodálatos életbe, ahol tulajdonképpen minden lehet, és mindennek az ellenkezője is.

Most itt, ebben a néhány mondatban, amit olvastam az efezusi levélből, csupa ellentét-párt látok. Megpróbálom elmondani a Testvéreknek, hogy miben látom ezeket, az ellentét-párokat, néhány példa segítségével. Tehát arról szolnak ezek, az ellentét-párok, hogy hogyan lehet élni, meg még azon kívül hogyan másképp is lehet.

A gondolkodási sémája az apostolnak ezekben, a mondatokban nagyjából úgy néz ki, hogy lehet csinálni így, de jobb volna amúgy. Ekképpen töpreng valahogy az apostol, és írja a levelét. - Most kicsit néha más szavakat használok, mint ő, de azokat a gondolatokat próbálom végigvenni.

Lehet élni eszesen, megkeresve és felmérve az, hogy mit kell megtenni. Gondolva egy olyan életre, amely végtelennek tűnik. Semmisem érezteti, jelenti a végét. Úgy tűnik, hogy ahogy elvagyunk itt, ebben a világban, ez így megvan, és ez így fog tartani, tartani, tartani. Megvannak ennek megfelelően a terveink, megvannak a fontos dolgaink, megvannak azok a tennivalók, azok a szükségletek, amelyeket fontosnak tartunk, és amelyeket betáblázunk. A magunk számára az előttünk levő idő végtelennek tűnik! - Ebbe nem mindig fér bele valami más, ezért olyankor előfordul, hogy a magunk eredeti elképzelése szerint megyünk tovább, és az eszes változatot éljük tovább, - azonban azt mondja az apostol: mégis jobb lenne e helyett nem eszesen, hanem bölcsen élni. Tudniillik számolva azt, hogy honnan, meddig és mire van időnk? A bölcsen itt azt jelenti, hogy belátni: nem én szabom a sorsomat! - hanem átvehetem azt ajándékul az Isten kezéből! Vagy ha nem veszem át a sorsomat az Isten kezéből, akkor a sorsom elszalad az idővel, az idő hátán, és elmúlik. Valami ilyesmiről szól Jézus példázata arról, a bizonyos lakomáról, meg a meghívottakról.

Azután egy nagyon fontos ellentét-pár, hogy mi ülünk egy gyönyörű étteremben. „Mit kíván az úr?” - kérdezi az udvarias pincér, odalépve hozzánk. És én, az úr, kedvem szerint, akár meggondolatlanul is kívánhatok, amit csak akarok. Sorolhatok jó dolgokat, hogy mire van szükségem nekem, a szeretteimnek, az emberiségnek, a világnak. Sorolhatok értékes dolgokat, amelyek esetleg értékesek kulturális, szociális, politikai, gazdasági szempontból. Az apostol azt mondja: mégis telik az idő, és ideje volna a pincér szava mellett - „Mit kíván az úr? Tessék parancsolni!” - meglátni és megérteni, megkeresni, hogy mit kíván az Úr? -, mert az nem olyan bonyolult, mint amit mi ki tudunk találni. Talán még egyetlen szóval is kimondható. Nem messze a fölolvasottaktól úgy lehet olvasni: megszentel titeket ez az Úr akarata. Azaz hogyan? Hogy ő magához emeljen bennünket. Figyelem: ő magához emeljen minket! - Tehát egyszerűen figyelnünk szükséges rá!

Azután egy ellentét-pár: meg lehet lenni alkohollal is. Ez is egyfajta élet, lelkesedés, mely sodor magával. Ez is képessé tesz bizony sokszor olyan dolgokra, amikre egyébként nem lennék képes, vagy egyébként lemondanék: nem csinálnék olyan dolgokat. Tehát sodorhat magával ez a lélek is. Mégis - mondja az apostol -, jobb volna a másik Lélek! Jobb volna helyette azzal, a másik Lélekkel, az Isten Lelkével élni. Az a Lélek ugyanis bennem munkálkodva nem magamat vagy a másik embert dicséri, szidja, hanem Istent dicsőíti. Nem szó-förgeteg, amire rá tud venni, hanem tulajdonképpen annyi történik, hogy Istennek adja a dicsőséget.

Azután egy ellentét-pár: lehet tisztában lenni a dolgok értékével. Tudva és határozottan kijelentve, hogy mi volt jó, és mi volt rossz! Mit rontottam el, mit rontott el a másik, mit rontott el Isten? Lehet ezekből levonni a tanulságokat, és ezekből okulva tervezni a továbbiakra. Az apostol azonban olyasmit mond: mégis jobb volna a dolgokért egyszerűen hálát adni. Ezzel is átadva a szót Istennek!

Lehet összemérni magunkat egymással. Ez is egy lehetőségünk ebben a „gazdag” életben. Lehet egymásra nézni fölülről - innen a szószékről nagyon jól lehet ezt csinálni -, lehet fölnézni a másikra alázatosan, alázatoskodva. Nagyjából ezt értik általában az engedelmesség alatt, hogy egyik ember a másik fölé magasodik, míg a másik az egyik alá alacsonyodik. És akkor megvan az engedelmességnek a kapcsolati kerete. Mégis - mondja az apostol -, hogy jobb volna szemmagasságból látni egymást. Nem fölülről, nem alulról, hiszen - ahogy valami híres regény mondja, hogy „egy vérből valók vagyunk”.

És egy vérnek köszönhető az is, hogy Isten szól hozzánk, vagyis dolgozik értünk!

Imádkozzunk:

Drága Urunk! Engedd, hogy hagyjunk téged cselekedni. Adj erős hitet, olyan erős hitet, hogy tudjunk megállni, előtted hálát adni. Hálát adni az örömökért, amik érnek; hálát adni a próbákért, a kudarcokért, amik körülveszek, amik kísérik az utunkat. Adj erős hitet, ami erőssé tesz megállni előtted, és neked átadni a szót. Uram, te következel! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, tiszta szívvel az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936)

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akit az örök élet fejedelmének tekintünk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk! Nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Kérünk, áldd meg ezt az órát, ezt a közösséget. Áldd meg népedet szerte a világban reménységgel, hozzád ragaszkodó hittel, szereteted látásával. Örvendeztess meg bennünket azzal, hogy észre vegyük, meglássuk, érezzük és átéljük, hogy szeretsz. Hogy hálát tudjunk adni neked örömökért és megpróbáltatásokért. Hogy hálát tudjunk neked adni mindenkor az életünkben, akár látszik rajtunk, az életünkön, a sorsunkon, amiért hálásak lehetünk, - akár nem. Hogy tudjuk a te kezedből elfogadni a jót és a rosszat. Urunk, könyörgünk hozzád mindazokért, akiket Krisztusért, hitükért baj ér. Könyörgünk hozzád, legyen gondod az egyedül maradtakra és az elcsüggedtekre. Őrizz meg mindannyiunkat utadon, hogy megérkezzünk általad, és megmaradjunk kegyelmedben. Hogy felöltözhessünk fehér ruhákba, és dicsérhessünk téged egykor a te országodban Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Istenünk szeretete örvendeztessen meg most és mindenkor. Jöjjetek, Testvéreim, a kegyelem megterített oltárához!

Énekek:

1. ének: 348 (Rodigast Sámuel 1649-1708, német - Gastorius S. 1681)

1. Mit Isten tesz, mind jó nekem, És bölcs minden végzése. Ha ő vezérli életem, Szívemben csend és béke. Ő az enyém, Gond, baj ha ér, Meg tud védeni engem, Hagyom, hogy ő vezessen. - 2. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Gondol rám, nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos, Megsegít erős karja. Csak javamat akarja. - 3. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ő életemnek fénye. Ő ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj vagy öröm - megköszönöm, Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. - 4. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Bár sok keserűségem Most nagy tehernek érezem, Nem kell rettegnem mégsem. Szeret, tudom, s a fájdalom Édes örömre válik. Őt áldom mindhalálig. - 5. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál, Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen.

2. ének: 354 (Csengey Gusztáv 1842-1925)

1. Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig, Akárhogy intézed, Csak javamra válik; Gond, bánat ha olykor El is szomorított, Te jóra fordítod. - 2. Csak egy lépés mit hoz, Ki tudná előre? Váratlan akadhat Egy-egy zökkenőre; Lázad a kishitű, Hogy hiába fárad, S panasza kiárad. - 3. Az Isten útjának Te vagy-e bírája? Csak végezd munkádat, Merre hív a pálya; Soha ne csüggedjen, Ne lankadjon karja, Ki a jót akarja! - 4. Mindenkor megnyugtat Bölcs intézkedésed, Szent akaratoddal Csak javamat nézed. Téged áld a lelkem, Odaadó hitben, Gondviselő Isten.

3. ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Mondjunk köszönetet Istennek!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Kedves Testvérek! Elmenve hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu - web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés kiemelési jelzései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

1